22.fejezet: " Boldog szülinapot kicsi George! "

Hannah:

Miután leléptem Toméktól, gyors beültem a kocsiba és felhívtam Alexet.

-Igen?

-Csövi, én vagyok az Hannah. – mondtam kedvesen.

-Ó, szia.Ilyen korán hívsz?

-Hát ja figyelj, meglehetne oldani, hogy ma este nálad aludjak?

-Persze, de gond van?

-Hát egy kicsi, de majd úgyis kinyögöm.

-Nem akarsz előtte eljönni?Mi már itt vagyunk.Tudod mi szoktunk próbálni is! – emelte ki a végét,majd elnevettem magam. – De ha gondolod el tudok menni érted, csak mondd hova. – mondta.

-Őőő kocsival vagyok.Figyelj lerakom gyors és ott várlak okés?

-Oks. Na szia.

-Csövi. – mondtam, majd lassan elindítottam a kocsimat.Mire szépen lassan odaértem Alex már ott volt.Gyors beparkoltam, majd szálltam is be a kocsijába. – Megint úgy hajtottál mint egy őrült mi?

-Hát…

-Hányszor mondtam hogy ne?De mondjuk rád úgysem tudok hatni.Na gyerünk! – mondtam, és indultunk is.Mikor oda értünk mindenki nagy örömmel fogadott.Beálltam hozzájuk próbálni, és meg kell mondjam nem is annyira szörnyű…Leültem a dobokhoz, és ittam a sörömet.

-Na mi a baj? – ültek mellém, majd nagyjából elmeséltem nekik mindent.Rájuk néztem, majd Rob átölelt, majd Nick és Alex is csatlakozott hozzá.

-Annyira szeretlek titeket fiúk! – mondtam kicsit megkönnyezve.

-Mi is téged, csak nehogy sírj nekem, mert akkor nem tudom mit csinálok! – mondta Nick.

-Hülye! – ütöttem bele a vállába röhögve. Koncertek elég gyorsan elmentek.Angelina nem tudott ott lenni, mivel kicsit lebetegedett.Majd meg kell látogatnom őt is.Még bent voltam az öltözőbe, mikor megcsörrent a telefonom.

-Igen? – szóltam bele.

-Szééép jó estét. – mondta magyarul Zsófi.

-Áááá úristen – mondtam én is magyarul, a fiúk meg csak néztek mi a bajom.

-Na mizujs? – kérdezte, mostmár angolul.

-Annyi mindent kell mesélnem! – mondtam. . Mikor jössz?

-Pont ezért hívtalak.Neked megfelelne ha holnap után mennék?

-Persze! – mondtam.

-Helyes, mert már megvettem a jegyemet.

-Meddig maradsz?

-Majd ameddig. – hallottam hogy elmosolyodik.

-Okés, figyelj majd beszélünk nekem le kell tennem koncertem lesz.

-Okés, szia!

-Szia! – a fiúk kicsit értetlenül néztek rám. – Egy magyar barátnőm. – magyaráztam el nekik miközben mentünk ki. – Nagyon jó csaj, majd bemutatom nektek!

-Reméltük! – mondta Rob, és mentünk a színpadra.1-2 alkalommal elrontottam és ezt a fiúk is észrevették.Nem voltam magamnál teljesen, folyamat csak Jimmyn kattogott az agyam.Nem volt semmi kedvem ünnepelni, ezért Alexel már mentünk is.

-Bocsi, kicsit kupi van a házba.

-Nem gáz! – mondtam, majd hátradőltem.A kocsiba be is aludtam, és Alex ébresztett.

-Hannah, gyere, itt vagyunk!

-Okés. - keltem fel, majd mentünk is be.Egy panelba lakott, olyan közepes méretű házba.

-Figyelj, aludhatsz bent nyugodtan, én kint alszok.

-Jézusom, nem öllek meg.Nyugodtan aludhatsz mellettem, nem most alszok először fiúval. – mosolyodtam el.

-Hát oké, de ha az éjszaka közepén rád mászok, ne lepődj meg! – mosolyodott el ő is.

-Hahaha. – mondtam gúnyosan. – Nagyon vicces vagy!  - adott egy pólót, majd gyors letusoltam, és befeküdtem az ágyba.Ameddig nem jött, néztem a TV-t.

-Te most komolyan Tom és Jerryt nézel? – jött be Alex

-Igen! – röhögtem el magam. – Nem tetszik?

-Hány éves is vagy?20?

-Attól még nagyon is jó mese! – mondta durcásan.

-Jó-jó értettem. – mondta, majd lefeküdt mellém.Még egy ideig néztük a mesét, de lassan elálmosodtam.Mindenféle hülyeségről beszélgettünk.

-Te nagyon hülye vagy! – mondtam, és becsuktam a szemeimet.

-Sokan mondták már! –  kapcsolta le a TV-t.

-Nem zavar? – bújtam hozzá.

-Nem. – nevette el magát, majd átkarolt.

-Jól jegyezd meg, mert még 1x nem fogsz Hannah Nash-el aludni…Vagy még ki tudja! – mondtam, majd elaludtunk.Reggel Alex mellkasán keltem…Nem akartam felkelteni, ezért inkább úgy maradtam.Hasonló illata van mint Jimmynek, de mégsem ugyan az.Mikor láttam hogy ébredezik, felkeltem és kimentem a konyhába.Csináltam kávét, majd leültem az asztalhoz.

-Jó reggelt.

-Beléd is! – mondtam mosolyogva.

-Ó kávé! – ült le.

-Igen én főztem úgyhogy nem baj ha kiöntöd.

-Nem is annyira rossz.

-Annyira! – mondtam mosolyogva.

-Mi a terved mára?

-Hát, semmi.Még én sem tudom.Neked van?

-Nincs.Nem megyünk el Los Angelesbe?Már elég rég voltam ott.

-Benne vagyok! – mondtam, majd bementem és felöltöztem.Olyan 11 körül már indultunk is.Természetesen jött Nick és Rob is, hogy boldogítsanak.Leálltunk egy kocsmába sörözni.Tök jó fejek, nem gondoltam hogy egyszer így fogok velük beszélgetni.

-Á, tegnap azért 1-2x elhibáztad Hannah!

-Tudom-tudom! – nevettem el magam. – De hát senki sem tökéletes! – mosolyogtam, majd kinéztem az ablakon.Nem.Hittem.A szememnek.Jimmy és Brian pont akkor jöttek be ugyanabba a kocsmába. – Őőő bocsi de ki kell mennem. – siettem.

-Mi?

-Majd mondom! – mondtam,majd egyenesen a női mosdóba mentem.Olyan 10 perc múlva kinéztem, de még mindig ott ültek.Mikor láttam hogy Jimmy felkel, és elmegy gyors kiléptem, és megböktem Alex vállát.Egy „ments meg” arcot vágtam, majd kijött. – Menjünk innen légyszi, Jimmyék is itt vannak! – mondtam, miközben folyamat a háta mögé néztem hogy mikor jönnek ki.

-Jó, gyors szállj be a kocsiba! – mondta, majd visszament szólni a többieknek.Nem kellett sokat várni, már jöttek is.Mikor elhajtottunk pont akkor jöttek ki Brianék, és szerintem megláttak.Nem mintha annyira bujkálni akarnék, de semmi kedvem nem volt találkozni velük.Miután elmagyaráztam mindent, egész megértőek voltak.De még ez se rontotta el a hangulatomat.Estefelé beültünk Robékhoz, szerencsére a szülei nem voltak otthon.

-Miért laksz még mindig anyádékkal? – kérdezte Alex.

-Mert még nem találtam lakást! – mondta, majd elkezdte húzni az utcákat.

-És nem parálsz hogy bármelyik pillanatba itt lesznek?

-Nem, mert tudják.

-Mi? – akadtunk ki egyszerre.

-Hát, faterom szerzi be nekem.Azt mondta nem baj ha csinálom, csak inkább tőle vegyem mint valami megbízhatatlan alaktól.

