20.fejezet: "Te szerelmes vagy!"


Hannah:

Mikor visszaértem már senki nem volt otthon.A konyhába egy cetli : "Reméljük megbeszélitek a dolgot! ;P Nitti & Matt". Tehát Jimmy itthon van.
-Jimmy! - mentem ki a konyhából - Jimmy itthon vagy? - néztem fel a lépcsőn, de sehol semmi.Felmentem, de ott sem volt senki.Gyors letusoltam, és választottam egy filmet magamnak.Épp tettem volna be a filmet, amikor hirtelen mély és hangos ugatást hallottam.Felugrottam, és kimentem az udvarra.Jäger volt az, a medence előtt állt, és a vizet ugatta.
-Mi van már? - mentem oda hozzá.Mikor odamentem, észrevettem hogy a saját tükörképét ugatta. - Jézusom, te hülye kutya. - csaptam a homlokomra. - Na gyere, beengedlek. - mentem be és ő pedig jött utánam.Megállt a kanapé előtt, és kiskutya szemekkel nézett rám. - Nem, nem mehetsz fel oda! - elkezdett nyöszörögni. - Nem, akkor se. - lefeküdt, és bűnbánóan rám nézett. - Na jó, de most az egyszer! - és már ugrott is fel a kanapéra.Kimentem a konyhába, és csináltam popcornt. Mikor visszamentem Jäger totálisan befoglalt az egész kanapét.Még így is hatalmas volt.Nem vagyok magas se alacsony de még így is szinte ha felállt a feje a mellkasomnál volt.

- Ideengedsz engem is? - néztem rá.Felült, én pedig tettem volna az ölembe a tálat, de a "kutyus" gyorsabb volt, és a feje már ott is volt. - Jaj, de cuki vagy - pusziltam meg a fejét.Úgy kb a film felénél Jäger már szinte rajtam feküdt.Pont mint a gazdája...Elég furcsa álmom volt...Megint...

(ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=A7ry4cx6HfY )

"Brian mellett ültem, egy kocsiba, és egy fekete ruha volt rajtam.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Persze - válaszoltam, de csak bambultam előrefelé.Egy temetőhöz értünk, és kiszálltunk.A hátsó ülésről egy kisfiú szállt ki, és megfogta a kezem.Brian egy kisebb csokor, kék rózsát adott a kezembe.
-James most maradj itt egy kicsit oké? - mondta Brian, majd ott maradtak az egyik sor előtt.Csak mentem előre, és megálltam egy sírnál.Lecsuktam a szemem, és letettem a csokrot.Kinyitottam a szemem, és alig láttam a könnyektől.Mikor lenéztem ezt a feliratot láttam : James Owen Sullivan.Nem győztem törölgetni a könnyeimet.Összeestem, és a fejemet a táblára raktam.Brian odajött leguggolt hozzám, és átkarolt.
-Anya, ne sírj.Apa sose szerette ha sírsz! - jött oda a kisfiú.
-Tudom Jimmy, tudom. - öleltem át.
-Mindig szeretni fog, majd helyette vigyázok én rád! - ölelt át ő is,
-Szeretlek. - súgtam a fülébe, és én is átöleltem őt. - Jimmy, Jimmy Jimmy! - ismételgettem hosszú szünetekkel. - Miért mentél el?
-Hannah, gyere menjünk! - mondta Brian, majd felsegített.
-Brian, nem bírom!Jimmy utána akarok menni! - súgtam neki.
-Nem teheted.Mi lesz kicsi Jimmyvel? - nem bírtam tovább, megint elsírtam magam. - Gyertek, menjünk! - elindultunk a kocsihoz, és beszálltunk. - Tudtam, hogy nem kell ide jönnünk.
-Én tehetek róla.Mindennek én vagyok az oka. - néztem ki az ablakon.
-Hannah, ne tehe
-Nem Brian!Mindenki tudja, hogy miattam szokott rá megint. - kiabáltam vele. - Ha otthagyom azt a nyomorult gitárt, nem lennénk itt.Boldogan élhetnénk tovább, hárman. - halkultam el.Mikor hazaértünk, felvettem Jimmyt, és bementünk.
-Anya, ne legyél szomorú. - felvettem a napszemüvegem, és ránéztem, majd egy mosolyt erőltettem magamra.
-Nem vagyok az kicsim. - adtam egy puszit a homlokára
-Segítsek valamit? - kérdezte Brian
-Nem köszi - nem is néztem rá, és gyors bementem.
-Menj fel játszani.Oké?
-Oké. - mondta, és szaladt is fel.Azonnal kimentem a konyhába, kirántottam a fiókot és amilyen gyógyszert találtam, bevettem Whiskyvel.Még valamennyire láttam, és kihúztam magamnak egy utcát.Felszívtam és élvezettel néztem fel, majd éreztem hogy forog velem a világ.
-Hannah!Mit csinálsz? - jött be Brian.
-Mindent köszönök - csuklott meg a hangom - vigyázz Jimmyre! - mondtam, majd minden elsötétült.Már csak a sziréna, és az orvos hangjára lettem figyelmes.
-Sajnálom, de nem tudjuk visszahozni. - mondta, majd hirtelen sípolást hallottam a fülembe, és véget ért minden."
Hirtelen felpattantam, és még Jäger is megijedt.
-Jimmy! - mondtam, majd a telefonomhoz kaptam.Megnéztem a dátumot 2002 július 2, kedd 23:10.Még így sem nyugodtam meg.Felhívtam Jimmyt, de csak kicsöngött.Kirontottam a házból, és egy kocsi pont akkor állt be a garázs elé.Könnyes szemekkel néztem, majd Jimmy szállt ki belőle.
-Jimmy! - mondtam vékony hangon, majd odafutottam hozzá, és magamhoz szorítottam.
-Hannah - mondta meglepetten - azt hittem már alszol, de miért sírsz?
-Csak! - mondtam, majd még jobban magamhoz szorítottam.
-Na, azért nem kell fojtani! - mondta nevetve.
-Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni! - csókoltam meg hosszasan. - Sajnálom a mait, tényleg hülyeség nem vállalom el.
-Pont erről akartam beszélni.Megengedem, de csak ruhába, vagy bikinibe! - nézett rám komolyan.
-Most komoly?
-Igen!Én is sajnálom, hülyén viselkedtem én is!De mi volt ez az előbb?
-Rosszat álmodtam - kiröhögött - Nagyon rosszat! - kaptam fel a vizet.
-Mégis mi volt ennyire szörnyű?
-Meghaltál Jimmy!Azt álmodtam! - sírtam el magam.Felkapott, és bevitt.
-Te hülye!Sose fogok meghalni!Együtt halunk meg! - puszilta meg a fejem.
-Ígéred?
-Ígérem! - mosolygott rám.
-Szeretlek! - csókoltam meg.
-Én is. - mondta, majd felvitt az emeletre.

Damla:


-Hannahék tök hülyeség miatt vesztek össze. - mondtam Syn mellkasán feküdve.
-Hát igen, de mindig ilyenek miatt kapnak össze - nevette el magát, majd beleszívott egy a cigijébe. - Régen mi is ilyenek miatt vesztünk össze.Az önfejűsége miatt van.
-Ti is? - néztem rá. - Ti régen együtt voltatok?
-Nem, csak közel állunk egymáshoz.Szinte születésünk óta ismerjük egymást.
-Értem. - feküdtem vissza.
-Damla, te féltékeny vagy?
-Nem miért?
-De te az vagy! - nevetett ki. - Mivel régebb óta ismerem, ezért megfordult a fejedben, hogy otthagylak érte. Igaz? - nézett rám oldalasan mosolyogva.Anyám milyen jó emberismerő.
-Nem, dehogy is. - próbáltam tagadni.
-Nem, a halált nem.
-Na jó, talán átfutott az agyamon.
-Látod, nekem mindig igazam van!
-Nem is, csak azt hi - nem engedte hogy végigmondjam, vadul csókolt, és már fölöttem is volt.Elkezdte puszilgatni a nyakam, közben pedig végig simított a combomon.Oldalra fordítottam a fejem, és lehunytam a szemeimet.
-Nem tudsz ellenállni nekem! - mondta önelégülten, majd rám nézett.Elpirultam - És még pirulsz is!Le se tagadhatod!
-Szemét vagy tudod? - erre a válasza csak annyi volt, hogy rám kacsintott.


Anita:


-Matt te gondolkodtál már - csúsztam hozzá közelebb a kádba
-A?
-A gyerekeken? - mosolyogtam rá.
-Terhes vagy? - akadt ki.
-Mi?Nem!De, de várj!Ha az is lennék, ekkora baj lenne? - néztem rá gyanúsan.
-Nem, csak azért a banda még nem futott be annyira hogy eltudjak tartani egy családot.
-Ahha, azért van ilyen házad! - néztem rá.
-Jó, de ez más.Ez egy ház.Egyszer megvettem, és ennyi.Egy család totálisan különbözik ettől!Nem hiszem hogy feltudnák nevelni egy gyereket.Főleg nem ilyen emberekkel körülvéve. - nevettük el magunkat
-Ez mondjuk igaz.De visszatérve rá.Nem lenne jó?Egy kisgyerek, tök aranyos.Talán egy kislány.Tuti elkényeztetném, mindig valami cuki ruhába öltöztetném, vinném minden felé, terveznék neki ruhákat, meg ilyenek.
-Én mondjuk jobban örülnék egy fiúnak.Megtanítanám minden hangszeren játszani, Baseballra járatnám, vagy rögbire, megtanítanám csajozni - mosolyodott el. - De azért egy lány se lenne rossz.Egy vad nőt nevelnék belőle.
-Azt nem engedném meg! - mosolyogtam rá.
-És ezt megengeded? - megcsókolt, majd végig simított a hátamon, egészen a combomig.Magamhoz szorítottam, és lassan enyhén puszilgattam a nyakát, és egyre feljebb mentem, majd óvatosan megcsókoltam.


