5.fejezet: " Boys... "
Jessie:
Végül is Arnoldék házában kötöttünk ki, mivel nem akartunk nyilvánosan tekerni... Bent ültünk és jött az első, a második, a harmadik, majd a negyedik cigi. Már csak mi ketten bírtuk Jim-el az ötödiket megtekerni, mivel már mindenki feküdt, támaszkodott a falnál vagy éppen a WC fölött ült. Mosolyogva rám nézett, majd elnyomta az ötödik dekket.
-Na még egy? - kérdeztem.
-Mennyit bírsz szívni? - kérdeztek vissza páran, mire csak elnevettem magam. Megcsináltam magamnak, majd el is szívtam. Jim a TV szekrénynek támaszkodva figyelt engem. Felekltem és ráfeküdten a kanapén ülők lábaira. Nyögéssel jelezték hogy nekik elég kényelmetlen, de nem érdekelt. Csak elröhögtem magam. A fejem pont Edward ölében volt. Magamhoz húztam és vadul csókoltam. Ez eltartott egy pár percig, majd megláttam, hogy Jim elég féltékeny arccal néz minket. Edward bódultan hátrahajtotta a fejet én pedig lemásztam róluk. Négykézláb odamentem hozzá, majd leültem előtte. Hunyorítva fürkészte az arcom, majd előkapott a zsebéből egy kis tasakot, ami tele volt kristállyal. Lassan felállt és bevonszolt az egyik szobájába.
-Nem akarom! - mondtam, de az orrom alá tette és akaratlanul is beleszippantottam. Azóta soha nem csináltam azt a szutykot... - Jim! - néztem rá kérdően, majd a maradékot felszívta. Elkezdtem rosszul lenni, majd a falnak támaszkodtam és leültem. - Jim, mi ez? - fogtam a fejem.
-Mindjárt jobb lesz. - guggolt le hozzám. Megcsókolt, majd felkeltünk és a szemeibe néztem. Rálöktem az ágyra és elkezdtem letépkedni róla a ruháim. Nem tudom mi ütött belém, csak ösztönösen cselekedtem.
Rólam is lekerült minden és szerencsére senki sem zavart meg minket.
~
Kb. másfél óra múlva, iszonyat tág pupillákkal léptünk ki a nappaliba. Jim elkapta a kezem és kirohantunk. Elmentünk, azt hiszem hozzájuk. Ott még 3x csináltuk, majd felöltöztem és leléptem haza.
Reggel elég csapzott fejjel mentem be a fürdőbe. Miután kész voltam, megnéztem a telefonomat, de semmi. Nem is keresett.
-Fuck Yeah! Látom te is vágod az ilyen szitut. - mondtam mosolyogva, majd lassan magamra kaptam 1-2 cuccot.
-Szia kicsim! - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia apa! -öleltem át.
-Na milyen volt az estéd?
-Bemutatott 1-2 ismerősének, beszélgettünk, ittunk egy kicsit és hazajöttem vontam meg a vállam. - Szia anya! - köszöntem az éppen ásítozó Amandának.
-Szia! - integetett mosolyogva. - Gerincre vágtad a gyereket? - mosolygott rám.
-De még hogy! - mondtam mosolyogva, miközben a kávémat kortyolgattam.
-Te lefeküdtél Shadows fiával? - kérdezte apa kiakadva. Először kicsit megriadtam tőle. - Hát ez kurva nagy. - vigyorodott el. - És milyen?
-Hát... - hajtottam le a fejem mosolyogva, majd felnéztem rájuk. - Nem a legrosszabb!
-Nem a legrosszabb mi? - ült le mellém Amanda.
-Na jó... Eszméletlenül csinálja. - néztem fel, miközben az ujjaimat az arcomhoz raktam.
-Na jó, innentől nem akarom hallani. Még gyerekkori traumám lesz! - jegyezte meg apa, majd elnevettük magunkat.
