19. fejezet: "Pont te beszélsz?"


Damla:


Brian vadul csókolt, és a keze már a pólóm alatt volt.Éreztem, hogy már kapcsolja is ki a melltartómat.
-Brian?! - néztem rá.
-Na mi az meggondoltad magad? - nézett a szemeimbe, olyan tipikus Synysteres oldalmosollyal.
-Tudod - vittem a kezem a pólója alá - amit az előbb mondtam - kezdtem el lágyan kapirgálni a mellkasát, majd olyan közel hajoltam hozzá, hogy éppen csak nem értek össze az ajkaink - azt nagyon is komolyan gondoltam. - néztem mélyen a szemébe.Lassan a füléhez hajoltam - Engem nem nyersz meg ennyivel - suttogtam neki, majd az ajkamat óvatosan végig húztam az álla vonalán, majd az övéinél megálltam. A szemeibe néztem, és tudtam ezt a kört már megnyertem.Hátrébb léptem, majd lassan, kuncogva kimentem. - Majd meglátjuk ki szeret bele előbb a másikba! - kacsintottam rá, majd a tenyerével elkapta az arcát.
-Jó, te nyertél, de legközelebb
-Is én fogok. - egy laza mozdulttal bekapcsoltam a melltartómat, és becsuktam az ajtót.Önelégült mosollyal lementem, és Anita volt az első akit megláttam.Hogy is mondjam, nem volt éppen túl józannak mondható.
-Damlaaaa! - ugrott a nyakamba, és véletlen fejbe vágott a whiskys üvegével.
-Áu. - mondtam, majd a homlokomra tettem a kezem.
-Jaj bocsi. - mondta nevetve. - Igyál, attól jobb lesz! - mondta, és az üveg már a számba is volt.
-Anita! - jött oda egy eléggé hosszú barna hajú csaj.
-Jaj Monroe?! Te is itt vagy? - kérdezte kedvesen, majd a kezébe nyomta az üveget, és elment.
-Monroe? - néztem rá.
-Igen. - mosolygott  - Marilyn Medwin, és a Monroe becenévnek egy elég hosszú története van - mosolygott, majd kezet fogtunk.
-Damla Meyer. - itt egy kicsit furcsán nézett rám.
-Te német származású vagy?
-Igen, miért? - néztem rá gyanúsan.
-Hát én pedig orosz, de gondolom ebből nem lesz gond. - Orosz?!Nem vagyok hajlandó egy ruszkival együtt lenni egy házba.
-Nem persze, de most nekem mennem kell. - erőltettem magamra egy mosolyt és felmentem. Hannah pont akkor jött velem szembe.
-Hova sietsz ennyire?
-Marilyn. Az a csaj orosz!Érted?!
-Basszus Damla!Nem rossz arc a csaj, attól hogy ilyen származású, még lehet normális! - próbált meggyőzni.
-Nem hat rám!Nem fogom elviselni a jelenlétét!
-Damla, ez most az én bulim, úgyhogy miattam maradj itt, ne mások miatt! - megráztam a fejem. - Na kérlek! - könnyeztek a szemei.
-Akkor se!
-Kérlek! - térdelt le elém.
-Hannah, Hannah kelj fel!
-Nem, ameddig azt nem mondod hogy itt maradsz. - mondta, majd belekapaszkodott a lábaimba.Arrébb akartam lépni, de csak húztam magammal. - Hannah basszus!Miért csinálod ezt?
-Hé-hé lányok!Mi ez? - jött oda Johnny.
-El akar menni! - mondta Hannah, még mindig a lábaimat szorítva.Ahhoz képest hogy milyen kicsi, sok erő van benne.Már totális rajta volt, a kezeivel és a lábaival is fogta.Mint valami kisgyerek, aki nem kapott meg valamit.
-Mi?Én nem is mond
-De gondoltad! - vágott közbe Hannah.
-Hannah, engedd el! - szólt rá Johnny higgadtan.
-Nem, mert elmegy! - mondta határozottan.
-Nem, csak engedd el! - mondta Johnny, és elkezdte rólam, konkrétan a lábamról leszedni Hannaht.Elég vicces látvány lehettünk.Ez azon is látszott, hogy Jimmy mikor feljött, eltűnt majd egy fényképezőgéppel jött vissza.Ha 100 képet nem csinált rólunk, akkor 1-et se.
-Hannah, tudod mi van nálam? - guggolt le hozzá Jimmy, mivel Johnny még mindig nem bírta leszedni.
-Mi? - nézett rá szúrós szemekkel, majd Jimmy matatott valamit a zsebébe, és odarakta a kezét Hannah orra alá.Jó mélyen beleszippantott, majd egy szó nélkül ment Jimmy után.
-Ez mi volt? - néztem Johnnyra.
-Fogalmad sincs mi? - megráztam a fejem. -Füveztél már? - kérdezte.
-Nem, még soha.De várj ők..ők most.. - Johnny csak bólogatott. - Ezt, ezt nem is tudtam. - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Hát pedig már egy ideje csinálják.Na de én lementem, nem jössz inni valamit?
-Mehetünk! - mondtam, és mentünk is le.
-Mit kérsz?
-Olyat! - mondtam, majd egy földön lévő üvegre mutattam.
-Abszint?
-Ahha, olyat még úgysem ittam. - vontam meg a vállam.
-Milyet?
-Milyen van? - ültem le egy székre.
-Zöld, piros, fekete.
-Fekete! - mondtam határozottan.
-Hát akkor Damla, készülj fel a totális képkiesésre! - mondta Johnny mosolyogva, majd kitöltötte a piát.Úgy kb a harmadik kispohárnál, már éreztem hogy ennek nagyon rossz vége lesz.Innentől képszakadás, úgy kb másnap délig.


