21. fejezet: "You are my sunshine(?)"

Hannah:

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel.
-Igen? - szóltam bele álmosan.
-Milyen igen?Most azonnal gyere.Már így is késésbe vagy!
-Mi?
-A rádióműsor!Hannah ezt komolyan nem hiszem el!
-Jó, nem bírok mindig pontosan ott lenni.
-Hannah?!Te sose vagy ott sehol pontosan!
-5 perc! - villám gyorsasággal elkészültem és mentem is.Útközbe felhívtam Jimmyt, mivel még aludt mikor eljöttem.
-Igen?
-Szia Jimjam!Bocsi, de sietnem kellett.Ma későn érek haza, ne haragudj!Le kell tennem szeretlek, puszi! - mondtam, és pattantam is ki a kocsiból. Ed már idegesen állt a folyosón, és az óráját nézte.
-Új rekord! - adott egy ökölpacsit.
-Kössz.
-Gyere! - mondta és mentem utána.

-Jó reggelt California!Reggel 8 óra van, reméljük mindenki friss és üde így az első pár szám után.Nos, ma egy különleges vendéget hívtunk meg, ugye Tom?
-Igen Angelina, egy igazi vad, öntörvényű lány jött el hozzánk, aki nem más mint
-Hannah Nash!
-Csövi mindenkinek, jó reggelt! - mosolyogtam, ők pedig tapsoltak.
-Na Hannah üdvözlünk itt a körünkben.Elég álmos hangod van, csak nem most keltél fel? - kérdezte Tom.
-De, épp ezért késtem is.Reggel Ed a menedzserem keltett hogy késésbe vagyok, úgyhogy bocsi ha valamit kétszer kérdezek meg! - mondtam, majd elnevettük magunkat.
-Na hát akkor kedves hallgatóink, következzen egy szám, Hannah kedvenc reggeli ébresztői közül, ami nem más mint: Johnny Cash - You are my sunshine.


Viktoria:

Iszonyatosan meleg van itt...Európába teljesen más a helyzet.
Egy rövid fekete farmer, és egy fekete Marilyn Mansonos trikó volt rajtam.Hajam szerencsére rövid volt ezért azzal nem volt gondom.Feltettem a napszemüvegemet és járkáltam egy kicsit parton.Beültem egy kávézóba.A rádióba pont a kedvenc számom ment.Johnny Cash.Elkezdtem magamba dúdolni, közben azon gondolkodtam mi csináljak hogy ne legyen ennyire melegem.
-Jó napot.Mit parancsol? - jött oda egy egész helyes fiú.
-Egy tonikot légyszi, rengeteg jéggel. - mondtam, majd elnevette magát.
-Új vagy ugye? - kérdezte mosolyogva.
-Igen, de honnan tudod? - mosolyodtam el.
-Látszik.Kicsit töröd is a nyelvet.Európai vagy ugye?
-Hát itt születtem, de ki kellett költöznöm.Elég furi lesz visszaszokni.
-Ha kell egy kis útmutatás, itt vagyok! - rám kacsintott és visszament.A szám egy kicsit tátva maradt, és úgy mosolyogtam.A tonikomat már nem ő hozta, de bele ültette a bogarat a fülembe.
Talán még visszajövök.
Mikor kiléptem, első utam egy boltba vezetett.Vettem egy doboz cigit.Mivel nem találtam a környéken egy cukrászdát sem, ahol lehet venni epertortát gondoltam megkérdezek valakit, hátha tud segíteni.
-Bocsi. - mentem oda egy hosszú, fehér hajú lányhoz. - Tudnál nekem segíteni?
-Anita?!Te mi kerese...Várj te nem Anita vagy. - vette le szemüvegét.Ismeri Anitát? - Bocsi, összekevertelek valakivel. - mosolyodott el. - Amúgy persze, miben kellene?
-Őőő egy cukrászdát keresek, ahol epertortát lehet venni.
-Várj!Biztos nem te vagy Anita? - hunyorított.Elég furcsa csaj.
-Nem, én Viktoria vagyok.Viktoria Wilde. - óvatosan végignéztem rajta.A csaj sima cipőbe akkora volt mint én 6 centis magassarkúba. - De jó hogy mondod meg tudod nekem mutatni merre lakik Anita? - mosolyogtam rá.Kicsit furcsa szemekkel nézett rám.
-Ez most valami poén? - nézett rám. - Te Anita testvére vagy?
-Nem, nem poén.Igen a tesója vagyok. - mondtam vigyorogva.

 
Anita:

Reggel Matt mellkasán feküdve keltem.Nyakához hajoltam, és adtam neki egy puszit.Felém fordult és átkarolt.
-Jó reggelt. - mosolygott rám.
-Jó reggelt. - pusziltam meg még egyszer. - Szerinted Hannahék kibékültek? - ültem volna fel, de Matt visszarántott.
-Nem tudom, biztos.Ahogy őket ismerem. - puszilta meg a fejem. - Ne menj el.Mindig olyan korán felkelsz és itt hagysz.Erre ne szokj rá, mert még ennél jobban is munkamániás leszel.
-Munkamániás?
-Igen.
-Munkamániás.Én.
-Igen - bólogatott. - Sosincs rám időd.
-Ezt inkább én mondhatnám. - akadtam ki egy kicsit. - Mindig csak a bandával vagy. Mostanában nem is csinálunk semmit együtt.Szinte csak szexből áll a kapcsolatunk.Nem vetted észre? - néztem rá, majd felkeltem. - Amikor otthagytam Aaront és összejöttem veled, abba reménykedtem hogy ez más lesz.De már látom hogy kedz ez is olyan lenni. - öltöztem fel
-Jó, Anita figyelj
-Nincs se Anita, se figyelj!Majd ha valami értelmes dolgot akarsz csinálni akkor hívj! - mondtam, majd letrappoltam a lépcsőn.
-Anita várj már!
-Ne.Merj.Utánam jönni. - néztem rá gyilkos szemekkel, és kimentem.

Matt:

Istenem...Meglátszik hogy Hannah és ő barátnők. Hiába ellenkeznek mind a ketten ugyanolyan hirtelen haragúak.És még csak reggel 8 van.
Bekapcsoltam a rádiót, és összeütöttem magamnak valami kaját.A vendégük pont Hannah volt, így inkább ezt hallgattam.Nem nagyon szoktam rádiót hallgatni, kivételes eset volt.
Szinte biztos hogy kérdeznek valamit tőle a bandáról.
-És Hannah mi a helyzet az Avenged bandával? - annyira tudtam. - Úgy hallom nagyon jóba lettetek Briannel.
-Igen, de Brian már gyerekkori barátom.Vele mindig is jóba voltam.És ha maga is arra akar kitérni hogy megcsaltam vele Jimmyt, századszor is elmondom, hogy nem. - mondta lenézően Hannah. - Kezd egy kicsit elegem lenni a sok tini csitriből akik tönkre akarják tenni a kapcsolatom Jimmyvel, azért mert nekik is úgymond "kell" ő.Mondanák valamit.Soha nem fogjátok megkapni.És tudjátok hogy miért?Mert egyrészt én nem fogom engedni hogy szétszedjetek minket, másrészt pedig gondolkozzatok már el egy kicsit magatokon...Jimmy sose fog titeket észrevenni.De tudom hogy páran még ebből se fognak felfogni semmit. - nevette el magát.