Tarthatnak egy olcsó ribancnak az emberek, nekem úgy jó volt az életem. Igazából, mindig is kerestem a szerelmet, de soha nem találtam meg... Engem az utca nevelt, talán ez is lehet a baj. Gyerekkorom óta ismerem a bandám tagjait, meg az ő haverjaikat is. 6 emberből, egyedül én volt lány. Az érdekes az egészbe, hogy az első fiúm nem a bandából volt. Persze onnan is kavartam jó pár emberrel. Egy nyugodt esténk sem volt. Mindig kiszöktem és folyamatosan garázdálkodtunk. Engem még nem vittek be egyszer sem az őrsre, de mindig közel álltam hozzá. Vagy elbújtattak, vagy kivédtek. Én mindig kisegítettem őket. Adtam nekik pénzt, ha szükségük volt rá, nálam aludhattak ha nem volt hol, főztem/mostam rájuk ha náluk gengeltem mert összevesztem anyámmal vagy ilyesmi, ha valami sérülésük volt elláttam azokat. Nekik nem volt sok mindenük, ezért ezt mind szeretetben adták vissza nekem, amire akkor a legnagyobb szükségem volt. Persze a "szüleimmel" ők sem mertek kikezdeni, de soha nem is köptek be semmiért. Emlékszem, egyszer elkötöttünk egy rendőrautót... Akkor sem voltunk valami tiszta állapotban...
A kocsma előtt sétáltunk, ami előtt volt egy rendőrautó.
-Ez mi? - néztem be a kocsma ablakán, ahol megláttam a söröző fakabátokat. - Embeeer és ezek figyelnek ránk? Szééép...
-Hé' Jess! - vigyorogtak rám. - Tudod, a kocsi üres... És be sincs zárva az ajtaja!
-Hmmm... - mentem az autóhoz egyre közelebb. Megálltam a vezető ajtaja mellett, és egy laza mozdulattal kinyitottam. - Hoppá! - néztem rá csodálkozva, majd a többiekre. - Ez mi volt? - kérdeztem ártatlan fejjel, majd beültem. - Pápárápápááá - énekelgettem, miközben a vezetékeket babráltam. Mikor felbőgött a kocsi motorja, öntelt vigyorral dőltem hátra. - Ez az picinyem! - mondtam vigyorogva, majd a fiúkra néztem. - Mennyi kértek fél óráért cicáim? - könyököltem az ülés támlájára. Elröhögték magukat, majd 3-an beszálltak mellém. A többiek nem mertek... Elindultunk, majd a rendőrök kifutottak a kocsmából. Ezerrel hajtottam az utakon, és röhögve bekapcsoltuk a szirénát. Hülyeségeket ordibáltunk a hangosítóba, miközben elkezdtek üldözni minket. Behajtottam egy zsákutca elé, pont keresztbe, hogy véletlen se legyen nekik olyan könnyű elkapni minket. Egyből kipattantunk, és átmásztunk a falon. Mire odaértek, mi már rég messze jártunk. Kifáradva álltunk meg Felix háza előtt. Egymásra néztünk és elkezdtünk iszonyat röhögni. Már a földön ültem, mikor megálltak mellettünk a rendőrök.
-Jó napot! Elnézést nem láttak erre pár fiatalt egy rendőrautóval hajtani? - mindenki full elkomolyodott.
-Egy rendőrautóval? - néztem rájuk kérdően. - Nem. - vontam meg a vállam, miközben magabiztosan a szemükbe néztem.
-Értem. Köszönjük. - ültek vissza, majd elhajtottak. A többiekre néztem kikerekedett szemekkel, majd még nagyobb röhögés tört ki belőlünk. - Anyád, ez mi volt? - néztem rájuk sírva.
-Balfaszok...
Mosolyogva nosztalgiáztam az erkélyemen, majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Igen? - feküdtem le a jó hideg kőre.
-Csá csajszi! - kiabált bele Andrew.