-Nekem ilyen faterom lenne. – mondta Nick. – Szobrot állíttatnék neki! – mondtam, majd elröhögtük magunkat.Miután „végeztünk” már elég jó állapotba voltunk ahhoz, hogy rászedjük magunkat hogy elmenjünk egy „ diszkóba”.Mikor beléptünk egyből mindenki kiszúrt minket. Nem volt max 1-2 15 éves.Még szerencse, bár szerintem ez a jövőbe nagyon is változni fog..Leültünk egy asztalhoz, majd megittunk egy pár pohár vodkát meg whiskyt.Rászedtem a többieket, hogy jöjjenek táncolni.Totál fel voltam pörögve.Elég sokáig táncoltunk, és az idő csak úgy elrepült.Kimentem cigizni, majd elkezdett csörögni a telefonom.Jimmy az.

-Csá!  - vettem fel a telefont.

-Hannah hol vagy?

-Hát itt! – röhögtem el magam. – Valami pubba.

-Hol?

-Hát itt HB-n. – mondtam neki, majd Alex jött ki az ajtón. – Alex várj! – vigyorogtam.

-Milyen Alex?

-Egy haverom, de mit érdekel téged?Már szakítottunk nem? – hangsúlyoztam ki a „szakítottunk” szót.

-Szerintem ezt előbb meg kellene beszélnünk.

-Meg a faszt!Te hülye vagy!Jobban jársz ha többet nem jössz a közelembe, csak tönkre teszlek téged is!

-Hannah, megint szívtál mi?

-Dehogy is! – röhögtem bele a telefonba.

-Aha, add oda azt az Alex gyereket!

-Tessék! – nyomtam Alex kezébe a telefont, majd meggyújtottam a cigimet.Nem nagyon érdekelt mit mond neki, most csak a cigire tudtam koncentrálni. – Alex, tedd már le!Zavar hogy telefonálsz! – mondtam, majd letette és bementünk.Bent gyors bementem a WC-re, bezárkóztam és gyors felszívtam még 3-at.Nem bírtam ki ez nélkül.Kimentem, majd Jimmyvel találtam szembe magam.

-Mit csinálsz? – kérdezte szigorúan.

-Hagyj békén! – mondtam, majd megpróbáltam ellökni, de nem ment. – Engedj ki! – kezdtem el hisztizni.Igen, ez rossz szokásom volt ilyen állapotba…

-Nem, most szépen haza jössz! – mondta szigorúan, majd átkarolt, és kivezetett. Beültetett a kocsiba, majd rám nézett. – Hannah miért csinálod ezt? – kérdezte kétségbeesett hangon. – Miért kell ez neked? Hannah, aggódom miattad!

-Jimmy basszus! – sírtam el magam. - Nem tudom, nem tudok élni ez nélkül érted?

-Hannah szeretlek, de de ez így nem fog menni! – mondta.

-Mi?Most véglegesen is

-Igen. – mondta, és elvitt haza.Némán ültem, és tartottam vissza a sírást – Hát akkor.

-Szia. – mondtuk egyszerre, majd kiszálltam a kocsiból.Csak néztem könnyes szemekkel, ahogy elmegy…Hatalmas könnycseppek gördültek le az arcomon, majd nem bírtam tovább.

-A kurva életbe! – ordítottam el magam, majd összeestem.A földön ülve kaptam sírógörcsöt.Nem lehet igaz…Ez nem…Jimmy…

Tehetetlenségembe elkezdtem ütögetni a betont.

-Hannah! – jött ki Nitti. – Hannah mi a?A kezeid tiszta véresek. – gyilkos szemekkel ránéztem, majd berontottam a házba.Felmentem, majd a hátamra kaptam a gitáromat meg 1 doboz cigit, és mentem is. – Hova mész? – szólt utánam Viki.

-Ahol senki se talál meg! – mondtam, majd elindultam a reptér felé.Közben hívtam egy taxit, és pillanatok alatt ott voltam.A szer még mindig nem múlt el.A legközelebbi Magyarországra tartó gépre vettem egy jegyet, majd leültem. Kb 2 óra múlva már a repülőn is voltam.Mikor leszálltam, a reptéren felhívtam Zsófit.Eléggé meg volt lepődve, de azt mondta hogy jön értem.Zsófit 4 évvel ezelőtt ismertem meg, az egyik barátjánál volt kint Californiába.Fél évvel idősebb nálam, és atom aranyos.

-Hannah! – futott felém, majd megölelt.

-Zsófi! – öleltem meg könnyes szemekkel.

-Mi a?Miért sírsz?

-Jimmy…Jimmy szakított velem! – mondtam, majd ismét kitört belőlem a sírás.

-Jaj Hannah!Ne sírj! – mondta, majd elindultunk kifelé.Beültünk a kocsijába én pedig elővettem egy tűt a alsóneműmből
-Ez meg mi? - akadt ki Zsófi.
-Légyszives most ne. - mondtam, majd elszorítottam a kezem az övemmel, és már adtam is be az anyagot. - -Hannah ez ugye most nem komoly?
-Egyik ismerősömtől kaptam. - mondtam vigyorogva mivel most atom jó volt minden.
-Hannah nem lehetsz megint fixer! - fékezett le a kocsival.
-De. - bólogattam bódultam - Hajts csak nyugodtan!
-Ezért még kapni fogsz de nagyon!
.Otthon, vagyis nála elég szépen kiosztott.Miután lenyugodott, leült velem szembe.
-Miért kell ez neked?
-Mert nem bírom ki ez nélkül.Ez lett az életem.Semmi jó nincs bennem és így legalább elhiszem hogy jó ember vagyok.
-Te nagyon hülye, hogy mondhatsz ilyeneket? - osztott ki. - Hagyd abba, most!Ennek nem lesz jó vége, én is örülök hogy le tudtam jönni róla! - mondta kétségbeesve.Ezután még jött pár sor osztás, majd inkább lefeküdtem aludni.Reggel egyedül ébredtem...

-Meddig tervezed hogy itt maradsz? - ugrott mellém Zsófi.

-Hát, ameddig túl nem leszek Jimmyn. – mondtam.

-Helyes, de ma el kell mennünk ruhákat venni. – kérdően néztem rá. – Drágám, ha nem tűnt volt fel, szinte egy gitárral meg egy doboz arany Marlboroval jöttál el otthonról? - Elnevettük magunkat, majd felöltöztünk és elmentünk beszerezni pár ruha darabot.Vettem pár bandás fölsőt, egy lolita ruhát meg egy pár fekete farmet, meg persze elmaradhatatlan volt a cigi.

-Ma este bemutatlak a barátaimnak oké?

-Benne vagyok! – mondtam, majd átnéztem az új szerzeményeimet.

-Biztos meg fognak őrülni hogy egy hírességgel találkoznak.

-Hát azért remélem nem olyan durva gruppik mint otthon. – nevettem el magam. – Figyelj Zsófi?

-Igen?

-Van videokamerád, amin keresztül tudunk feltenni egy videót a netre?

-Hát azt hiszem most haza hoztam, de nem tudom.Ja itthon van de ha nincs felhívom Ádámot hogy hozza el. – Zsófi operatőr, egy híres magyar tv-nél. – Itt is van! – mondta, majd beállította.Leültem egy székbe a kamera elé. – Ééés mehet!

„Heló mindenki! – integettem bele a kamerába. – Tudom, hogy már egy ideje nem hallotok rólam hírt, és a rajongóimnak üzenném, hogy sajnálom de per pillanat képtelen vagyok tovább folytatni a koncertezést.Az új számokkal kapcsolatban, a demókat már felvettem, és elküldtem Eddel, a menedzseremmel.Nem azt mondom, hogy örökre abbahagyom, csak kell egy kis szünet.Puszi nektek, és kérlek legyetek türelemmel! ”

-Oké, ma estére fent lesz! – mondta, majd valamit csinált a kamerával. -Jimmy, egy pöcsfej! – hangsúlyozta – Az hogy itt hagyott egy ilyen nőt, élete legnagyobb hibája volt!Legalábbis szerintem!

-De én is hibás voltam! – védtem ki Jimmyt.

-Tudom, nem azt mondom, de ha ő is szeret akkor minek ez az egész?Szerintem köztetek az a legnagyobb baj, hogy önfejűek, szétszórtak és meggondolatlanok vagytok mind a ketten!És amúgy hogy van a kezed?

-Nem annyira vészes, csak kicsit lenyúztam a bőrt.

-Azt tudom, nem arra vagyok kíváncsi.Legalább steril volt a tű?
-Persze. - mondtam, majd a táskámra néztem.
-Felejtsd el! - eltette a táskámat, majd csöngetést hallottam de ahogy észrevettem ő nem...

-Zsófi!

-Igen?

-Csöngettek!

-Egy pillanat! – kiabálta, majd leragasztotta a kezem.Kinyitotta az ajtót, majd bevezetett egy velünk egykorú egész helyes fiút.Szinte biztos hogy nem magyar.

-Heló! – jött közelebb, majd kezet fogtunk. – Ádám. – adott két puszit.

-Hannah! – mondtam, majd elkezdtek magyarul beszélni.Én csak mosolyogva ültem és néztem őket.

-Bocsi, elfelejtettem hogy nem tudsz magyarul. – mondta Ádám.

-Elfelejtetted? – néztem rá.

-Zsófi mesélt már rólad.

-Fasza! – mondtam vigyorogva, majd kimentem az erkélyre és rágyújtottam.Kijöttek utánam, és elkezdtünk beszélgetni.Egész jó fej srác.

~

2 héttel később

~

Már egészen megszoktam itt Magyarországon.Elég sok barátot szereztem, és ahogy észrevettem vannak rajongóim itt is elég sokan.Lassan kezdek túl lenni Jimmyn.A telefonomat azóta se kapcsoltam be mióta eljöttem.Így a 15. nap után gondoltam egyet, és bekapcsoltam.Egyből 45 nem fogadott hívás.Szinte minden nap hívott valaki, de legtöbbször Jimmy.Mi a faszt akar még tőlem?De hívott Nitti, Nick, Will, John, George, Viki, Zacky, Ed, meg még egy csomóan.Nem akartam beszélni senkivel sem.Jól esett pihenni egy kicsit.

-Hannah!Gyere, itt van Gábor! – Gábor az én itteni legjobb fiú barátom.Neki is elmondhattam bármit, és nem is volt valami rossz bőr.Általában ő szerezte nekem a cuccot.

-Sziaaa! – ugrottam a nyakába.

-Szia! – mondta, majd bevitt és letett az egyik székre. – Akkor kezdhetjük? – kérdezte.Elkezdtek tanítani magyarul, és be kell vallanom tök szórakoztató volt.Az „óra” végén még elszívtunk egy pár szál cigit. – Ma este is jöttök?

-Persze! – mondta Zsófi helyettem is, én pedig csak bólogattam.Miután elment lassan elkezdtünk készülődni.Egy fekete bőrnacit, hozzá pedig egy ac/dc-s felsőt vettem fel.Ki sminkeltem magam, a hajamat felkötöttem és mentünk is.Egész este ittunk, de most a megszokottnál többet.Elég sok vodka lecsúszott éjfélig.Kimentünk Gáborral rágyújtani, de alig láttam.Elhúzott, majd mosolyogva mutatta fel nekem a tűjét.
-Imádlak! - pusziltam meg, majd elvettem tőle.Iszonyat nagy lökést éreztem, majd egyszerre minden szép és jó lett.Egy gyenge pillanatomban megszédültem, és a kezei között landoltam. Persze ezt is végig röhögtem.Ránéztem, majd hirtelen elkapott a vágy.Mintha Jimmyt láttam volna magam előtt.Magamhoz húztam és vadul megcsókoltam.Közelebb húzott magához, majd visszacsókolt.Megfogta a csuklómat, és elrántott magával.Pár perc múlva már a lakásán voltunk.Éreztem hogy ez nem helyes, valahogy még mindig Jimmyhez kötődök.

-Miért vagy ennyire feszült? – állt le egy percre.

-Nem tudom.

-Engedd el magad! – mondta, majd lágyan csókolgatta a nyakamat.Nem bírtam ellenállni, totálisan odaadtam magam neki.

Másnap reggel Gábor mellkasán ébredtem.Mikor kinyitottam a szemem 1 perce azt képzeltem, hogy otthon vagyok.Felkeltem, majd felöltöztem.Kimentem a konyhába, és elszívtam egy szál cigit.Iszonyatosan lent voltam a padlón...Kell a cucc!

-Jó reggelt. – jött ki Gábor.

-Jó reggelt. – mondtam, majd adtam neki egy puszit.Gondolom látta rajtam milyen állapotban vagyok, és elém rakott 2 tűt.Az egyik neki, az egyik pedig nekem.Később vissza mentem Zsófi házába, ahol alapos faggatásban volt részem.

~

2 hónappal később

~

Már szeptember van…Egész jól megvagyunk Gáborral, bár tudjuk ez csak olyan „csak szexre kellesz” kapcsolat.Na meg persze a drog.Ezzel tisztába voltunk, és ennek ellenére tiszteltük egymást.Remegő kézzel fogtam meg a telefonomat.Naponta hívnak az otthoniak. Most már tényleg fel kellene hívni valakit, helyzetjelentést adni.A választásom kicsi Georgera esett, mivel ma van a szülinapja.

-Igen? – vette fel a telefont.

-Kicsi George! – szóltam bele a telefonba kétségbeesett hangon, és éreztem hogy egy hatalmas könnycsepp gördül végig az arcomon.

-Hannah basszus!Hol vagy?Hogy vagy?Miért csak most hívsz?Miért mentél el?

-George! – szóltam rá. – Elég! – mosolyodtam el. – Majd mindent időbe megtudsz! – törölgettem le a szemeimet. – Jól vagyok, nyugodj meg!Csak annyit akarok mondani, hogy boldog születésnapot! – indultam fel a gépre. – De most le kell tennem.Majd beszélünk, puszi!

-Hannah várj! – hallottam hogy még mondana valamit, de kinyomtam.

-Úgyis találkozunk nem sokára te sokeszű! – mondtam magamnak mosolyogva.Este 10 körül szállt le a gépem.Bementem a WC-be, és gyors beadtam egy adagot.Azt hittem nem élem túl ezt a nyamvadt repülőutat...Fogtam egy taxit, és mentünk is George házához.Nem akartam hogy bárki lásson, csak azért jöttem hogy átadjam neki az ajándékom meg hogy találkozzunk.Mikor odaértünk, már a taxiba hallottam a zenét.

-Köszönöm! – mondtam, majd fizettem.Megkerestem George ablakát.Szerencsére nem vágták ki azt a fát amin régen is mindig fel-le mászkáltam.Felmentem, majd gyors beestem az ablakon.Nem kellett sokat várni, George már be is jött a szobájába.Totál sötét volt, és valamit keresett.

-Boldog Szülinapot kicsi George! – mondtam mosolyogva, majd felkapcsolta a villanyt.Az ágyon ültem, ölembe az ajándékkal.

-Hannah! – mondta, majd odajött és magához szorított.

-Na azért nem akarok megfulladni! – nevettem el magam.

-El se hiszem hogy itt vagy! – mondta, majd felkelt bezárta az ajtót és leült mellém. – Most szépen elmesélsz mindent! – vettem egy mély levegőt majd belekezdtem.A drogokat természetesen kihagytam.

-És többet nem is jössz vissza?

-Még nem tudom. – bambultam el. – Talán jobb lenne ha nem.Gondolkoztam rajta ha vissza is jönnék szerintem elköltöznék New Yorkba, hogy ne találkozhassak vele. – mondtam halkan.

-Te nem vagy a régi Hannah!Mi van veled?Totálisan más vagy!Felnőttél, és ez nem tetszik!

-Hát, csak rájöttem jó pár dologra! – mondtam. – Belül ugyan az vagyok!  - mosolyogtam rá. – Amúgy itt az ajándékod!Boldog 19.-et!

-Köszönöm. – mondta, majd kibontotta.Egy ezüst nyaklánc volt, amin egy szintén ezüst Kereszt medál lógott.

-Emlékeztem, hogy régebben mindig ilyet akartál.

-Azóta se találtam sehol!

-Hát Magyarországon találtam. – szóltam el magam

-Szóval ott bujkálsz!

-Kérlek ne mondd el senkinek!Oké?

-Ennyire nem akarod hogy utánad menjünk?

-Hát, mondhatni.

-De még Anitával se akarsz beszélni?

-Nem, mert tudom hogy akkor az lenne hogy nem engednének vissza. – Ebben a pillanatba kinyílt az ajtó.Nitti, Matt, Brian és Viki lépett be.Kikerekedett szemekkel néztem rájuk, majd elkezdtem szaladni az ablak felé.Már majdnem sikerült kimennem, de valaki megfogta a pólómat és visszarántott.

-Te nagyon hülye! – kaptam egy kisebb ütést a fejem tetejére, majd valaki megölelt hátulról.

-Légyszives. – sírtam el magam, majd végigtapogattam a kezén.Brian volt az. – Brian engedj el! – mondtam, majd leszedtem magamról a kezeit, és gyors kimásztam az ablakon. Amilyen szerencsém volt, pont akkor kezdett el esni az eső.Elfutottam egy ideig, majd mikor meggyőződtem róla hogy senki nincs a közelembe lelassítottam.Csurom víz lettem… Hirtelen eszembe jutottak az emlékek, és ismét elkezdtem sírni.Csak mentem, a könnyeimet törölve…Még most is látom magam előtt, Jimmy arcát.Bármi baj volt, vagy kellett valami, ő ott volt nekem.De már késő.Én basztam el mindent.Sohasem fog helyre jönni az életem…Soha. Tettethetem volna, hogy jól vagyok de előbb-utóbb úgyis észrevették volna rajtam, hogy nem.Már képes lennék egy szó nélkül elmenni mellette.Bár biztos akkor is elbőgném magam.A gondolat, hogy többé nem érinthetem meg, hogy nem csókolhatom meg totálisan szétszed.Már biztos talált magának valami más nőt helyettem, végül is ő akart velem szakítani…

George:

Annyira jó volt látni Hannaht, és marasztalni is akartam, de nem tehettem.Megértem hogy mennyire fájhat neki most minden, és ha visszajönne csak tovább szenvedne.

-Ez meg mi volt?Brian mi a faszért hagytad hogy elmenjen? – kérdezte Anita kiakadva.

-Mi?Én csak…Én csak, nem tudom.Valamiért azt éreztem hogy ezt kell tennem! – védekezett.

-Aj, néha akkor egy balfasz vagy! – mondta Anita.

-Ne, szerintem hagyjuk. – léptem közbe.- Azt akarjátok hogy itt szenvedjen tovább?Szerintem örül hogy egy kicsit megszabadulhat Californiától, elvégre elég sok rossz emlék köti ide! – mondtam. – Tudom hogy hol él, de nem fogom megmondani.Hagyjátok békén még egy kis ideg, és Jimmynek egy szót se arról ami most itt történt!

-Késő! – mondta, majd belépett. – Hannah itt volt? – kérdően nézett ránk.

-Hát. – szólalt meg Matt.

-Szóval igen.És most hol van? – hadarta el.

-Jimmy, nem mehetsz utána! – mondta Brian. – Te szakítottál vele!Szerintem te sem tudod mit akarsz!Nyugodj le, majd ha akar valami keres!Mind a ketten eleget szenvedtek egymás miatt! – nézett Jimmyre értetlenül. – Vágod? – Jimmy nem szólt semmit, kirohant és utána nem is találtuk.

-Ember. – csapott Zacky a homlokára. – Ezeknek kár volt szétmenni. – mondta miután elmeséltem neki mi volt. – De figyelj, nekem elmondhatod hol lakik most Hannah!

-Senkinek! – mondtam szigorúan. – Magyarországon.

-Magyarországon? – kérdezte összehúzott szemekkel. – Olyan messze?

-Hát elvileg van ott valami barátnője, és szerintem már fel is szedett valakit. – húztam el a számat.

-Hát ja.Mondjuk én nem tudom mi lenne velem ha ez lenne.Szerintem nem bírnám idegileg ha Marilyn elhagyna.

-Totálisan belezúgtál mi? – vigyorogtam.

-Ne is mondd. – mondta mosolyogva. – Az ujja köré csavart ahogy csak lehet! – mondta.

Hannah:

Valahova el kellene mennem, mert így meg fogok fázni.

Max Alexhez,Nickhez, vagy Robhoz tudtam volna menni.Elővettem a telefonomat, hirtelen elkapott a hányigner. Nekitámaszkodtam a falnak, mivel nem bírtam tovább menni.Elkezdtem öklendezni, majd hirtelen elhánytam magam.Bár nem tudom mitől, amikor szinte nem ettem semmit.Amióta ott vagyok, 8 kilót fogytam.Zsófi szerint ha így folytatom tovább anorexiás leszek.Elővettem a nyugtatót a zsebemből és bevettem egy pár darabot.Még mindig nem bírtam tovább menni.Leültem majd megpróbáltam felhívni de a kezeim annyira remegtem, hogy nem bírtam kezelni a telefonomat.Megnyomtam és hívott valakit.
-Hannah? - vette fel valaki aggódva.
-Segíts! - mondtam, majd nagyjából elmagyaráztam neki hol vagyok.Elejtettem a telefonomat, majd ismét öklendeztem, és hánytam.Már szinte feküdtem a betonon.Belenyúltam a zsebembe, majd bevettem pár szem gyógyszert.Megpróbáltam felkelni, a de a térdeim felmondták a szolgálatot, és összeestem ismét.Csak ültem de nem láttam semmit.Felnéztem, majd valaki állt előttem, de nem tudtam ki az.Felkapott, majd elvitt valamerre.Többre nem emlékszem, csak hogy egy ágyban fekszem.Azt hittem hogy csak egy rossz álom volt az egész de sajnos rá kellett jönnöm hogy nem.Az ágy mellett volt pár újság.Felültem, majd magamhoz vettem egyet.

"Örökké!Vagy mégsem?
Hannah Nash és Jimmy Sullivan szétmentek?"
Fellapoztam majd elkezdtem olvasni.
"A híres párra, nem éppen a szerény vagy a visszafogottság illik.Hannah Nash nemrég azt nyilatkozta hogy sosem fogja őket szétszedni senki.Talán mégsem volt igaza?
Ezek a képek is azt bizonyítják hogy Hannah talán megcsalta The Revet?"
Végignéztem a képeket.3 fénykép volt, amin éppen Tomékkal a parton hülyéskedek, és 2 amin Nickékkel a kocsmába ülök.
"Persze lehet hogy csak barátok, de akkor miért is mentek szét?Lehet nem bírták már elviselni egymást?
Hannah egy videóüzenettel "értesítette" a rajongóit.Így akar elmenekülni a problémák elől?"
Tovább nem is olvastam, eldobtam az újságot.Felvettem egy másikat majd azt is elkezdtem olvasni.
"Hannah Nash elvonón?"
Ezen röhögtem egy jót, majd elkezdtem olvasni ezt is.
"Nemrég egy interjúban saját maga vallotta be, hogy drogozik.
Lassan 2 és fél hónapja nem hallani róla semmit.Nagy valószínűséggel James Sullivan, az Avenged Sevenfold dobosa ez miatt szakított vele.Anita Wilde, Hannah gyerekkori barátnője és lakótársa nem nyilatkozott az ügyben.
-Anita, Hannahról az a hír járja, hogy elvonón van.Igaz ez?
-Nem, egyáltalán nem.Szüksége van egy kis szünetre, és szerintem ehhez amúgy sincsen senkinek semmi köze."
Fasza mi jön még??Lesüllyedtem és útszáli lettem vagy mi?Nem is olvastam tovább, ezt is csak elhajítottam.
Körbe néztem, de lakást egyáltalán nem ismertem fel.Visszafeküdtem, majd elgondolkodtam az estén.Halványan, de emlékszem mindenre.Ekkor valaki belépett a szobába.
-Hannah ébren vagy? - jött oda.
-Rob?Te hoztál el?
-Igen. - ült le mellém. - Mondd mégis mi ez? - mutatta fel a gyógyszeres fiolámat.Végig néztem magamon.Csak akkor vettem észre, hogy totál más ruha volt rajta. - Hogy tudtad átcsempészni azt a kurva heroint?
-Hogy ... Te öltöztettél át? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Ne tereld a témát. - nézett rám komolyan. - Tudod mennyire szar látni, hogy így szét vagy csúszva?Totál meg vagy zuhanva, mi van veled?Hannah miért teszed ezt magaddal?Totálisan szét fog készíteni.
-Már most szét készített.
-Ezeket hogy hoztad át? - mutatott a táskámra amibe volt egy pár "kellékem".
-Egyik haverom a repülőn dolgozik.Nem nézik át a táskáját. - hajtottam le a fejem.
Istenem.Én ezt nem akarom végig nézni! - mondta, majd felkelt. -És próbáltátok már megbeszélni Jimmyvel?
-Nem...Be voltam cuccozva és úgy szakított velem.Utána nem kerestem, azonnal elmentem otthonról.
-És most miért nem beszélsz vele?
-Mert tuti van másik nője.Miért dobott volna ha most szar neki?
-Mert hülye volt? - akadt ki. - Úristen bírlak titeket amúgy!Önfejűek vagytok és nem hallgattok másra! - csöngettek - Most szépen itt maradsz a seggeden, és meg nem mozdulsz!Ezt meg elviszem magammal. - tette zsebre a gyógyszereimet.Felkelt, majd kiment.Egy öt perc múlva nyitódott az ajtó, de nem Rob volt ott.


Jimmy:

Miután megtudtam hogy itt van Hannah, elindultam megkeresni.Miközben futottam,mintha őt láttam volna összeesni.Elindultam felé, de pont akkor állt oda egy kocsi.Felkapta, majd betette a kocsiba.Felismertem szinte biztos hogy Hannah volt az.Miután elhajtott a kocsi, elég csalódottan visszamentem.
-Hova a picsába mentél? - kérdezte Brian
-Vajon hova? - néztem rá értetlenül
-Szépen megmondtam hogy hagyd nem?
-Nem találtam meg, úgyhogy ne aggódj! - mondtam, majd bementem a fürdőbe, és kihúztam egy hatalmasat.Elég szépen bekészültem tőle, nagyon nem is emlékszem mi volt este.Mióta Hannah elment, folyamat ez van.Elmegyek valakihez és nem tudom de valahogy elkeveredek egy totálisan másik helyre.Nem tudom hol a határ, totálisan el vagyok veszve.Már én sem értem miért szakítottam Hannahval, amikor még mindig szeretem.Abban reménykedtem hogy nélkülem sokkal boldogabb lesz.


Zsófi:

-Gábor, szerintem ne reménykedj hogy visszajön. - mondtam mosolyogva az erkélyen állva.
-Tudom, mondta is nekem.
-És nem aggódsz? - néztem rá kicsit furcsán.
-Nem.Mind a ketten tudtuk hogy arra kellettünk a másiknak.Nem mondom hogy nem kedveltem meg, mert tényleg egy nagyon jó nő, de nem tudom.Valahogy eltaszított magától, mintha nem engedte volna hogy szerelmes legyek belé.
-Tipikus Hannah. - mondtam magamba.
-Tessék?
-Semmi. - mosolyogtam rá. - Örülök hogy nem szerettél bele.
-Hát, ez ilyen. - mondta, majd beleszívott a cigijébe. - Ő csakis Jimmyé.Látszik rajta hogy nem tud túl lenni rajta.Totálisan el van veszve nélküle.
-A két suta egymásra talált. - mondtam, majd elnevettük magunkat.

Anita:

George bulija atom jó volt.Miután Hannah megjelent, kicsit lelaposodott a hangulat, de Matték szokás szerint feldobták az estét.Olyan hajnali 5 körül mi is hazaestünk.Aggódok Hannah miatt, nagyon is...
-Basszus basszus basszus! - járkáltam a nappaliba mikor felkeltem.
-Anita, van ennyi energiád? - jött le Viki.
-Nem.Hannah miatt aggódok.Jimmyből kihúztam valamit.Elvileg összeesett a járda közepén, és valaki elvitte.
-Mi? - akadt ki.
-Ennyit tudok én is.Többet nem mondott.Ajj Viki mi a faszt csináljak?A telefonján se érem el, senki se tudja hol lehet.
-Nyugodj meg először is!Oké? - ültetett le.
-Ez most ugye csak vicc volt! - jött le George is.
-Te is itt vagy?Amúgy tényleg h-h nem Georgenál vagytok?
-Muszáj volt vissza jönnünk valamiért, és hát itt ragadtunk
-Jó, a többit nem akarom hallani!

Hannah:

-Te? - néztem rá, de csak ott állt az ajtóban.

-Rob mondta hogy jöjjek el.Elmondott mindent, és muszáj volt ide jönnöm. -ült le az ágyra.
-Örülök neki. - mondtam, majd az ablak felé fordultam.
-Figyelj, ezt meg kellene
-Jimmy mit?Szakítottál velem, mert cuccoztam.Megértettem... - még mindig nem mertem ránézni, mert tudtam hogy elsírom magam. - Ezen nincs mit ragozni.Nem voltál velem megelégedve, jobb embert akarsz, beletörődtem.Szenvedek miattad érted?Otthagytál amikor szinte a legnagyobb szarba voltam, és te még rá is raktál egy lapáttal! - néztem rá. - Ez így nem jó. - hajtottam le a fejem, mert éreztem hogy a szemeim megtelnek könnyekkel. - Bassza meg Jimmy szeretlek! - emeltem fel a hangom, majd ránéztem.Felkeltem, magamhoz húztam és megcsókoltam.Kicsit nagy volt a lendület, ezért hátra dőltünk.Jimmy rám nézett, majd halványan elmosolyodott, és megtörölte a szemeimet.A kezeimet az arcára tettem, és mélyen a szemeibe néztem.Ezek a szemek...Sohasem akarom elveszíteni.A homlokomat az övéhez tettem.
-Alig bírtam nélküled.Iszonyatosan hiányoztál. - mondta halkan. - Nem hittem hogy vissza fogsz ide jönni.
-Én se. - mondtam, majd újra megcsókoltam.Nem bírtam betelni vele.Legszívesebben ott helyben letámadtam volna.Felkeltem, zsebre vágtam a telefonomat, és kisiettünk.
-Köszi Rob mindent majd jelentkezek! - hadartam el.
-Cső! - mondta vigyorogva.Beültünk Jimmy kocsijába, és elhajtottunk Los Angelesbe.Megálltunk egy szállodánál és gyors kivettem egy szobát.Felmentünk és egymásnak estünk.Kiadtam magamból minden dühömet.Szegény Jimmynek megint elég faszán összekarmoltam a hátát.Felkaptam egy köntöst, és kimentem rágyújtani.Jimmy is utánam jött, majd átkarolt.Odahajoltam, hosszasan megcsókoltam.Rám nézett, és elmosolyodott.
-Alig bírtam ki nélküled. - ölelt át.
-El se hiszed mennyire bánom hogy olyan hülye voltam!
-Hát nekem nem kellett volna szakítanom. - szorított magához még jobban.
-Jimmy szeretlek, iszonyatosan és nem tudom mi lenne velem ha elveszítenélek!Soha többé nem akarom átélni azt amit az elmúlt 2 hónapban!
-Cuccoztál ugye?
-Ezt meg
-Innen! - mutatott fel egy fekete kis zacskót. - Ez kokain! - nézett rám szigorú szemekkel.
-Add vissza.
-Nem!Te függő vagy mi? - nézett még mindig rám, de én viszont nem mertem a szemébe nézni. - És ezeket is megtaláltam. - mondta, majd felemelt egy kis táskát és kiöntötte a tartalmát.Tűk, gyógyszerek, poros zacskók. - Ez meg mégis mi? - nézett rám kétségbeesve.
-Jimmy, ezt nem érted én...Én nem tudok ezek nélkül élni! - könnyeztek be a szemeim.
-Pont ezek miatt szakítottam.Jobban kellenek ezek? - nézett rám kérdően.Szerencsémre pont akkor kopogtattak. - Mi van? - szólt ki idegesen Jimmy.
-Uram, az emeleten van egy csomó riportos, Hannahval szeretnének beszélni. - Jimmy egy szó nélkül ki ment.Gyors összeszedtem a cuccaimat, és mentem a fürdőbe.Meghaltam egy lövésért.Gyors elszorítottam a kezem, beleraktam a tűbe az anyagot, és magamba szúrtam.Éreztem hogy hirtelen kezd el hatni.Minden szép és jó volt, semmi sem baszhatta el a kedvem.Leültem, majd csak néztem magam elé.Még kellett.Felkeltem és gyors még egy lövés.Sajnos nem kellett volna.Jimmy belépett, majd valamit elkezdett magyarázni és elvette tőlem a tűt.
-Add már ide bassza meg!Nem érted hogy kell az anyag? - emeltem fel a hangom, és kikerekedett szemekkel néztem Jimmyre. Odadobta a tűt, és kiment az ajtót rám csapva.Elsírtam magam...Nem tudom még meddig ülhettem ott...Összeszedtem a cuccaimat és lementem.Még mindig ott álltam a kamerások és a "fényképészek".
-Hannah kérem mondana valamit?Igaz hogy a drogok miatt utazott el?
-The Rev miért ment el?
-Most is be van lőve? - itt gyilkos pillantást vetettem a faszira.
-Ha ennyire turkálni akarnak a magánéletembe, akkor ne engem hanem azokat a kurva okos újságírókat keressék fel.Mi a faszért kell zaklatni?
-De Hannah - erőlködött az egyik.
-Kussolj már! - emeltem fel a hangom, hirtelen csönd lett. - Végre... - vágtam egy pofát. - Semmi közük ahhoz, miért mentem el.Ahhoz meg végképpen mit csináltam.Úgyhogy kérlek, dugjátok fel a seggetekbe a kamerát! - mondtam, majd bemutattam nekik.Arrébb lökdöstem őket, nem érdekelt elesik-e valaki vagy nem.Berontottam a liftbe, majd lementem.
-Hannah? - jött oda Angelina. - Ezt el se hiszem mióta  - rám nézett majd, elszörnyedt. - Gyere velem! - mondta, majd fogott egy taxit és elvitt valamerre.Már csak azt vettem észre hogy egy szobában vagyunk.Totálisan kifaggatott.
-Hannah szerintem
-Elvonó. - amikor kimondtam ezt a szót, rádöbbentem mindenre.Már rég el kellett volna mennem...
-Hát igen pont ezt akartam mondani. - mondta Angi lehajtott fejjel.
-Egy szörnyeteg vagyok. - mondtam.
-Ne mondj ilyeneket! - szólt rám, majd átölelt. - Figyelj, holnap szépen elmegyünk, és elintézünk neked mindent okés?
-Oké, de átadnál egy üzenetet Jimmynek?
-Persze mi az?
-Mondd meg neki hogy nagyon sajnálok mindent, és ne várjon rám...

~
3 évvel később
~

A fiúk pont azon a napon adták ki a lemezüket,mikor kijöttem az elvonóról.Mivel én kértem, nem látogatott meg senki.Még jobban lefogytam, ennek következtében már lassan a gitárt sem bírtam el.Egy csomó levelet kaptam a rajongóimtól, és jó pár újság is felkeresett.Természetesen a levelekre válaszoltam, de nem akartam beszélni a nyilvánosságnak.Mikor kiléptem azonnal rágyújtottam egy cigire. Fogtam egy taxit, és a parton letetettem magam. Leültem a homokba, és csak bambultam magam elé.Hát újra itt… Az elvonó szörnyű volt.3 évbe telt mire teljesen le tudtam róla jönni.A cigit persze nem bírtam letenni, igaza volt Zackynek. Csak mosolyogva gondoltam vissza a történtekre. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon, de most azért mert olyan szinten boldog voltam, hogy azt el sem tudom mondani. Igaz nem találkoztam senkivel, de remélem visszavárnak. Annyira jól esett csak ott ülni, és csak bámulni a végtelen tengert. Olyan fél óra után megindultam visszafelé. Lassan lépegettem, és örömmel láttam 1-1 fant, a kezükben Jimmyék új lemezét szorongatva. Az emberek megbámultak de nem értettem miért. Ahogy elhaladtam egy kávézó mellett, csak rápillantottam az ablaka, és megnéztem magam. Akkor értettem meg mi volt az oka hogy annyira bámultak. Egy fekete szaggatott rövidnadrág, meg egy Guns and Roses-os póló volt rajtam.Természetesen egy laza bakancsal, meg pilóta szemcsivel. Furcsa voltam az embereknek, mivel már mindenki tömeg ember lett. Ugyanolyan ruha, smink haj. Az én hajam kicsit kócos volt, ahogy általában is szokott lenni. Egész szépen megnőtt, már a derekam aljáig ért. Hallottam ahogy az egyik plázapicsa megszól a hátam mögött.

-Úristen az ilyen punkok miatt néznek minket le annyira. – mondta egy rózsaszín miniruhás kb 13 éves csajszi.

-Hé kislány! – vettem le a szemüveget. – Tisztába vagy vele kiről beszélsz?Én inkább kussolnék a helyedbe.Ameddig itt rázod a picsád meg kelleted magad 10 éves létedre addig én nem szólnák meg másokat!

-Ja, bocsi most szabadultál az elvonóról nem? – nevette el magát.

-Igen, és tudod elég szépen felgyülemlett bennem a felesleges energia kicsilány. – álltam szinte az orra elé, majd lenéztem rá.Totálisan meg volt rémülve. – Na így ugass picinyem! – mondtam majd hátrébb léptem, elmosolyodtam és felhúztam a szemüvegemet. Az emberek csak néztek az utcán.Tovább haladtam, majd végre oda értem az utcánkba.Eszembe jutott hogy mennyit vezettünk itt részegen, hányszor hánytuk Nittivel tele a fákat, hány üveget törtünk össze, hányszor rohantam el itt a rajongók meg a fotósok elől...Mire elszívtam a cigimet, oda is értem a házunkhoz.Mély levegőt vettem és berúgtam az ajtót.

-Megjöttem picsák! – kiabáltam, majd mintha valami eltört volna.Mindenki a kanapén ült, és sokkolva néztek rám. – Mi a fasz van veletek?

-Hannah! – szaladt ki Nitti a konyhából, és el is csúszott.Nekem ugrott, majd magához szorított. – Hannah Hannah Hannah! – mondta sírva.

-Na azért ne törj össze! – köhögtem.

-Jaj bocsi! – puszilgatott körbe.

-Hannah! – jöttek oda a többiek is.Mindenkit végigölelgettem, majd leültettek a kanapéra körül ültek és mindent el kellett mesélnem.

-Szóval ezért nem akartam hogy lássatok.Most is a szemeim be vannak esve, totál le vagyok fogyva.De viszont a hajam megnőtt. - mosolyodtam el, majd valaki hátulról megpofozott. - Mi a

-Hülye! - nézett rám Zacky.

-Hannah el kell mondanom valamit! - nézett rám Nitti kétségbeesetten.

