10.fejezet: "Ide most Hannah kellene."

3 héttel később:

Hannah:

Elég furcsa álmom volt.
Egy sötét szobába voltam, ahol a falon az emlékeim képekben jelentek meg.Sok szép, és sok rossz emlék jelent meg.Mikor megpillantottam azt a képet, amikor anya meghal, hirtelen elkezdtem futni, de szinte csak egy helyben futottam.Nem jutottam tovább.Hirtelen valaki megfogott hátulról, majd visszarántott. Nem hittem a szememnek.
-Anya?! - kérdeztem sokkolódva.
-Szia Hannah! - mondta kedvesen.
-Anya! - azonnal a nyakába ugrottam. - Anya, basszus annyira hiányoztál! - mondtam, majd elkezdtem sírni.
-Te is hiányoztál! - mondta.
-De te itt? - kérdeztem.
-Igen úgy hallottam felakarod adni!
-Hát.. - mondtam majd elszégyelltem magam.
-Biztos vagy te benne?Ott akarsz hagyni mindent?
-De én ott csak szenvedést okozok. - mondtam halkan, lehajtott fejjel. - Mindenkinek jobb lenne ha nem lennék.
-Gyere, mutatok valamit! - mondta majd megfogta a kezem és bementünk egy ajtón.Egy tengerparti kávézónál voltunk.
-Hol vagyunk?
-Nem ismerős? - jobban körbenéztem.Ez a kedvenc helyünk Nittivel.Bármikor itt voltunk Olaszországban mindig ide jöttünk. - Látom már eszedbe jutott.
-Miért vagyunk itt?
-Fordulj meg. - megfordultam.Egy nagyon hosszú szőke hajú, terhes nő állt a korlátnak támaszkodva.Letette szemüvegét, majd sírt.
-Ez Nitti! - gyors felpattantam, majd átakartam ölelni, de nem sikerült.Szinte mintha csak szellem lennék átment rajta a kezem.
-Ja, elfelejtettem szólni.Mi itt csak sima lelkek vagyunk.Nem éreznek, nem látnak és nem hallanak minket az emberek.
-De Nitti miért sír? - néztem tovább. - És miért van ekkora hasa?
-Tudod, a halálod pontosan 5 éve történt.Nitti és Matt összeházasodtak, és most babát vár.Lány lesz.És tudod mi lesz a neve?
-Mi?
-A te tiszteletedből Hannah.Nitti szörnyen érzi magát amiért nem tudott segíteni.
-De, ez....És a többiek?Brian? Rev?
-Tudni akarod?
-Persze! - anya csettintett egyet, és egy börtön kondijában voltunk. - Ez meg mi?
-Briant börtönbe zárták.Életfogytiglant kapott 4 ember megöléséért.Bosszút akart állni érted.Nézd, ott ül. - Nem akartam hinni a szememnek rá sem ismertem.Az arca tele volt hegekkel.A teste teljesen ki volt gyúrva, és egy fényképet szorongatott a kezében.Egy közös gyerekkori képet.Visszatartottam a sírást. - Rev hol van?
-Ó, ő? Ő most elmegyógyintézetben van. - hirtelen egy nagy fehér épület udvarán lettünk.
-Miután meghaltál túladagolta magát.Elvonóra került, de ott beleőrült a tudatba hogy meghaltál.Akarod látni?
-Nem. - vágtam rá kapásból.Féltem elsírom magam. - De akkor mi lett a bandával?
-Matt szóló karrierbe kezdett.Zacky és Johnny pedig egy másik bandában zenélnek. - Most már ugyanabban a szobába voltunk, ahonnan "elindultunk".- Na mit akarsz?Azt akarod hogy ez legyen, vagy élsz tovább és megmented a barátaidat.Tudod ez csak egyetlen egy "verzió" a több-ezerből.Nos?Élet vagy halál?Szeretés vagy szenvedés?Ezt dönts el te!Szeretlek! - mondta, majd már nem is volt ott.
-Anya! - kiabáltam utána, de semmi haszna.Leültem, majd elkezdtem gondolkodni, végül felébredtem.A szemeim szinte szétpattantak, és hirtelen vettem egy nagyon mély levegőt, mintha életembe most vennék először levegőt.Charlotte ült velem szemben.Egy orvos gyors lekapcsolta rólam a gépeket.
-Szia - mondta kedvesen, mosolyogva.
-Szia - hirtelen nem tudtam csak ennyit mondani a meglepettségtől.
-Hogy vagy? - kérdezte.Annyira aranyos, basszus.
-Hát, nem tudom.Fáj mindenem, és úgy érzem menten meghalok, de viszont valamiért boldog vagyok. - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Te hogy-hogy itt?
-Azt hiszem ezt majd később elmondom. - mondta, majd rám kacsintott.Megpróbáltam felkelni, de nem ment.A lábaim nem reagáltak semmire.Nem is éreztem őket. Ijedtem Charlottere néztem.Aggódó arccal rám nézett. - Hannah kérlek nyugodj le. - mondta, majd megfogta a kezemet.
-Igen? - vett egy mély levegőt, majd belekezdett.
-Te most Olaszországban vagy. - itt kicsit furcsán néztem rá.Olaszországban? Na mindegy. - 2 bal oldali bordád megrepedt, még szerencse hogy nem tört el.A kezeiden súlyos zúzódások vannak.Az arcodon is vannak hegek.És - nyelt egyet, majd komolyan rám nézett - deréktól lefelé, ideiglenesen lebénultál. - Ledermedtem.Még a hideg is kirázott.Nem akartam elhinni.