-Szia édesem! - keltem fele egyből. - Na mi a helyzet?
-Semmi kincsem. Merre vagy?
-Itthon.
-Nem jössz le velünk Felix-hez?
-Hm... De lehet! - vigyorodtam el.
-Akkor fél óra és ott vagyunk érted. Okés?
-Oké!
-Sietünk! Csók!
-Puszi! - mondtam, majd lerohantam és elkértem magam apáéktól.
-Jó, de ma időbe gyere haza!
-Okés, köszönöm. - nyomtam le mind a kettőnek 1-1 puszit. Elkészültem és lementem a nappaliba.
-Mikor jönnek érted? - kérdezte anya, mire dudát hallottunk kintről.
-Most. - mondtam mosolyogva, majd felkeltem. - Sziasztok! - köszöntem el kedvesen, miközben kimentem.
-Hé csajszi!
-Jess!
-Drágám.
-Kislááány! - szálltak ki mind az 5-en a furgonjukból és egyszerre megöleltek.
-Istenem, de hiányoztatok! - mondtam megkönnyebbülve. Beszálltunk a kocsijukba és mentünk is Felix-ékhez. Ott tekertünk egy gyönyörű, hatalmas cigit.
-Jess csörög a telefonod! - mutatott az asztalon rezgő készülékre.
-Bazd meg! - mondtam nyűgösen, majd odanyúltam érte. - Mondd! - mentem ki az udvarra.
-Jess nincs kedved találkozni?
-Jim?
-Jess gyere már vissza!
-Drága igyekezz, indulunk.
-Mi hova? - néztem hátra.
-Hallod kincsem, gyere már! - karolt át Felix.
-Bocsi nem tudom ki, le kell tennem. - nyomtam ki a telefont.
-Megyek édesem! - nyomtam egy puszit az arcára. Kiderült, a partra mentünk folyni egy kicsit.
-Aaaanyád! - mondtam, miközben a homokban feküdtem. - Ez kurva jó! - tártam szét a karjaimat. Nem kellett fél perc se, és már mindenki mellém feküdt. Elszívtunk még egy cigit és innentől már totálkáros volt mindenki. Ez a 2 cigi ütősebb volt mint tegnap az a 6, vagy csak még rásegített a tegnapira, nem tudom. Hirtelen egy rántást éreztem a karomon, majd valaki megemelt.
-Hé! Te mit csinálsz?
-Jim vagyok, Jess barátja.
-Hagyjátok! - nyitottam ki a szemem. - Szeretlek titeket egyetleneim, most el kell mennem! - hunytam le a szemeimet. Jim elvitt a kocsijához és beültetett maga mellé. - Hova viszel? - néztem rá.
-Nálam alszol. Tisztulnod kell.
-Mi? Nem! Haza kell mennem!
-Nem mész haza!
-De, megígértem apának hogy hazamegyek időbe.
-És így akarsz hazaállítani?
-Hát ja. - vontam meg a vállam.
-Hazaviszlek, de majd csak később és ottmaradok veled.
-Nekem mindegy.
Felmentünk hozzájuk és én egyből lefeküdtem aludni, ő meg addig valamit babrált a gépén.
-Jess. - ölelt át valaki. - Jess kelj fel! - nyomott egy puszit az arcomra.
-11 óra van, hazaviszlek oké?
-Oké. - mondtam.
-Na, gyere.
-Nem tudok felállni. - mondtam remegve. - Jim szarul vagyok. - néztem rá. Felkapott és levitt a kocsiba.
-Idióta! Mit szívtatok?
-Gondolom normálisat. - döntöttem a fejem az ablaknak.
-Kurva jó
-Hé! Nem is tudom ki nyomta az orrom alá azt az undortó valamit!
-Ezt majd holnap megbeszéljük! - fordult el. Mikor odaértünk hozzánk, Jimmy-ék szerencsére nem voltak a közelben. Amilyen gyorsan tudtunk felszaladtunk és bezártam az ajtót. Már dőltem is volna el, de szerencsére Jim megfogott. Elvitt az ágyamhoz, és lefektetett.
