7.fejezet: "Gúnyosan kiröhögtem őket"


Anita:

Mióta Hannah kórházba van, 4 ismeretlen hívása volt.Nekem ez nagyon nem tetszik.Ma jön haza.Ki kell faggatnom.
-Hé Matt.
-Igen?
-Kikérném a véleményed! - mondtam, majd lehoztam a nappaliba a kis rajzos füzetemet.A fiúk szinte már minden nap itt vannak. Revvel jönnek, és itt ragadnak.Kezdem őket megkedvelni, nagyon is.Zacky és Brian éppen Johnnyt verik.Szegény.Matt pedig COD-ozik, mintha csak Hannaht látnám.Odaadtam neki a füzetet,  és azonnal elkezdte nézegetni.
-Ezeket te tervezted?
-Igen.Mindet.De vannak férfi ruhák is.Nézd!
-Nagyon jók! - mondta, miközben teljesen bele volt merülve a füzetbe.
-Köszi.
-Ez nagyon király! - egy fekete rövid ujjú volt, aminek az elején metál és rock bandák logói voltak. - Csak ruhákat tervezel?Nem szoktál mást rajzolni?
-De, hogyha rám jön akkor festek vagy rajzolok mindenfélét. Ott vannak a füzet hátuljába.- odalapozott, és belemerült a rajzokba.
-Nagy jól rajzolsz!De tényleg!
-Köszönöm.
-Te divattervező vagy ugye?
-Ahha. - még elbeszélgettünk egy ideig, de megcsörrent a telefonom. Aaron az. - Igen?
-Szia, bocsi de ma sem tudunk találkozni.El kell utaznom egy kis időre.Nem baj?
-Nem, persze.Menj csak, elleszek. - Aaron a barátom.Már lassan 1 éve vagyunk együtt, de az utóbbi időbe hogy is mondjam...Mintha eltávolodtunk volna egymástól.Ez fáj, és ha belegondolok rám tör a sírás.
-Okés köszönöm.Szeretlek!
-Én is. - mondtam, majd kinyomtam. Kezd kicsit elegem lenni. Fel akartam menni a szobámba de megállítottak.
-Anita, mi van? - kérdezte Zacky.
-Mi? - próbáltam elrejteni.
-Elég szomorúnak tűntél.
-Ugyan, semmi.
-Aha. - mondta Brian, majd gyanúsan nézett rám.
-Mi van? - kérdeztem.Szerencsémre pont akkor toppant be Hannah és Jimmy.
-Egy szót mondok: pia! - ebből szinte mindenki tudta Hannah mire gondol.Úgy látszik ma sem lesz semmi a tervezett beszélgetésemből.


Hannah:

Úgy laza fél óra alatt elkészültünk Nittivel.Nem akartunk kocsmába menni ezért inkább valami diszkó szerűséget választottunk. Mikor már volt bennünk egy pár kör Whisky, egész jól elvoltunk.Engem nem ütött meg annyira, egész jól bírom a piát, Nitti viszont velem ellentétben egy üveg sörtől is be tud rúgni.Mi ketten  táncoltunk a többiek pedig erre-arra.Kimentem Johnnyval cigizni, és nem akartam hinni a szememnek.Aaron,  éppen egy tizenéves részeg tinit fűzött, és közben a pólója alá nyúlkált.Nem bírtam nézni, elkapott az ideg.
Odamentem hozzá, és megpofoztam.
-Te meg mi a jó életet csinálsz? - ordibáltam vele. - Te nem elutaztál? - néztem rá gyilkos szemekkel, de meg sem vártam míg válaszol.Belerúgtam egyet a térdébe, aztán gyomorszájon rúgtam.
-Hagyjál már te kis ribanc!Mit képzelsz ki vagy te itt?Azt csinálok amit akarok! - mondta, miközben megpofozott. Éreztem, hogy a gyűrűjével felhasította az arcomat . - Tudod Anita nekem már kicsit unalmas. - mondta nagyképűen - Csak arra jó, hogy levezessem a feszültséget. - Hátranéztem.Nitti ott állt, könnyes szemekkel.
-Mi van? - kérdeztem, majd hasba rúgtam és ököllel beleütöttem az arcába.Nitti mögém jött, és megpróbált lefogni. - Meg ne lássalak még egyszer Nitti közelébe, mert nagyon rosszul jársz! - mondtam, majd beletérdeltem a hasába, és még ráadásnak belerúgtam a tökeibe.Lefeküdt a földre, a lány akit az előbb fogdosott pedig odament és megpróbálta felsegíteni, de nem sok sikerrel.Gúnyosan kiröhögtem őket.
-Hannah, állj le! Hannah. - mondta Nitti sírva miközben fogta a kezem.
-Meg ne lássalak még egyszer itt világos? - ordibáltam.Elindulta felé, mert még mindig ideges voltam, de Brian leállított.Felkapott, és azonnal elfutottunk. - Mit csinálsz? Tegyél le! Megölöm! - úgy kb. 10 perc után végre hajlandó volt letenni.
-Nem!Nyugodj le, ha megtudják hogy te ütötted meg. - nem hagytam hogy végigmondja.
-Nem érdekel senki, Nittit senki sem bánthatja, mert kikaparom a szemeit! - ordibáltam vele, közben fogtam az arcomat hogy takarjam a sebet.
-Mi az? - kérdezte, majd az arcom felé nyúlt.
-Semmi, hagyjál! - még mindig kiabáltam vele, majd elfutottam.Szerencsére nem jött utánam senki.Gyors hazasiettem, és lefertőtlenítettem a sebemet. - ááááá - sikítottam magamnak, majd leragasztottam a sebemet. - Te jó istenem.Megölöm azt a senkit. - mondtam, majd mikor kiléptem a fürdőből, Brian állt előttem.- Te meg mit keresel itt?
-Így kell üdvözölni? - kérdezte, majd elmosolyodott.Tudja, jól ismer hogy ilyenkor milyen vagyok és mégis húzza az agyamat.
-Kussolsz, mert belelépek a szádba! - mondtam mogorván, majd leültem a kanapéra.
-Na, ne legyél ennyire ellenszenves - mondta, majd leült mellém. - Na de most szépen elmondod, hogy mi is ez! - mutatott az arcomra.
-Semmi.Az a barom végighúzta rajta a gyűrűjét és felsértette az arcom. - mondtam durcásan.
-Mit csinált? - kérdezte Brian felemelt hangon.Hirtelen felkelt, de visszatartottam.
-Már nincs semmi!Túlélem!Ezek csak harci sebek! - mondtam majd kihúztam magam.Elmosolyodtunk mind a ketten.Szorosan átöleltem.
-Miért csinálsz ilyen hülyeségeket?Komolyan, már Jimmyt féltem tőled, nem téged tőle! - elnevettük magunkat.
-Na, csönd van! - mondtam, majd beleütöttem egyet a mellkasába.
-Tudod úgy érzem elhanyagolsz!
-Mert? - kérdeztem, majd a szemébe néztem.
-Túl sokat vagy Revvel meg Nittivel.
-Jézusom, tudod hogy mindig is te leszel az első férfi az életembe! - mondtam, majd átöleltem. - Szeretlek, nagyon is mintha a bátyám lennél. - egy puszit adtam az arcára. - És tudod hogy rád mindig van időm, csak szólj! - rákacsintottam, majd megszólalt a telefonom.
-Igen?
-Hol vagytok? - kérdezte Zacky
-Nálunk.Gyertek ide!
-Már itt is vagyunk. - mondta a telefonba, majd Matt rontott be az ajtón, hátán Nittivel.Kérdően néztem rá.
-Sírógörcsöt kapott, nem tudott menni.Amíg a többiek elrendezték a csávót, addig felvettem a hátamra és elaludt.
-Na jó, gyere fel, megmutatom a szobáját. - Matt letette Nittit az ágyra, én pedig betakartam.Elindultunk kifelé, de beelőztem Mattet, és szembefordultam vele. - Maradj itt!Nem akarom egyedül hagyni! - néztem rá szigorú szemekkel.Becsuktam az ajtót, és lementem. - Azt hiszem majd talán holnap haza megy. - nekidőltem a falnak.
-Istenem, hogy mindig kell valaminek történnie. - mondta Brian, majd beletúrt a hajába.
-Kicsit zűrös az életem.De ezt talán te tudod a legjobban. - mondtam, majd lehajtottam a fejem.
-Na akkor azt hiszem mi lelépünk. - mondta Johnny, majd a többiek egyetértően bólogattak.Körbepusziltam   mindenkit, majd Jimmy felé mentem.Gyors adott egy puszit, majd kisietett az ajtón.
-Na pá édes! - mondta hangsúlyozva.Kicsit lesokkolódtam.Lehunytam a szemem, vettem egy mély levegőt.
-Csá bunkókám! - rájuk csaptam az ajtót, majd elindultam gyors felfelé a lépcsőn.Tudtam hogy utána fog jönni.Visszafutott, levitt a lépcsőn, majd szinte rádobott a kanapéra.
-Majdnem elhitted mi? - kérdezte röhögve, majd fölém hajolt.
-Soha! - mondtam, majd magamhoz húztam, és megcsókoltam.Már majdnem sikerült róla levennem a pólót, de komoly arccal rám nézett, majd felült.
-El kellene mondanom valamit. - kezdtem kicsit parázni.
-Mi az? - néztem mélyen szemébe.
-Tudod, - nyúlt a pólóm alá. - nem tetszik a pólód.
-Mi van? - nem értettem, de mire felfoghattam volna, Jimmy már röhögve szinte letépte rólam a pólómat, és kirohant vele az udvarra. - Hé!Mit csinálsz? - kérdeztem nevetve, majd utána mentem.Megpróbáltam elvenni, de valahogy nem ment, ugyanis a kezét feltartotta, én pedig természetesen nem értem el. - Miért kellett ilyen magasra nőnöd? - kérdeztem nyűgösen.
-Te meg miért vagy ilyen kicsit? - kérdezett vissza röhögve.
-Na add már ide!
-Vedd el!
-De nem megy! - mondtam, közben kergettem az udvaron...Mintha gyerekek lennénk.Gyors ráugrottam a hátára, de túl nagy volt a lendület, és elestünk.Röhögve feküdtünk a földön.
-Azt hiszem a pólódnak annyi!
-Miért is?
-Nézd! - mondta Jimmy, majd felemelte.Egy hatalmas szakadás volt az oldalán, nem is beszélve arról, hogy tiszta piszok volt az egész.
-Jézusom. - mondtam röhögve - Tudod ennek még ára lesz! - gyors felkeltem és befutottam, az ajtót pedig bezártam -Hé engedj be! - mondta Jimmy miközben ütögette az üvegajtót.
-Na pá édes! - mondtam gúnyosan mosolyogva, majd elindultam a lépcsőn felfelé.
-Metallica koncert! - felkaptam a fejem, és odasiettem az ajtóhoz, pont szembe Jimmyvel. Kérdően néztem rá. - Elviszlek egy Metallica koncertre ha beengedsz. - mondta, majd az udvaron beindult a locsoló.Szegény tiszta víz lett. Miután egy jót röhögtem rajta, megsajnáltam és kinyitottam az üvegajtót.
-Na gyere! - mondtam.
-Na azt lesheted! - mondta, majd megfogta a karom.
-Ne!Ne Jimmy! - mondtam nevetve. Magával rántott, és én is tiszta víz lettem. - Ezt akarod? - kérdeztem, majd megfogtam a pólóját, és behúztam a medencébe.Mikor feljöttünk a víz alól mindkettőnkből kitört a nevetés. Közelebb jött, és megcsókolt.
-Szeretlek. - mondta.Elmosolyodtam.
-Én is! - mondtam majd visszacsókoltam.