Hannah:

Csak mentem Jimmy után, mivel a kattogás miatt (meg persze a pia is rásegített) szinte nem láttam semmit.Már csak arra eszméltem fel hogy az én erkélyemen vagyunk, és Jimmy már meg is gyújtotta.Egy mélyet beleszívott, odahajolt hozzám, és "beleadta" a füstöt a számba.Mélyen letüdőztem, majd mikor már nem bírtam bent tartani, kiengedtem.Istenien jól esett.
-Ennyire élvezed? - kérdezte Jimmy, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és átkarolt.
-El se tudod képzelni. - hangsúlyoztam, majd odaadta a cigit.
-Mi lesz így veled? - kérdően néztem rá. - Tudod ennek nem lesz jó vége!
-Pont te beszélsz? - néztem rá mosolyogva.
-Jó, de én más vagyok. - mosolygott ő is.
-Mibe?
-Hát tudod, nekem nincsenek melleim, nincsen
-Jó, nem akarom hallani a női test részeit!Most komolyan!Neked is le kellene róla állnod! - néztem rá komolyan - Nem azt mondtam hogy most rögtön!Szépen fokozatosan!Én is le fogok jönni róla .És nem csak erről. Piálni is kevesebbet fogok, és a cigiről is muszáj lesz leszoknom, mert nagyon nem tesz jót a hangomnak - mondtam, majd átöleltem. - Szeretlek, és nem akarok tőled korán elválni. - átkarolt, majd megcsókolt. - Várj te hallod ezt?
-Mit?Én nem hallok semmit.
-Épp ez az.Semmi.
-Itt valami nem stimmel.
-Szerintem le kellene mennünk. - mondtam, és már mentünk is le.Lent éppen Nittivel csináltak valamit. - Nitti?! - mondtam, majd felült.Lesokkolódtam. - Nitti, mi a szar ez? - fogtam meg a fejét, de ő csak mosolygott.Nem hittem a szememnek, a szája jobb oldalán 2 piercing egymás mellett . - Te hülye vagy?

-Azt mondták nem merem megcsinálni. - védekezett.
-De ez nem így megy!Ki csinálta? - kérdeztem, majd Nitti a nekem háttal álló fazonra mutogatott.
-Hé! - szóltam neki, és megfordult - Ed?! - akadtam ki.
-Hali, téged kerestelek! - mondta.
-Látom Nittit megtaláltad! - mutattam a piercingjeire. - Mondd te hülye vagy?
-Ő akarta! - ellenkezett.
-Na jó, mindegy.Hol van Damla?
-Kint a konyhába. - ahogy mentem ki, éreztem hogy egyre jobban üt meg a fű.Mikor kiértem, Damla és Johnny éppen nagyon röhögtek valamin.Ahogy beléptem a szokásos érzések töltöttek el.Az agyam zsibbadt, mintha vmi ütné.A kezeim és a lábaim mintha folytak volna szét.A szívem felgyorsult, és majd szétszakadt.Nem bírtam ki mosolygás nélkül.
-Hannah, jó hogy jössz!Idd már meg légyszi ezt! - nyújtott felém egy poharat Damla.
-Mi ez?
-Abszint! - mondta Johnny.Hirtelen elkezdtem nagyon mosolyogni.
-Abszint?! - kérdeztem röhögve - Hát ez kurva jó! - mondtam még mindig röhögve, majd lehúztam.Most már hárman röhögtünk a konyhába, konkrétan a semmin.
-Na mi ez a jó hangulat? - jött be Brian!
-Brian! - mondtam röhögve - Brian, semmi - mondtam, majd kimentem a nappaliba, ahol már ismét szólt a zene.Kirángattam Jimmyt, majd hosszasan megcsókoltam.
-Na mi van kicsi Hannah.Jót érzel?
-Nagyon jót érzek! - mondtam, majd behúztam a medencébe.A víz alatt odaúszott hozzám, és megcsókolt.

Már csak arra lettem figyelmes, hogy a többiek is ugranak be a medencébe.Mikor feljöttünk, Jimmy magához szorított.
-Szeretlek, és én sem akarlak elveszíteni!
-Köszönöm! - mondtam miközben sírtam és néha feltört belőlem a röhögés. Jimmybe csimpaszkodtam ő pedig kivitt - Vodkát? - emelt fel egy üveget!
-Adhatod! - mondtam, majd meghúztam.Kezdtem érezni a piát is. - Jimmy, nem csináltatunk egy tetkót?
-Menjünk.
-De biztos?
-Sohase gondolkodj!Később majd ráér! - kacsintott rám.Elindultunk a legközelebbi tetoválószalonba ami még nyitva volt.Mikor beértünk, még várnunk kellett egy negyed órát, addig kiválasztottuk milyen lesz.Szinte már csak akkor kaptam észbe mikor már mentünk ki.Nem éreztem, hogy fájna.Szinte semmit sem éreztem.Azt sem tudom, hogy értünk haza.
Reggel kivételesen, én feküdten Jimmyn. Mikor felfogtam végre hol is vagyunk, eléggé meglepődtem.Kint feküdtünk az erkélyemen, egy matracon.Nyújtózkodás közben észrevettem, hogy valami tetoválás van a a jobb kezem külső részén."foREVer".Forever?! De miért, és a Rev miért nagy?Megnéztem Jimmy kezeit, az ő bal kezén ugyan ott, "Young".Forever young?
-Már reggel van? - kérdezte Jimmy álmosan, mikor felkelt.
-Igen, várj.7 óra van.Basszus még csak ennyi az idő?Hogy ébredtem fel ilyen korán? - keltem vna fel, de iszonyat elkezdett fájni mind a kettő fülem. -Mi ez? - tapogattam a fülcimpám.
-Ja, a tetoválószalonból nem akartál eljönni fültágító nélkül.Azt mondtad idézlek: "Nem megyek vissza ezek nélkül!Ezek drága kincsek nem látod?Most szereztem meg őket a kalózoktól!Vissza kell vinnem a szigetre, mert különben a trollok lerombolnak mindent".És ezeket súgva mondtad véresen komolyan, közben szúrós szemekkel nézted a tetoválócsajt.Ha nem állítalak le, képes vagy és ellopod a tágítókat. - nevetett. - Vizes voltál, és azt hitted hogy valami lenyelt, elnevezésed szerint "sörszagúkokóspaplancsücsök" , és mikor alaposan megrágott, kiköpött.
-Anyám! - vágtam vissza magam a matracra. - na jó, majd ha rendesen felébredtem talán felfogom a történteket. - mondtam, majd Jimmy mellkasára feküdtem.
-Ez nem jó így! - mondta, majd el laza mozdulattal hanyatt fordított, és magához szorított.
-Jimmy, nyomod a melleimet!
-Puhák! - mondta ártatlanul.
-Na jó, most utoljára engedem, de utoljára! - mondtam, majd átkaroltam, és úgy aludtunk el.

Anita:

Reggel arra ébredtem, hogy valami piszkálja a számat.Elég érdekes volt ahogy feküdtünk.Én a saját ágyam közepén hason, Matt pedig féloldalasan rajtam.A kezeim széttárva, bal felemen Zacky Monroeval, jobb felemen pedig egy kutya.Egy kutya?!
-Matt!Matt! - próbáltam felébreszteni.
-Igen?
-Itt van egy kutya az ágyamba. - mondta kiakadva. - Egy kutya!
-Jäger!Lefelé! - szólt rá, és a kutya egyből lement.
-Jäger?
-Igen ennek is van egy története.Rev nevezte el. - akkor már nem is csodálkozom rajta. - De most aludjunk! - mondta, és a kutya helyére feküdt.Hozzábújtam és úgy aludtunk tovább.

Damla:

Anyám, mennyi az idő?!13:30?
-Jaj Damla, még korán van! - mondta Syn, majd átkarolt.Hirtelen a hátam mögé néztem.
-Brian ugye nem
-Ha arra gondolsz, nem történt semmi. - morogta a hátam mögül. - De viszont - itt azonnal megfordultam. - Na, hirtelen hogy felébredtél. - mondta, majd megtámasztotta a fejét.
-De viszont?
-Mondtál elég érdekes dolgokat. - kajánul elvigyorodott.Gyilkos szemekkel ránéztem.
-Miket? - vágtam rá
-Nem mondom meg - sóhajtott egyet, majd megvonta a vállát.
-Mi az - vetettem rá magam - hogy nem mondod meg? - ráültem a derekára, és mind a két kezét lefogtam.
-Ezt fordítva kellene! - akadt ki.
-Synyster, ha nem mondod el, akkor - nem tudtam tovább mondani, mivel itt hirtelen felült, és megcsókolt.
-Akkor megerőszakolsz? - nézett rám széles vigyorral.
-Lehet - hajoltam hozzá közel, majd megcsókoltam. - Akkora baj lenne? - néztem rá, majd elmosolyodtam.Átkaroltam a nyakát, és mélyen a szemébe néztem.
-Hát nem bánnám - mondta, majd kacsintott egyet, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához.
-Akkor arra most várnod kell. - mondtam, majd az ujjammal végighúztam az ajkán, és felkeltem.
-Hé Damla! - szólt utánam Brian. - Ilyen hirtelen lelépsz?
-Bocsi, de dolgom van! - mondtam, és indultam haza.Berontottam a házba, és megrohamoztam a gyógyszeres fiókot.Miután bevetem 1 bogyót, letusoltam és átöltöztem, mivel tényleg dolgom volt.5-kor egy interjúra kellett mennem.Egyre jobban kezd elterjedni a könyvem.Talán mégis csak lesz belőle valami.