Matt:

Már 3 hete volt ez az egész.Azóta szinte mindenki megváltozott.Nitti a munkájába merült, Syn mintha nem is élne, Zackyvel sem nagyon találkozunk. Johnny szokott eljönni.Jimmy....Jimmyt pedig 1 hete nem láttam.Folyamat hívogatom de nem veszi fel.Attól félek, hogy valahol a parton fekszik bedrogozva, bebaszva 2 kurvával az oldalán, mert erre már volt példa.Mikor Anita elaludt lementem a nappaliba és megint megpróbáltam felhívni Jimmyt.
-Igen? - vette fel a telefont.
-Hol a jó életbe vagy? - ordibáltam vele.
-Hát Patricknél. - hallottam a hangján hogy már egyáltalán nincs magánál. Patrick, Rev régi haverja.Ő adta neki a drogot.Nem is kell mondanom mikor meghallottam elkapott az ideg.
-Te normális vagy? - még mindig ordibáltam vele.Azonnal beültem a kocsiba és indultam is.Szerencsére nem volt messze.Mikor odaértem Jimmy éppen akkor szívta fel a következő utcát.Még ott volt 2 másik tag, meg 4 nő.Az egyik pont Jimmy nyakába lógott.Odamentem, lerángattam róla azt a ribancot.Megfogtam Jimmyt, és a falnak löktem minden erőmből, majd bevertem neki egyet.Felrepedt a szája, de nem érdekelt.
-Shadows bazdmeg magad!  - mondta, majd lecsúszott a földre.
-Hé!Mi a - jött oda az egyik tag.
-Kussolsz, bazdmeg! - mondtam idegesen. Hátrébb lépett.
-Te nagyon hülye! Mit csinálsz? Még ennél is szarabb helyzetbe akarsz lenni? Megint ráakarsz szokni ezekre a szarokra? Gondolj már bele Hannahnak hogy esne ha ezt látná? - ordibáltam vele.Mikor Hannaht emlegettem felnézett rám.Megfogtam a pólójánál fogva, és kihúztam a kocsiba. Beültettem, és elhajtottam.Mikor visszaértünk kiszedtem a kocsiból, és leültettem a kanapéra.Anita kint volt a konyhába.
-Mi volt ez Matt? - kérdezte aggódva.
-Csak annyi hogy Jimmy szétporozta az agyát az elmúlt 7 napba, és azt se tudja hol van. - kimentem hozzá, majd elé álltam.Ide most Hannah kellene. - Jimmy bazdmeg!Te állat! - mondtam halkan, majd leültem az asztal szélére, Revvel szembe. - Mégis mire volt jó ez neked? - kérdeztem most már normál hangon.Nem válaszolt semmit, csak hátrahajtotta a fejét.Tudom milyen ilyenkor az ember.Nem tagadom én is poroztam.Sőt tabiztam meg füveztem is.Na jó füvezni még a mi napig szoktam. - Hány utcát szívtál csak ma este? - próbáltam nyugodt maradni.
-18. - mondta bódultan. - Valahogy éreztem hogy nem lesz 15 alatt. Jimmynél régen ez volt az úgymond "normál" mennyiség.
-18? - kérdezte kiakadva Anita.Tágra nyílt szemekkel rám nézett, majd leöntötte Jimmyt egy kancsó vízzel.
-Rev, te normális vagy? És ha jól gondolom majdnem minden nap ennyit szívtál.Te magadnál vagy? Megakarsz halni? Hannah az életéért küzd ott Olaszországba, te meg itt szét drogozod az agyad? - ordibált vele ő is. - Ha nem lennél Hannah barátja, már rég letéptem volna a tökeidet!Húzz fel a szobádba, és majd ha képes leszel normálisan gondolkodni akkor majd talán lejöhetsz!Ha megtudom hogy még 1x szívsz vagy tépsz esküszöm a két kezemmel kínozlak meg. - mondta.Komolyan kezdtem félni tőle.Csak néztem rá.Felsegítettem Jimmyt majd lefektettem aludni.Elég jól el lett intézve szegény.