Marilyn:

-Jó voltál Monroe! - mondta a fotós, majd aki ott volt megtapsolt.
-Köszönöm. - mondtam dideregve, majd kaptam egy köntöst.
-Mindjárt megnézheted a képeket.Ügyes voltál! - mondta Julia, a sminkesem.
-Köszönöm! - mosolyogtam rá.Pont egy fotózás vége volt.Anita egyik új bikinijét kellett felvennem, és egy medencébe kellett belemásznom.
-Monroe, gyere! - mondta Freddie. - Itt vannak a legjobbak.

-A többit ha gondolod elküldhetem.

-Azt nagyon megköszönném. - mondtam, majd visszamentem az öltözőbe, és Julia egyből beleültetett a székbe és szárított a hajam.Felkaptam a telefonom.1 új üzenet.

"Szia, mit csinálsz ma este?Nem lenne kedved velem vacsorázni? ;)
~Zacky"

Hirtelen nagyot dobbant a szivem.

-Na mi az, csak nem egy újabb áldozat?

-Nem, ő most az igazi.Tudom.Aranyos, kedves, odaadó , és nem is a legcsúnyább! - mosolyodtam el, majd éreztem hogy elpirulok.

-Ó jaj kislány!Te szerelmes vagy! - nevetett ki.

-Julia! - szóltam rá.

-Jólvan na! - mosolyodott el, majd én is elmosolyodtam. - Mi írt?

-Elhívott vacsizni.

-Na és? - kíváncsiskodott.

-Mi és?Fél 11 van.Szerintem már biztos nincs fent. - mondtam csalódottan.

-Ha nem próbálod meg, sose tudod meg! - állította le a hajszárítót.

-Na jó! - mondtam, majd tárcsáztam a számát.Kicsöngött, de nem vette fel. - Nem veszi fe

-Igen? - hallottam a hangját, de nem mertem beleszólni. - Marilyn?

-Szia Zacky, figyelj áll még a meghívás?

-Hát az asztalfoglalás más elveszett, de ha gondolod, rendelhetünk valamit meg mondjuk megnézhetünk egy filmet.

-Kínait! - vágtam rá hirtelen.

-Ú, - nevette el magát - Oké , tőlem?

-Köszönöm - nevettem el magam. - Egy óra és ott vagyok!

-Oké, szia.

-Puszi! - mondtam, és kinyomtam. Juliára néztem és elmosolyodtam.

-Ááá ez az csajszi! - ölelt meg.Julia szinte a legjobb barátnőm.

-Basszus, el se hiszem. - mondta fülig érő szájjal.

Hannah:

Szuszogva dőltem ki az ágyon.Jimmy már felül és készült kimenni, de nem engedtem.

-Hova akarsz menni? - öleltem meg hátulról, és a fejemet a vállán támasztottam meg.

-Cigizni.

-Nem engedem. - borítottam hátra.Fölé hajoltam, majd a derekára ültem és megcsókoltam.

-Neked még van energiád? - nézett rám.

-Rád mindig van! - puszilgattam a nyakát.

-Nem hiszem el. - tette a kezét a csípőmre.

-Bebizonyítsam? - kérdeztem mosolyogva, majd megcsókoltam.Lassan végighúztam a kezem a mellkasán, majd egy egyszerű mozdulattal már fölém is került. - Hé ez nem ér!

-De-de! - mosolygott rám, majd vadul csókolt.

Úgy a negyedik után egymásra borulva ültünk az ágyon és cigiztünk, mivel már egyikünknek se maradt annyi ereje hogy kimenjen a teraszra.Elnyomtam a cigimet, és lefeküdtem.Jimmy is ezt tette, majd adott egy puszit a homlokomra, és átölelt.

-Ez annyira hihetetlen. - mondtam fáradtan.

-Mi? - mondta Jimmy csukott szemmel.

-Itt fekszek melletted.Mióta visszajöttem rengeteg jó dolog történt velem.Jó, volt rossz is de akkor is...Újra mellettem van Brian, Nittivel is sokkal közelebb kerültünk egymáshoz, és ami talán a legjobb, hogy megismertelek titeket, téged! - bújtam hozzá közelebb. - Sose gondoltam hogy még egyszer ilyen boldog lehetek.

-Ez még nekem is hihetetlen egy kicsit. - mosolyodott el Jimmy. - De most aludjunk.Jó éjt! - mondta, és szerintem már el is aludt.

-Jó éjt. - mondtam, majd adtam neki egy puszit és én is elaludtam.