23.fejezet: "  Ezt hogy érted? " 

Damla:

-Istenem. - huppantam le egy padra.
Mióta szétmentünk Briannel egyre többet sétálgatok a városban.Az új könyvemmel sehova sem haladok.
Folyamat csak Brian jár az eszembe, nem tudok a munkámra koncentrálni.
Felkeltem, majd mentem tovább.Elnézegettem az embereket, és észre vettem hogy pont ilyenkor van mindenkinek valakije.Elmosolyodtam, majd kicsit visszaemlékeztem milyen volt Briannel...Hányszor aggódtam azért hogy 1-1 koncert után megcsal meg ilyenek.Őszintén jobb most egy időre szinglinek lenni.
Beültem a fodrászomhoz, és szokásomhoz híven átszíneztettem a hajam.Miután készen lettem, még sétálgattam egy kicsit.Az egyik utcába odajött egy kb velem egyidős lány.
-Damla Meyer? - mosolgott.
-Igen. - mosolyogtam vissza.
-Kérhetnék egy aláírást? - nyújtott a kezembe egy tollat meg egy papírt.
-Persze. - mondtam, majd aláfirkantottam.
-Nagyon szépen köszönöm.Az összes könyvedet olvastam, alig várom már az újat. - mondta tök közvetlenül.
-Hát, arra még egy kicsit várni kell. - húztam el a számat.
-Megkérdezhetem miért?
-Hát az egyik ok az az hogy Briannel szétmentünk.A másik pedig hogy nincs ihletem.
-Hát, remélem azért sikerül tovább haladnod vele.
-Köszönöm.
-Lehet, hogy most nagyon pofátlan leszek, de nem lenne kedved velünk jönni? - mutatott az utca másik végében lévő kisebb bandára. - Gondoltam eléggé magad alatt lehetsz Syn miatt, és hát miért ne jöhetnél velünk?Ugyan olyan ember vagy mint mi! - vonta meg a vállát.
-Köszönöm. - mondtam vigyorogva. - Talán csatlakozok.
-Amúgy az én nevem is Damla! - mondta majd kezet fogtunk. - De általában a Dinny nevet használom. - mondta. - elképedve néztem rá, majd elindultunk.A csapatba mindenkinek bemutatott.2 lány és még 2 fiú volt ott, természetesen együtt jártak...Persze, mindenki ilyenkor legyen boldog...
Olyan 5 óra körül lehetett. Lementünk a partra, és ott hülyültünk.Mint megtudtam én voltam a legidősebb.Dinny is még csak 20 volt.Miután eléggé lefáradtunk, beültünk egy kocsmába.Szinte csak mi voltunk ott, amit nagyon is furcsálltam.Mikor már a többiek eléggé érezték, benyomtunk mindenféle számot.Elkezdtünk táncolni, de az inkább bohóckodásba ment át.Direkt hülyén táncoltunk, csak hogy megröhögtessük egymást.Olyan 9 felé, a srácok bejelentették hogy ők mennek. Dinnyt elvittem magamhoz, és ott folytattuk.Bekapcsoltam a TV-t, felnyomtam maxra a hangerőt, és arra tomboltunk.Egyszerre ráugrottunk a kanapéra, az pedig felborult.Röhögve fetrengtünk a földön.
-Jól vagy? - támaszkodtam meg a kezeimen.
-Tökéletesen - feküdt még mindig.
-Istenem. - röhögtem el magam ismét.Felkeltünk, majd kimentünk a konyhába keresni valami piát.
-Damla ezt megihatjuk? - mutatott fel egy üveg pezsgőt.
-Ez természetes! - mondtam, majd kirohantam vele a nappaliba, majd felráztam.A dugója kipattant, én pedig a pezsgőt Dinnyre irányítottam.
-Neee. - sikította nevetve.Mikor már nem jött belőle hab, gyors meghúztam.Odanyújtottam Dinnynek is, majd ő is ivott belőle. Olyan éjfél körül valaki csöngetett.
-Damla! - jött egy hang kintről, majd lehalkítottam a zenét.
-Igen? - szólaltunk meg egyszerre.Odamentem, majd kinyitottam az ajtót. - Briaaaaaan! - ugrottam a nyakába. - Sziasziasziaszia. - puszilgattam körbe. - Gyere be. - mondta nevetve, majd bevonszoltam.
-Azta.Kurva. - nézett körbe. - itt meg mi volt?
-Az most mindegy - mondtam. - Damla, ő Brian.Brian, ő Damla.
-Damla?Ő is?
-Ahha. - mondtam mosolyogva.
-Én azt hiszem most lelépek. - mondta mosolyogva.
-Mi?Azt már nem!Szépen itt alszol! - mondtam, majd megfogtam a kezét, és elrángattam a vendégszobáig. - Tessék, holnap majd hazamész. - mondtam mosolyogva, mire ő csak rám csapta az ajtót.Kikerekedett szemekkel néztem ki magamból.
-Köszönöm. - mondta aranyosan. - De most menj, Brian már vár. - mondta kuncogva...Elmosolyodtam, majd visszamentem. Syn akkor már visszaállította a kanapét, és rajta ült.Ledobtam magam mellé, majd egymés felé fordultunk.Már volt benne egy kicsi, így hajlandó voltam beszélni vele.
-Figyelj Damla,
-1 perced van!Egyetlen egy, ne baszd el! - mutattam fel az ujjamat, mire ő bólintott.
-Szeretlek, sajnálom, hülye voltam.Szeretném az egészet a előröl kezdeni.Remélem megtudsz nekem majd  valamikor bocsájtani.
-Ennyi?
-Igen.
-Figyelj, ezt te is tudod, hogy lehetetlen megbocsájtani.Amit vele csináltál, ráadásul nem is 1x, felfoghatatlan.Ezek után még azt akarod hogy felejtsek el mindent? - néztem rá kiábrándultan, mire ő őszinte szemekkel nézett rám.Tudtam, most nem hazudik. - Agyadra megy a hírnév, Synyster Gates! - böktem a homloka közepére. - Egyetlen egy szerencséd van. - fújtam ki a levegőt. - Hogy iszonyatosan szeretlek. - mondtam, majd egy kis reményt láttam a szemében. - A legeslegelejéről kezdjünk mindent! - kicsit kérdően nézett rám.
-Legelőről?
-Igen.
-Brian Hanner! - állt fel, majd nyújtotta a kezét.
-Damla Meyer! - kezet fogtam vele, és adtam neki 2 puszit.Elmosolyodtam, majd rájöttem, nem is annyira nehéz.

Hannah:

-Jimmy? - kaptam fel a fejemet az ágyról.
-Hannah, képes voltál itt maradni?Nagyon sajnálom. - ült fel
-Kussolj már! - törölgettem a szemeimet. - Valahogy nem vagy olyan állapotban hogy beszélj!
-Nem kérlek hallgass meg! - mondta kicsit erőtlenül. - Nagyon sajnálok mindent.Hülye voltam, és csak a magam hülyesége miatt fekszek most itt.Annak idején nem kellett volna otthagynom téged... - könnyeztek a szemei. - Segítenem kellett volna, melletted lenni.Amikor megtudtam hogy elvonón vagy, beakartam menni hozzád, de Brian nem engedte.Nagyon sok nővel jöttem össze, de egyik sem te voltál. - könnyes szemekkel rám nézett. - Sajnálok mindent!
-Még elakarod venni azt a nőt? - folytottam vissza a sírást.
-Nem.Hülyeség volt alapból ez a gondolat.Rájöttem hogy nekem más kell. - nézett mélyen a szemeimbe.Ezeket a szemeket nem bírom kiverni a fejemből.Olyan mélyre hatolnak, és őszinteséget követelnek.
-És ki az? - fordítottam oldalra a fejem.
-Na ne röhögtess. - mosolygott.Odahajolt, majd megcsókolt.
-Még mindig keserű a portól! - mondtam, majd a kezeimet az arcára raktam. - Te nagyon idióta vagy, tényleg! - nem tudom elmagyarázni mit éreztem akkor, ott...
-Hannah. - matatott a takaró alatt. - Nem a legalkalmasabb, de nem akarlak elveszíteni. - mondta, majd felmutatott egy dobozkát. - Tudnád még egyszer egy ilyen senkiházi drogos emberrel mint én újrakezdeni?
-Mi? - néztem rá értetlenül. - Persze, de
-Hozzám jössz? - nézett rám csillogó szemekkel.Elakadt a szavam, és percekig csak bambultam arra a gyűrűre.
-Én...én...én... - a szemeibe néztem, majd kifújtam a levegőt. - Igen. - mondtam nyugodtan, majd végigfolyt egy könny az arcán.Szorosan magamhoz öleltem, majd megcsókoltam.
-Annyira szeretlek. - mondta, majd felhúzta a gyűrűt és magához rántott. - Senki sem nyúlhat hozzád többet. - hajtotta a fejét a vállamra.
-Ez rád is vonatkozik. - tettem a fejére a kezemet, majd adtam rá egy puszit.A doki megengedte hogy bennmaradjak estére.Másnap hívott Ed, de nem mentem be hozzá.Sokkal jobban érdekelt Jimmy állapota. Másnap este már haza is engedték. Mikor benyitottunk a házba egymás kezét fogva, egész meglepődtek a többiek.

-Ti? – nézett rám Johnny.

-Hát, Jimmyt kiengedték. – mondtam vigyorogva.

-Nem, hanem az! – mutatott Zacky a kezeinkre

-Ja, hát… - mondta Jimmy.

-Eljegyzett. – mondtam remegve. – Jimmy eljegyzett. – mondtam, majd megszorítottam a kezét.

-Ez most komoly? – nézett ránk Matt.

-Hát, igen. – mondtam halkan.

-Hát ez kurva jó. – állt fel Brian, majd megölelt mind a kettőnket.A többiek is csatlakoztak hozzájuk.”erre innunk kell” címszóval elterveztük hogy másnap kisebb összejövetel lesz nálunk.Az én barátaim, Jimmy szülei és tesói meg a haverjai. El sem bírtam bírtam ngyon aludni.

-Nagyon ideges vagyok! – öleltem át Jimmyt.

-Mert?

-Mert ma találkozok a szüleiddel? – néztem rá értetlenül.

-Még csak délelőtt 9 óra van.Ne aggódj majd csak estefelé jönnek.

-De nem baj hogy csak így hirtelen bejelentetted?

-Nem, volt egy jó pár alkalom amikor csak így bejelentettem valamit, úgyhogy nem para.

-Jimmy?

-Hm?

-Nagyon, de nagyon szeretlek! – mondtam, majd megcsókoltam. Rám nézett, majd kajánul elvigyorodott. Hátrébb lépett, majd az ágyon landoltunk.

-Túl sok volt ez a 3 év! – mondta, majd lassan a pólóm alá nyúlt.

-Nekem mondod? – mondtam, majd szépen lassan a nyakába pusziltam. Ránéztem, majd vadul csókoltam. Levette a pólómat, majd vele együtt a melltartómat is. Szépen lassan kínoztam ameddig csak bírtam. Lassan levettem a nadrágját, majd az alsóját is.

Iszonyatosan hiányzott, és már alig bírtam ki nélküle. Lehettem bárkivel, de sosem éreztem az amit Jimmynél.

-Totálisan lehúztad az energiámat. – mondtam, miközben a mellkasán feküdtem.

-Nem csak te vagy vele így. – lihegett még egy kicsit. Odahajoltam, majd megcsókoltam. – El sem tudod hinni mennyire boldog vagyok, hogy megint velem vagy.

-Nem bírnám ki nélküled . – mondtam suttogva.

Jimmy:

Annyira jó volt újra magam mellett tudni.Olyan jó érzés volt újra a karjaimban tartani, hallani a hangját, akkor megcsókolni amikor akartam.Még nem mutattam de a családomnak, de szerintem ők is csípni fogják.
-Le kellene menni lassan nem?
-Nem tudok meg mozdulni. - mondta nyűgösen.
-Ennyire kifáradtál? - kérdeztem nevetve.
-Nem vicces.Eléggé lehúzott az elvonó... - húzta el a száját.
-Amúgy nem tetszik hogy ennyire lefogytál
-Rajta vagyok az ügyön! - tette fel a kezét, majd arccal belesett a párnájába.Felkeltem, majd kimentem a fürdőbe.Szarul voltam...Kattogtam...
-Jimmy. - szólt bentről Hannah.
-Igen? - kérdeztem remegő hangon.
-Te kattogsz. - jött oda fenyegető szemekkel.
-Nem, dehogy is! - ráztam meg a fejem.Nekidőlt a falnak majd felhúzta az egyik szemöldökét.
-Tessék, egy kevés csak hogy ne szakadjon szét a fejed. - adott kedvesen oda egy kis tasakot.
-Mi? - néztem rá értetlenül.
-Hirtelen nem tudsz róla lejönni.Idő kell hozzá, gyógyszert meg gondolom nem akarsz szedni. - mondta, majd nyelt egyet és kiment.Gyors kihúztam magamnak, majd felszívtam.Iszonyat jó érzés volt.Végre helyre jöttem, és már képes voltam normálisan beszélni.
-Kész? - jött be mosolyogva.
-Aha. - mondtam, majd felöltöztünk és kimentünk. Lent még senki sem volt, de viszont meg volt terítve. Szerencsénkre Anita erre is gondolt.
-Mikor jönnek? - kérdezte izgatottan Hannah, majd csöngettek.
-Itt vannak. - mondtam, majd szélesen elmosolyodtam.

Hannah:

Sokkolva álltam a nappali közepén.Jimmy szülei és tesói bejöttek, majd mosolyogva odaléptem.

-Jónapot, sziasztok! – mondtam, majd adtam mindenkinek 1-1 puszit.

-Szia. - köszöntek vissza.

-Anya, apa, Katie, Kelly ő Hannah. - mondta Jimmy mosolyogva.

-Barbara.

-Joel.

-Katie

-Kelly. - mosolyogtak.Eléggé hasonlítanak egymásra.

-Örülök hogy megismerhetlek. - mondta Joel.

-Szintén örülök.Nem gondoltam hogy csak az eljegyzési bulin fogunk találkozni.

-Hát, nekünk is hirtelen jött. - mondta Kelly kicsit furcsán, majd zavartan mosolyogtam.
-Gyertek is be. - terelte a témát Jimmy.Bementünk a konyhába, majd leültünk.Egész jól elbeszélgettünk, majd jött egy kissé kínos kérdés.Jimmy faterja iszonyat jó arc, és ahogy észrevettem Katie is benne van minden hülyeségben.Kivittem az edényeket mosogatni, majd Barbara jött utánam.
-Bocsánat, de a családunk mindig is ilyen volt. - mondta mosolyogva.
-Nem, ez nagyon jó.Nekem, sohasem volt igazi családom. - mondtam. - Jó látni hogy Jimmy ilyen körülmények között nőtt fel.
-Ezt hogy érted? - nézett rám Barbara, majd besegített egy kicsit.
-Hát, az apámat sohasem ismertem.Anyukám mindig is egyedül nevelt, de elég korán meghalt.Egyedül éltem, és Brian segített be.Aztán később elköltöztem Anitához. - mondtam. - Elég zűrös gyerekkorom volt.
-Ó, sajnálom.
-Jaj basszus elnézést, most elrontottam a kedvét.
-Tegezz kérlek! - mondta. - És mondom, a mi csalásunkban mindig lesz helye egy ilyen aranyos lánynak. - mondta, majd átölelt.
-Köszönöm. - mondtam meglepődötten, majd visszamentünk.Még mindig ugyan olyan boldog hangulat volt.Belegondoltam, hogy talán nem is lenne annyira szörnyű egy kisgyerek.Mi is ilyen boldogok lehetnénk, főleg Jimmyvel...Egy kisfiú vagy egy kislány.Talán meg kellene próbálni.
Elmosolyodtam, majd leültem közéjük.
-És mikorra tervezitek az esküvőt? - tért rá a lényegre Jimmy apuja.
-Hát. - néztünk össze. - Azt még mi sem tudjuk.Még ráérünk. - mondta Jimmy magabiztosan.
-És a gyerekek?
-Hát, Hannah
-Már tervben van. - szorítottam meg az asztal alatt a kezét. - De azt az esküvő utánra szeretnénk.Nem akarunk semmit elkapkodni, egyenlőre még csak jegyesek vagyunk. - mosolyogtam.
-Igaz, de azért már jól jönne egy unoka. - mondta Barbara. - Olyan üres a ház. - nevette el magát.
-Hát, ha lesz egy kicsi Jimmy, akkor biztos hogy mindig zajos lesz. - mondta Katie, amj elnevettük magunkat.Tényleg nagyon jó családja van Jimmynek. Később megérkeztek a többiek is.Bemutatkozott mindenki (már akinek kellett), majd Barbaráék lassan mentek. Kelly megállt az ajtóban, majd a szemembe nézett.
-Csak hogy tudd, nem tetszik hogy a bátyám egy drogossal van együtt.Ha meg mered bántani, azt nagyon meg fogod bántani.
-Figyelj, szeretem Jimmyt mi okom lenne ilyesmire?Az hogy meg drogos vagyok, már egyáltalán nem igaz. - mondtam nyugodtan.Megfordult, majd kimentünk.
-Mit mondott neked? - jött oda Jimmy mikor bementünk.

-Semmi különöset. - mosolyogtam, majd gyors kerestem valakiket. Zackyn és Monroen akadt meg a szemem.Egyből hozzájuk siettem.

-Csáá! - mondtam, majd átöleltem őket. - Látom megint szőke lettél! - kacsintottam rá.

-Hát, muszáj volt. – mondta mosolyogva, majd átkarolta Zacket.

-Örülök nektek. – mondta mosolyogva, majd tovább mentem. Damlan és Brinen akadt meg a szemem. Mosolyogva beszélgettek, de mégis olyan furik voltak.

-Ez mi? – mutattam rájuk, majd Jimmy felé fordultam.

-Ja, előröl kezdik. A legelejéről. Mintha most ismerték volna meg egymást, vagy rég találkoztak volna.

-Értem. – mondtam. – Kíváncsi vagyok meddig bírják.

-100-at rá, hogy egy hétnél tovább nem, Damla fog ráhajtani Brianre  - mondta Jimjam.

-Naaa!!150-et.3 nap, ééés Brian fog kezdeményezni.

-200-at arra, hogy 1 hónap múlva egyszerre másznak rá egymásra. – jött mellénk Matt.

-Tartom! – mondtuk egyszerre.

-Ti tudjátok! – mondta nevetve. – De ellenem úgyis veszteni fogtok. – vonta meg a vállát.

-Ezt meg honnan veszed?

-Tudom és kész. – mondta, majd ránk kacsintott. – De most vissza kell mennem, mert Anita megint balhézni fog. – mondta, majd megfordult. Illedelmesen kinevettük Jimmyvel, majd egymásra néztük.

-Amit ma mondtál, hogy tervben van egy gyerek. – tartott egy kis szünetet- Az igaz? – nézett rám csillogó szemekkel.

-Ennyire szeretnél egy kicsiJimmyt?

-Egyet?Sokat!!!! – mondta. – Meg egy kicsi Hannah is elférne! – mondta mosolyogva.

-Hát, előbb legyen meg az esküvő.

-Hannah! – jöttek oda Alexék. – Gratulálok! – mondták, majd pár puszi, Jimmy kezet fogott velük. – Sose hittem volna hogy ezt fogom mondani! – mondta Alex.

-Hát igen…Hannah megházasodik? El sem hittem először. – mondta Nick.

-Sajnos elvesztettünk! – mondta Rob, majd eljátszotta hogy sír.

-Na húzzatok a fenébe! – mondtam nevetve. – Hát azért én se hittem volna hogy egyszer ez is megtörténik…Sohasem akartam ezt a gyűrűt, de bassza meg!Kurva jó érzés! – mondtam, majd elnevettük magunkat. Ezután még jöttek jó páran, mindenki gratulált…Ezelőtt 10 évvel, álmodni sem mertem ilyesmiről…Boldog voltam, végre megtaláltam az otthonom, a barátaim, a szerelmem. Mindig is azt mondtam hogy én sohasem fogok megházasodni, nem lesznek gyerekeim, nem kell a fehér ruha…De sajnos felnőttem, ezt be kell látnom. Nem akar felnőni, sohasem. Kicsit össze szorul a szívem mikor ebbe belegondolok, de én már leéltem a részemet. Most máson a sor, hogy megtegye ami nekünk nem sikerült. Nem leszek sohasem otthonülő főzőcskéző feleség..Ameddig tehetem koncertezek, tombolok, ÉLEK!

Buli után, Jimmyvel lefeküdtünk aludni. Olyan hajnali 4 körül felkeltett, hogy nem bír aludni. Álomszerű volt az egész, biztos csak azért mert volt már bennem pár pohár vodka. Kimentünk, majd beültünk a kocsiba. Hirtelen nekem is megjött a bulikedvem. Jimmy részegen vezetett, és pedig felültem az ülésre, és élveztem ahogy a szél belekap a hajamba. Vittünk magunkkal még egy üveg Metaxát, és azt ittuk. Jimmy atom gyorsan hajtott, sohasem éreztem magam még ilyen szabadnak. AC/DC csak úgy bömbölt a rádióból, én pedig üvöltöztem. Lehajoltam hozzá, majd vadul megcsókoltam.Szerencsére nem jöttek rendőrök, így szinte azt csináltunk amit akartunk.A felkelő nap tökéletesen megvilágított mindent.A táj gyönyörű volt, és mi a part felé haladtunk.Valahol leálltunk és Jimmy 2 tűt vett ki a kesztyűtartóból.Már "be voltak töltve"...Nem tudtam hogy időközben Jimmy is fixer lett.

-Jimmy ugye ez nem?

-Engedd el magad!Csak most az egyszer!Hannah! - csókolt meg, majd a kezembe nyomta.

-Hát…oké. – mondtam, majd mikor végeztünk, isteni érzés kerített hatalmába. Tovább hajtottunk, majd csak egy hatalmas durranást hallottam. A szemem csukva volt, és nem hallottam mást, csak a szirénák távoli hangját. Valahogy így képzeltem el a halálomat. Jimmyvel együtt, ott abban a városban ami annyi szenvedést, örömöt, barátot és szerelmet adott nekem…Talán ez lenne kettőnk szenvedéssel teli sztorija? Nem… Ez szimplán két ember közös végzete, ami a legtökéletesebb időszakban ragadt el minket az édes élettől.

The End

??