4.fejezet: " Egyenlet "
Andrea:
4 hete lassan hogy elkezdődött a suli. A legutóbbi eset óta, nem is találkoztam Vic-el. Szokásomhoz hívem a könyvtárban tanultam szinte estig. Hulla fáradt voltam és véletlen elaludtam a könyveim felett. Igazából nem is aludtam olyan mélyen, csak nem nagyon fogtam fel a dolgokat. Éreztem, hogy valaki leül mellém, rákönyököl az asztalra és engem néz. Lassan elkezdi birizgálni a hajam, de még mindig bámul. Kinyitottam a szemeimet, de senki nem volt ott. Kicsit csalódottan néztem körbe... Azt hittem, csak álmodtam az egészet, de nem. Mikor a mellettem lévő székre néztem, megláttam leesve egy sapit. Visszatettem a könyveket és visszamentem a koliba, az újonnan szerzett sapimmal együtt. Kicsit elbambultam, miközben a folyosón mentem és nekimentem valakinek, de most kivételesen nem estem el.
-Bocsi! - kerültem ki. Túlságosan fontos volt a gondolatmenetem ahhoz, hogy megálljak bárkivel is. Berontottam a szobába és leírtam egy lapra egy egyenletet, amit gyors ott meg is oldottam, abból jött még egy és még egy.
-Azt.Kurva. - néztem a lapra kikerekedett szemekkel, majd elkaptam egy könyvet és megkerestem az általam alkotott képletet... Azt a tananyagot, csak az utolsó évben fogják tanítani!
Be kell mennem megmutatni a professzornak...
Elraktam a könyvet meg a papírt egy táskába és mikor megfordultam az ijedtségtől kicsit hátrébb léptem, pontosabban majdnem felültem a kis polcomra.
-Ti? - néztem körbe. Csak Jamie és Mike volt ott kivételesen.
-Beszélnünk kellett Emili-vel. De inkább tőled kérdezhetnénk, berontasz és elkezdesz valamit villámgyorsan írni valamit! - mondták röhögve, majd elnevettem magam.
-Ja, értem. Nekem el kell ugranom valahova! Bocsi, sietek! - rohantam ki a táskámmal együtt. Szaladtam vissza a suliba, annak reményében hogy a tanár még bent van.
-Professzor úr! - rohantam le a lépcsőn az asztala felé.
-Á, Andrea, mi szél hozott erre? Az órának már vége van!
-Igen, de ezt nézze! - raktam elé a papírt. - Ezen csak így a gondolkodtam, megnéztem a könyvet, de
-Ezt hogy csináltad?
-Csak, hazafelé gondolkodtam és jött egy ötlet, hogy így is meg lehet oldani, és
-Andrea? Gratulálok! - mosolyodott el. - Maga tudja, a 4. első féléves anyagát! Ezzel megoldott mindent! - mondta, majd elkezdtünk erről beszélni. Akkor vettem észre, hogy a sapka még mindig a kezemben van. Egy óra elmélkedés után elindultam vissza, totál feldobva. A koli előtt még találkoztam a fiúkkal.
-Mi ez a hatalmas mosoly?
-Annyit mondok, hogy lediplomázhatnák már lassan. Előrébb vagyok mint a többiek. - vigyorogtam rájuk.
-És az jó?
-Nagyon! - bólogattam.
-Az nem Vic sapija? - fogta meg Jamie.
-Nem tudom, a könyvtárba találtam mellettem leesve a földre. Az övé?
-Szerintem igen.
-Akkor visszaadnátok neki? - nyújtottam feléjük mosolyogva.
-Bocsi, de sietünk, add neki vissza majd te! - mondták vigyorogva, majd elmentek.
-Bunkók! - mentem be a koliba. Siettem vissza a szobába és megint nekimentem Vic-nek, MAJDNEM! Mikor megláttam, kicsit hátrébb léptem.
-Már majdnem másodszorra!
-Mi?
-Annyira el voltál bambulva nemrég, hogy nekem jöttél. - vigyorgott.
-Bocsi! - mondtam mosolyogva. - Amúgy, ez a tiéd? - mutattam fel a sapit.
-Azt hiszem igen. - fogta meg, majd a szemeibe néztem.
-Miért nézel mindig? - néztem rá ártatlanul, nagy szemekkel.
-Hát...
-Ha valamit kérdezni akarsz, itt a lehetőség! - ráztam meg lazán a fejem. - Vic miért voltál ott a könyvtárba és miért bámulsz állandóan? - léptem kicsit közelebb.- Vic? - néztem a szemeibe, de semmi. - Bocsi, de sietek! Szia! - mondtam monoton hangon, majd visszasiettem.
-Ez meg mi volt?
-Mi?
-Csak így lerendezted szegényt? Azért megmondhattad volna neki, hogy semmi nem akarsz mivel van barátod!
-Mi? Nincs pasim! Oké?
-Akkor ki az a srác?
-A fiú akivel találkoztam, csak az unokatestvérem volt! Itt tanít egy közeli gimiben, ennyi! Érted?