Anita:

Hol vagyok?Ki ez mellettem? Hol van Aaron?Aaron...
Mikor felkeltem hajnali 3 óra volt.Matt karjaiban feküdtem.Olyan biztonságban érzem magam.Talán mindig is ilyen biztonságra vágytam?Erős karok között lenni és csak nyugodtan pihenni.Jézusom!Miket gondolok?
Lassan kibújtam kezei közül, ügyelve arra hogy ne ébredjen fel.Felvettem a festős pólómat, és bementem a TV-m mellett lévő kis ajtón.Ez volt az én kis "titkos szobám". Akármennyire nem volt titkos de ha valami bántott vagy ha egyedül akartam lenni ide jöttem és csak festettem vagy rajzoltam.A vászon elé álltam, tettem egy kis festéket palettára, és csak álltam értelmetlenül.Csak Aaron járt az eszembe, és amit mondott.Nem kiabáltam, megpróbáltam nem sírni, nem tombolni, ütni amit elérek csak festeni.Igazából nem is tudom hogy mit akartam alkotni, a kezem haladt magától.Szinte kikapcsoltam az agyam, és elsírtam magam.Mikor már készen voltam kicsit hátrébb léptem.A képen egy síró nő volt, aki felfelé néz.Úgy a mellkasáig látszódott, és a könnyen folytak végig az arcán, egészen szinte a nyakáig.A háttérben nem volt semmi, csak a fekete üresség.A szája vörös volt, de szinte csak ennyi szín volt az egészben.Még mindig sírtam, nem tudtam abbahagyni.Leültem, és nekidőltem a falnak, szembe a képpel.Csak néztem és gondolkoztam,majd egy idő után elaludtam.
-Anita!Anita! - felébredtem, és Matt ült velem szembe. - Nem kellene itt aludnod! - mondta mosolyogva.
-Engem már az se érdekelne ha kint az utcán feküdnék egy padon! - mondtam, majd lehunytam a szemeimet.
-Na nem! Gyere! - mondta Matt, majd megfogta a kezem és felhúzott.Visszamentünk a szobámba, és gyors átöltöztem.Égtek a szemeim a sok sírástól.
-Matt, ugye itt maradsz? - kérdeztem, majd átölelt.
-Ne kérdezz hülyeségeket! - magamhoz szorítottam.Bárcsak örökre így ölelhetném.