Anita:


Csak álltam a szekrény előtt, és elszörnyedtem.Hannah kedvenc AC/DC lemeze eltört.
-Mi az, min bambulsz ennyire? - jött oda Matt, majd adott egy puszit.
-Ezt nézd! - vettem ki a szekrényből a CD-t. - Hannah meg fog őrülni.
-Mert? - vette ki a kezemből. - Ez csak egy album.
-Aha, csak egy CD. - mondtam gúnyosan - Nyisd már ki!
-Anyám, ez személyesen dedikált?
-Igen, és ez volt az utolsó ajándék amit kapott az anyujától. - néztem rá.
-Ójaj.
-Ezt nem mutathatom meg neki!
-Mit nem mutathatsz meg? - jött le kómásan Hannah.
-Á semmi, csak a szek
-Semmi, csak a medence tiszta kosz, és 1-2 pohár is eltört. - mondtam, majd belecsíptem Matt karjába.
-Ja, igen.
-Értem.Majd megoldjuk. - mondta, majd indult volna ki a konyhába, de egy váratlan pillanatba Jäger loholt le a lépcsőn, és Mattnek ugrott.Nem is kell mondanom, hogy ő elejtette a tokot Hannah pedig vagy 1 percig csak állt, és nézte a földön lévő lemezt.Fapofával ránk nézett, majd felvette.
-Ezt nem akartátok elmondani? - nyitotta ki.
-Hannah, figyelj mi se tud
-Semmi baj.Nem kell magyarázkodni. - válaszolt teljesen higgadtan. - Csak egy CD. - mondta, és elindult felfelé.
-Hannah - mentem volna utána.
-Légyszíves ne!Egyedül akarok lenni. - mondta, és felment.
-Most mi lesz? - kérdezte Matt.
-Nem tudom.Nagyon haragudhat.Jäger!Rossz kutya! - néztem rá gyilkos szemekkel, mire ő elszégyellte magát.Jäger egy elég nagy termetű, Német Dog volt, így nem csodálom hogy Matt majdnem elesett.


Hannah:

Fasza...Anyám utolsó ajándéka amit kaptam széttört.A lemeznek semmi baja nem lett, de a tok.Totál K.O..
Felmentem, és befeküdtem a kádba, amit tele engedtem forró vízzel.Amilyen szerencsétlen vagyok, megint elaludtam.Már nem emlékszem mit álmodtam, de lehet hogy semmit.Arra keltem, hogy Jimmy ül a kád mellett, és megpróbál felébreszteni.
-Hannah!Kelj fel! - mondta halkan.
-Nem akarok. - néztem rá.
-De muszáj lesz!Megint úgy fogsz járni mint múltkor.
-Jó. - mondtam, majd kiszálltam és magam köré tekertem egy törölközőt.
-Mi a baj?
-Semmi. - mondtam, majd elindultam kifelé.
-Hé Hannah.Nekem ezt nem adod be.A CD miatt van ugye?
-Igen, de nem számít.Nem érdekes, csak egy album volt!
-Aha.Csak az utolsó ajándék amit anyud adott neked!
-Jimmy, te barom! - bújtam hozzá könnyes szemekkel.
-Mi?Most miért? - kérdezte ártatlanul.
-Mert igazad van! - mondtam sírva.
-Hannah nem sírj!Majd megcsináljuk a tokot!A CD-nek semmi baja nem lett.
-Tudom, de akkor is.Az már nem lesz ugyan olyan!Csak tudjam meg ki volt az!
-Hát azt már nem nagyon fogod megtudni szerintem.Senki nem emlékszik semmire, úgyhogy. - mondta Jimmy röhögve.


Syn:

Damla tök korán elment.Csak feküdtem az ágyba, és néztem a plafont.Gondoltam egyet és lementem.Zacky éppen valami csajjal lépett ki az ajtón.
-Ki volt ez? - kérdeztem Anitát, miközben leültem a pulthoz.
-Ki? Ja, ő csak Marilyn.Az egyik modellem.
-Nem valami rossz hátulról. - Anitának erre csak annyi volt a válasza, hogy egy pár képet dobott elém.
-Azt mondod hogy csak hátulról szép? - könyökölt velem szembe.

-Tudod őt Monroenak is becézik.Amikor még szőke volt csináltunk róla pár képet, és rájöttünk hogy nagyon hasonlít Marilyn Monroera. Kisminkeltettem és tényleg mintha ő állt volna előttem.Megunta hogy mindenki egy szőke libának nézi, és átfestette a haját barnára.Így is gyönyörű, de mondtam neki hogy egyszer úgyis megint szőke lesz.
-Hány éves?
-18.
-18? - akadtam ki.- Nem fiatal egy kicsit Zackyhez?
-Nem.Egyáltalán nem.Damla se sokkal idősebb.
-Igen, de ő már 20!
-2 év ide vagy oda! - mondta, majd megfordult és elkezdett kávét főzni.
-Nem!Ebbe az esetbe ez a 2 év nagyon is számít.Nem is 2, hanem 3.Zacky már 21.Anyám, mi lesz ebből? - Anita elnevette magát. - Most mi van?
-Semmi, csak tudod ilyen voltál akkor is amikor Rev először aludt itt.
-Igen?Már nem is emlékszem rá.
-Pedig igen. - tett elém egy bögre kávét. - Csak hogy legyen erőd, mire Damla visszajön. - kacsintott rám.
-Haha.Nagyon vicces vagy! - mondtam gúnyosan, majd egy ideges Hannah rohant ki az ajtón.
-Ez mi volt? - kérdeztem Anitát.
-Nem tudom - ráncolta össze a homlokát.
-Rev! - kiabáltam fel neki az emeletre.
-Mi az? - hallottam hogy jön le.
-Mit mondtál neki?
-Semmit!Egyszer csak valami Ed felhívta, és ment is el. - nézett rám.
-Ed?
-Ja.
-Ed, Hannah menedzsere.
-Ja, aki szúrta a piercingeket? - kérdezte Jimmy
-Milyen piercingeket? - nézett ránk zavarodottan Anita.
-Őőő... - néztünk egymásra vigyorogva Jimmyvel. - A te piercingjeidet.
-Nekem nincs is - hallgatott el, majd lassan a szájához tette az ujjait.Az arca zavarodottból, fokozatosan váltott át gyanakvóba. - Ugye nem - nézett ránk kétségbeesetten, majd kiszaladt. - Mi a ? - előtört belőlünk a röhögés. - Ez nem vicces! - jött le.
-Na kicsuktam a kutyát. - jött be Matt
-Milyen kutyát?
-Jägert! - nézett Jimmyre, aki értetlenül nézett vissza rá természetesen még mindig röhögve - Elhoztátok ide este!
-Igen? - kérdezte röhögve.
-Igen, és szépen lebuktatott minket!
-Micsoda? - kérdeztem röhögve, majd elmeséltek mindent. - Basszus.Akkor ezét volt ilyen?
-Hát őőő.... - mondta Rev bizonytalanul.

Hannah:

A tükör előtt álltam egy melltartóba és egy nagyon rövid nadrágba és nézegettem a tetkóimat.
-Hé Hannah! - jött be Nitti - Nem tudod hova tettem a telefonom? - kérdezte nagyon álmosan.
-Nem, de szerintem valami nagyon lehetetlen helyen lehet. - mosolyogtam.
-Valahogy előre érzem. - mondta mosolyogva, majd kiment.Leültem az ágyra, és csak bambultam magam elé.Minden hülyeség az eszembe jutott.Az értelmetlen gondolatmenetemet Jimmy szakította félbe.Leült mellém, és átölelt.Már pont megcsókoltam volna, mikor elkezdett csörögni a telefonom.
-Igen? - mondtam, Jimmy pedig hátradőlt.
-Hannah, azonnal be kell jönnöd.
-Ed?De minek?
-Majd elmondok mindent.
-Nem, most mondd!
-Jó, kaptál egy felkérést egy tetováló magazintól.Csinálni szeretnének egy képsorozatot rólad.Pontosabban a tetkóidról.
-Le kell vetkőznöm?
-Csak annyira hogy látszódjanak a tetkók.Elvállalod?
-Hát
-Nem engedem. - mondta Jimmy majd felült.
-Mi? - néztem rá.
-Nem!Nem csinálhatod meg.
-De miért?
-Mert nem akarom hogy mások is lássanak téged!
-Jimmy, nem vetkőzök le teljesen!Csak annyira hogy látszódjanak a
-Akkor se. - elvette tőlem a telefont. - Nem vállalja el! - mondta, majd kinyomta a telefont.
-James! - emeltem fel a hangom - Miért kellett ezt? - kaptam fel a vizet.Gyors kerestem egy fölsőt és lementem.Elkaptam a kocsikulcsot meg a telefonom, beleugrottam a cipőmbe és mentem is.A kb 15 perces utat 7 perc alatt tettem meg.Gyors felsiettem, és egyenesen Ed irodájába mentem.
-Csövi.Mondd mi az. - leültem, majd Ed egy halom papírt rakott elém. - Ez mi?
-Hogy ez?Ezek csak felkérések fotózásra, közös számokra, interjúkra, koncertekre, TV műsorokba, stb.. - felállt, majd mellém rakott egy nagy zsákot. - És a rajongói levelek. - ült vissza a helyére. - Hannah, ne csodálkozz.2 hónapi voltál távol!Tudom hogy baleseted volt és ez miatt.Én sem tudom hogy hogy, de sikerült eltitkolnunk.A média csak annyit tud hogy volt egy műtéted, mert eltört az egyik lábad.Oké? - bólogattam - De ezeket most meg kell csinálnunk, még a héten. - mutatott a papírtömbre.
-Még a héten?
-Igen.Mikor olvastál utoljára újságot?
-Nem tudom.
-Akkor figyelj.Elég érdekes cikkek jelentek meg rólad.Összeválogattam párat. - adott a kezembe pár lapot.Volt ott minden hogy depressziós vagyok,Nitti megölt,Jimmy megcsalt és ezért öngyilkos lettem, de amin a legjobban röhögtem: Brian és én kavarunk, ezért Jimmy megcsalt engem Nittivel.
-Te jó isten. - mondtam nevetve.
-Ugye?Na de figyelj.Ezzel a cikkel kapcsolatba hívtak ma meg az egyik TV műsorba.Ki fogsz akadni, de - nem érdekelt, kikaptam a kezéből az újságot.A címlapon egy kis kori kép volt rólam...És anyáról...Azonnal odalapoztam.A cikk arról szólt hogy anyám drogfüggő volt és azért halt meg, apám pedig maffiatag és megölték, én pedig halálos beteg vagyok.Megfogtam az újságot és ketté téptem.
-Ki volt az a mocsok, aki ezt írta? - kérdeztem vérben forgó szemekkel.
-Hannah, nyugi!Én sem ismerem, de ma ez miatt hívtak be!Tisztázhatod magad, de csak ha higgadt maradsz!
-Mikor lesz?
-2 óra múlva.
-Elfogadtad ugye?
-Persze.De figyelj akkor mi legyen a fotózással?
-Elvállalom, és nem érdekel Jimmy.Meg akarom csinálni!
-Biztos?
-Igen!
Még átnéztünk egy-két felkérést, és indultunk is mivel másik ruhát kellett vennem.Persze hogy egy fekete fűzős lolita ruha volt az.Mikor odaértünk gyors kisminkeltek, és elmagyaráztak mindent hogy mi hogy lesz.
-Hannah, csak okosan! - nézett a szemembe Ed.
-Hannah, 2 perc és kezdünk. - ment el mellettünk egy csajszi.
-Okés!Ed, nyugi van önuralmam.
-Neked?
-Na hanyag! - mondtam, majd gyors írtam Nittinek egy üzenetet hogy melyik csatornát nézzék.Mikor elküldtem, pont kezdődött is.


-Jó estét California! - ült le az asztalához egy középkorú nő, a műsorvezető. - Ma este - blablablabla .Sosem értettem minek kellenek ezek. - Akkor most következzen, Hannah Nash! - mikor beléptem tapsvihar fogadott.1-2 intés + puszi dobás, és ültem is le. - Jó estét.
-Jó estét.
-Hannah, örülök hogy elfogadtad a meghívást.Hogy érzed magad, nagyon elvesztél ebben az utóbbi 2 hónapban.Ha jól tudom volt egy műtéted is.
-Igen, a lábam miatt.Ugye én imádok korizni, és hát egy rossz mozdulat, elestem és már meg is volt a baj.Sajnos annyira eltört, hogy műteni kellett.
-Á értem.Gondolom akkor ez miatt kevesebbet tudtál találkozni a barátaiddal is.
-Nem, igazság szerint, folyamatosan látogattak a kórházban. - mosolyogtam.
-Nos, gondolom te is olvastad azt a cikket, amiben a családodról van szó. - bólogattam - Mi volt a véleményed mikor elolvastad?
-Széttéptem az újságot. - mondtam higgadtan.
-De mégis miért?
-Hogy miért?Mert nem tűröm ha valaki gyalázza a családomat.Alaptalan hazugságokból áll az az egész nyomorult 2 oldal.
-Kérlek mesélnél a múltadról?
-Őőő sajnálom, de ahhoz senkinek semmi köze.Annyit mondok, hogy anyám meghalt.De nem volt sohasem drogfüggő.Ő artista volt, trapéz artista.Egy rossz ugrás miatt került kórházba.
-És az édesapja?
-Nem ismertem.Sohasem. - vallottam be.A légkörbe feszült hangulat volt.
-Nem mesélt magának róla az édesanyja?Képet nem látott róla?
-Őszintén?Soha nem is kértem.Már akkor is úgy voltam vele, hogyha elhagyott akkor nem érdekel.De nem is kellett, mivel ott volt nekem Brian.
-Brian?Úgy érti Synyster Gates?
-Igen.Mi nagyon jó gyerekkori barátok vagyunk.Nekem ő olyan volt és még most is olyan mintha a bátyám lenne.Segített amikor padlóra kerültem, de akkor ezeket még nem értékeltem.Most jöttem rá, hogy nélküle sehol sem lennék.
-Tehát nagyon mély a kapcsoltuk ugye?
-Nem csaltam meg vele Jimmyt ha erre akarna kitérni.Miért tettem volna?Ugyanúgy szeretem Jimmyt és Briant is, de a kettő között mégis jelentős különbség van.
-Mesélne a párkapcsolatukról?
-Ez szerintem csak ránk tartozik.Boldog vagyok mellette és ennyi elég.
-Mi a véleménye arról a cikkről, amiben azt írják hogy James, megcsalja magát Anitával? - itt elnevettem magam
-Tudja ebben az a legviccesebb, hogy azt se tudják mi van a háttérben.Meglátnak minket mondjuk Briannel hogy átkarolja a derekam és úgy megyünk kb 2 m-t és már azt hiszik megcsalom Jimmyt.Ugyan ez van Nittivel is.A véleményem egyetlen szó : hülyeség.
-Értem.Mi a véleménye arról az emberről aki ezt a cikket írta?
-Hogy biztos elmeháborodott.Aki ilyet mer állítani egy másik emberről annak vagy szeretethiánya vagy pedig feltűnési viszketegsége van! - itt a közönség hirtelen elkezdett tapsolni. - Üzenhetnék neki valamit?
-Persze.
-Mi a neve a tagnak?
-Mario.
-Á. - egyenesen a kamerába néztem, ami közelített felém. - Mario?Ha most ezt nézd, akkor f*ck you!Nem tudom honnan szedted ezt az egész baromságot, de biztos vagyok benne hogy nem valami túliskolázott embertől - mondtam, és közben bemutattam a kamerának.A közönség elkezdett tapsolni meg fütyülni.
-Hannah az a hír járja a médiában, hogy maga drogfüggő.Tényleg van benne igazság?
-Hát, az igaz hogy már drogoztam.
-Azt nyilatkozták páran hogy többször is látták magát drogozni, és hogy az elvonó miatt vonul egy kicsit a háttérbe.
-Elvonó? - röhögtem el magam - Hát ez k*rva jó.Ha elvonóra is mennék, akkor az szerintem nem 2 hónapig tartana.Sosem szívtam szét annyira az agyam, hogy elkapjanak.
-Mikor kezdett el drogozni?
-Nem is tudom.Lehettem vagy olyan 16-17 éves mikor először próbáltam ki.
-És azóta folyamatosan csinálja?
-Ez már az én titkom! - kacsintottam rá.
-Nos, akkor köszönöm hogy itt volt.Hölgyeim és uraim, Hannah Nash! - mondta a műsorvezető, kezet fogtunk és kimentünk.Szinte már hallottam a fülembe ahogy Ed kioszt.Mikor beléptem az öltözőbe, Ed csak mosolygott rám.
-Gratulálok!Szép volt.
-Most szivatsz?
-Nem miért?
-Azt hittem le fogod szedni a fejem.
-Nem, ez egy tipikus Hannah volt. - nevette el magát - Akkor osztottalak volna ki, ha megint elkezdtél volna valakit fenyegeti vagy durván sértegetni. - mosolygott.
-Köszönöm. - mondtam, majd megöleltem.
-Na menjünk haza.
-Oké.


Syn:

-Ez a nő őrült. - mondta Johnny.
-Nem, csak nem hagyja hogy befolyásolják. - mondta Anita.
Mindenki a TV körül ült, és Hannaht nézte.Jimmy egész végig nem szólt egy szót sem.Szinte mindenki itt volt, kivéve Damlat.Hol lehet?
-Hé Syn! - jött oda Zacky
-Hm?
-Mi van veled ember?
-Mi lenne?
-Magadnál vagy?Mi ez az arc?Te nem ilyen vagy!
-Semmi, csak elgondolkoztam.
-Ne csináld, mert megárt! - mondta vigyorogva
-Na te csak ne beszélj!Te pedofil!
-Mi van?
-Tudom ám hogy azzal a Marilynnel kavarsz! - mondtam vigyorogva.
-Na mi van, csak nem elvette az eszed Damla? - jött oda Matt.Elkezdett csörögni a telefonom.
-Jó, hogy mondod pont ő hív.Igen?
-Brian!Segíts! - hallottam ahogy liheg.Azonnal felpattantam és mentem ki.
-Hol vagy?
-Itt a közeli parkban. Bri- itt megszakadt
-Damla!Damla!Bassza meg! - mondtam, majd elkezdtem futni.Mikor odaértem, Damlat láttam futni.Már sötét volt így nem voltam benne biztos, de azonnal odamentem.Damla volt az, egy fánál ült, egy szál melltartóba meg bugyiba és egy öreg faszi felé közeledett egy késsel.
-Brian! - sikította el magát Damla.Odamentem, és minden erőmből belevertem egyet a tag arcába, aki azonnal el is esett.A földön feküdt, leguggoltam hozzá megfogtam a pulcsijánál és még egy párat bevertem neki.
-Damla jól vagy? - eltakarta az arcát és csak sírt.Magamhoz öleltem. - Semmi baj, nyugalom. - adtam egy puszit a homlokára. - Fel tudsz kelni?
-Aha - mondta bizonytalanul.Felsegítettem, majd végig néztem rajta.
-A többi ruhád?
-Letépte rólam.Brian, ez az az ember aki folyamatosan figyelte a házamat. - bújt hozzám - Csak leakartam jönni futni, de egyszer csak megjelent és...És... - elsírta magát. - Elrántott és egy sikátor féleségbe vitt.Megpróbálta leszedni rólam a ruháimat de csak a nadrágot sikerült neki.Megütött nem is egyszer.Még gyors eltudtam futni, de utána jött.A telefonomat még gyors elbírtam hozni.Ideszaladtam, de ahogy elakart kapni letépte rólam a pólómat.Utána pedig már jöttél te.
-Jól van semmi baj.Damla, te vérzel. - a combján egy hatalmas vágás volt. - Azonnal kórházba kell
-Nem!Brian nem akarok.  - mondta riadt tekintettel.
-Akkor viszont gyere!Most rögtön hazaviszlek. - felugrott a hátamra és indultunk is.Futottam olyan gyorsan ahogy csak tudtam.


Damla:

Ezt el sem hiszem.Brian fut velem a hátán, csak azért mert van egy vágás a combomon.Ha tudná hogy ennél még durvábbak is voltak.Lehajtottam a vállára a fejem.Miután készen lettem az interjúval gondoltam elmegyek futni.Már a park közelébe voltam, amikor elrántott magával az a pedofil.
-Nem tudunk bemenni. - mondta Brian.
-Rúgd be! - mondtam.Nem kellett kétszer mondani. Rárugott egyet, és az ajtó már tárva nyitva is volt. - A fürdőbe van a fertőtlenítő meg a kötszer is. - Óvatosan letett a kanapéra és már hozta is.
-Feküdj le.Hoztam egy pólót. -felvettem a pólót és lefeküdtem az oldalamra, és Brian el is kezdte lefertőtleníteni.Iszonyatosan csípte, de egy szó nélkül tűrtem. - Nem fáj?
-De, csak már hozzászoktam.
-Hozzászoktál?
-Igen.Tudod én régebben sokszor kerültem ilyen zűrös ügyekbe.De ha jobban megnézed, a lábam a kezem és a mellkasomon van jó pár heg.Nem az első eset hogy megvágtak késsel.Volt már durvább is.
-Durvább?
-Hát, volt hogy egyszer nekem jöttek egy sokkolóval.
-Sokkolóval? - nézett rám.
-Aha - nevettem el magam. - Nem akart kifizetni valaki egy tartozást, én meg követeltem.Elmentem a házához, és nekem jött sokkolóval.
-Milyen érzés?
-Hát úgy lezsibbadsz, mintha megütne az áram vagy nem is tudom.Az izmaid totál lelazulnak.Persze utána a tag 3 hétig kórházba volt 3 bordatöréssel és 1-2 nyílt sebbel.Meg a motorja sem maradt valami ép, meg a kocsija se...Meg a háza se. - elnevettük magunkat.
-Félek tőled komolyan.
-Ugyan, azt a életet már ott hagytam.
-Nem is olyan mély a seb, csak nagyon vérzett. - mondta, majd bekötötte. - Elég furcsa ez a helyzet.
-Mert? - ültem fel.
-Hát itt fekszik előttem egy atom nő, én meg csak itt játszom az orvososdit.
-Na menj már! - mondtam, majd elnevettem magam, és lazán meglöktem.
-Te amúgy milyen érzés hogy melleid vannak?Nekem ha csak egy napra lennének, tuti egész nap azt fogdosnám. - mondta.
-Brian! - akadtam ki, de nem bírtam ki mosolygás nélkül.
-Most mi van?Tényleg jó alakod van.Eddig még észre se vettem.Miért takarod el?
-Mert nem szeretem ha megbámulnak.Tudod 16-17 évesen csúfoltak is ez miatt.Mindig befásliztam a melleimet, hogy nem látszódjanak.Mindig is nagyobbak voltak az átlagnál, és ez sok gondot okoz.Most is be vannak fáslizva. - mondtam szégyellősen, majd gyors elfordítottam a tekintetem.Zavarba éreztem magam ez miatt, mivel ezt még senkinek sem mondtam el.
-Na ne! - közeledett felém Syn, majd felhúzta a pólómat. - És tényleg.
-Brian! - löktem el magamtól. - Te barom!Hogy merted? - nem bírtam ki röhögés nélkül. - Amúgy mi legyen az ajtóval?
-Hát őőő...Be lehet csukni nem?
-De, de hogy zárom be? - nevettem el magam.
-Majd megoldjuk.Most az lényeg hogy végre mosolyogsz. - Ki fog röhögni, de nem érdekel.
-Szeretlek. - mondtuk ki egyszerre.Csodálkozva egymásra néztünk, majd elnevettük magunkat.
-Tudtam hogy úgyis megtörsz. - csókolt meg Brian.
-Mi?Nem is én!Te is kimondtad. - csókoltam vissza
-Nővel inkább nem vitatkozok.
-Helyes!