-A többiekkel azt hittük, hogy a barátod és Vic ezért nem mer közeledni hozzád!
-Esküszöm, hogy ti nem vagytok
-Helló cunciiik! - rontott be Harold jókedvűen, egy üveg borral a kezében.
-Szia! - köszöntünk kedvesen.
-Na mi a helyzet veletek? - ült le az ágyamra.
-Semmi, éppen veszekszünk.
-Jaj, ne már! - bontotta ki az üveget. - Inkább igyunk! - vigyorgott ránk.
-Bocsi! - kerültem ki. Túlságosan fontos volt a gondolatmenetem ahhoz, hogy megálljak bárkivel is. Berontottam a szobába és leírtam egy lapra egy egyenletet, amit gyors ott meg is oldottam, abból jött még egy és még egy.
-Azt.Kurva. - néztem a lapra kikerekedett szemekkel, majd elkaptam egy könyvet és megkerestem az általam alkotott képletet... Azt a tananyagot, csak az utolsó évben fogják tanítani!
Be kell mennem megmutatni a professzornak...
Elraktam a könyvet meg a papírt egy táskába és mikor megfordultam az ijedtségtől kicsit hátrébb léptem, pontosabban majdnem felültem a kis polcomra.
-Ti? - néztem körbe. Csak Jamie és Mike volt ott kivételesen.
-Beszélnünk kellett Emili-vel. De inkább tőled kérdezhetnénk, berontasz és elkezdesz valamit villámgyorsan írni valamit! - mondták röhögve, majd elnevettem magam.
-Ja, értem. Nekem el kell ugranom valahova! Bocsi, sietek! - rohantam ki a táskámmal együtt. Szaladtam vissza a suliba, annak reményében hogy a tanár még bent van.
-Professzor úr! - rohantam le a lépcsőn az asztala felé.
-Á, Andrea, mi szél hozott erre? Az órának már vége van!
-Igen, de ezt nézze! - raktam elé a papírt. - Ezen csak így a gondolkodtam, megnéztem a könyvet, de
-Ezt hogy csináltad?
-Csak, hazafelé gondolkodtam és jött egy ötlet, hogy így is meg lehet oldani, és
-Andrea? Gratulálok! - mosolyodott el. - Maga tudja, a 4. első féléves anyagát! Ezzel megoldott mindent! - mondta, majd elkezdtünk erről beszélni. Akkor vettem észre, hogy a sapka még mindig a kezemben van. Egy óra elmélkedés után elindultam vissza, totál feldobva. A koli előtt még találkoztam a fiúkkal.
-Mi ez a hatalmas mosoly?
-Annyit mondok, hogy lediplomázhatnák már lassan. Előrébb vagyok mint a többiek. - vigyorogtam rájuk.
-És az jó?
-Nagyon! - bólogattam.
-Az nem Vic sapija? - fogta meg Jamie.
-Nem tudom, a könyvtárba találtam mellettem leesve a földre. Az övé?
-Szerintem igen.
-Akkor visszaadnátok neki? - nyújtottam feléjük mosolyogva.
-Bocsi, de sietünk, add neki vissza majd te! - mondták vigyorogva, majd elmentek.
-Bunkók! - mentem be a koliba. Siettem vissza a szobába és megint nekimentem Vic-nek, MAJDNEM! Mikor megláttam, kicsit hátrébb léptem.
-Már majdnem másodszorra!
-Mi?
-Annyira el voltál bambulva nemrég, hogy nekem jöttél. - vigyorgott.
-Bocsi! - mondtam mosolyogva. - Amúgy, ez a tiéd? - mutattam fel a sapit.
-Azt hiszem igen. - fogta meg, majd a szemeibe néztem.
-Miért nézel mindig? - néztem rá ártatlanul, nagy szemekkel.
-Hát...
-Ha valamit kérdezni akarsz, itt a lehetőség! - ráztam meg lazán a fejem. - Vic miért voltál ott a könyvtárba és miért bámulsz állandóan? - léptem kicsit közelebb.- Vic? - néztem a szemeibe, de semmi. - Bocsi, de sietek! Szia! - mondtam monoton hangon, majd visszasiettem.
-Ez meg mi volt?
-Mi?
-Csak így lerendezted szegényt? Azért megmondhattad volna neki, hogy semmi nem akarsz mivel van barátod!
-Mi? Nincs pasim! Oké?
-Akkor ki az a srác?
-A fiú akivel találkoztam, csak az unokatestvérem volt! Itt tanít egy közeli gimiben, ennyi! Érted?
-A többiekkel azt hittük, hogy a barátod és Vic ezért nem mer közeledni hozzád!
-Esküszöm, hogy ti nem vagytok
-Helló cunciiik! - rontott be Harold jókedvűen, egy üveg borral a kezében.
-Szia! - köszöntünk kedvesen.
-Na mi a helyzet veletek? - ült le az ágyamra.
-Semmi, éppen veszekszünk.
-Jaj, ne már! - bontotta ki az üveget. - Inkább igyunk! - vigyorgott ránk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése