YMH 18.

18.fejezet: " Under the water... "

Jess:

Végül tetszett a kis koncertünk a tagnak, úgyhogy következő hónapban indulnak a felvételek. Ma estére meghívtak minket egy TV műsorba, az adás végén eljátszani egy számot és persze beszélgetni egy kicsit.

-Szóval Jess, milyen érzés egy híresség lánya lenni?

J: Ugyan olyan, mint előtte.

-Hogy érted azt, hogy olyan, mint előtte?

J: Itt nem a hírességen, hanem a családon van a hangsúly. De ez más téma.

-Hogy érzitek, felkészültetek a felvételekre?

Fr: Hát, igazából még van egy hónap, de igen elég régóta fel vagyunk rá készülve.
A: Talán a banda megalakulása óta várjuk ezt a pillanatot, szóval igen, eléggé!

-Milyen volt az Of Mice and Man-el koncertezni és volt utána egy kis after-party is?

J: A koncert eszméleten jó volt. Bár én már ugye egyszer találkoztam velük, de nagyon jó volt

G: Az after-party... Hmm, nem sokra emlékszem belőle. Jess?

J: Ezt a témát ne feszegessük!

Fe: Nagyon jó fejek és remélem lesz még alkalmunk velük együtt koncertezni és persze bulizni is.

-Jess, igaz, hogy a bulin kicsit összekaptál Will Perry-vel?

J: Őőő, igaz.

-És hogy alakultak a dolgok?

J: Megbeszéltük a dolgokat. - a f*szt beszéltük meg...

-Srácok hogy érzitek, sikeresek lesztek a zeneiparban?

G: Velünk van egy celeb!

J: Anyád a celeb! - mondtam, mire elröhögték magukat. - De most komolyan! - nevettem el én is magam.

-Felkerült nemrég az internetre, egy videótok, ahol egy Under the Water című számot játszatok és olyan kommentek vannak alatta, mint például: " Sajnálom szegény Jess-t, az anyja egy szörnyeteg." " Azokkal a hegekkel én sem mernék büszkélkedni." " Remélem sokkal jobb életed van Jimmy-nél, te vagy a példaképm" stb.... Mit tudnál ehhez hozzáfűzni?

J: Elég nehéz múltam volt... Nem részletezném, mivel, azt hiszem a dal mindent elmondott helyettem.

Végre elkezdhettünk zenélni, ami feloldotta a feszültségemet... A koncert óta, bárhol képes vagyok fellépni bármilyen idegeskedés nélkül.

Az igazság az, hogy egyáltalán nem beszéltem azóta Will-el, pedig már eltelt lassan 4 nap. Vigyáznom kellene rá és nem bírom nélküle. Ahogy hazaérek, fel kell hívnom!

Már pont fordultunk be a házhoz, mikor megláttam Will kocsiját... 

-Köszi George, hogy hazahoztál! - öleltem át. - Holnap beszélünk!
-Oké csá! - mosolygott rám.

Mikor beléptem, nem hittem a szememnek. Apám és a pasim, felhőtlenül beszélgettek a konyhába.
-Őőő, rossz helyen vagyok? - néztem rájuk kicsit értetlenül. - Apám, a barátommal beszélget! - néztem fel. - Hmm... Miért érzem azt, hogy itt valami nagyon nem stimmel?

-Szia kicsim! - adott egy puszit a fejemre apa.
-Szia apa! - mosolyogtam rá, majd kiment.
-Beszélhetnénk?
-Igen! - ültem le mellé.
-Szeretnék bocsánatot kérni. - vett elő egy dobozkát. - Sajnálom, hogy olyanokat mondtam és remélem tetszik majd. - nézett a szemeimbe. Ajándék? Nekem? Mert összevesztünk?
-Őőő - mosolyodtam el. - Ez meg mi? - fogtam meg a piros kis dobozkát.
-Csak nézd meg. - mosolyodott el ő is. Hatalmas vigyorral bontottam ki, majd mikor megláttam a szám már a fülemig ért. Hátradőltem és csak nézegettem... Nem akartam megfogni.

-Ez most komoly? - néztem rá.
-Igen. Nem tetszik?
-De nagyon is! - vettem ki az egyiket. - "Headbanger". - nevettem el magam.

-Nem próbálod ki?
-De! - mondtam, majd felmentünk a szobámba és elkezdtem dobolni.  Lehunytam a szemem és úgy játszottam végig.

Will addig megfogott egy gitárt, bedugta az erősítőbe és elkezdtük játszani az AC/DC-től a Highway To Hell-t. Atom jól sikerült, és még apa is beszállt a basszusgitárjával. Együtt énekeltünk, és hatalmasat zúztunk, még ha hamisak is voltunk. Mikor a végére értünk, sikítottam egyet.
-Kurva jó volt! - ráztam meg a fejem vigyorogva, ők pedig csak nevettek. - Imádom mikor csak úgy random összejön valami! - néztem rájuk. - De... - vágtam komolyabb arcot. - Mi ez az illat? - szagoltam bele a levegőbe. - Ez süti! - mondtam kikerekedett szemekkel, majd lefutottam. - Anyu, mi ez az illat?
-Gondoltam sütök valamit. - tett a pultra egy tányér csokis-kekszet.
-Istenkirály vagy! - fogtam meg egyet és azonnal beleharaptam, de forró volt. - Eh fohhó! - néztem körbe kikerekedett szemekkel, miközben legyeztem magam. Már könnyesek voltak a szemeim, de lenyeltem. Végre a apa és Will is lejöttek és ők is ugyan így jártak, mi pedig csak kiröhögtük őket.
-Láttam ma az interjút. - mondta Will, mikor már a nappaliban ültünk ketten és egy vígjátékot néztünk. - És azon gondolkodtam, - könyökölt a kanapé támlájára - hogy én nem is ismerlek! Mármint - fogta meg a kezem - tudok 1-2 dolgot, de azt sem részletesen. Tudom, hogy mekkora nimfomán vagy, hogy nem volt még normális barátod, hogy mennyire meggondolatlan vagy - sorolta én pedig csak nevettem rajta. - De azt érzem nem ismerlek! Ami ma volt az interjúba is, annyit tudok az egészről, hogy a szüleid utáltak.
-Akkor mesélek egy kicsit... Az apám vert és a hegek mai napig megvannak! Az anyám egy drogos kurva, aki ott keserítette meg az életemet, ahol akarta! Jimmy mentett meg, mikor kezdődött ez az egész pletyka. Az utca nevelt, sohasem voltam egy jó kislány. Sőt, lányos sem voltam sohasem. Mikor megalapítottuk a bandát, akkor kezdtem el nőcisebb lenni és ez problémát jelentett az életemben. Megpróbáltam mindent, hogy elrejtsem magam, de a fiúk ráébresztettek hogy nem kell, mert akkor is hozzájuk fogok tartozni. Mindig is titokban zenéltünk, de 16 éves koromban megmondtam anyámnak, aki annyira be volt cuccozva, hogy csak annyit mondott " csinálj amit akarsz, csak ne találkozz azzal a patkánnyal ".
-Patkánnyal?
-Apura értette... Megszabta, hogy mikor zenélhetek, hogy hol játszhatunk és hogy milyen zenét hallgathatok. A CD-imet elvette, vagy eldugtam őket. Sosem mertem megszólítani apámat mert már csak akkor is megütött, ha elkezdtem neki mesélni mi volt a suliba... Na jó nem, de a legapróbb dolgokért megütött. A suliban nem volt annyi cink, aki beszólt az elintéztem vagy elintézettem. De, amúgy nem voltam valami különleges ember... Szürke kisegér, akitől mindenki fél. Egyedül voltam mindig, mivel a srácok másik suliba jártak. Lazán ennyi. - mosolyogtam rá.
-Fú, hát ez... Most kicsit ledöbbentett.
-Értékeld, mert nem mindenkinek nyílok meg!
-És ezeket eddig nem is tudtam...
-Nem is volt fontos, hogy tudd! Eddig is elvoltunk, de ha most ezek miatt megváltozik a véleményed, akkor
-Nem változik meg, csak nem tudtam, hogy ennyire szar volt otthon a helyzet.
-Túléltem nem? - mosolyogtam rá. - Itt vagyok, egy tökéletes házban, egy tökéletes családdal, egy tökéletes fiúval, akibe életembe először szerelmes vagyok!
-Szeretlek! - mosolygott rám, majd hozzám bújtam.
-Mi a helyzet öcsivel?
-Jól van és puszil.
-Én is őt. És te hogy vagy?
-Kezdek jobban lenni, bár még mindig előjön néha a kattogás, de már tudom magam irányítani. Rubik kockával helyettesítem a drogok.
-Rubik kocka? - néztem rá összeszűkült szemekkel, majd elnevettem magam.