Reggel az első mindjárt az volt, hogy szaladtam a WC-re okádni.
-A kurva életbe. - támaszkodtam meg a mosdókagylónál. - Felix, te állat mit adtál tegnap? - néztem bele a tükörbe.
-Jó reggelt! - lépett be Jim.
-Reggelt! - vetkőztem le és egyből a tus alá.
-Jól vagy?
-Nem. Az előbb hánytam és még mindig szédülök.
-Tudtam hogy nem kellene.
-De azért jólesett az a tegnapi. - tekertem magam köré egy törölközőt. Rendbe szedtem magam, majd Jim elé álltam. - Köszönöm, hogy tegnap elvittél.
-Nincs mit és ne haragudj a poros dolog miatt. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Kvittek vagyunk! - támaszkodtam meg a szekrényemen. Oldalra nézett kicsit szomorú arccal, majd elé léptem és romantikusan megcsókoltam.
Átkarolt, majd ennél is közelebb húzott magához.
-Jim nem kellene! - néztem a szemeibe.
-De, kellene! - bólogatott, miközben a kezei egy lejjebb csúsztak. Elkezdte puszilgatni a nyakam, majd hátrébb lépkedtünk. Az ágynál kötöttünk ki és szépen lassan levetkőztettük egymást.
Miért csinálom ezt vele? Jobbat érdemel nálam...
~
-Jobb hogyha most elmész! - vettem fel a melltartómat.
-Mert?
-Jim! - néztem rá értetlenül. - Mit akarsz tőlem?
-Nem tudom. - vonta meg a vállát.
-Drága, jobbat érdemelsz nálam! - ültem elé.
-De te más vagy!
-Nem! - néztem a szemeibe.
-Az a baj hogy fiatalabb vagyok?
-Nem, Jim! Te egy nagyon jó srác vagy, és a kor az meg nem számítana, mivel csak 1 év van köztünk. Én vagyok az, aki nem bír megmaradni egy ember mellett! Nevezhetsz olcsó ribancnak, de én így élvezem az életet.
-Szóval én is csak egy egyéjszakás "kaland" voltam?
-Nem egyéjszakás. - mosolyodtam el. - Vagyis inkább úgy mondod, ahogy te érzed! - néztem a szemeibe. Megfogta a kezeimet és elkezdett az ujjainkkal játszani. Mind a ketten csak néztünk lefelé, de megszólalni nem tudtunk.
-Majd hívlak. - mondta halkan, majd felkelt.
Istenem... Kár volt elmennem vele a partra!
-Ez mi volt? - lépett be Jimmy.
-Mi? - néztem rá ártatlanul.
-Jim! - mutatott hátra zavart arccal.
-Ja, semmi. - vontam meg a vállam.
-Jó, nem tudom mi folyik itt, de holnap elmegyünk együtt LA-be. Körbenézünk kicsit.
-Tán anya rávett, hogy gyere el velünk "vásárolni".
-Valami olyasmi. - mondta nevetve. - De legalább együtt leszünk.
-Az igaz. - mosolyodtam el. Adott egy puszit, majd kiment.
Kimentem az erkélyre, és rágyújtottam... Úgy döntöttem, este megint elmegyek a bandával.
Felhívtam őket, és este 9-kor már otthon sem voltam. Elszívtunk egy 3 cigit, majd elmentünk ismét Felix házába. Nem bírtam a véremmel, így rámásztam Andrew-ra, de csatlakozott hozzánk Zack is. Az este nagy része, így édes-hármasban telt. A többiek már majdnem bealudtak, ezért még tekertünk egyet, de ettől mindenki kiütötte magát. Már kezdett hányingerem lenni, de szerencsére arra volt eszem, hogy még normálisan felöltözzek. Hajnali 2-kor, megindultam haza, gyalog. Nem tudom hogy volt merszem egyáltalán kilépni ilyenkor, de egyáltalán nem voltam magamnál... Mikor hazaértem, egyből be az ágyba, és alvás...