-Mi az? - hadartam. - Bökd már ki! - kis szünet után végre megszólalt.

-Terhes vagyok! - nézett rám.

-Mi? - sikítottam. - Na neeee! Szivatsz!

-Miért csinálnám?Tényleg az vagyok! - Mattre néztem aki csak mosolyogva bólogatott.

-Mindenki tudta csak én nem? - akadtam ki.

-Nem tudtam várni, tudod milyen vagyok!

-Nem baj.Örülök nektek. - mondtam, majd odamentem és átöleltem mind a kettőjüket, és adtam még hozzá 1-1 puszit. - És fiú vagy lány? - ültem vissza. - Mondd azt hogy fiú!Mondd azt hogy fiú! - mondtam magamnak.

-Lány. - csalódottan néztem rá. - Meg egy fiú. - kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Kettő? - néztem rá kicsit kiakadva, és elmosolyodtam.

-Nem, nem nevelsz belőlük punkokat! - mondta komolyan, miközben a kezével intett.

-Ajj, de miért nem? - dőltem hátra, majd elnevette magát.

-Hannah, ha neked lesz gyereked, akkor az tuti hogy már egy AC/DC tetoválással fog születni. - jegyezte meg Johnny, majd a többiek elröhögték magukat.

-Haha- kurva vicces vagy! - mondtam, majd én is elnevettem magam.

-És lenne itt még valami.Elköltözünk.

-Na jó, ez mér nem oké! - néztem rá. - Mit csináltok?

-Elköltözünk.

-Nem! - álltam fel. - Nem engedem meg!

-Hannah hallgass már végig - mondta higgadtan Nitti, majd leültem. - A szomszéd ház eladó lett és már megvettük.Közös udvarunk lesz, és elmondom 2 másodperc alatt ott vagy nálunk!

-Ez már tetszik. - mosolyogtam, majd hátradőltem.Totál fáradt voltam, és alig bírtam felkelni.Még kb 1 óráig beszélgettünk a többiekkel, majd mindenki hazament, illetve a saját szobájába.Jimmy nem volt ott...
Gondolom már van valakije.Remélem boldog vele.
Elsírtam magam, majd rágyújtottam.
Talán beszélnem kellene vele?
-Szia! - jött be Nitti. - Bejöhetek?
-Persze. - szipogtam, majd megtöröltem a szemeimet.
-Ne sírj! - ölelt át.
-De annyira szeretem. - tört ki belőlem ismét a sírás.
-És honnan tudod hogy ő nem?
-Nem is volt itt, nem is keresett.Mondjuk én mondtam neki hogy lépjen túl.
-Nem is tudod mi volt ugye? - nézett rám - Jimmy nagyon lent van.Totálisan szétkészíti magát, mi sem tudjuk hol van.Minden kurvát összeszed, aztán 2-3 hét után otthagyja.Mindenkiben téged keres, de nem talál.Mikor megtudtuk hogy elvonóra mész, azt hittük mentem szétkapjuk Angit hogy miért nem szólt előbb.Jimmyt totálisan sokkolta.Alig vártuk hogy hazagyere!
-És most van valakije?
-Igen, és azt tervezi, hogy eljegyzi.
-Legalább túl van rajtam.
-Hannah nem érted?Meg kell gátolnod.A csaj el akar költözni Ausztráliába, és azt akarja hogy Jimmy lépjen ki a bandából.
-Mi? - akadtam ki. - Ez most ugye nem komoly!
-De! - nézett rám. - Gondold át! - mondta, majd kiment.Lefeküdtem, de a gondolatok csak kavarogtak a fejemben.Reggel korán keltem, mivel megjelenésem volt egy reggeli műsorban.Odamentem, és Ed nagy örömmel fogadt, de szokásomhoz híven késtem úgyhogy csak a sminkre volt idő.

"Mai vendégünk nem más, mint Hannah Nash. - fordult felém a kamera.
-Csá mindenkinek! - mondtam, olyan tipikus Hannahsan, majd integettem a kamerába.
-Hannah jó újra látni! - mosolygott rám a műsorvezető. - Elég rég volt mikor is?
-3 éve és 2 hónapja.Akkor küldtem a videót. - mosolyogtam.
-Igen.Tudnál nekem beszélni arról miért döntöttél az elvonó mellett?
-Miért döntöttem ez mellett? - gondolkodtam el. - Egy részt magam, másrészt a barátaim miatt.Nagyon durván rá voltam kattanva a cuccra, és már nem bírtam saját magamtól leszokni.Nehéz volt, és így is 3 év alatt sikerült totálisan lemondanom róla.
-És hogy érzed?Vissza tudnál szokni rá?
-Bármelyik pillanatban. - mondtam őszintén. - Nem tudom maga használt-e már ilyen szereket, de aki igen az tudja hogy a szervezete sohasem felejti el ennek a szernek a hatását.Nehéz megállni de kibírom. - mosolyogtam.
-Beszélne kérlek milyen a kapcsolata Jimmy Sullivannel.
-Már nem vagyunk együtt. - nyeltem nagyot, hogy ne sírjam el magam. - Nem szeretnék róla beszélni. - mondtam.Ezután már csak a régi albumokról beszéltünk, meg a terveimről.

Mikor kiléptem Ed magához szorított.
-Annyira örülök hogy itt vagy. - mondta.
-Hát én is. - vigyorogtam.
-Kár volt megint elkezdened.
-Tudom, de az már a múlté.Egy totálisan új Hannah lettem. - vigyorogtam, majd beálltam mint egy szuperhős.
-Hát a személyiséged nem változott. - röhögött ki. - De ennek örülök. - mondta. - Amúgy van egy nagyon jó hírem.Tudod ki akar veled közös számot?
-??
-Marilyn - kis szünet - Manson. - vigyorgott, majd tátva maradt a szám.
-Mi? - sokkolódtam, majd elmosolyodtam. - Ez most komoly?
-Ahha. Nemrég beszéltem a banda menedzserével.
-Ááá basszus. - vigyorogtam. - Köszönöm, köszönöm  - puszilgattam körbe, majd elköszöntünk és mentem is haza.Otthon kisebb örömtáncot jártam.
-Mi ez a nagy boldogság? - jött le George.
-Marilyn Manson - mondtam dallamosan.
-Mi van vele?
-Számot akar velem! - mondtam vigyorogva, majd átöleltem.
-Ez most komoly? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Ahha. - ugráltam örömömben.


Anita:

Mikor reggel felkeltem, egyből a tükör elé álltam.Ez már a mániámmá vált mióta megtudtam hogy állapotos vagyok.
Mosolyogva álltam a tükör előtt, és simogattam a hasam.Már kezdett gömbölyödni.
-Ezt most addig folytatod amíg meg nem születnek? - jött mögém Matt, majd ő is a hasamra tette a kezét.
-Igen, mér alig várom. - mondtam mosolyogva.
-Hát még én.
-Mi? - fordultam meg. - Most ezzel arra céloztál, hogy nem akarod őket? - néztem rá szúrós szemekkel.
-Nem-nem! - mentegetőzött. - Nem arra értettem Annie. - mondta, majd megcsókolt. - Persze hogy várom őket!
-Jó, nyugi semmi baj. - mosolyogtam rá, majd felhúztam egy bő pólót.Kicsit értetlenül nézett rám. - Mi az?
-Semmi. - mosolygott. - Amúgy akkor ma pakolunk át?
-Ahha. - igazából, már csak az ágyat kellett átvinni, meg még pár szekrényt.A ház már be volt rendezve.


Hannah:

Miután elmeséltem mindenkinek a jó hírt,jöttek a rosszak.George és Viki bejelentette hogy ők is elköltöznek George házába, a nagyi miatt.Mondjuk ezt megértem én sem merném egyedül hagyni a 62 éves mamámat.
-Damla merre van? - dobtam le magam Brian mellé.
-Ó-ó - mondta Zacky, majd kiment a konyhába.
-Ez mi volt? - néztem rá.
-Semmi, Damla és én már szétmentünk. - mondta előre bambulva.
-Tessék?Ez nem hallottam jól.
-De, jól hallottad!Szétmentünk.
-És mégis miért? - néztem rá kérdően. - Megcsaltad mi?
-Nem egyszer.
-Nem egyszer? - akadtam ki. - Egy is bőven elég!Mégis hány nővel voltál?
-4.
-4?Te nagyon hülye!Mégis mi ütött beléd mi?Itt egy ilyen kurva jó nő, és te meg csak úgy otthagyod?
-1000x elmondtam neki hogy sajnálom és szeretem.Tényleg így van, de nem hisz nekem.Elköltöztem tőle, azóta velem nem is beszélt.Egyedül Anitával meg Jimmyvel szokott beszélni. - felpattantam, és kimentem.Egyenesen Damlahoz.Benyitottam, majd meglepődve nézett rám.
-Hannah! - sikította majd rám ugrott. - Végre haza jöttél! - mondta, majd adott egy hatalmas puszit.
-Hát igen én is ezt mondom. - mosolyogtam, majd leültünk.Miután mindent elmeséltem neki, kiskutya szemekkel rám nézett.
-Hannah?
-Igen?
-Meg fogsz haragudni, de szakítottam Briannel.
-Tudom, és meg is értem.Én is otthagytam volna egy ilyen miatt, de Damla ő tényleg szeret téged.
-Hát valahogy az ellenkezőjét bizonyította.
-Nem adsz neki még egy esélyt? - kérdeztem, de ő csak megrázta a fejét.
-Nem tudok érted?Megbíztam benne iszonyatosan szerettem és most is szeretem, de képtelen lennék ezt még egyszer végig csinálni.Félek ugyan ez lenne a vége.Tele van kurvákkal, legyen boldog.
-Ennyi?Ne hagyd ezt a dolgot szerintem!Érdemes lenne szerintem.Még csak most tudtam meg, de ismerem és látom rajta ha valamit sajnál.Na de most elmegyek, meg kell akadályoznom egy végzetes hibát.
-Megmented Jimmyt?
-Ahha, valami olyasmi. - mosolyogtam majd kinyitottam az ajtót
-Hannah?
-Igen?
-Köszönöm.
-Ne köszönd! - mondtam, majd gyors mentem is át. - Matt! - kiabáltam.
-Itt vagyok nem kell kiabálni. - jött ki vigyorogva a konyhából.
-Hol van Jimmy?
-Hildánál gondolom.Könyörgök mondd azt hogy megölöd a csajt! - nézett rám hunyorogva, miközben a kezeit ökölbe tartotta.
-Megeshet. - mondtam mosolyogva.
-Na akkor gyerünk!
-Hova is mentek? - jött oda Nitti. - Én is akarok menni!
-Nem, szerintem inkább maradj itthon még valami bajuk lenne. - mondtam, a hasára mutogatva.
-Végre elintézed azt a kurvát.
-Micsoda? - jött le Viki és George. - Mi is látni akarjuk.
-Nem! - szóltam rá mindenkire. - Csak én, és Matt megyünk.Így is elegen leszünk! - mondtam, majd megfordultam és kimentem.Gyors bepattantunk a kocsiba és mentünk is.Egy egész jó háznál álltunk meg.Először kopogtam, de nem nyitott senki ajtót.Kezdtem ideges lenni.Még erősebben kopogtam.
-Hannah, nyugi! - szólt rám Matt.
-Nincs nyugi! - mondtam, majd berontottam. - A kurva életbe! - beviharzottam, majd körbe néztem.Senki sehol.Ordítozást hallottam a szobából, majd kicsit hallgatóztam.
-Ez is az a kis ribanc miatt van az a Hannah...Megint tiszta por az orrod legalább töröld már le. - vinnyogott valaki, gondolom Jimmyhez. - Én nem azért jöttem veled össze, hogy ezt végig nézzem! - hisztizett, majd hallottam hogy valami összetörik.
-Mi a faszt csinálsz? - kérdezte Jimmy higgadtan.
-Mit csinálnák?Elegem van abból hogy nem tudod elfelejteni azt a nőt!Mitől jobb mint én? - vinnyogott, majd egy csattanást hallottam.Ez nem Jimmy...Ő sohasem lenne képes megütni egy nőt.Kirántottam az ajtót, majd értetlenül bámultam rájuk.Jimmy az ágy szélén ült, keze vérzett, az arca piros volt gondolom a pofonoktól.
-Mi a - néztem körbe a szobába.Pár eltört valaki dísz, meg 1-2 poros zacskó.
-Takarodj a házamból! - ordított velem az a picsa.
-Mit képzelsz ki vagy te? - mentem oda Jimmyhez, majd megnéztem a karjait.Szegény annyira készen volt, szerintem fel sem ismert engem. -Mit csináltál vele? - hátulról rám támadt, elkaptam a karját és a vállamon átdobtam.A földön landolt, majd felakart kelni, de rátapostam az egyik karjára.Lehajoltam hozzá, majd elmosolyodtam. - Hát drágám, ennyit érsz! - megfogtam a fejét, elkezdtem ütögetni, és már Matt szedett le róla.
-Hannah elég! - a kezeimet a hátam mögé fogta, és leszorította.
-Nem bassza meg, nézd meg mit csinált Jimmyvel ez a kis utolsó féreg! - kapálóztam.
-Én tettem vele? - ült fel a csaj vérző szájjal. - Nem tudom ki miatt porozott be ennyire hogy még a világáról sem tud. - röhögtök.Pont ideális helyzetben volt, ezért fellendítettem a lában és arcon rúgtam.Kiszabadultam Matt karjai közül, majd odamentem Jimmyhez, aki még mindig csak ott ült.Matt hívott mentőt a kis senkinek,  majd felsegítettük Jimmyt.Kivittük a kocsiba, majd beültem vele hátra.
-Kórházba kell vinnünk. - mondtam, Matt pedig csak hajtott.Jimmy szemeibe néztem, aki éppen az ölembe feküdt vagy ült nem tudtam eldönteni.Láttam hogy mennyire szét van csúszva, és elkezdtek folyni a könnyeim. - Jimmy bassza meg! - mondtam halkan, majd a homlokomat az övéhez tettem.
-Hannah. - mondta, majd megtörölte a szemeit. - Ne sírj! - vágott szomorú arcot.
-Itt vagyunk. - szállt ki a kocsiból Matt.Jimmyt már vitték is be.Estig ott ültünk, és már a többiek is megérkeztek.Mi van ha most teljesül az álmom?
Nagyon nehezen, de még tartottam magam.Csak előre bambultam és csak Jimmyn járt az agyam.Látni akartam, beszélni akartam vele, megcsókolni, átölelni...Mikor kijött a doki, egyből megrohamoztam.
-Maga Hannah Nash?
-Igen. - válaszoltam remegve.
-James vérében nagymennyiségű fenciklidint, ecstasyt, tetrahidrokannabinolt találtunk.
-Mit? - kérdezte Brian értetlenül.
-Angyalpor, Eki, THC. - hadartam
-Igen. - mondta az orvos. - Mondhatni túladagolta magát. - tartott egy kis szünetet. - Az életveszélyen túl van.A szervezetét nem rombolta le, egy kis időbe bele fog telni, mire újra képes lesz mondjuk dobolni.Piszok mázlista a gyerek.
-Doki felébredt már? - kérdeztem.
-Nem, még nem. - mondta. - De ha gondolja bemehet hozzá. - mondta, majd elment.
-Srácok, szerintem menjünk. - mondta Zacky, majd elköszöntek és elmentek.Benyitottam, és Jimmy ott feküdt.Odahúztam egy széket, és leültem mellé.
-Te nagyon idióta. - mondtam, majd megfogtam a kezét.Láttam hogy halványan elmosolyodik.Elkapott a sírás, és nem bírtam abbahagyni. - Minden az én hibám.
-Dehogy is! - mondta halkan, majd felkaptam a fejem.