~

2 és fél héttel később:

~

Hannah:

Már egy hete ébren vagyok.Folyamat gyógytornára járok.Nagyon fáj, de azt mondták hogyha járok erre az önkínzásra plusz még elviselem a kezelést akkor nem leszek béna.Most kerekesszékkel járok mindenhova.Nem törtem össze ugyan az a Hannah vagyok, mivel még van remény arra hogy ugyan olyan ember legyek mint a többi.Megismerkedtem egy lánnyal, Damlanak hívják.Aranyos, mindig vele szoktam lenni.Először kicsit megijedtem tőle, mivel ná*i.A bal csípőjén van egy tetoválása a Harmadik birodalom jelképéről, arról a sasról.De ahogy észrevettem, nincsenek annyira őrült elméletei.Őt egy szemműtét miatt helyezték ide.Most fog kiköltözni Németországból, ő is Huntington Beach-re.
-Hannah! - ez Damla. Igazából nem értem miért kiabál, amikor már az ajtóban áll.
-Igen?
-Sétálunk?
-Persze. - mondtam. Damla kiment az ajtón.Tudta hogy nem szeretem ha azt nézik hogy szenvedem be magam a kerekesszékbe, de viszont nem kell senki segítsége.Megoldom egyedül is.Gyors kihajtottam és már indultunk is.Mikor leértünk a földszintre, Dami gyors mögém ugrott és kitolt egyenesen az udvarra.Egészen jó ez a hely.A május itt is kellemes."Séta" közben tök jól elvoltunk, beszéltünk, röhögtünk. Versenyeztük egy öreg bácsival az udvaron, hogy ki tud előbb visszaérni a bejárati ajtóig. A bácsi nyert, de ha Dami nem fogja meg, szegény kiborul a székéből.
-Hannah, maga mit csinál itt kint? - kérdezte egy nővér.
-Mi? - kérdeztem két nevetés között.
-Gyógytornán kellene lennie.
-Basszus. Tényleg - mondtam.A nővér mögém jött és gyors eltolt. - Majd beszélünk! - kiabáltam Daminak.
-Okés! - kiabálta utánam.Mikor beértünk már kezdtük is.
-Ahogy látom nincs sok kedve ehhez. - mondta a doki, akivel "tornáztunk".Egész jól elbeszélgettünk kínzás közben.
-Maga szerint szeretem magam kínozni? - kérdeztem erőltetve.
-De pedig muszáj!
-Tudom jól.Nem szeretem, de már csak a barátaim miatt is megcsinálom.
-Látja? Ez a beszéd. - mondta, majd mikor megemelte a lábam, ordítottam egy hatalmasat.
-Ááá - kiabáltam - Basszus. - hátrafeküdtem, és eltakartam az arcomat.Nagyon fáj, már alig bírtam visszatartani a sírást.
-Most a másik. - esküszöm, ez az ember fog a sírba vinni.A másik még jobban fájt.Mikor végre vége lett, szúrósan ránéztem. - Ne nézzen így rám! - mondta mosolyogva. - Attól nem lesz jobb. - aranyos volt, bírtam a fejét.
-Sajnos. - mondtam, majd feltápászkodtam a székembe.
-Nos, van egy jó hírem! - kérdően néztem rá. - Ahogy észre vettem, egész jól javult az állapota.Szerintem ha így folytatja még egy hónapon belül képes lesz járni.
-Igen? - kérdeztem boldogan.
-Igen, de csak járás.Semmi futás, vagy úszás.Nehéz dolgokat sem nagyon emelhet meg.És állni sem tud még majd olyan sokáig.De ahhoz ugyanilyen kitartónak kell lennie!
-Meglesz! - mondtam boldogan, majd kimentem.