-Na még egy? - kérdeztem.
-Mennyit bírsz szívni? - kérdeztek vissza páran, mire csak elnevettem magam. Megcsináltam magamnak, majd el is szívtam. Jim a TV szekrénynek támaszkodva figyelt engem. Felekltem és ráfeküdten a kanapén ülők lábaira. Nyögéssel jelezték hogy nekik elég kényelmetlen, de nem érdekelt. Csak elröhögtem magam. A fejem pont Edward ölében volt. Magamhoz húztam és vadul csókoltam. Ez eltartott egy pár percig, majd megláttam, hogy Jim elég féltékeny arccal néz minket. Edward bódultan hátrahajtotta a fejet én pedig lemásztam róluk. Négykézláb odamentem hozzá, majd leültem előtte. Hunyorítva fürkészte az arcom, majd előkapott a zsebéből egy kis tasakot, ami tele volt kristállyal. Lassan felállt és bevonszolt az egyik szobájába.
-Nem akarom! - mondtam, de az orrom alá tette és akaratlanul is beleszippantottam. Azóta soha nem csináltam azt a szutykot... - Jim! - néztem rá kérdően, majd a maradékot felszívta. Elkezdtem rosszul lenni, majd a falnak támaszkodtam és leültem. - Jim, mi ez? - fogtam a fejem.
-Mindjárt jobb lesz. - guggolt le hozzám. Megcsókolt, majd felkeltünk és a szemeibe néztem. Rálöktem az ágyra és elkezdtem letépkedni róla a ruháim. Nem tudom mi ütött belém, csak ösztönösen cselekedtem.
Rólam is lekerült minden és szerencsére senki sem zavart meg minket.
~
Kb. másfél óra múlva, iszonyat tág pupillákkal léptünk ki a nappaliba. Jim elkapta a kezem és kirohantunk. Elmentünk, azt hiszem hozzájuk. Ott még 3x csináltuk, majd felöltöztem és leléptem haza.
Reggel elég csapzott fejjel mentem be a fürdőbe. Miután kész voltam, megnéztem a telefonomat, de semmi. Nem is keresett.
-Fuck Yeah! Látom te is vágod az ilyen szitut. - mondtam mosolyogva, majd lassan magamra kaptam 1-2 cuccot.
-Szia kicsim! - nyomott egy puszit a fejemre.
-Szia apa! -öleltem át.
-Na milyen volt az estéd?
-Bemutatott 1-2 ismerősének, beszélgettünk, ittunk egy kicsit és hazajöttem vontam meg a vállam. - Szia anya! - köszöntem az éppen ásítozó Amandának.
-Szia! - integetett mosolyogva. - Gerincre vágtad a gyereket? - mosolygott rám.
-De még hogy! - mondtam mosolyogva, miközben a kávémat kortyolgattam.
-Te lefeküdtél Shadows fiával? - kérdezte apa kiakadva. Először kicsit megriadtam tőle. - Hát ez kurva nagy. - vigyorodott el. - És milyen?
-Hát... - hajtottam le a fejem mosolyogva, majd felnéztem rájuk. - Nem a legrosszabb!
-Nem a legrosszabb mi? - ült le mellém Amanda.
-Na jó... Eszméletlenül csinálja. - néztem fel, miközben az ujjaimat az arcomhoz raktam.
-Na jó, innentől nem akarom hallani. Még gyerekkori traumám lesz! - jegyezte meg apa, majd elnevettük magunkat.
Tarthatnak egy olcsó ribancnak az emberek, nekem úgy jó volt az életem. Igazából, mindig is kerestem a szerelmet, de soha nem találtam meg... Engem az utca nevelt, talán ez is lehet a baj. Gyerekkorom óta ismerem a bandám tagjait, meg az ő haverjaikat is. 6 emberből, egyedül én volt lány. Az érdekes az egészbe, hogy az első fiúm nem a bandából volt. Persze onnan is kavartam jó pár emberrel. Egy nyugodt esténk sem volt. Mindig kiszöktem és folyamatosan garázdálkodtunk. Engem még nem vittek be egyszer sem az őrsre, de mindig közel álltam hozzá. Vagy elbújtattak, vagy kivédtek. Én mindig kisegítettem őket. Adtam nekik pénzt, ha szükségük volt rá, nálam aludhattak ha nem volt hol, főztem/mostam rájuk ha náluk gengeltem mert összevesztem anyámmal vagy ilyesmi, ha valami sérülésük volt elláttam azokat. Nekik nem volt sok mindenük, ezért ezt mind szeretetben adták vissza nekem, amire akkor a legnagyobb szükségem volt. Persze a "szüleimmel" ők sem mertek kikezdeni, de soha nem is köptek be semmiért. Emlékszem, egyszer elkötöttünk egy rendőrautót... Akkor sem voltunk valami tiszta állapotban...
A kocsma előtt sétáltunk, ami előtt volt egy rendőrautó.
-Ez mi? - néztem be a kocsma ablakán, ahol megláttam a söröző fakabátokat. - Embeeer és ezek figyelnek ránk? Szééép...
-Hé' Jess! - vigyorogtak rám. - Tudod, a kocsi üres... És be sincs zárva az ajtaja!
-Hmmm... - mentem az autóhoz egyre közelebb. Megálltam a vezető ajtaja mellett, és egy laza mozdulattal kinyitottam. - Hoppá! - néztem rá csodálkozva, majd a többiekre. - Ez mi volt? - kérdeztem ártatlan fejjel, majd beültem. - Pápárápápááá - énekelgettem, miközben a vezetékeket babráltam. Mikor felbőgött a kocsi motorja, öntelt vigyorral dőltem hátra. - Ez az picinyem! - mondtam vigyorogva, majd a fiúkra néztem. - Mennyi kértek fél óráért cicáim? - könyököltem az ülés támlájára. Elröhögték magukat, majd 3-an beszálltak mellém. A többiek nem mertek... Elindultunk, majd a rendőrök kifutottak a kocsmából. Ezerrel hajtottam az utakon, és röhögve bekapcsoltuk a szirénát. Hülyeségeket ordibáltunk a hangosítóba, miközben elkezdtek üldözni minket. Behajtottam egy zsákutca elé, pont keresztbe, hogy véletlen se legyen nekik olyan könnyű elkapni minket. Egyből kipattantunk, és átmásztunk a falon. Mire odaértek, mi már rég messze jártunk. Kifáradva álltunk meg Felix háza előtt. Egymásra néztünk és elkezdtünk iszonyat röhögni. Már a földön ültem, mikor megálltak mellettünk a rendőrök.
-Jó napot! Elnézést nem láttak erre pár fiatalt egy rendőrautóval hajtani? - mindenki full elkomolyodott.
-Egy rendőrautóval? - néztem rájuk kérdően. - Nem. - vontam meg a vállam, miközben magabiztosan a szemükbe néztem.
-Értem. Köszönjük. - ültek vissza, majd elhajtottak. A többiekre néztem kikerekedett szemekkel, majd még nagyobb röhögés tört ki belőlünk. - Anyád, ez mi volt? - néztem rájuk sírva.
-Balfaszok...
Mosolyogva nosztalgiáztam az erkélyemen, majd a telefonom csörgésére lettem figyelmes.
-Igen? - feküdtem le a jó hideg kőre.
-Csá csajszi! - kiabált bele Andrew.
-Szia édesem! - keltem fele egyből. - Na mi a helyzet?
-Semmi kincsem. Merre vagy?
-Itthon.
-Nem jössz le velünk Felix-hez?
