13.fejezet: " Time and time again "
Mirabella:
-Sajnálom. - súgta halkan, majd megpuszilt.
-Szeretlek! - simítottam végig az arcán, majd felkeltem. - Már este 9 van... Ma megyünk valamerre?
-Menjünk?
-Jó lenne! - mosolyogtam rá.
-Akkor hívom a - még be sem fejezte a mondatot, de hívták is. - Tessék. Persze. Fél óra. Oké. Csá.
-Na?
-A szokásos hely, fél óra múlva.
-Tökéletes! - pattantam fel. - Jössz tusolni?
-Fél óránk van.
-Baj ha csúszunk picit? - néztem rá kiskutya szemekkel, majd elkaptam a kezét és kirángattam magammal.
Igen, csak egy órát csúsztunk...
-Ti meg merre voltatok? - kérdezte Jim, majd meglátta, hogy egymás kezét fogjuk. - Ja, értem. - vigyorodott el, majd kért nekünk is piát. Danny kicsit csalódva vett észre minket.
-Látom kibékültetek. - mondta mikor mellé ültem.
-Igen, valami olyasmi. - mondtam, majd lehúzta a piát. - Dundee, én - fogtam meg a kezét.
-Nem, semmi! - vette el a tenyerét, majd furcsállva néztem rá. - Ez a te világod... Sok boldogságot! - mutatta fel a poharát, majd hozzákoccintotta az enyémhez. Nem bírtam tovább, letettem a poharamat és kirohantam a mosdóba. Berohantam az egyik fülkébe és elkezdtem bőgni. Miért szeretem még mindig ennyire Danny-t? Mit tegyek, hogy elfelejtsem?
-Hé", bocsi! - kopogott be valaki. - Jól vagy?
-Persze. - keltem fel, majd megtörölgettem a szemeimet.
-Rebel? Te vagy az? - nyitott be Brandi.
-Brandi? - néztem fel.
-Igen, Jim küldött be, hogy mintha téged látott volna kirohanni. - fogta meg a kezem, majd kihúzott. - Mi a baj?
-Semmi. - néztem bele a tükörbe.
-Hé'! A semmiért nem szoktak sírni a emberek.
-Nem tényleg... Adjatok egy üveg martinit és jobb lesz minden. - mosolyogtam rá. - Még szerencse, hogy van ez a valami a szemem előtt, legalább eltakarja a totál szétment sminkem. - mondtam, majd elnevettük magunkat.
-Akarsz róla beszélni?
-Egy kurvának néznél, szóval
-Figyelj, azt hiszem meg kellene ismernünk egymást, ha már mind a ketten "benne vagyunk" a bandában.
-Hát, igazad lehet. - vontam meg a vállam.
-Na gyere. Várj meg kint. - kacsintott rám.
-Okés. - mentem volna ki.
-Kicsim hova mész? - állított meg Ben.
-Hát
-Bocsi Ben, ma estére elrabolom Rebel-t. - karolt belém mosolyogva Brandi. - Pultos, egy üveg Martinit!
-Azonnal! - mondta és már hozta is oda a jól behűtött piát.
-Akkor holnap Ben! Bár lehet már nem leszünk a városba. - mondta titokzatosan, majd kirohantunk. Egyenesen hozzánk mentünk. Az üveg felénél, már minden gondomat kisírtam neki.
-És, most nem tudom jó döntés volt-e megbocsájtani Ben-nek. Érted?
-Persze. Szerintem, legalábbis én azt mondom, hogy ez a ti kapcsolatotok Ben-el nem fog sokáig tartani. Már csak azért sem, mert te így érzel és ő pedig otthagyott úgy egy nőt, hogy előtte eljegyezte. Hidd el nekem, a volt nője nem felejt. Én bírlak mind a kettőtöket, de Danny-nek nagyobb szüksége van rád. De bármi is van, én mellettem vagyok! - ölelt át.
-Köszönöm. - mondtam, majd egy hatalmasat sóhajtottam. - És ti hogy vagyok Jim-el?
-Hát, megvagyunk, bár mostanság elég keveset találkoztunk. Nem szereti ha részegen látom, pedig én is szoktam ugyan olyan csatakészen lenni mint ő! - mondta, majd elnevettük magunkat. - May nincs itthon valami más piád?
-Egy alkoholistától ilyet kérdezni bunkóság! - mondta nevetve, majd felkeltem és kimentem a konyhába. - Na, ki az istennő? - mentem vissza a kezemben egy üveg Jäger-el, egy üveg Kalinka-val meg egy fél üveg rummal.
-Teeee! - mondta, majd felém nyújtotta a karjait. Elkapta a vodkás üveget, és meghúzta. - Rebel, a kutyádat nem lehet leitatni?
-Már próbáltam. Azonnal kihányja. - mondta búsan, majd ittam egy kis rumot.
Addig-addig ittunk, amíg egyszer csak reggel 6 óra nem lett. Mi ketten még röhögve meséltük egymásnak a sztorikat, a fiúk pedig felhalmozták a telefonjainkat aggódó SMS-ekkel.
-Miért nem veszitek fel a telefont? - rontott be Jim. Brandi-vel egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
-Ezt nem mondjátok komoly? - lépett be Ben.
-Micsodát drága? - kérdeztem röhögve?
-Mi ez a szesz szag?
-Hát őőő. - nézegettem körbe. Az asztalon 3 üres üveg állt...
-És mégis kinek szóltatok hogy elmentek? - nézett ránk Jim, majd Ben reakciójából levett mindent.
-Nem tudom. - mondta Ben, majd elindult kifelé.
-Állj csak meg!
-Jó, Jim nyugi! - kelt fel Brandi. - Inkább vigyél haza! - dülöngélt oda hozzá. - Sziasztok, majd beszélünk! - mondta nevetve.
-Rebel ez most komoly?
-Fáradt vagyoook. - dőltem le a kanapéra.
-Akkor gyere!
-Előbb le kell fürödnöm.
-Hát, nincs más választás, együtt kell fürdenünk. Ilyen készen nem fogom engedni, hogy belefulladj a vízbe.
-Nem vagyok annyira balfasz. - keltem volna fel, a könyököm kicsuklott, és visszaestem.
-Aha, látom! - vett fel nevetve, majd bevitt a fürdőbe.
-Szeretlek! - simítottam végig az arcán, majd felkeltem. - Már este 9 van... Ma megyünk valamerre?
-Menjünk?
-Jó lenne! - mosolyogtam rá.
-Akkor hívom a - még be sem fejezte a mondatot, de hívták is. - Tessék. Persze. Fél óra. Oké. Csá.
-Na?
-A szokásos hely, fél óra múlva.
-Tökéletes! - pattantam fel. - Jössz tusolni?
-Fél óránk van.
-Baj ha csúszunk picit? - néztem rá kiskutya szemekkel, majd elkaptam a kezét és kirángattam magammal.
Igen, csak egy órát csúsztunk...
-Ti meg merre voltatok? - kérdezte Jim, majd meglátta, hogy egymás kezét fogjuk. - Ja, értem. - vigyorodott el, majd kért nekünk is piát. Danny kicsit csalódva vett észre minket.
-Látom kibékültetek. - mondta mikor mellé ültem.
-Igen, valami olyasmi. - mondtam, majd lehúzta a piát. - Dundee, én - fogtam meg a kezét.
-Nem, semmi! - vette el a tenyerét, majd furcsállva néztem rá. - Ez a te világod... Sok boldogságot! - mutatta fel a poharát, majd hozzákoccintotta az enyémhez. Nem bírtam tovább, letettem a poharamat és kirohantam a mosdóba. Berohantam az egyik fülkébe és elkezdtem bőgni. Miért szeretem még mindig ennyire Danny-t? Mit tegyek, hogy elfelejtsem?
-Hé", bocsi! - kopogott be valaki. - Jól vagy?
-Persze. - keltem fel, majd megtörölgettem a szemeimet.
-Rebel? Te vagy az? - nyitott be Brandi.
-Brandi? - néztem fel.
-Igen, Jim küldött be, hogy mintha téged látott volna kirohanni. - fogta meg a kezem, majd kihúzott. - Mi a baj?
-Semmi. - néztem bele a tükörbe.
-Hé'! A semmiért nem szoktak sírni a emberek.
-Nem tényleg... Adjatok egy üveg martinit és jobb lesz minden. - mosolyogtam rá. - Még szerencse, hogy van ez a valami a szemem előtt, legalább eltakarja a totál szétment sminkem. - mondtam, majd elnevettük magunkat.
-Akarsz róla beszélni?
-Egy kurvának néznél, szóval
-Figyelj, azt hiszem meg kellene ismernünk egymást, ha már mind a ketten "benne vagyunk" a bandában.
-Hát, igazad lehet. - vontam meg a vállam.
-Na gyere. Várj meg kint. - kacsintott rám.
-Okés. - mentem volna ki.
-Kicsim hova mész? - állított meg Ben.
-Hát
-Bocsi Ben, ma estére elrabolom Rebel-t. - karolt belém mosolyogva Brandi. - Pultos, egy üveg Martinit!
-Azonnal! - mondta és már hozta is oda a jól behűtött piát.
-Akkor holnap Ben! Bár lehet már nem leszünk a városba. - mondta titokzatosan, majd kirohantunk. Egyenesen hozzánk mentünk. Az üveg felénél, már minden gondomat kisírtam neki.
-És, most nem tudom jó döntés volt-e megbocsájtani Ben-nek. Érted?
-Persze. Szerintem, legalábbis én azt mondom, hogy ez a ti kapcsolatotok Ben-el nem fog sokáig tartani. Már csak azért sem, mert te így érzel és ő pedig otthagyott úgy egy nőt, hogy előtte eljegyezte. Hidd el nekem, a volt nője nem felejt. Én bírlak mind a kettőtöket, de Danny-nek nagyobb szüksége van rád. De bármi is van, én mellettem vagyok! - ölelt át.
-Köszönöm. - mondtam, majd egy hatalmasat sóhajtottam. - És ti hogy vagyok Jim-el?
-Hát, megvagyunk, bár mostanság elég keveset találkoztunk. Nem szereti ha részegen látom, pedig én is szoktam ugyan olyan csatakészen lenni mint ő! - mondta, majd elnevettük magunkat. - May nincs itthon valami más piád?
-Egy alkoholistától ilyet kérdezni bunkóság! - mondta nevetve, majd felkeltem és kimentem a konyhába. - Na, ki az istennő? - mentem vissza a kezemben egy üveg Jäger-el, egy üveg Kalinka-val meg egy fél üveg rummal.
-Teeee! - mondta, majd felém nyújtotta a karjait. Elkapta a vodkás üveget, és meghúzta. - Rebel, a kutyádat nem lehet leitatni?
-Már próbáltam. Azonnal kihányja. - mondta búsan, majd ittam egy kis rumot.
Addig-addig ittunk, amíg egyszer csak reggel 6 óra nem lett. Mi ketten még röhögve meséltük egymásnak a sztorikat, a fiúk pedig felhalmozták a telefonjainkat aggódó SMS-ekkel.
-Miért nem veszitek fel a telefont? - rontott be Jim. Brandi-vel egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
-Ezt nem mondjátok komoly? - lépett be Ben.
-Micsodát drága? - kérdeztem röhögve?
-Mi ez a szesz szag?
-Hát őőő. - nézegettem körbe. Az asztalon 3 üres üveg állt...
-És mégis kinek szóltatok hogy elmentek? - nézett ránk Jim, majd Ben reakciójából levett mindent.
-Állj csak meg!
-Jó, Jim nyugi! - kelt fel Brandi. - Inkább vigyél haza! - dülöngélt oda hozzá. - Sziasztok, majd beszélünk! - mondta nevetve.
-Rebel ez most komoly?
-Fáradt vagyoook. - dőltem le a kanapéra.
-Akkor gyere!
-Előbb le kell fürödnöm.
-Hát, nincs más választás, együtt kell fürdenünk. Ilyen készen nem fogom engedni, hogy belefulladj a vízbe.
-Nem vagyok annyira balfasz. - keltem volna fel, a könyököm kicsuklott, és visszaestem.
-Aha, látom! - vett fel nevetve, majd bevitt a fürdőbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése