2.fejezet: " Suburban "
Blandina:
Másnap reggel mosollyal az arcomon keltem fel.
-Kisasszony, öltözzön! Már így is késében van!
-Mi? - néztem a dadusra zavartan. - Honnan?
-A maga partija van ma! Végre 16 éves lett, ezt meg kell ünnepelniük! A ruháját már kikészítettem, mindenki lent várja magát.
-Azonnal dadus! - keltem fel, majd felvettem a ruhámat, beállítottam a hajamat, enyhe smink és rohantam is le. Anyám elégedetlenül jött oda hozzám, majd megfogta a kezem és odavitt kereszapuhoz.
-Blandina. - mosolygott rám.
-Keresztapu! - szorítottam magamhoz.
-De megnőttél! Mi a helyzet?
-Á, semmi különös.
-Nos, akkor egyből rátérnék a lényegre. Az a helyzet, hogy felkérném Blandina-t egy fotózásra. Az egyik ügynökség pont ilyen lányt keres.
-Micsoda? Megőrültél? - nézett rá anyám kiakadva. - Blandina... Kérlek beszélhetnénk? - nézett rám.
-Persze! - mentem el, de még olyan távolságba maradtam, hogy halljam őket.
-Nem tudhat róla a világ! Értsd meg!
-De miért féltitek ennyire?
-Még rájönnek mindenre!
Még rájönnek mindenre?? Mi a franc folyik itt?
Hirtelen valaki elrántott.
-Hé' - mondtam, de mikor megláttam ki, vagyis kik azok, azonnal elmosolyodtam. - Hogy jutottatok be?
-Matt segített. - vigyorgott Zacky.
-Na, de akkor nézzünk körbe. - ment befelé Jimmy.
-Már most unalmas. - mondta Briant, majd Jimmy után ment.
-Odaköszönök a szülőknek. - mosolygott rám Matt.
-Mi újság? - mosolygott rám Zacky.
-Elég unalmas ez az egész... Nem iszunk valamit? - mosolyogtam rá.
-De. - vonta meg a vállát.
-Ittál már Suburban-t?
-Hogy mit? - nézett rám zavartam, majd elnevettem magam.
-Suburban. A lényege, hogy tele van alkohollal. Barna rum, Whiskey, meg vörösbor van benne. Meg persze van még 1-2 hozzávaló, de azok nem valami veszélyesek. 2 Suburban-t Ted légyszi. - mosolyogtam a pultosra.
-Érdekesen hangzik. - mosolygott rám. - Rapunzel van valami baj? - nézett rám
-Hát, csak. - mondtam, majd a szemeibe néztem. - Semmi. - mosolyodtam el.
-Blandina? Nekem elmondhatod. - mondta. Anyáékra néztem, akik már mással beszéltek. Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem.
-Anyámék valamit titkolnak előttem. - mondtam halkan. - Az előbb, a keresztapám felkért egy fotózásra. Anyám elküldött, hogy ne halljam mit beszélnek... Természetesen kihallgattam őket. Annyit hallottam, hogy " Nem tudhat róla senki ", meg, hogy " Még rájönnek mindenre ". - néztem rá kicsit kétségbeesetten.
-Nyugalom, biztos nem rólad volt szó.
-Hát, nem tudom. Mindenesetre, végre itt van a rendelésem. Köszi Ted! - mosolyogtam rá.
-Ugyan, nincs mit! - tette elénk. Én egyből megfogtam és lehúztam az egészet.
-Nem gyors egy kicsit - kérdezte Zacky vigyorogva.
-Ted, még egyet!
A 6. után, már mindenen nevettem.
-Csak még egyeeet! - mondtam a pultnál, de Zacky nem engedte.
-Nem-nem, most szépen felmegyünk. Letusolsz, lefekszel aludni és holnap majd szépen felhívlak hogy mi a helyzet. - kísért be a házba.
-Zackyyyy. - öleltem át, majd előrefutottam.
-Hé' Rapunzel! - mondta, majd futott utánam. Elkezdtem énekelni valami idióta gyerekdalt, közben végig ugráltam a folyosókon. Kivettem az egyik vázából egy szál orchideát és azzal futkostam körbe-körbe. - Rapunzel, most már elég!
-Már miért lenne elég? - álltam meg egy perce. - Soha nem szórakoztam ilyen jól! - mosolyogtam rá.
-Mi az a kezedbe?
-Orchidea. - vigyorogtam rá. - Ha kitalálod miért pont ezt vettem el, akkor - lépegettem hátra. Kicsit értetlenül nézett rám.
-Akkor? - kérdezte, majd elnevettem magam és elakartam futni megint, de megfogta a kezemet és magához rántott. Kuncogva a szemeibe néztem, de ott csak komolyságot találtam.
-Annyira, de belemásztál a fejembe... - mondta halkan. Egyre közelebb hajolt és az utolsó pillanatban elnevettem magam, majd elindultam a szobámba. Természetesen jött utánam.
Zacky:
-Hol van? - jött oda Matt, pont mikor kiléptem a szobájából.
-Lefektettem aludni. Elég csúnyán leitta magát. - indultunk kifelé.
-Értem. A szülei nem is nagyon keresték.
-Amúgy ez milyen "ünnepség" volt?
-Tegnap volt a születésnapja és ezért volt ez az egész.
-Akkor ezért szöktetted ki tegnap?
-Ja. - vigyorgott rám. - Megérdemli, hogy kicsit szabadabb legyen.
-Amúgy, mondott valamit, hogy a szülei mit beszéltek. Valami " Nem tudhat róla senki ", " Még rájönnek mindenre ".
-Hát, tudod, az ő szülei igazából. - kezdett bele, majd egy órás sztorit mesélt el. Lehidaltam a hallottaktól... - Szóval, ez a szitu vele!
-Ez durva.
-Ja, de ezt nem tudhatja meg senki! - nézett rám fenyegetően.
-Tudom.
-Kisasszony, öltözzön! Már így is késében van!
-Mi? - néztem a dadusra zavartan. - Honnan?
-A maga partija van ma! Végre 16 éves lett, ezt meg kell ünnepelniük! A ruháját már kikészítettem, mindenki lent várja magát.
-Azonnal dadus! - keltem fel, majd felvettem a ruhámat, beállítottam a hajamat, enyhe smink és rohantam is le. Anyám elégedetlenül jött oda hozzám, majd megfogta a kezem és odavitt kereszapuhoz.
-Blandina. - mosolygott rám.
-Keresztapu! - szorítottam magamhoz.
-De megnőttél! Mi a helyzet?
-Á, semmi különös.
-Nos, akkor egyből rátérnék a lényegre. Az a helyzet, hogy felkérném Blandina-t egy fotózásra. Az egyik ügynökség pont ilyen lányt keres.
-Micsoda? Megőrültél? - nézett rá anyám kiakadva. - Blandina... Kérlek beszélhetnénk? - nézett rám.
-Persze! - mentem el, de még olyan távolságba maradtam, hogy halljam őket.
-Nem tudhat róla a világ! Értsd meg!
-De miért féltitek ennyire?
-Még rájönnek mindenre!
Még rájönnek mindenre?? Mi a franc folyik itt?
Hirtelen valaki elrántott.
-Hé' - mondtam, de mikor megláttam ki, vagyis kik azok, azonnal elmosolyodtam. - Hogy jutottatok be?
-Matt segített. - vigyorgott Zacky.
-Na, de akkor nézzünk körbe. - ment befelé Jimmy.
-Már most unalmas. - mondta Briant, majd Jimmy után ment.
-Odaköszönök a szülőknek. - mosolygott rám Matt.
-Mi újság? - mosolygott rám Zacky.
-Elég unalmas ez az egész... Nem iszunk valamit? - mosolyogtam rá.
-De. - vonta meg a vállát.
