SM 4.

4.fejezet: " Kids "

Kenadee:

Ahogy hazaértünk a nászútról, az első utam Austin-hoz vezetett.
-Kenadee! - ölelt át azonnal. - Szia!
-Szia!
-Milyen volt az utazás?
-Gyönyörű! - mosolyogtam. - És elég részeges. - mondtam nevetve.
-Hát azt mindjárt gondoltam. - ültünk le a konyhába.
-Austin, valamiről beszélnünk kellene. - néztem rá nagy szemekkel.
-Mi az?
-Mowgli-val beszélgettünk egy kicsit és szeretnénk gyereket vállalni, de én nem akarok szülni. Még... - néztem rá.
-Örökbe szeretnél fogadni egy gyereket?

-Igen és már beszéltünk is egy árvaházzal, de nem vagyok biztos a döntésemben. A karrierem rendben van és nem készülünk egyenlőre új albumot csinálni plusz a turnénknak is most lett vége, maximum 1-2 alkalommal lépnénk fel. Lenne időm rá, de nem vagyok benne biztos.
-Mowgli szeretné?
-Nagyon! Már 2 éve nyaggat azzal, hogy legyen gyerekünk, de én még nem mertem bevállalni. És lehet, hogy így már 20 évesen is még nagy kockázat lenne?

-Szerintem nem. - mosolygott rám. - Jók szülők lennétek mind a ketten, próbáljátok meg.
-És, eljönnél velünk?
-Persze! - mondtam.

~

-Biztosak vagyunk benne? - néztem Mowgli-ra a kocsiban.
-Igen!
-Na, igyekezzünk! - szállt ki már totál felpörögve Austin.
Bent iszonyatosan sok gyerek volt és nagy hangzavar. Más-más korosztály, származás, benyomás. Nagyon sok cuki gyerek volt...

Austin leült közéjük egy olyan kis székre és elkezdett játszani velük. Mi persze kiröhögtük őt, és leültünk mellé a földre. Egy 6 év körüli kisfiú odajött és elkezdte nézegetni Austin tetkóit.
-Nagyon tetszik a tetkód. - fogdosta a karját... Mintha magamat láttam volna.
-Tetszenek?
-Aha. Nem fájt?
-Nem, inkább jó érzés volt.
-Jó érzés? - nézett rá kicsit értetlenül. - Neked is van? - jött oda hozzám.

-Igen, nézd csak! - tűrtem fel a pólóm ujját mosolyogva.
-De a tetkó nem lányos. És az ujjaidon is vannak. Fú, akarok én is!
-Ha nagy leszek, biztos lehet neked is!
-Nekem már most is van! - mutatta meg a vállán lévő, gondolom olyan rágós tetkót. Egy csillagot ábrázolt, ami élénk sárga volt.
-Fú, de király! - fogtam meg. - Nem fáj?
-Nem, ezt csak ragasztani kellett. De sajnos le fog kopni. - vonta meg a vállát.
-Hogy hívnak kisöreg? - mosolygott rá Mowgli.
-Mitch. - ahogy ezt kimondta, kicsit kihúztam magam, és egyre jobban figyeltem rá. Láttam, hogy Austin és Mowgli engem néznek.
-És mond Mitch, mit szeretsz csinálni?

-Gyűjtöm a motorokat és nagyon szeretek zongorázni, bár még nem tudok annyira.

-Megmutatod a motorjaidat?
-Persze, gyere! - fogta meg a kezem, majd elmentünk a szobájába. - Itt vannak! - húzta ki a fiókját, amibe szépen bele voltak állítva a kis motorok. Egyesével elmagyarázta melyik milyen, én pedig csak mosolyogva hallgattam végig.
-És mond Mitch, hol vannak a szüleid?
-Nem tudom. Nem láttam őket egy éve. Azt mondták, majd eljönnek értem, de nem beszéltem velük azóta. Ez volt az utolsó ajándékuk. - mutatott fel egy kis piros motort. - Azóta gyűjtöm őket.
-És nem szeretnél egy új családot?

-Igazából a tanító nénik mindig azt mondják, hogy olyan rossz vagyok, hogy egyszer az ördög fog eljönni értem, - mondta, majd elnevettem magam. - de azért jó lenne egy anyu meg egy apu. - bólogatott. Úgy viselkedik, mint egy felnőtt, vagyis úgy akar mint egy felnőtt. Nagyon jópofa kissrác.

-Mit szólnál, ha most hazavinnélek? - néztem rá sunyin.
-Az király lenne! - kezdett el rugózni az ágyon, hatalmas vigyorral.
-Akkor most elrabollak! - kaptam fel azonnal ő pedig csak nevetett. Pörögtem vele egy párat, majd felvettem a nyakamba. - Kapaszkodj!
-Oké! - mondta még mindig nevetve, majd kimentünk az ajtón.
-Azt hiszem ez eldőlt. - mondták a nevelői előtt állva a fiúk.
-Mitch, ő a te nagyapád, Austin!
-Szia tetkós fiú! - integetett neki a nyakamból.
-A nagyapu jobban tetszene, de így is jó. - mondta nevetve.
-Ő pedig az apukád, Mowgli.
-Mowgli? Ezt a nevet még nem hallottam, de tetszik. - vágott elégedett fejet, mire mosolyogva megvontam a vállam.
-Remélem jól megleszünk! - nézett rá.
-Az biztos. - bólogatott Mitch.

-Mi már döntöttünk névügyileg. - vigyorgott rám Austin.
-Mitch Wentz-Lucker.

-Na mit szólsz hozzá? Kicsiharcos?
-Tetszik. Különleges.

-Akkor pacsit rá! - tartotta felé a kezét Austin, Mitch pedig belecsapott. Azt hiszem nem kellene, hogy annyi hülyeséget megtanítson neki Austin...