YMH 16.

16.fejezet: " Music is my fu*kin' life! "

Jessie:

A próbára végül tényleg eljött velem Will. Egy cseppet sem voltam ideges, mivel már elég sokszor előadtuk emberek előtt ezeket a számokat.

"-I'm strong, but love is evil!" - énekeltem csukott szemmel, megpróbáltam magam totálisan odaadni a zenének.
Kivettem a mikrofont és elkezdtem járkálni a garázsba. Ez a szám volt a kedvencem, mivel ezt írtam először. Ahhoz képest elég jól sikerült.
Will mosolyogva nézte végig az egészet. Azt szerettem a próbákban, ha hibáztam senki nem szólt meg érte, csak haladtam tovább. Azt csináltak közbe amit akartam. Piszkáltam Ferd apjának a szerszámait, rajzolgattam a falra meg ilyenek. Persze azért megpróbáltam mindig odafigyelni a részletekre is éneklés közbe, de van, amikor nincs kedve az embernek próbálni.
Mikor véget ért a szám, Will elkezdett tapsolni.
-Na? - mosolyogtam rá.
-Nektek biztos, hogy nincs még albumotok? - nézett rám vigyorogva. - Nem értem, hogy hol voltatok eddig! - mondta mosolyogva.
-Nincs kedved beállni? - nézett George Will-re. - Van még egy gitár ha gondolod.
-Ja, még úgysem zenéltünk híres emberekkel.
-Kivéve Jessie-t. Ő már egy celeb!
-Anyád a celeb! - mondtam, miközben a mikrofont igazgattam. Elröhögték magukat, majd adtak Will-nek egy gitárt.
-Tessék! - adta oda neki a kottát mosolyogva Andrew.
-Kössz. - mondta, majd leguggolt, letette a földre a kottát és elkezdte magának játszani.
-Megvagy? - néztem rá.
-Aha. - állt fel. - Kössz. - adta vissza a kottákat.
-Őőő, nem kell már?
-Nem. - mosolygott rá, majd elkezdtünk játszani.
Kurva jól nyomta... Random szólókat is tett bele és annyira jól sikerült, hogy a végén csak sokkolva néztem körbe.
-Ez baszott jó volt!
-Nem akarsz jönni mindig?
-Inkább gyere át ebbe a bandába.
-Jess, mi eddig őt miért nem ismertük?

-Mert telebeszélitek a fejét hülyeségekkel.
-Maradok a sajátomba, de ezt ti is megtudjátok csinálni. - mosolygott körbe. - Csak érzésből kell az egészet!

~

pár nappal később

~

-Izgulsz?
-Eléggé!
-Amúgy nem értem... Még nincs albumotok, de már koncertezhettek?
-Végül is, az of Mice and Man-nek vagyunk az előzenekarja és így is apám miatt van ilyen lehetőségünk. Ha a nagyfőnöknek megtetszik, jöhet az album, ha nem, akkor maradnak a kiskocsmák. - vontam meg a vállam.
-Jess, gyere!
-Szoríts! - pusziltam meg Will-t.
-Szeretlek!

Ahogy kiértünk, hatalmas tömeg fogadott minket... Mire a színpadra léptem, a zene már el is kezdődött.

Halvány mosollyal az arcomon fogtam meg a mikrofont. Körbenéztem, majd elkezdtem énekelni. Az első szám alatt totál merev voltam. Alig mozogtam és csukva volt végig a szemem.
-Engedd el magad egy kicsit! - suttogta oda George. - Nem lesz ez így jó!
Vettem egy mély levegőt, majd belesikítottam a mikrofonba.
-Hey LA! Örülünk, hogy itt lehetünk, ez az első fellépésünk, szóval, fogadjatok minket, sok szeretettel! Mi vagyunk, az - itt mindenki vett egy mély levegőt - Annoying Waaaaar! - együtt hörögtük, ordibáltuk, sikítottuk be a nevünket, majd elkezdtük azonnal játszani a második számot. Kivettem a mikrofont és végre tényleg elengedtem magam. Ugyan azt csináltam, mint próbán. Járkáltam, odamentem a fiúkhoz, a dobok mögé. Csak pörgős zenéket játszottunk, így meg volt az egész banda hangulata.

Kezdtem  magam egyre jobban megadni a zenének és nem a közönségre koncentrálni, amiből csak idegesség lett volna. Még ha kicsi segítséggel is, de sikerült eljutnunk idáig. Ez híres banda előzenekarja vagyunk, viszont csak egy estére. De ha tetszik a kiadónak a koncert, már nekünk lesz előzenekarunk pár hónapon belül, ebben biztos vagyok.
A közepe felé, már semmi nem tudott kizökkenteni. Imádtam, hogy ilyen hosszú volt a hajam... Így legalább tudtam dobálni mindenfelé. Ahogy elnéztem a közönséget, tetszett az előadásom nekik.

A fiúk mosolyogva vették észre, hogy végre önmagam vagyok. Azt hiszem kellőképpen feldobtuk a hangulatot.
A végén elég fáradtan mentünk vissza az öltözőbe, ahol már pár riporter fogadott minket.
Leültünk és elkezdtek kérdezgetni...
-Jessie, a zene mennyire hat ki az életére?
-A zene a kibaszott életem. - gyújtottam rá.

-Mit gondolnak tetszett a közönségnek a koncertjük?

-Hát remélem.
-Szerintem kurva jó volt.
-Mi beleadtunk mindent.

-Mennyire befolyásolja önöket az, hogy Jessie, The Rev lánya?

-Semennyire.
-Ő ugyan az, végre megtalálta a helyét.

-Mikor alakították a bandát?

-Hát, olyan 6-7

-Igen, 6 éve kb.

-Mindig is csak rock zenét játszottak?

-Nemfeltétlenül.
-Kicsit poposabb számokat is, de vannak feldolgozásaink persze, belekeveredik néha egy kis punk is.

-Mióta játszanak bármilyen hangszeren?

-6 éves koromtól gitározok.
-8 évesen kezdtem dobolni.
-4 évesen adta apám az ölembe a basszusgitárt.
-6 évesen kaptam meg az első akusztikus gitáromat.

-Ovis korom óta jártam a kórusba és a fiúk által tanultam meg gitározni meg dobolni.

Végre elmentek, mi pedig tudtunk egy kicsit pihenni...