-Ittál már Suburban-t?
-Hogy mit? - nézett rám zavartam, majd elnevettem magam.
-Suburban. A lényege, hogy tele van alkohollal. Barna rum, Whiskey, meg vörösbor van benne. Meg persze van még 1-2 hozzávaló, de azok nem valami veszélyesek. 2 Suburban-t Ted légyszi. - mosolyogtam a pultosra.
-Érdekesen hangzik. - mosolygott rám. - Rapunzel van valami baj? - nézett rám
-Hát, csak. - mondtam, majd a szemeibe néztem. - Semmi. - mosolyodtam el.
-Blandina? Nekem elmondhatod. - mondta. Anyáékra néztem, akik már mással beszéltek. Sóhajtottam egyet, majd megráztam a fejem.
-Anyámék valamit titkolnak előttem. - mondtam halkan. - Az előbb, a keresztapám felkért egy fotózásra. Anyám elküldött, hogy ne halljam mit beszélnek... Természetesen kihallgattam őket. Annyit hallottam, hogy " Nem tudhat róla senki ", meg, hogy " Még rájönnek mindenre ". - néztem rá kicsit kétségbeesetten.
-Nyugalom, biztos nem rólad volt szó.
-Hát, nem tudom. Mindenesetre, végre itt van a rendelésem. Köszi Ted! - mosolyogtam rá.
-Ugyan, nincs mit! - tette elénk. Én egyből megfogtam és lehúztam az egészet.
-Nem gyors egy kicsit - kérdezte Zacky vigyorogva.
-Ted, még egyet!
A 6. után, már mindenen nevettem.
-Csak még egyeeet! - mondtam a pultnál, de Zacky nem engedte.
-Nem-nem, most szépen felmegyünk. Letusolsz, lefekszel aludni és holnap majd szépen felhívlak hogy mi a helyzet. - kísért be a házba.
-Zackyyyy. - öleltem át, majd előrefutottam.
-Hé' Rapunzel! - mondta, majd futott utánam. Elkezdtem énekelni valami idióta gyerekdalt, közben végig ugráltam a folyosókon. Kivettem az egyik vázából egy szál orchideát és azzal futkostam körbe-körbe. - Rapunzel, most már elég!
-Már miért lenne elég? - álltam meg egy perce. - Soha nem szórakoztam ilyen jól! - mosolyogtam rá.
-Mi az a kezedbe?
-Orchidea. - vigyorogtam rá. - Ha kitalálod miért pont ezt vettem el, akkor - lépegettem hátra. Kicsit értetlenül nézett rám.
-Akkor? - kérdezte, majd elnevettem magam és elakartam futni megint, de megfogta a kezemet és magához rántott. Kuncogva a szemeibe néztem, de ott csak komolyságot találtam.
-Annyira, de belemásztál a fejembe... - mondta halkan. Egyre közelebb hajolt és az utolsó pillanatban elnevettem magam, majd elindultam a szobámba. Természetesen jött utánam.
Zacky:
-Hol van? - jött oda Matt, pont mikor kiléptem a szobájából.
-Lefektettem aludni. Elég csúnyán leitta magát. - indultunk kifelé.
-Értem. A szülei nem is nagyon keresték.
-Amúgy ez milyen "ünnepség" volt?
-Tegnap volt a születésnapja és ezért volt ez az egész.
-Akkor ezért szöktetted ki tegnap?
-Ja. - vigyorgott rám. - Megérdemli, hogy kicsit szabadabb legyen.
-Amúgy, mondott valamit, hogy a szülei mit beszéltek. Valami " Nem tudhat róla senki ", " Még rájönnek mindenre ".
-Hát, tudod, az ő szülei igazából. - kezdett bele, majd egy órás sztorit mesélt el. Lehidaltam a hallottaktól... - Szóval, ez a szitu vele!
-Ez durva.
-Ja, de ezt nem tudhatja meg senki! - nézett rám fenyegetően.
-Tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése