SML 7.

7.fejezet: " 30? "

Andrea:

Mikor visszaindultam a koliba, Vic-et láttam a parkba sétálni egy nővel... Megálltam egy kocsi mögött, mintha várnák valakire és elkezdtem figyelni őket.

Egész jól elnevetgéltek... Hirtelen féltékenységet kezdtem el érezni, és inkább elmentem onnan.

-Sziasztok! - léptem be hatalmas mosollyal az arcomon.

-Szia! Még csak most értél haza?

-Már egyszer voltam itt, csak ugye aki részegen délután 3-ig alszik, nem veszi észre azt, ha itt járkálok! - néztem Emili-re nevetve.
-Na jó, ez már más kérdés! Inkább azt meséld, hol voltál tegnap!

-Sehol, hazajöttem!

-Cuncika, nekem nem ezt mesélted! - húzott le magához Harold.

-Harold! - néztem rá kikerekedett szemekkel.

-Mi is történt? - ültek le a földre ők is, majd elmeséltem nekik.

~

-Tudtam, hogy egy jó gyerek ez a Vic!

-De másik nővel sétált nem hallottad?

-Az egy producer! - csapott a combjaira Emili. - Mike mesélte, hogy egy új klipet akarnak forgatni és egy nő lesz a producer. De nyugi, házas és van két gyereke!

-Amúgy, Vic hány éves? - néztem körbe.

-Hát, 30!

-30? - néztem Emili-re. - Nem is néz ki annyinak!

-Mert nem drogozik meg nem cigizik. Csak néha iszik. Szeret téged, nyugi! - vett a szájába Em egy marék gumicukrot.

-Az ember örül ha ilyen korban egy ilyen nőt talál mint te! Egyetemista, okos, művelt, szép, és ha úgy nézzük, még tudatlan! - mondta Natasha, miközben a szájába szórt egy csomó drazsét.

-De ő rocksztár, bármelyik sarkon kap egy ribit. - harapott le egy sort a csokiból Harold.

-Hogy bírtok ennyi szarságot enni? - néztem körbe, majd vettem mindegyikből egy kicsit magamnak. - De amúgy visszatérve erre, azóta nem is keresett és van egy érzésem, hogy nem is fog!

-Édesem, ezt ne sajnáld! Én is egy faszival vesztettem és Emili is, na meg Harold is!

-Ez igaz! - mondta büszkén mosolyogva.

-Akkor még nem tudtam, hogy jön Natasha az életembe. - mosolygott rá, majd megcsókolták egymást.

-Ne bánd, hogy kivel és hol történt! Egyszer úgyis megtörtént volna!

-Igaz, de akkor is! Furcsa ez a szitu.

-Az is lesz egy ideig! - mosolyogtak rám, mire halványan én is elmosolyodtam.

~

Jó pár nap telt el azóta és Vic egy SMS-t sem írt nekem...

Éppen írtam a házi dogám, mikor valaki elkezdte hátulról birizgálni a hajam.

-Emili, nem fogod levágni és nem fogom eladni! Sokáig növesztettem! - mondtam kicsit ingerülten, majd elnevette magát.

-Azt remélted Vic vagyok? - ült le mellém Em. - De amúgy, jó biznisz lenne belőle!

-Egy percre igen és nem, nem adjuk el! - néztem rá értetlenül, majd elnevettem magam.

-Nem írt azóta?

-Nem, semmit!

-Akkor gyere a szobába, már szinte sötét van kint!

-Muszáj a tanulásba temetkeznem, különben elragadnak a gondolataim! - írogattam tovább a jegyzeteimet.

-Légyszíves gyere már! - fogta meg a karomat. - Egyedül vagyok és ez annyira szar!

-Hívd át Jamie-t, vagy valakit!

-Most a videójukkal vannak elfoglalva! Gyere mááár! - kezdett el hisztizni.

-Jó-jó-jó! - keltem fel.
-Segítek! - mondta, majd felkapta az összes könyvemet és visszarakta a helyére. A jegyzeteimet berakta a táskámba, felvette és énekelve elindult a koliba. Én persze végig nevettem az egészen. Néha aranyosan idegesítő Emili...

-Basszus, Harold-nál hagytam a könyveimet! - csapott a homlokára - Mindjárt jövök! - vitte el a cuccaimat.

-Emili, a könyve - néztem utána. - Mindegy! - mondtam magamnak, majd benyitottam. A látványon kicsit meglepődtem...
Gyönyörű kicsi égősorokkal volt kivilágítva a szoba, az asztalon illatos gyertya volt meggyújtva és 2 személyre meg volt terítve. Elmosolyodtam, majd ahogy beljebb léptem, az ajtó becsukódott és valaki hátulról átölelt.
-Ezt miért?
-Mert olyan gyorsan leléptem. - mondta halkan.

-Vic, ez gyönyörű! - fordultam meg.

-Örülök, hogy tetszik! - puszilt meg, majd még egyszer átölelt.

A vacsi spagetti volt, amit ő főzött saját kezűleg.

-Nem tudtam, hogy így tudsz főzni!

-Pedig van már gyakorlatom.

-Hát, ilyen bandába nem is csodálom.

-De, amúgy Tony is kezdi megtanulni az ilyen alapkajákat. Iszonyat buta ilyen téren. - mondta nevetve.

-Köszönöm ezt a gyönyörű vacsorát! - mosolyogtam rá, majd az asztalra könyököltem.

-Lehet ennél még gyönyörűbb is! - mondta, majd elfújta a gyertyát, hozzám hajolt és megcsókolt. Lekapcsolta az égősort én pedig csak reméltem, hogy Emili szándékosan ment fel Harold-hoz.