SML 6.

6.fejezet: " Az a hotelszoba... "

Andrea:

Olyan hajnali 2 körül, valaki becsapódott a szobába.
-Emili, ha felmered kapcsolni a villanyt, halott ember vagy! - mondtam már félálomban.

-Oké. - mondta valaki vékony hangon.
-Emili? - kapcsoltam fel az asztali lámpámat. - Vic! - mondtam nevetve - Nem utánozod valami jól Emili-t.
-Tudom. - mondta nevetve.
-Hmm... Nem ittál azóta? - néztem rá kicsit furcsán, majd felültem.

-Nem, mert valamit el kell mondanom és azt józanon szeretném.
-Hallgatlak! - könyököltem a térdemre, majd leült a földre, pontosan elém.

-Eljönnél velem, a bálba? - nézett mélyen a szemeimbe, majd egyfajta csönd állt be.
-Hát - szólaltam meg kb 10 perc után - tudod, én nem járok ilyen helyekre!
-Velünk is voltál a kocsmába! Ne mond, hogy még egy ilyen bálban sem voltál.
-Hát, voltam, de nem lett valami jó vége.
-Nem lett valami jó vége?
-Igen... Régebben elég részeges voltam és suliba is folyamat be voltam baszva. De történt egy baleset és letettem, véglegesen. - ültem le mellé.
-Őőő, nem néztem volna ki belőled.

-Tudom. - nevettem el magam, majd mikor elhallgattunk, ismét elvesztünk egymás szemeibe. Lassan közelebb hajolt és már megcsókoltam volna, de Emili benyitott. Kikerekedett szemekkel egymásra néztünk, majd gyors elrántottuk a fejünket. Akkor vettük csak eszre, hogy Em és Natasha, totál egymáshoz voltak ragadva. Vic megfogta a kezem és inkább kimentünk.
-Hova viszel?
-Most komolyan ott akarsz lenni, miközben csinálják?
-Meg sose láttam lányt lánnyal! - néztem rá, majd elnevette magát. Röhögve léptünk ki a koliból, még mindig kézen fogva. Ismét elég közel kerültünk egymáshoz, és megint megtörtént volna, de most a fiúk álltak meg mellettünk egy limóval.

-Ezt nem hiszem el! - mondta, majd mosolyogva felemelte a fejét.
-Hé' ti ketten! Azonnal be a kocsiba! - nézett ki Tony az ablakon. Beültünk és valahogy nem lepődtem meg a látványon. Mindenki kezében 1-1 üveg pezsgő. Nekünk is adtak és mi inkább gyors megittuk és egymásra koncentráltunk. Volna... De természetesen Mike és Jamie nem hagyták hogy egy szót is szóljunk egymáshoz. Folyamat kérdezgettek, de olyan témákról, amiket ők egyáltalán nem vágnak de viszont én kirázom a kisujjamból. Csak röhögve hallgattam miket magyaráznak... Végre elértünk egy hotelhoz, ahol mindenki kiszállt és mentünk is fel. Azt hiszem pont ugyan abba a szobába voltunk, mint legutóbb.

-Andrea nem jössz be? - mutattak a jakuzzira, ami a fürdőben volt.
-Bocsi, de nincs fürdőruhám.
-Minek az?
-Hát... Végül is... - vontam meg a vállam, majd lekaptam a ruháimat és fehérneműbe beültem Vic mellé. Ott még elfogyott egy pár pezsgő és a többiek kimentek még rendelni meg persze behozni...
-Annyira idióták! - ráztam meg a fejem. - És te vagy a legidősebb nem? - néztem Vic-re.
-Ja. - bólintott vigyorogva. - És talán a legértelmesebb.
-Hát, az biztos. - mondtam nevetve, majd ránéztem. Mi pont háttal ültünk az ajtónak, így nem láttunk semmit szerencsére mit művelnek mögöttünk... - Amúgy, azt hittem, te engem nem kedvelsz...
-Nem kedvellek?
-Vagyis, hogy csak azért csináltál mindent, hogy idegesíts. - néztem rá.
-Ennyire félreérthető vagyok?
-Nem, csak tudod, nem sok fiúm volt eddig. És vele sem volt valami hosszútávú.
-Őőő, ezt hogy értsem?
-Úgy, hogy nem jutottunk el sokáig OLYAN téren.
-Vagyis te még?
-Aha. - bólintottam.

-Ez csúcs.
-Mi? Nem! Ez szégyen! 20 évesen még mindig? - néztem rá kiakadva. - Ez irtó ciki! - ráztam meg a fejem nevetve. Vic átkarolt és már készült volna megcsókolni, de Mike pont akkor rontott be. Hátra néztem, de Vic elkapta a fejem, maga felé irányította és végre megcsókolt. Mike gondolom kiment, mivel csak egy ajtócsukódást hallottam.

Otthagytam az ártatlanságom, San Diego egyik legdrágább hoteljában, egy jakuzziban...

Mikor kimentünk a fürdőből, senki sem volt ott.

-Őőő.
-Miénk az egész lakás? - néztem körbe.
-Úgy látszik... - mosolyodott el, majd megcsókolt.

~

Másnap reggel, kicsit nyűgösen ébredtem Vic mellett, ami talán a legnagyobb meglepetést okozta. Felém fordult, majd a mellkasomra tette a fejét. Ezt fordítva szokás nem?

Mikor felébredt, megnézte a telefonját és hirtelen felpattant.
-Bassza meg! Már 1 óra van!
-Mi? - néztem rá furcsán.
-Fél 1-től próbánk van és elkéstem! - kezdett felöltözni, majd én is. Sietve mentünk le. - Bocsi, hogy így kellett ébredned, de nagyon sietek! - csókolt meg. - Este hívlak! Szia! - szállt be egy taxiba.

-Szia! - mondtam kicsit lelombozódva, majd megvontam a vállam és én is fogtam egy taxit. Visszavitettem magam a koliba, ahol Natasha és Emili nagyon cukin ölelkezve aludtak. Halkan kivettem egy füzetet és leléptem.
-Szia cunciiii! - bukkant fel a semmiből Harold.
-Harold, szia! - öleltem át.
-Na mizu csajszi?
-Semmi, most nemrég értem vissza.
-Na, csak nem iszogattatok az este?
-De-de.
-Na és bepasiztál?
-Hát, mondhatni.. - mosolyogtam rá.
-És cuki? Remélem majd bemutatod a fiúkádat!
-Hát persze! - vigyorodtam el. Aha.... Ha egyáltalán fogunk még beszélni Vic-el...

-Az egyetlen drága húgocskám merre van?
-Éppen Natasha-val alszik a szobába.
-Natasha itt van? Júj, az tök szupi! - tapsolt egyet a tenyerével. - Amúgy nagyon édes a felsőd! - böködd a mellkasomra, majd elment.
-Köszi. - néztem utána mosolyogva, majd az lassan eltűnt az arcomról.

Le sem tagadhattam, nagyon zavart a tudtad, hogy Vic nem hívott fel...
Kikölcsönöztem egy könyvet és leültem a közeli kávézóba kicsit olvasni. Vagyis inkább csak próbálkoztam, mivel egész végig az elmúlt este járt az eszembe.