-Hm... De lehet! - vigyorodtam el.
-Akkor fél óra és ott vagyunk érted. Okés?
-Oké!
-Sietünk! Csók!
-Puszi! - mondtam, majd lerohantam és elkértem magam apáéktól.
-Jó, de ma időbe gyere haza!
-Okés, köszönöm. - nyomtam le mind a kettőnek 1-1 puszit. Elkészültem és lementem a nappaliba.
-Mikor jönnek érted? - kérdezte anya, mire dudát hallottunk kintről.
-Most. - mondtam mosolyogva, majd felkeltem. - Sziasztok! - köszöntem el kedvesen, miközben kimentem.
-Hé csajszi!
-Jess!
-Drágám.
-Kislááány! - szálltak ki mind az 5-en a furgonjukból és egyszerre megöleltek.
-Istenem, de hiányoztatok! - mondtam megkönnyebbülve. Beszálltunk a kocsijukba és mentünk is Felix-ékhez. Ott tekertünk egy gyönyörű, hatalmas cigit.
-Jess csörög a telefonod! - mutatott az asztalon rezgő készülékre.
-Bazd meg! - mondtam nyűgösen, majd odanyúltam érte. - Mondd! - mentem ki az udvarra.
-Jess nincs kedved találkozni?
-Jim?
-Jess gyere már vissza!
-Drága igyekezz, indulunk.
-Mi hova? - néztem hátra.
-Hallod kincsem, gyere már! - karolt át Felix.
-Bocsi nem tudom ki, le kell tennem. - nyomtam ki a telefont.
-Megyek édesem! - nyomtam egy puszit az arcára. Kiderült, a partra mentünk folyni egy kicsit.
-Aaaanyád! - mondtam, miközben a homokban feküdtem. - Ez kurva jó! - tártam szét a karjaimat. Nem kellett fél perc se, és már mindenki mellém feküdt. Elszívtunk még egy cigit és innentől már totálkáros volt mindenki. Ez a 2 cigi ütősebb volt mint tegnap az a 6, vagy csak még rásegített a tegnapira, nem tudom. Hirtelen egy rántást éreztem a karomon, majd valaki megemelt.
-Hé! Te mit csinálsz?
-Jim vagyok, Jess barátja.
-Hagyjátok! - nyitottam ki a szemem. - Szeretlek titeket egyetleneim, most el kell mennem! - hunytam le a szemeimet. Jim elvitt a kocsijához és beültetett maga mellé. - Hova viszel? - néztem rá.
-Nálam alszol. Tisztulnod kell.
-Mi? Nem! Haza kell mennem!
-Nem mész haza!
-De, megígértem apának hogy hazamegyek időbe.
-És így akarsz hazaállítani?
-Hát ja. - vontam meg a vállam.
-Hazaviszlek, de majd csak később és ottmaradok veled.
-Nekem mindegy.
Felmentünk hozzájuk és én egyből lefeküdtem aludni, ő meg addig valamit babrált a gépén.
-Jess. - ölelt át valaki. - Jess kelj fel! - nyomott egy puszit az arcomra.
-11 óra van, hazaviszlek oké?
-Oké. - mondtam.
-Na, gyere.
-Nem tudok felállni. - mondtam remegve. - Jim szarul vagyok. - néztem rá. Felkapott és levitt a kocsiba.
-Idióta! Mit szívtatok?
-Gondolom normálisat. - döntöttem a fejem az ablaknak.
-Kurva jó
-Hé! Nem is tudom ki nyomta az orrom alá azt az undortó valamit!
-Ezt majd holnap megbeszéljük! - fordult el. Mikor odaértünk hozzánk, Jimmy-ék szerencsére nem voltak a közelben. Amilyen gyorsan tudtunk felszaladtunk és bezártam az ajtót. Már dőltem is volna el, de szerencsére Jim megfogott. Elvitt az ágyamhoz, és lefektetett.