Damla:

Reggel felkeltem, és gyors csináltam reggelit.Tusolás közbe a sebemet nézegettem.Nem is volt annyira vészes.Ahogy kiléptem a kabinból, megálltam a tükör előtt és méregettem magam.Rengeteg heg volt rajtam.
De talán jobb is hogy ezek itt voltak, legalább emlékeztettek a múltamra.A legnagyobb heg a hasamon volt.Bal csípőmtől jobb mellem aljáig.Mintha csak tegnap lett volna.
"Éppen egy utcai verekedésbe keveredtem.
-Hé kicsilány.Mit vállalsz? - jött oda egy fiatal csöves tag
-Ezt inkább anyádtól kérdezném. - mondtam neki lenézően.
-Mi van? - nézett rám fenyegetően.
-Még retardált is vagy? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Te ringyó! - mondta, majd az öklével megütött.Kikerekedett szemekkel ránéztem. - Na most ugass! - jött közelebb.Elmosolyodtam, majd a szemébe néztem.
-Tudd hogy kivel beszélsz! - mondtam mosolyogva, majd elé léptem és gyomorszájon rúgtam.Hátra esett.Odamentem hozzá, és mikor megpróbált felkelni, felemeltem a lábam és egy egyszerű mozdulattal "ráléptem" a hátára.Vérben forgó szemekkel néztem a többi tagra.Az egyik elkiáltotta magát, és nekem szaladt egy késsel.Ha nem lépek hátra, talán még annál is mélyebben belém szúrja az a nyomorult kést.Hirtelen kicsit összehúzódtam, majd nekimentem.A kést kicsavartam a kezéből, megfogtam a fejét, és beletérdeltem az arcába.Lehasalt a földre, és csak nyavalygott mint egy kislány.A többire néztem.
-Kurva életbe, ez a Meyer lány!
-Meyer?A gyilkos csaj? - Gyilkos csaj.Ezen felnevettem...Felénk már csak így hívtak, mivel 1-2 pletykának köszönhetően az járta rólam hogy már megölte pár embert...Pedig csak szarrá vertem őket...
-Fussunk ember! - mondta az egyik, és már szinte ott se voltam.Elmosolyodtam, majd hirtelen iszonyatosan fájni kezdett a vágás.Alig bírtam már a lábamon állni.Mikor meghallottam szirénát minden erőmből elkezdtem futni.Szerencsére nem jöttek utánam.Egyenesen Arturhoz mentem pontosabban mentem volna.Ő volt az aki csinálta a tetkóimat. Kb amikor az út felénél tartottam, nem bírtam tovább és a térdeim egyszerűen felmondták a szolgálatot.A járda közepén este 10-kor térdeltem.Arra jött egy fiatal fiú, és felsegített.
-Basszus. - mondta. - Gyere! - felsegített, majd mikor látta hogy kilátástalan a helyzet felkapott, és elvitt valamerre.Már csak arra keltem, hogy a kórházban fekszek.
-Végre felébredtél. - mondta anyám hisztérikusan. - Mit képzelsz?Mégis meddig fogod még ez folytatni?Meddig akarsz még sebekkel hazajárkálni?Miért nem tudsz normális gyerek módjára viselkedni, mint egy átlagos tizenéves? - adta elő az aggódó szülőt...
-Anya elég már! - emeltem fel a hangom. - Senki se kíváncsi a színjátékodra.Ha csak osztani tudod a fejem akkor légyszíves menj el! - mondtam.
-Rendben, de tudd hogy ki öltöztet és ki ad neked kaját minden nap.
-Jaj ne kezd már megint! - mondtam összeráncolt szemöldökkel.
-Majd jössz ha akarsz. - nézett rám, és kiviharzott.Na fasza...."
Gyors felkaptam valami ruhát, és lementem.A pólómat levettem, mivel sose szerettem a pólókat.Melltartóba valahogy kényelmesebb.Kivételesen nem szorítottam le a melleimet, gondoltam nekik is kell néha egy kis "szabadság".Kimentem a konyhába és megterítettem.
-Jó reggelt. - mondtam Briannak, aki elég álmosan lépett be a konyhába.
-Ó - mosolyodott el, majd mögém állt és a nyakamba bújt. - Már jól kezdődik. - mondta, majd a hasamnál összekulcsoltam a kezét. - Meg tudnám szokni ezt így reggelente. - adott egy puszit az arcomra, és pedig elnevettem magam.
-Hát, pedig nem sűrűn lesz ilyen. - mondtam.
-Akkor mást vezetünk be. - mondta, majd a derekamnál fogva felkapott, és bevitt a nappaliba.Leült a kanapéra, engem pedig az ölébe ültetett.
-Hé! - keltem volna fel de nem engedett.Egy laza mozdulattal lefektetett a kanapéra, és már fölöttem is volt.Vadul csókolt, közben pedig leszedte rólam a ruhát.Nem volt valami nehéz dolga.Lehunytam a szemem, és elfordítottam a fejem.Hagytam magam, mivel tudtam nem tudok ellene mit tenni.
-Ennyire nem akarod? - nézett rám.
-Nem, nem erről van szó, csak...
-Csak?- Nézett rám.
-Mindegy úgysem értenéd! - mondtam, majd felkelten és felvettem a ruháimat. - Kajálj nyugodtan, majd jövök. - mondtam, majd felkaptam egy pólót és elsiettem.


Hannah:

A rádiós műsor után egyből mentünk egy fotózásra.Az is úgy kb 2 óra alatt megvolt.Ezután egy kicsi ebédszünet, és mentem is egy interjúra.Hulla fáradtan estem be a kocsiba.
-Na mi az? - mosolygott Ed. - Csak nem elfáradtál?
-Kuss! - mondtam erőtlenül. - Mennyi az idő?
-Délután 3.
-Ez az! - mondtam. - Hova megyünk?
-Még egy interjú, aztán 5 körül egy új gitárbolt megnyitására vagy meghívva.
-Ennyi?
-Nem 8-kor koncert egy születésnapon.
-Fasza.Előtte kell valami másik ruha - nyomtam magam bele még jobban az ülésbe.Gyors vettem egy cipőt meg egy ruhát.Az interjún még jobban lefárasztottak.A gitárbolt megnyitó egész jó volt.Imádtam gitárok közelébe lenni.Persze most is csomó autogramm és fénykép, 1-2 ajándék puszi stb...
-Köszönöm Hannah hogy eljött! - jött oda a szervező.
-Ugyan, én köszönöm hogy elhívtak.Még nem nagyon voltam ilyen megnyitókon, úgyhogy ez még nekem is új. - mosolyogtam.Illetve próbáltam.A szemeim vörösek voltak, és kicsit karikásak is.
-Elnézést, de úgy vettem észre mintha kicsit fáradt lenne.Ha gondolja van hátul egy személyzeti szoba.Lepihenhet! - mondta kedvesen.
-Hannah gyerünk! - szólt oda Ed.
-Köszönöm, de mennem kell!Viszlát! - mentem el.Mikor odaértünk a születésnapra, már az undorító volt hogy beléptem.Csomó plázamacska, meg selyemfiú.Kivételesen magassarkúba voltam, így kicsit kitűntem a tömegből.Koncert közbe természetesen nekem kellett átadni a tortát, így elkezdtem játszani a boldog szülinapot.Mikor vége lett a kezembe nyomták a tortát, én pedig átadtam a csajnak.Puszi aztán lementem.Még 1-2 gyors kép, aláírás, és már tényleg beestem a kocsiba.
-Mennyi az idő?
-Kicsit elhúzódott a koncert úgyhogy 10.De még meg vagy hívva egy vendégszerepre egy TV-műsorba.' számot elénekelsz és ennyi.
-Akkor kurva gyorsan menjünk! - hunytam le a szemem.
-Hannah!Hannah!Kelj fel.Itt vagyunk. - nem szóltam egy szót se, kiléptem a kocsiból és egyenesen be.Elmagyaráztak mindent, én pedig bementem.Alig bírtam megfogni a gitárt.Egyszer el is rontottam, de nem nagyon tűnt fel senkinek szerencsére...Ed már a kocsinál várt.Beszálltam, és már vitt is haza.Fél 12 volt, mire sikerült hazaesnem.
-Hannah!Hannah! - ugrált Nitti! - nézd ki van itt! - mondta, majd mutatott valakire, de nem tudtam figyelni rá.
-Aha, fasza! - mondtam olyan semmilyen hangon, és nehezen, de felmásztam az emeletre.Le se vettem se a cipőmet se a ruhámat, egyből bedőltem az ágyba.
-Na! Mi ez? - jött be Jimmy nevetve.
-Az, hogy kurva fáradt vagyok! - mondtam, majd hátra fordultam.Jimmy fölém hajolt, és megcsókolt.Már szinte erőtlenül csókoltam meg.
-Pedig azt mondtam rám mindig van energiád! - röhögött ki!
-Húzz a fenébe! - mondtam nevetve, majd az arcába nyomtam egy párnát.Elnevettünk magunkat, és elkezdtünk birkózni. - Azt hiszed erősebb vagy? - mondtam, majd felkeltem, és megpróbáltam lenyomni, de valahogy nem ment.Végül lefogta a kezeimet, és közel hajolt hozzám.Már készültem volna, hogy megcsókolom de elrántotta a fejét. - Mi a.. - néztem rá értetlenül.
-Azt mondtad fáradt vagy! - mondta vigyorogva.
-Na most húzz ki a házamból! - mondtam neki, és az ajtó felé mutattam.Elmosolyodott, és hosszasan megcsókolt.Magam mellé rántottam, és a mellkasára feküdtem.
-Na! - mondta nevetve.
-Jó éjszakát! - mondtam, majd lehunytam a szemeimet.Reggel 6 körül felébredtem, de Jimmy nem volt mellettem.Pizsama volt rajtam, és a cipő se volt már rajtam.Elkezdtem tapogatni az arcomat.Smink se volt már rajta, és a füleimbe se volt benne a fülbevaló, csak a tágító.
-Jimmy! - reflex szerűen kifutottam a folyosóra.Lementem de nem volt otthon senki. - Jimmy! - mondtam kétségbeesve.Egyszer csak valaki megölelt hátulról.
-Mi az már WC-re se lehet elmenni? - mondta álmosan Jimmy.
-Basszus te hülye! - fordultam felé! - Megijesztettél. - néztem rá könnyes szemekkel.
-Nem sírsz te mostanában kicsit sokat? - mosolygott rám.
-Te hozod ki belőlem. - néztem rá, majd megölelt.
-Megmondtam nem? - mondta totálisan nyugodt hangon. - And if you go, i wanna go with you.And if you die, i wanna die with you!
-Basszus Jimmy! - mondtam, majd hozzábújtam.
-Na, most meg miért sírsz? - nevetett ki, majd felkapott és felvitt.
-Ne nevess ki! - mondtam, majd letett az ágyra.
-Pihenj! - adott egy puszit a homlokomra. - Látom rajtad hogy mindjárt elalszol. - mosolygott.
-Ne menj el!
-Nem megyek. - lefeküdt mellém, majd átkarolt.

Viktoria:

Egész rendes ez a csaj.És Anita barátnője.Kerestünk egy cukrászdát, és gyors vettem 2 szelet epertortát.
-Nagyon szépen köszönöm. - mondtam mosolyogva.
-Ugyan nincs mit. - mondta, majd vissza mosolygott.
-Amúgy megkérdezhetem mi a neved?
-Persze, Damla Meyer. - mondta.El.Se.Hittem...
-Dalma Meyer?Az írónő? - csodálkoztam. - Basszus fel se ismertelek vagyis ismertem.Nagyon szeretem a könyveit!A kórházba mindig azt olvastam.
-Ugyan ne magázz.Nem vagyok sokkal idősebb mint te.De örülök hogy olvasod őket. - mosolygott még mindig. - Amúgy eltalálsz Anitáig, vagy segítsek?
-Tudnál segíteni?
-Persze! - mondta - A szomszédom úgyhogy nincs valami nehéz dolgom.De szerintem Mattnél van. - mondta.
-Mattnél?Nem is tudtam hogy van barátja.
-Pedig van.Az Avenged Sevenfold énekese.Nem tudom ismered-e.
-Persze hogy ismerem. - húztam ki magam. - Az egyik kedvenc bandám. - mondtam.
-Na akkor már jó arc vagy. - odafelé tök jól elbeszéltünk. - Itt is vagyunk.
-Ez az ő háza?
-Házuk.Hannahval együtt élnek.Meg Jimmyvel, meg szerintem Matt is lassan ideköltözik. - mosolygott, én pedig csak sokkolódtam. - De gyere, menjünk be. - bementünk, de nem volt senki sehol.
-Anita. - mondta hangosan Damla.
-Mi az? - szólt le.
-Vendéget hoztam. - vigyorgott.
-Ki az? - jött le, majd a lépcsőn megállt. - Viktoria?
-Nővérkém? - mosolyogtam.Odafutott hozzám, és magához szorított. - Na azért ne törj össze! - mondtam nevetve.
-Basszus el is felejtettem.De lefogytál, és a hajad is visszanőtt! - csillogtak a szemei. - El se hiszem hogy itt vagy! -. puszilgatott körbe. - Bocsi, hogy nem fogadtalak, de mikor jöttél ide?
-Hát ma érkeztem.Nem akartam haza menni, ezért megmondtam hogy ide jövök.
-És a cuccaid?
-Minek? - mosolyogtam. - Elég ez! - mutattam magamra.
-Akkor ideköltözöl?
-Hát nem akarok láb alatt lenni.Meg azt is terveztem hogy haza megyek 3-4 nap után. - húztam a számat.
-Nem vagy láb alatt!Van elég szobánk.Meg amúgy se foglak innen elengedni! - mosolygott rám.
-Hát oké. - bólintottam rá.
-Ha haza ér, majd megbeszélem Hannahval. - kacsintott rám. - De addig is.Mesélj! - ültetett le a kanapéra.
-Na akkor én mentem. - mondta Damla kedvesen. - Hagylak titeket, gondolom úgyis régen találkoztatok.
-Okés, köszi. - mondta Anita, és Damla már ott se volt.Leült mellém, és csak dőlt belőlünk a szó.


Damla:

Mikor beléptem, Brian éppen a kanapén aludt.Közel hajoltam hozzá, és meg akartam puszilni, de felébredt és megcsókolt.
-Sajnálom a mait!Elég bunkó voltam... - nézett rám bűnbánóan.
-Nem, én voltam a hülye amiért nem magyaráztam el mindent. - ültem le hozzá, majd egy kis csönd után belekezdtem. - Régebben, hogy úgy mondjam, nem voltam a legszebb.És még a melleim miatt is csúfoltak.Nem beszélve a hegekről a testemen.Undorító a testem, aránytalan.Az arcom csúnya, a hegek visszataszítóak, és egyáltalán nem nőiesek.Sőt a stílusom se valami nőies.Folyamat piszkáltak ezek miatt, ezért nem tudom magam értékelni.És nem tudom elhinni hogy egy ilyen tök jóképű, tehetséges - ránéztem, de ő csak öntelten vigyorgott. - pasi velem akar lenni. - mondtam, majd elnevettem magam, és meglöktem. - Mit vigyorogsz?
-Hát, nem akarom magam fényezni, de van valami abba amit mondtál rólam. - mondta vigyorogva, majd elnevettük magunkat. - De amúgy meg hülye vagy. - ült fel. - Miért lenne undorító?Már korábban is mondtam hogy nekem nagyon bejön a testalkatod!A hegek meg nem érdekelnek.Nekem személy szerint bejön ez hogy ilyen kicsit fiús vagy.Még sose volt ilyen barátnőm.Az össze ilyen nyavalygós, pénzéhes ribanc volt.Ez új, és tetszik! - mosolygott. - És ez miatt ne aggódj.Mert láttam hogy már tegnap is volt valami baj.Azt hittem én rontottam el valamit.
-Nem, te tökéletes vagy. - átkaroltam, majd beleültem az ölébe és megcsókoltam.
-Ne csináld ezt velem. - mondta, majd lassan levette a pólómat.
-Mert? - mondtam, majd szépen lassan vettem le róla a felsőjét.Végigsimítottam a mellkasától, majd lassan haladtam lefelé, és levettem róla nadrágját.
-Játszani akarsz? - vigyorodott el kajánul, majd közelebb húzott magához.


Hannah:


-Hannah! - ébresztett Jimmy - Hannah fel kellene kelned.
-Mennyi az idő? - fordultam a másik oldalamra.
-Délután 3.
-Mennyi? - pattantam fel.
-Nyugi, csak 11 óra van. - nevetett ki.
-Nem vicces! - néztem rá kiakadva.
-Tudom hogy nem szeretsz későn kelni.Gondolom még így se aludtad ki magad.
-Nem hát. - húztam el a számat. - De köszönöm hogy felébresztettél. - pusziltam meg. - Amúgy miért vagyok a pizsamámba?
-Átöltöztettelek. - nézett rém Jimmy. - Nem voltál hajlandó felkelni, ezért muszáj volt nekem. - kacsintott rám.
-Köszönöm. - pusziltam meg a homlokát. - Amúgy.Kit mondott Nitti ki van itt? - néztem rá.
-Viktoria vagy hogy hívják.
-Viktoria itt van? - néztem rá kikerekedett szemekkel.Gyors kimentem, és mentem le. - Viki!
-Nana! - futott le a lépcsőn.Odamentem hozzá, majd átöleltem.
-Te hogy-hogy itt? - néztem rajta végig. - Anyás jól lefogytál. - tényleg nagyon vékony volt.Túlságosan is. - És a hajad!Na végre!
-Hát igen.Gondolhatod én hogy örültem mikor megláttam!Hannah, sose hittem volna hogy még egyszer találkozunk! - ölelt meg újra.
-Mondtam hogy meg tudod csinálni!Büszke vagyok rád! - pusziltam meg.


Viktoria:

Jó végre újra Anitával és Hannahval lenni.Nem hittem volna hogy még egyszer képes leszek ide eljönni.A kemoterápia teljesen elvette az életkedvemet.Igen, leukémiás voltam, de kigyógyultam.Először 15 évesen derült ki, hogy vérrákom van.Fel sem tudtam fogni.Nem akartam itt maradni, el akartam menni.Messzire innen.Végül Amszterdamban kötöttem ki.A kemoterápia szörnyű volt.Csontig lefogytam, hányingerem volt mindig, a hajam kihullott.Az orvos megpróbáltak reményt önteni belém, de az első évben már nem láttam az életem értelmét.Mindössze 3 évig tartott a kezelésem, az utolsó fél év már egész "laza" volt.Anyámék ritkán tudtak eljönni.Talán jobb is volt.Nem akartam hogy bárki is így meglásson.Szörnyű volt.Mivel nem volt étvágyam, az infúzió folyamat ment.A 2. év közepén rájöttem hogy muszáj küzdenem.Már csak magam miatt is.Mikor visszagondolok, még nekem is hihetetlen mennyi mindent kibírtam, elviseltem.Mái napig úgy kelek fel, hogy lehet ez az utolsó napom.Még ha nem is a leukémia miatt, bármi miatt meghalhatok.Elüthetnek, szívrohamot kaphatok, vagy bármilyen baleset végezhet velem.Sokan nem tudják értékelni az életet.Én megtanultam...Amit tudok megcsinálok ma, hogy később ne bánjam meg hogy nem tettem meg.A kezelés fél éve ért véget, és az orvosok azt mondták hogy vigyázzak magamra.Könnyen eltörhet bármim, a orrom is vérezhet bármikor, és ha egy kisebb ütés éri a kezem, akkor ott bekékülhet könnyen.Egyszóval vigyáznom kell magamra, de nagyon.Mikor kezdett nőni a hajam, szinte ugráltam örömömben.Mikor elkezdődött ez az egész sose azt hittem többet nem nő ki.Pedig imádtam a hajam.Hosszú szőke volt, de én hülye befestettem barnára.Senkivel se tartottam a kapcsolatot.Anitával sem...Az utóbbi fél évben még ott kellett maradnom.Már kijöhettem a kórházból, de attól még a kezelést be kellett fejezniük.Ez alatt elkezdtem dolgozni egy tetoválószalonba, ahol egész jó barátokra leltem.Nem közösítettek ki, nem néztem le ezt az egész miatt.Ugyan úgy kezeltem mint egy normális embert, és ez jól esett."Felfedeztek" bennem valamit, és a legtöbb ember már hozzám járt tetoválást csináltatni.Elég híres lettem, de nem maradhattam.Ott kellett hagynom őket.Megértették, de azért meggyőztek hogy néha látogassak majd el.

Hannah:

Most hogy Viki újra itt van eszembe jutottak az emlékek és megint kattogni kezdtem.Felmentem a szobába és a legpörgősebb zenéket rakta be.Nem bírtam leállni.Folyamat mozognom kellett.Totálisan bepörögtem.
Megpróbáltam énekelni, de nem tudtam még azt se.Nyúztam az arcomat folyamat piszkáltam a hajam.Nem akarom hogy így lásson bárki is, de viszont kell...Kell valami.Nem fű, valami por vagy tabi vagy valami...Nem tudom miért jött elő megint.
-Hannah mi van veled? - jött fel Jimmy
-Semmi semmi hagyjál. - hadartam el miközben járkáltam.
-Ne add ezt be nekem.
-Mondom semmi! - emeltem fel a hangom, de nem mertem rá nézni.
-Hannah te kattogsz!
-Nem, nem kattogok!Jól vagyok!
-Aha, látom. - állított meg a szoba közepén. - Nyugalom. - ölelt meg.Nagyon jól esett, de más jobban esett volna.
-Jimmy kell!Azonnal szerezz nekem!Nem érdekel mennyibe kerül vagy hogy mi! Kell!Könyörgöm. - könnyeztek be a szemeim.Jimmy kiment, és úgy tíz perc múlva visszajött.Lehet nem is 10, mert most semmit sem tudtam felfogni se az időt, se semmit.Jimmy hirtelen benyitott, elkapta a kezem, és lehúzott.Gyors beszálltunk a kocsijába és egy szó nélkül mentünk.Nem tudom hova, csak hajtottunk.Egy háznál kiszálltunk, és gyorsan bementünk.Szerencsére nem volt ott senki.
-Jimmy hol vagyunk?
-Egyik haverom kölcsön adta a házat.Gyere! - mondta, majd odament a nappaliba lévő asztalhoz és elővett egy kis zacskót majd felmutatta nekem. - Na? - vigyorgott, majd letette.Már nem is érdekelt hogy csinálja csak legyen már kész.Mikor kihúzta becsavart valamit, és odaadta. - Amennyi jól esik. - mondta, majd megcsókolt.
-Imádlak - mondtam és felszívtam egyből kettőt.Ismét jött az az érzés.Viszketett az orrom, de nem érdekel.Jimmy közelebb hajolt, és letörölte az orromat.Odahajolt, és ő is felszívott egyet.Vadul megcsókoltam.Kinyitotta a zacskót és kihúzott még ötöt.Amíg én felszívtam megint kettőt ő telefonált egyet.Nem sokkal később már voltunk vagy hatan.Mindenki pörgött, benyomtunk mindenféle zenét és csak táncoltunk.Pontosabban táncoltam, mivel én voltam az egyetlen lány.Az egyik tag odajött és megfogta a kezem.Odahúzott az asztalhoz, és kihúzott egy atom hosszú streetet. Odanyomta a kezembe a csigát és mosolyogva mutatott rá.Odahajoltam, és felszívtam az egészet.
-Nem lesz sok? - kérdezte.
-Nem. - jött oda Jimmy, és megcsókolt.
-Az egyik banda most koncertezik nem megyünk el? - kérdezte az egyik.Lehetett vagy 17 de jó arcnak tűnt.
-Várj! - mondta Jimmy, és kihúzott mindenkinek egyet.Mikor készen voltunk elindultunk.Azt se tudom hogy keveredtünk oda, de tudom hogy nagyon jól zenéltek.Tomboltunk, Jimmy felvett a hátára és úgy ugráltunk.Mindenkivel beszélgettem, ittam, röhögtem.Mikor elindultunk visszafelé 1-2 embert elhagytunk, de nem nagyon tűnt fel senkinek.
-Mi a neved? - mentem oda ahhoz a taghoz, aki még a háznál húzott nekem egyet.
-George. - mondta, majd átkarolt a derekamnál..Elnevettem magam, majd közelebb húzott magához. - Már fel se ismersz? - mosolygott szélesen.
-Kicsi George? - néztem a szemeibe, amelyek gyönyörű kékek voltak, már szinte vetekedtek Jimmyével. - A társulatból? - mondtam, majd hátrébb léptem és elismerően végig mértem. - Nem mondom megnőttél! - kuncogtam, ő pedig elmosolyodott. - Hány éves is vagy most? - hadartam, mivel nem bírtam leállni.Fel voltam pörögve totálisan. - 18 nem?De!És most mit dolgozol?Van barátnőd?Hogy néz ki?
-Jó, nyugodj le egy kicsit! - nevetett ki. -A nagyanyám kávézójába vagyok.A sulit ott hagytam, hogy tudjak vele foglalkozni, meg amúgy is ki akartak rakni. - vonta meg a vállát. - Van egy bandám, az "Anesthetic", de nincs dobosunk.És nincs barátnőm.
-Fasza, van egy barátnőm nagyon szép most jött ide és régebben dobolt.Holnap bemutatlak neki.Add meg a számod! - hadartam.Miután megadta a számát, Jimmy odajött, és megcsókolt.
-Gyere! - mondta, majd mindenki bement a házba, ahol ismét ki volt húzva mindenkinek 1-1.Egymás után gyors felszívtuk, és csak pörögtünk tovább.Nem bírtam leállni, csak táncoltam.Hirtelen nem bírtam tovább, totálisan ki voltam száradva, és összeestem.
-Hannah! - jött oda Jimmy.Megpróbált felállítani, de nem ment.Egy szó se jött ki a számon, csak nagyokat nyeltem.Kivitt a konyhába rátett a pultra, és azonnal töltött vizet.Kikaptam a kezéből és egy húzásra megittam.
-Még! - mondtam halkan, és ő reflex szerűen adta is a következőt.Ez után még 4 pohárnyit megittam. - Jó, elég. - mondtam, majd leugrottam a pultról és a szemeibe néztem.
-Megijesztettél! - mondta aggódóan, majd átölelt.
-Sajnálom! - mondtam, majd ugrálni kezdtem. - Nem bírok leállni. - mondtam mosolyogva.
-Akkor gyerünk a part! - mondta. - Srácok mi elmentünk a kulcsot majd adjátok vissza! - kacsintott rájuk, majd felkapott egy kicsi zacskót. - Na pá! - mondta, és kisiettünk.Telefonon benyomtunk zenéket és úgy mentünk.Nem is mentünk, inkább futkároztunk.Hirtelen előre szaladt, én pedig utána.
-Jimjam várj már! - mondtam nevetve.Ráugrottam a hátára, és elestünk a homokba.Jimmy fölém hajolt, és megcsókolt.

Lelöktem magamról, és nevetve ráültem csípőjére.Ő is elnevette magát, majd lehajoltam és vadul megcsókoltam.Még sosem éreztem magam ilyen jól mint most.Éreztem a szájában a por keserű izét, de őszintén?Tetszett!Egyre vadabbul és mélyebben csókoltam amit úgy vettem észre neki is bejött.Már vettem volna le róla a pólóját, de meggondoltam magam, mivel ugye itt voltunk a parton.Jimmy a fölsőm alá nyúlt, és lágyan a kezével a melleimtől a derekamig végigsimított.Hangosan felsóhajtottam.Akartam Jimmyt, mindennél jobban.
-Menjünk haza. - néztem mélyen a szemeibe.Megcsókolt, majd felkeltünk és szaladtunk hazáig.Már az ajtóba egymásnak estünk.Nem tudom mennyi lehetett az idő, de valaki a konyhába volt.
-Hannah. - szólt nekem, de nem érdekelt.Jimmy már lent szinte letépte rólam a pólómat, én pedig az övével próbálkoztam de nem ment.Leszedtem a pólóját és eldobtam.Beestünk a szobám ajtaján, és becsaptam az ajtót.Kajánul elvigyorodtam, és azonnal szó szerint nekiestem.Az ágyra estünk mind a ketten, és vadul csókoltunk egymást.Gyors leszedtem az övét, és levettem a nadrágját.Ő is ugyan így tett, majd levette rólam az alsómat is.

Viktoria:

-Hannah! - mentem volna oda hozzá, de épp "el volt foglalva".Gondolom nem csak ittak...De mindegy az ő dolguk.Még gyors bevettem a gyógyszerem és gyors felmentem a szobámba.De furcsa ez kimondani...
Egész aranyos kis szoba.Hatalmas ágy, pont elég bútor és egy kisebb erkély is volt.A szobám Hannahék mellett volt, srégen szembe Anitáéval.Leültem az ágyra, és bekapcsoltam a TV-t, de csak bambultam.Az a gyerek ma a kávézóba.Gyönyörű szemei voltak, rövid fekete haja.Magamhoz kaptam egy füzetet, és firkálgatni kezdtem.


Hannah:

-Imádalk!Esküszöm! - mondtam neki, majd megcsókoltam. - Nem tudok aludni. - mondtam, majd felálltam az ágyon és elkezdem ugrálni.
-Na, nyugi!
-Nem tudok.
-Akkor majd segítek. - mondta, majd lehúzott és megcsókolt.
Reggel mikor felkeltem, szinte semmi bajom nem volt.Jimmy már ébredezett.Fölé hajoltam és hosszasan megcsókoltam.Felkeltem és kimentem az erkélyre cigizni.Jimmy is utána jött, majd hátulról átölelt.
-Hogy érzed magad? - kérdezte, majd adott egy puszit az arcomra.
-Tök jól. - mondtam. - Semmi bajom nincs egyenlőre. - szívtam bele mélyen a cigimbe. - Veled?
-Hát én kicsit fáradt vagyok. - mondta, majd ásított egyet.Eszembe jutott, amit tegnap Georgeval beszéltem.
-Figyelj Jimjam! - mondta, majd adtam egy puszit a szájára. - Csinálj légyszi valami, atom hizlaló kaját.Ma elkezdjük Viktoria félhizlalását. - mondtam, majd megcsókolt.
-Oké - mondtam, majd kimentünk.Ő ment le a lépcsőn, én pedig be Viktoria szobája felé, de meggondoltam magam.Előbb benéztem Nittihez.
-Nitti! - nyitottam be halkan, de egyedül volt.Matt merre van? - Nitti!Nitti! - ébresztettem.
-Mi az? - kérdezte nyűgösen.
-Te egyedül?
-Ja. - mondta. - Mennyi az idő?
-10 óra.
-Basszus elkések! - mondta, majd felpattant.Pillanatok alatt felöltözött, sminkelt, felhúzott egy magassarkút és ment is. - Vikit ébreszd fel időbe kérlek, és ha ellenkezik ha nem etesd meg!Tudod milyen makacs kaja téren.Puszi! - mondta, és már rohant is lefelé.Kiléptem és benyitottam Vikihez.Az ágyán feküdt egy farmer rövid naciba meg egy Motörhead feliratú pólóba.A kezébe egy füzet volt.Óvatosan kivettem, és fellapoztam.Nagyon szépen rajzol, vagyis inkább tervez tetkókat.Elképedve néztem végig a rajzokat.Csak 5 rajz volt, de iszonyat jól néztek ki.
-Hannah?! - nézett rám álmosan. - Te?
-Hát csak gondoltam felébresztelek. - ültem le mellé vigyorogva. - Ezeket te rajzoltad?
-Aha
-Basszus.Te hol dolgoztál?
-Egy tetoválós szalonba.Elvileg én volt a legjobb.
-Nem is csodálkozok. - mondtam halkan. - Légyszi csinálj nekem is egy tetkót! - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ha szerzel egy állást egy szalonba, akkor megcsinálom neked. - ült fel mosolyogva, miközben megtörölgette szemeit. - Amszterdamba elég sok tetkót csináltam.
-És figyelj.Mikor doboltál utoljára?
-Nagyon rég. - mondta, majd ismét elmosolyodott. - Még mielőtt befeküdtem a kórházba.De miért? - nézett rám.
-Mert van egy banda akinek kell egy dobos, és az énekesük iszonyat helyes. - mondtam, majd rákacsintottam.
-Mi a banda neve?
-Anesthetic.
-Anesthetic...Ismerős.. - mondta.
-Na? - néztem rá.Bizonytalanul rám nézett, majd felálltam. - Akkor felhívom ma délután megyünk!
-De Han
-Nincs de!Jössz. - mondtam határozottan, és kiléptem a szobából.Megkerestem a telefonomat és tárcsáztam is a számot. - Szia kicsi George!
-Csövi. - vette fel álmosan a telefont.
-Na mi van.Csak nem aludtál? - röhögtem ki.
-Nem vagy vicces Nana! - mondta nyűgösen.
-Neked nem a kávézóba kellene lenned?
-Neked pedig nem Briannek kellene ajándékot venned?
-Basszus tényleg! - kaptam a fejemhez, most pedig ő röhögött ki engem. - Mindegy, figyelj!Ma lesz próbátok ugye?Kérlek mondd hogy igen!
-Igen lesz. - hallottam hogy elmosolyodik.
-Jó, mert megvan a dobosotok!Na majd írj hogy mikor lesz pusziii. - nyomtam rá a telefont, majd leszaladtam a lépcsőn. - Jimmy, sürgős.5.-e van, és 7.-én Brian születésnapja.
-Tudom. - mondta, miközben megterített 3 embernek.
-És ma el kellene venni neki ajándékot, meg kellene neki szervezni valami bulit nem? - néztem rá. - Arra gondoltam, hogy lehetne itt, de az ajándékot még nem tudom. - mondtam, majd leültem. - Viktoria gyere, kaja! - kiabáltam fel neki.
-Nem vagyok éhes! - kapta a választ.Felpattantam és felmentem.
-Mi az hogy nem? - mentem be a szobájába, majd felkaptam mint egy zsákot, és levittem. - Éhes vagy te! - tettem le az egyik székre. - Iszonyatosan könnyű vagy! - ráncoltam össze a homlokom. - És nézd!Így átérem a csuklódat! - mondtam.Tényleg nagyon vékony volt.A középső ujjamat és a nagyujjamat összetettem és úgy átértem a csuklóját.  - Eszel! - tettem elé egy jól megpakolt tányért!A kaja bacon volt, tükörtojás, pirítós, és muffin. - Muffin? - néztem Jimmyre.
-Itt találtam! - mutatott a pultra.
-Akkor ezt biztos Nitti csinálta.Na mindegy - odaültem Viki mellé, és Jimmy adott nekem is egy tányért. - Köszönöm. - csókoltam meg, majd Vikire néztem. - Addig innen el nem mész, amíg ezt be nem túrtad.Hidd el nem fogod kihányni! - bizonytalanul rám nézett, majd elkezdett enni.Szerencséd! - néztem rá mosolyogva, mikor láttam hogy mindent megevett.
-Így el fogok hízni. - mondta.
-De hogy is!Azt meg nem fogom engedni.Csak nem ártana híznod egy pár kilót! - rákacsintottam - Jimmy!Mi elmegyünk venni Briannek ajándékot?
-Persze! - bólintott.
-Van kedved velünk jönni?
-Nem köszi, ma megyek és benézek pár tetoválószalonba hátha van szabad állás.Majd útközbe veszek neki valamit. - mosolygott.
-Okés. - mondtam, majd elpakoltam, Jimmy pedig elmosogatott.Mindig megosztottuk a munkát ha nagyritkán takarítottunk.Felmentünk gyors átöltöztünk, én sminkeltem, beállítottam hajam és mentünk is. - Menjünk Los Angelesbe.Ott akarok venni neki valamit. - pusziltam meg Jimmyt.
-Én vezetek! - mondta, és gyors mentünk is le.Viktoria éppen valami papírokat nézett át. - Viki, mi elmentünk.Sok szerencsét. - mondtam - Csövi!
-Sziasztok. - mosolygott kedvesen, majd mentünk is.Beültünk a kocsiba, és indultunk is.
-És van elképzelésed?
-Semmi. - mondtam.Egész úton arról beszéltünk, mi lenne neki a legjobb.Leálltunk egy üzlet előtt, és bementünk de semmi.Ezen kívül még elmentünk boltba de sehol semmi, mikor elhaladtam egy gitárbolt előtt, és jött az ötlet.Jimmy is benne volt, így bementünk.Nehézkesen, de sikerült megfűzni az eladót, és pont aznapra meg is tudják csinálni.Még vettem pár pengetőt, mivel szokásomhoz híven sorba elhagytam és alig van már pár darab. - Szerinted örülni fog neki? - kérdeztem mikor kiléptünk a boltból.
-Biztos! - mondta Jimmy mosolyogva, és megfogta a kezem.Valahogy éreztem hogy oda fognak jönni, és igazam lett...Nem szerettem , vagyis szeretem a rajongóimat de van hogy nem tudok úgy elmenni valahova hogy ne ismernének fel.Végül is én akartam hogy híres legye, vállaljam a következményeit.Odajött az egyik csaj és  tök kedvesen átnyújtott egy kis táskát.Nem tudom honnan szerzett ilyen gyorsan ajándékot, de kedves volt tőle.
-Hannah, te vagy a példaképem.Nagyon szeretlek az össze koncerteden ott vagyok.
-Köszönöm.
-Kérlek fogadd ezt el! - pirult el, majd lecsukta a szemét.Kicsit csodálkozva néztem rá.A lánynak nagyon hosszú egyenes szőke haja, és japán beütése is volt.Megfogtam az ajándékot, és aranyos szemekkel rám nézett.
-Köszönöm. - mondtam, majd megcsókoltam a kiscsajt.Elég érdekes nézett rám, még pislogni se pislogott.Kértem egy filcet valakitől, és az egyik piros pengetőre ráírtam egy H-t mellé pedig egy kicsi szivecskét. - Tessék! - odanyomta a kezébe, és a csajszi már könnyezett. - Vigyázz rá, mert én tudok.Amúgy mi a neved?
-Angelina.
-Szép neved van - mondtam, majd rákacsintottam és felvettem a napszemüvegem.Megfogtam Jimmy kezét, és elmentünk.
-Most féltékeny vagyok. - mondta Jimmy durcásan.
-Mert? - nevettem ki.
-Mert egy lányt meg csókolsz a nyilvánosság előtt, de engem nem. - megálltam, lehúztam magamhoz, és hosszasan megcsókoltam.Ránéztem, majd elmosolyodtam, és még egyszer megcsókoltam.Elég furcsán néztek minket az emberek, de nem érdekelt.Elnevettük magunkat, majd átöleltem.
-Amúgy mit kaptál? - kérdezte kíváncsian.
-Ú, még én se néztem meg. - mondtam, majd gyors kivettem belőle az ajándékot.Egy rajz volt, amin én és Jimmy voltunk.Én Jimmy hátán szélesen mosolyogva mutatok be, Jimmy pedig mintha kiáltana, én engem tart.Totál élethű volt a rajz.Még volt benne egy fűzős ruha.Azt nem vettem ki, csak a felső részét kiemeltem. - Jéézusom.Ez gyönyörű. - mondtam sokkolódva.
-Hmm... - gondolkodott el Jimmy. - Van ízlése a lánynak.
-De még milyen! - mondtam mosolyogva, majd visszatettem.Még sétáltunk egy darabig, majd visszaültünk a kocsiba. - Nincs kedvem még haza menni. - mondtam, majd az órámra néztem.Már délután 1 volt, és kicsit éhes is voltam. - Menjünk el valahova kajálni.
-Meki?
-Okés. - mikor beléptünk néztek egy páran.Miután megkajáltunk muszáj volt visszamennünk, mivel Vikit el kellett vinnem a próbára, meg este egy koncertem lesz Hollywoodban.Nem tudom a japán kiscsaj ott lesz-e, de ha igen akkor tuti behívom az öltözőmbe koncert után.Útközbe rácsörögtem Georgera.
-Csövi kicsi George! - mondtam kedvesen. - Mikor lesz a próbátok?
-Szia úgy kb 1 óra múlva.
-Ott leszek, viszem Vikit is.Puszi. - nyomtam ki.
-Amúgy ki ez kicsi George?
-Egy régi ismerősöm.Még a társulatba együtt jártunk edzeni.Aranyos srác volt, mindig én védtem meg. - nevettem el magam. - Kis síró gép volt, de most már egész szépen felnőtt.
-Ahha. - mondta, majd az egyik kezét a combomra tette. - Nem fogom engedni hogy közel kerüljön hozzád. - mondta határozottan. - Tudom hogy rád fog mászni.
-Nem hiszem. - mondtam mosolyogva, majd a kezére tettem a tenyerem. - Vikit szánom neki.És szerintem összeillenek, de majd meglátjuk mi sül ki ebből.Amúgy Viki tök jól dobol, csak már rág játszott.
-Igen? - csillantak meg Jimmy szemei. - Egyszer megnézném hogy játszik.
-Hidd el, nem kell sokat várnod rá. - mikor haza értünk Viktoria a kanapén aludt. - Viki! - mondtam neki halkan. - Viki!Kelj fel, megyünk próbára.
-Mi?Micsoda? - kelt fel lassan. - Ja, oké. - mondta halkan, majd felkelt.Mikor megláttam az arcát, elkezdtem röhögni. - Mi az? - nézett rám kérdően.
-Kicsit elaludtad az arcod! - mutattam a hatalmas foltra az arcán, ami szinte átvette a párna formáját.Arcához kapott, majd beszaladt a fürdőbe, és röhögve jött ki.
-Ne röhögj! - jött le a lépcsőn. - Kurvára nem vicces! - mondta.
-Ú - jött ki Jimmy - Kicsit elfeküdted az arcod! - röhögte ki ő is.
-De ajj! Ne már! - nevetett ő is, miközben az arcát nyúzta.Ahogy felemelte a kezét, megláttam egy tetkót.
-Van tetkód? - mentem oda hozzá
-Ahha, mielőtt eljöttem akkor csináltattam.
-De ez nem baj?
-Nem nagyon érdekelt. - mondta mosolyogva, majd megmutatta."For those who feel the world is a tragedy for those who think is a comedy." [Akik éreznek, azoknak a világ tragédia, azoknak, akik gondolkodnak komédia.]
-Nagyon jó. - mondtam csodálkozva. - Ez volt az első?
-Igen.De még tervezek párat.
-Csak ne annyit mint Hannah! - mondta Jimmy. - Egyszer elkezdte, azóta se bír leállni vele. - nevette el magát.
-Na! - mondtam, majd bele boxoltam egyet a vállába. - De amúgy tényleg így van. - mosolyodtam el. - Na de irány a próba. - kaptam fel a kulcsokat.
-Okés.
-Majd jövünk.Csövi. - léptünk ki az ajtón.

Anita:

Észre sem vettem, hogy Matt pólójába jöttem el.Mivel nagy volt rám, oldalt raktam rá egy csomót és már jól is nézett ki.Út közbe mélyen beleszippantottam egyet.

-Hülye...Azóta se kerestél. - mondtam halkan.Pár ruhát kellett terveznem, a Nike-nak.1-2 sportos topp, nadrág rövidujjú, stb...Miután gyors elvittem, el kellett mennem pár találkozóra, 3 fotózásra, 2 bemutatóra.Haza felé jutott eszembe, hogy 2 nap és Brian szülinapja.Már régóta terveztem hogy mit adok neki.Vettem egy fém kulacsot, és belegravíroztattam az egyik felére azt hogy "Synyster Gates" a másikra pedig "Brian Elwin Haner Jr.".Remélem örülni fog neki.Mikor haza értem már este 9 volt.Tudtam hogy Hannahnak koncertje van ezért későn fog haza érni.Felmentem, de semmi élet.Kopogtam, majd benyitottam Vikihez.

-Szia! - mondta kedvesen.

-Hali.Nem zavarok?

-Ugyan, gyere! - mondta, majd arrébb ment egy kicsit az ágyon.

-Mit nézel?

-Valami idióta mesét. - mondta, majd elnevettük magunkat. - Tetszik a pólód. - mondta, majd megfogta, és széthúzta hogy lássa normálisan a mintát.

-Nem az enyém. - mondtam mosolyogva.Oda hajolt, és megszagolta.

-Jó az illata. - mondta, majd rám nézett, és kajánul elvigyorodott - Matté? - nézett rám, én pedig elpirultam.Ez utáltam ő mindig zavarba tudott hozni.

-Igen. - mondtam lehajtott fejjel.

-Amúgy ma volt itt.Kétszer is.És a telefonodon is hívott.Azt hiszem 15 nem fogadott hívásod volt tőle.Nem tudom. - adta oda a másik mobilomat.Igen kettő volt.Az egyik itthonra a másik pedig a munka miatt kellett.Tényleg 15 nem fogadott hívás és 1 SMS is.

"Anita beszélnünk kell.
~Matt"

Mikor megláttam elkomorodtam.

-Mire vársz? - mosolygott rám Viki. - Hívd már fel! - biztatott kedvesen.

-Köszönöm. - mondtam, majd átöleltem, és kimentem.Bementem a szobámba és egyenesen az erkélyre.

-Anita? - vette fel Matt.nem feleltem semmit - Anita figyelj, sajnálom egy barom voltam hogy nem vettem észre.

-Matt?

-Meg se érdemlem hogy egyáltalán velem legyél

-Matt! - emeltem fel a hangom. - Te hülye! - sírtam el magam majdnem. - Gyere ide azonnal! - mondtam neki, majd kinyomtam.Úgy kb. 10 perc elteltével, Matt rontott be a szobámba.Odasietett hozzám, és átölelt.

-Figyelj én tényleg - nem hagytam, hogy végigmondja, lehúztam magamhoz, és hosszasan megcsókoltam.

Hannah:

-Na kislány felkészültél? - vigyorogtam Vikire mikor megérkeztünk.

-Totálisan. - mondta magabiztosan, majd kiszálltunk a kocsiból.A garázsajtó egyből nyílt is.George ott állt előttünk, és mikor meglátta Viktoriát lesokkolódott.Viki szintén így tett.

-Te? - kérdezték egyszerre.

-Ti ismeritek egymást?Szuper! - mentem be a garázsba. - Viki nem jössz? - fordultam hátra, de ő akkor már Georgeval beszélgetett.Odaléptem a gitárhoz, és felkaptam.

-Hé! - szólt oda valaki.Egy magas, szőkés hajú fiú volt az.

-Ó, bocsi. - mosolyogtam. - Csak annyira megtetszett, nem bírtam ki.

-Semmi baj. - mosolygott vissza rám, majd mikor letette a gitárt elég alaposan megnézett. - Hannah? - kérdezte kikerekedett szemekkel. - Hannah Nash?Amikor George azt mondta személyesen ismer azt hittem hazudik.

-Pedig nem. - mosolyogtam rá, majd kezet fogtam vele.

-Úristen el se hiszem hogy találkoztam veled, vagyis magával.

-Magával?Azért annyira nem vagyok öreg.Tegezz csak nyugodtan! - kacsintottam rá. - Amúgy hogy hívnak?

-Thomas, de a Tomot jobban szeretem. - mosolygott.Aranyos volt be kell vallanom.Kicsit oldalra néztem, és a sarokba megláttam még egy gyereket.Odamentem hozzá, és lehajoltam.Kicsit riadva tekintett rám.

-Basszus, megijesztettél. - mondta nagy szemekkel.Anyás, milyen szemei vannak?!

-Bocsi, ennyire rémisztő vagyok?

-Nem, csak totálisan beleéltem magam a gitározásba. - Basszista volt.Nem mondom szép gitár. - Amúgy John vagyok. - nyújtotta a kezét mosolyogva.Ebbe a bandába mindenki ilyen cuki?

-Hannah.

-Hannah Nash? - kérdezte tök közvetlenül.

-Ahha - vigyorogtam.

-George még hány hírességet ismer?

-Nem tudom, de engem biztos.Viki. - szóltam oda nekik. - Most randira vagy próbára jöttünk? - kérdeztem, ezzel zavarba hozva Georget is.Viki beült a dobok mögé adtak neki valami kotta féleséget, és elkezdtem játszani.Eszméletlenül jó zenéjük van.Pörgős, jó dallam, jó szöveg, hörgések.Mikor eljátszották az első számot mindenki Viktoriára nézett.

-Kellesz a csapatba! - szólalt meg John.

-Mindenképpen! - mondtuk a többiekkel.Viki elmosolyodott, és rábólintott.