17.fejezet:" Te totálisan bekattantál! "

Syn:

Olyan 2 körül felkeltem, de Damla nem volt mellettem.Kintről hallottam valami hangokat, ezért elindultam annak az irányába.Elég érdekes látvány fogadott.Egy páncél ajtó küszöbén álltam, és Damla egy kis széken ült.Éppen egy fegyvert tisztított, ami alig fért el az ölében.A nyakába egy ősrégi dög cédula, és felülről elég szép látvány fogadott, pont a lényeg.A haja lazán felkötve, így láttam a többi tetkóját.Éppen valami háborús dalt dúdolt vagy énekelt én nem tudom.Mint egy katonanő.
-Nem zavarok? - ijedten rám nézett.
-Basszus, de megijesztettél! - mondta - Nagyon hangos voltam? - kérdezte, miközben visszatette a puskát egy szekrénybe.
-Nem, de ez mi? - kérdeztem, majd körbenéztem a szobába.Tele volt II. világháborús plakátokkal, újságcikkekkel, ná*i "poszterekkel".Egy szekrénybe fegyverek voltak, és még volt egy próbababa is aki fel volt öltöztetve katonai cuccba.
-Ja, ezt csak a nagyapám hagyta rám.
-Ezt mind?
-Igen, ő itt élt.Volt hogy néha ellátogattam hozzá.Imádtam a nagy fatert.
-Mark Meyer?
-Igen, de honnan
-A tetkód.Gondolom ez az ő neve, és a dögcédula is az övé.Nem? - vigyorogtam, miközben mutattam a két vállán lévő tetkóra.
-De. - mondta, miközben a cédulát fogta.
-Amúgy mit csináltál itt hajnali 2-kor?
-Ha nem tudok elaludni, mindig ezt csinálom.Vagy megtisztítom a kis szerelmeimet, vagy rendbe rakom őket.
-És tudod is őket használni?
-Ahha, nagyapa még 6 éves koromba megtanított.Fogd be a füled! - mondta, majd gyors kikapott egyet a szekrényből és belelőtt az ajtóba, rezzenéstelen arccal.Összegörnyedtem, és a füleimet fogtam.
-Áú, bassza meg!Ez fáj! - mondtam, mert iszonyat hangos volt, mintha beszakadt volna a dobhártyám.Miközben "szenvedtem", Damla szépen kiröhögött.
-Na mi van? Csak nem hangos volt? - tette vissza a puskát.
-Nem hallok semmit! - mondtam, majd ránéztem.Kb úgy 10 perc múlva már nagyjából hallottam normálisan. - Neked totálisan elment az eszed? - kérdeztem kicsit kiakadva, de ő csak nevetett.
-Inkább menjünk aludni. - mondta, majd elindult ki. - Gyere, mert bezárlak! - utána mentem, és gyors bezárta.
-Miért van itt ilyen ajtó?
-Tudod van olyan, hogy rendőrség.És tudod ezeket valahogy tiltják. - mondta és bezárta az ajtót.Utána valami másik kihúzhatós ajtó félét ráhúzott, ami pont úgy nézett ki mint a fal.Kiment majd leült a kanapéra - Tényleg, én hogy kerültem be oda melléd?
-Bevittelek, mivel nem akartam hogy itt aludj.És most se fogom engedni. - mondtam.
-Mi? Nem! - ellenkezett.
-Dehogyisnem! - mondtam, majd felkaptam és bevittem az ágyra.
-Idióta vagy! - mondta, majd adott egy puszit az arcomra, és elhelyezkedett.
-Azt hiszed ennyivel megelégszem? - mondtam halkan.
-Micsoda? - kérdezte.
-Semmi. - mondtam, majd mellé feküdtem.
Reggel nem tudom hogy de kezem Damla fenekén volt.Nem is olyan rossz...Mikor láttam hogy ébredezik lassan elvettem a kezem.
-Jó reggelt! - mondtam neki mosolyogva.
-Jobbat! - mondta álmosan.


Hannah:

-Jimmy, mi lesz ha terhes vagyok? - kérdeztem, miközben felvettem egy nadrágot.
-Akkor szépen felneveljük, és kész. - mondta, majd hátulról átölelt.
-De én nem tudom. - mondtam bizonytalanul. - Tudod, szerintem képtelen vagyok felnevelni.
-Eszedbe se jusson, nem vetetheted el!Már kezdek beletörődni hogy lesz egy gyerekünk. Egy 2.0-ás verzió.
-Na még csak kellene! - jött be Brian a szobába. - Egy Jimmy Hannah keresztezés?Ti felfogtátok mekkora felfordulás lenne ebbe a házba? - elnevettük magunkat.
-Brian, te hülye vagy!
-Nem vagyok az. - mondta mosolyogva. - Igyekezzetek!Anita már itt van. - mondta, majd kiment.Gyors lementünk, és indultunk is.Mikor oda értünk, nagyon izgultam.Remegtem.
-Á, Nash kisasszony!Kérem jöjjön be! - mondta a doki.Rémültem néztem Jimmyre, majd bementem.Igazából az egész vizsgálat alatt azon gondolkoztam, hogyha mégis terhes vagyok, mi a jó életet fogok kezdeni magammal?A karrieremet biztos folytatni fogom, de viszont akkor elég kevés idő marad a kicsire na meg persze Jimmyre is.Mondjuk ha van gyerek, nem ártana összeházasodni.Jézusom.
Mikor vége volt, a dokival szembe ültem, és csak néztem magam elé.
-Hannah, nem tudom hogy ez magának öröm-e, vagy szomorúság, de ön - mondd már bazd! - Ön nem terhes - hirtelen mintha 1 tonna súly esett volna le a vállaimról.
-Doki, köszönöm! - mondtam.

Jimmy:

Hirtelen Hannah rontott ki az ajtón.A feje le volt hajtva, és bűnbánóan rám nézett.
-Hannah mi van?
-Jimmy?!
-Igen?
-Nem vagyok terhes! - mondta, majd a nyakamba ugrott.
-Ez most komoly? - kérdezte Anita
-Igen, totálisan. - mondta, majd átölelte őt is.Mikor békültek ki?
-Na de menjünk.Nem bírom a kórházakat. - mondta Syn, és elindultunk.Mikor hazaértünk, a lányok azonnal felmentek beszélni.Már egy órája fent voltak, ezért úgy döntöttem rájuknézek. Mikor felértem pont elcsíptem egy "érdekes" részt a a beszélgetésből.
-És mikor tervezed elmondani Jimmynek ezt a dolgot? - kérdezte Anita.
-Soha!Nitti érted? Soha! Ezt nem tudhatja meg, már így is utálhat a hülyeségeim miatt.Nitti, kérlek tartsd a szád!
-Jó.
-Ígéred?
-Ígérem!
-Köszönöm!Szeretlek!
-Én is! - jobbnak láttam nem bemenni, ezért inkább lementem.Miről beszélhettek?Úgy fél óra múlva lejöttek, azzal az ötlettel, hogy mivel Hannah nem terhes igyunk erre.Természetesen mindenki belement.

Hannah:

-Nitti?! - mentem ki az udvarra
-Igen?
-Azt hiszem elfogyott a whisky! - mutattam neki egy üres üveget.
-Ezt mind benyakaltad?
-Hát, ez csak 1 üveg!Ne legyél már ilyen!Tudod hogy még csak a fejemet érzem ennyitől! - most nem hazudtam, tényleg csak éreztem a fejemet.Bementem a konyhába, és nem hittem a szememnek.Patrick állt előttem.
-Heló Nana.Rég találkoztunk. - jött hozzám közelebb.
-Mit keresel itt? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Eljöttem a barátnőm házibulijába?
-Nem vagyok a barátnőd, és húzz innen. - mondtam, majd ki akartam menni, de elkapta a kezem és visszarántott.
-Hol van a gyerekem? - nézett rám vérben forgó szemekkel.
-Nem tudom miről beszélsz! - próbáltam eljátszani hogy nem tudok semmiről. - Milyen gyerek?
-Jól tudod te azt!
-Te totálisan bekattantál!
-Hannah, ne játszd a hülyét. - mosolygott. - Tudod elég rosszul járhatsz. - mondta.Nem bírtam tovább kikaptam a kezem, és felfutottam a fürdőbe.Magamra zártam az ajtót, és beültem az ajtóval szemben lévő falhoz.Patrick elkezdte verni az ajtót. - Engedj be te utolsó ribanc!Megölted a gyerekünket te senki!Azonnal engedj be!Te drogos kurva!
-Hé haver nyugodj már le! - halottam, hogy jön oda Matt, majd leüti. - Takarodj innen! - mondta, majd még egyszer megütötte. - Hannah nyisd ki!Én vagyok az. - odaszaladtam, és kinyitottam.Azonnal hozzábújtam.
-Matt basszus!Küld el innen!Nem akarom látni! - mondtam halkan, a sírást vissza folytva.
-Semmi baj! - mondta, majd átölelt - Jimmyék már kitették a házból.De mi volt ez?
-Semmi, csak ez egy őrült.
-Hannah.Hála az égnek!Azonnal gyere velem. - jött oda Nitti, majd berángatott a szobájába. - Mi volt ez? Csak annyit hallottam hogy ez itt ordibál.
-Nitti, a gyereket kereste! - néztem rá könnyes szemekkel. - Igaza van, egy utolsó ribanc vagyok! - mondtam, majd leültem az ágyra - Megöltem Nitti, egy gyilkos vagyok! - akkor vettem észre, hogy Jimmy az ajtóban áll.Nitti hirtelen megfordult.
-Mióta vagy itt? - kérdezte tőle.
-Úgy kb a "csak annyit hallottam hogy ordibál"-tól.Hannah, mi ez az egész?
-Azt hiszem itt lenne az ideje Hannah! - mondta Nitti, majd kiment.Jimmy becsukta maga mögött az ajtót, és elém térdelt.
-Hannah kérlek!
-Jimmy - vettem egy mély levegőt. - Tudod régebben amikor rászoktam a drogokra , összejöttem Patrickel. Briannel ez miatt is sok vitánk volt.Na mindegy 16 évesen mielőtt elmentem Nittiékhez, Patrick mondhatni megerőszakolt.Teherbe estem tőle.Nem tudtam mit tegyek, nem mertem neki elmondani.Amikor mégis elmondtam ő meg akarta tartani, de én nem.Elmentem a dokihoz, és ő azt tanácsolta hogy vetessem el. - ránéztem. - Az abortuszomról senki nem tudott, csak Nitti, és Patrick.Szörnyű érzés volt, hogy puszta felelőtlenségből meg kellett ölnöm egy gyereket.Persze ezen is droggal segítettem, így még jobban rontottam a helyzeten.Amikor Patrick megtudta hogy elvetettem iszonyatosan megvert.Rettegtem tőle, de nem mondta el Briannek, mert tudtam hogy megvetne és elkerülne. - lehajtottam a fejem, és sírtam.
-Hanna basszus - mondta Jimmy - És ezt miért nem tudtad elmondani? Múltkor is megmondtam, hogy engem nem a múltad érdekel, hanem aki most vagy! Hannah nézz rám! Kérlek!
-Jimmy, ez nem helyes!Nem is vagy rám mérges?Pedig egy ilyen kurvával vagy együtt?
-Ki a kurva?Te? Azért mert egyszer teherbe estél, és józan ésszel elvetetted?És amúgy az jobb lenne, ha mérges lennék? - kérdezte mosolyogva. - Hannah én - nem vártam meg míg végig mondja, azonnal megcsókoltam.
-Szeretlek!Tök mindegy hányszor mondom el, akkor sem tudom annyira kifejezni mint amennyire érzem! - mondtam.


Syn:

Egész jól összejöttünk.Pont bontottam ki a sörömet, amikor megláttam, hogy Damlát éppen két srác fűzi.Könyörgő szemekkel nézett rám, de én csak megtámaszkodtam a pulton, és felemeltem neki a sörömet, és egy "egészségedre"-t tátogtam neki.Erre csak annyi volt a válasza, hogy bemutatott nekem, persze, úgy hogy a két srác ne nagyon vegye észre.Mikor már láttam hogy tényleg elege van, odamentem segíteni neki.Melléálltam, és megfogtam a derekát.
-Bocsi fiúk, de ő az én barátnőm, úgyhogy légyszíves húzzatok el! - a két srác azonnal le is léptek. - Most már kettővel jössz nekem!
-Mi? - nézett rám értetlenül.
-Már kétszer mentettem meg az életed.
-Ez kicsit túlzás, de oké. - mondta mosolyogva. - Hogy háláljam meg kedvességedet? - mondta gúnyosan.
-Hát, mondjuk először egy üveg whiskyvel. - mondtam, majd rákacsintottam.Mosolyogva elment, majd visszajött a kezében egy üveggel. - Köszönöm - mondtam.Kimentünk az udvarra, és laza fél óra alatt meg is ittuk az egészet.Össze vissza beszéltünk minden hülyeséget, és úgy döntöttünk hogy kimegyünk a partra.Természetese vittünk magunkkal 1 üveg piát is.Mikor kiértünk, azonnal belefutottunk a vízbe.Damla megpróbált lenyomni, de valahogy nem ment neki.
-Brian, te barom!Ess már el! - mondta nevetve.Megfogtam a derekát, és közelebb húztam magamhoz. - Brian, ez nem - odahajoltam hozzá, és hosszasan megcsókoltam.
-Tudod mi a második kérésem? - megrázta a fejét, mire én elmosolyodtam - Szeress belém! - mondtam komolyan, és a szemébe néztem.