Reggel az első mindjárt az volt, hogy szaladtam a WC-re okádni.
-A kurva életbe. - támaszkodtam meg a mosdókagylónál. - Felix, te állat mit adtál tegnap? - néztem bele a tükörbe.
-Jó reggelt! - lépett be Jim.
-Reggelt! - vetkőztem le és egyből a tus alá.
-Jól vagy?
-Nem. Az előbb hánytam és még mindig szédülök.
-Tudtam hogy nem kellene.
-De azért jólesett az a tegnapi. - tekertem magam köré egy törölközőt. Rendbe szedtem magam, majd Jim elé álltam. - Köszönöm, hogy tegnap elvittél.
-Nincs mit és ne haragudj a poros dolog miatt. - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Kvittek vagyunk! - támaszkodtam meg a szekrényemen. Oldalra nézett kicsit szomorú arccal, majd elé léptem és romantikusan megcsókoltam.
-Jim nem kellene! - néztem a szemeibe.
-De, kellene! - bólogatott, miközben a kezei egy lejjebb csúsztak. Elkezdte puszilgatni a nyakam, majd hátrébb lépkedtünk. Az ágynál kötöttünk ki és szépen lassan levetkőztettük egymást.
Miért csinálom ezt vele? Jobbat érdemel nálam...
~
-Jobb hogyha most elmész! - vettem fel a melltartómat.
-Mert?
-Jim! - néztem rá értetlenül. - Mit akarsz tőlem?
-Nem tudom. - vonta meg a vállát.
-Drága, jobbat érdemelsz nálam! - ültem elé.
-De te más vagy!
-Nem! - néztem a szemeibe.
-Az a baj hogy fiatalabb vagyok?
-Nem, Jim! Te egy nagyon jó srác vagy, és a kor az meg nem számítana, mivel csak 1 év van köztünk. Én vagyok az, aki nem bír megmaradni egy ember mellett! Nevezhetsz olcsó ribancnak, de én így élvezem az életet.
-Szóval én is csak egy egyéjszakás "kaland" voltam?
-Nem egyéjszakás. - mosolyodtam el. - Vagyis inkább úgy mondod, ahogy te érzed! - néztem a szemeibe. Megfogta a kezeimet és elkezdett az ujjainkkal játszani. Mind a ketten csak néztünk lefelé, de megszólalni nem tudtunk.
-Majd hívlak. - mondta halkan, majd felkelt.
Istenem... Kár volt elmennem vele a partra!
-Ez mi volt? - lépett be Jimmy.
-Mi? - néztem rá ártatlanul.
-Jim! - mutatott hátra zavart arccal.
-Ja, semmi. - vontam meg a vállam.
-Jó, nem tudom mi folyik itt, de holnap elmegyünk együtt LA-be. Körbenézünk kicsit.
-Tán anya rávett, hogy gyere el velünk "vásárolni".
-Valami olyasmi. - mondta nevetve. - De legalább együtt leszünk.
-Az igaz. - mosolyodtam el. Adott egy puszit, majd kiment.
Kimentem az erkélyre, és rágyújtottam... Úgy döntöttem, este megint elmegyek a bandával.
Felhívtam őket, és este 9-kor már otthon sem voltam. Elszívtunk egy 3 cigit, majd elmentünk ismét Felix házába. Nem bírtam a véremmel, így rámásztam Andrew-ra, de csatlakozott hozzánk Zack is. Az este nagy része, így édes-hármasban telt. A többiek már majdnem bealudtak, ezért még tekertünk egyet, de ettől mindenki kiütötte magát. Már kezdett hányingerem lenni, de szerencsére arra volt eszem, hogy még normálisan felöltözzek. Hajnali 2-kor, megindultam haza, gyalog. Nem tudom hogy volt merszem egyáltalán kilépni ilyenkor, de egyáltalán nem voltam magamnál... Mikor hazaértem, egyből be az ágyba, és alvás...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése