SML 10.

10.fejezet: " Menekülni? "

Andrea:

Éjszaka arra ébredtem, hogy a nappaliból mindenféle zaj szűrődik ki. Felkeltem, mivel Vic nem volt mellettem.

-Nem hiszem el... Azért mert kidobott?

-Tony, nyugodj már meg!

-Hé' srácok! Mi a vita tárgya? - mentem ki kicsit álmos fejjel.

-Tony-t kidobta a nője... - nézett rám Vic.

-Csá! - rontott be Mike. - Mi a baj? - kérdezte, majd a többiek Tony-ra mutattak. Először nem értettem, csak összeveszett a csajával... Mikor odamentem Vic mellé, nem hittem a szememnek.

Tony totál ki volt ütve és lefelé nézett.

-Tony, nézz rám! - mentem oda egyből, de nem reagált. - Tony! - ráztam meg kicsit. - Nézz rám! - mondtam erőszakosan, majd magam felé fordítottam a fejét. - Srácok azonnal gyógyfüves teát, cukor és citrom nélkül!

-Mi?

-Igyekezzetek már! -  néztem hátra. - Tony, gyere! - segítettem fel.

Besegítettük Mike-al a szobájába és éppen hogy leültettük, elkezdett öklendeni.

-Mike, tálat gyorsan! - néztem rá ő pedig rohant ki. Pont beért, de már késő volt.... Tony és az én tenyerem is az arcához volt szorítva és tele volt a gyomra tartalmával, ami egyenlő volt a semmivel... Savat hányt... - Mike menj ki! - utasítottam. Nem akartam, hogy ilyen állapotba bárki is lássa Tony-t.

Mikor végzett, szinte bevonszoltam a fürdőjébe és megnyitottam a tusolót. Leültettem a kád szélére, levetkőztettem én is levettem a ruháimat (persze csak alsóneműig) és bementem vele a tus alá. Hideg vizet árasztottam rá és megmostam a fejét. Még mindig szédelgett, de már láttam, hogy kezd magához térni. Kivittem, ráadtam egy törölközőt és megtörölte magát. Kerestem neki 1-2 ruhát, feladtam rá és lefektettem. A hányós-tálat kimostam, leraktam mellé és kisiettem a teáért.

-Kész van?

-Igen! - adott oda egy bögrét Jaime. - Jól van?

-Jobban... - mondtam, majd visszasiettem. Felültettem Tony-t és megitattam vele. Kimentem még egy adagért, amit leraktam az éjjeli-szekrényére. Már mindenki az ő ajtaja előtt volt.

-Mi a baja? - kérdezték halkan.

-Kicsit túladagolta magát. Nem tudom, mit vett be vagy szívott, de sok volt a szervezetének. Holnap készüljetek rá, hogy kurva szarul lesz... Jó lenne ha 1-2 napig diétázna, és B6-ot adnátok neki 1-et naponta, ha hányingere van. Fájdalomcsillapítót nagyon keveset, ma egy fél aspirint, de azt is naponta 1x! Valaki aludjon vele este, de mindenképpen hívjatok át ha valami van. Ha kell én is itt maradhatok. A gyógyfüves tea azért kellett, mert nagyjából kiviszi belőle. Letusolt hideg vízbe, tál mellette van, ha megint hányna. Törölközőt és egy vizes törölközőt is tettem mellé, ha bármi baj lenne. És a legfontosabb... Nem. Szabad. Most. Egyedül hagyni! 

-Jézusom, honnan tudsz ennyi mindent?

-Kérlek, orvostanhallgató vagyok! - néztem körbe.

-Én itt maradok vele! - jelentkezett Jaime. - Ha bármi van szólok! - ment be halkan.

Vic és Mike rám néztek, majd vettem egy nagy levegőt.

-Andrea! - jött ki Jaime.

-Mi az?

-Azt hiszem, vérzik valamije! - mondta, majd visszamentünk. Felkapcsoltam a villanyt és csak akkor vettem észre, hogy a pólója véres...

-Várj.... Ebbe volt mikor hazaért?

-Igen! - mondták egyszerre.

-Ez már rá van száradva... 1-2 órája történhetett valami. - fogdostam a pólóját, majd odamentem hozzá. - Hát persze... Az orra is vérzett... Vagy nekiment valaminek és lefejelte a kormányt, vagy a drog miatt.... Holnap mindenképpen ki kellene kérdezni, de most hagyjuk aludni! - néztem az alvó Tony-ra.

~

Reggel ahogy felkeltem, az első utam hozzá vezetett. Jaime el volt terülve a kanapén, Tony pedig bele volt merülve a gépébe.

Beléptem és leültem mellé.

-Mi volt ez tegnap? - néztem rá, majd egy hatalmasat sóhajtott.

-Kirakott. A barátnőm... - nézett rám karikás szemekkel.

-Azért mert elfelejtetted?

-Igen... 

-Ezért ütötted ki magad?

-Ja... - dőlt hátra.

-Mit szívtál?

-Füvet... Egy pár grammot.

-Hát, azt láttam... Mire emlékszel?

-Annyira, hogy hazaérek és csuma készen a kanapén ülök! - mondta, majd elmeséltem neki mindent.

Mike:

Reggel írtam Lisa-nak egy SMS-t, hogy találkozhatnánk ma délután.

"Az nagyon jó lenne! ^^

Máris feldobtad a napom!!!"

"Ennek örülök, ott ahol tegnap?"

"Oké! Mikor?"

"Este 8?"

"Rendben, ott leszek! :)"

"Amúgy mi újság?"

-Hé' öcskös! - jött ki Vic. - Egész reggel a telefonodhoz vagy tapadva! Mi az? Kivel vagy ennyire - vette ki a kezemből telefont - el? - nézegette vigyorogva. - "Máris feldobtad a napom!" Hmm... Lisa? Ki ez a nő? - vigyorgott rám.

-Senki! - vettem el a telefonom. - Ne turkálj a magánéletemben!

-Ugyan már! - ült le mellém. - Ki ez a lány?

-Tegnap, ugye Jaime és én elmentünk egy kocsmába... Egyedül ült ott, kiment és Jam kiküldött utána. Kértem tőle tüzet és kiderült, hogy án vagyok a példaképe.... Sminkes és fodrász, tegnap volt a születésnapja és otthagyta a faszija!Beszélgettünk, de haza kellett jönnöm ezért elkértem a számát és most megbeszéltem vele egy találkát.

-Hmmm… Akkor komolynak ígérkezik! – ivott bele a kávéjába.

-Ja, remélem…

-És hogy néz ki?

-Hát… Gyönyörű… Világos rózsaszín a haja, kék szemei vannak és… Nagyon aranyosan mosolyog.

-Mike, te szerelmes vagy! – dőlt hátra.

-Szerelemről egy szót se! – jött ki Tony.

-Pedig most mindenki totál benne van! – jött oda Andrea. – Szia kicsim! – csókolt meg.

-Szia!

-Nemár! Gyerekek! – nézett ránk Tony, mire elnevettük magunkat.

-Tony kurva kényelmes a kanapéd! Lehet behúzom! – lépegetett hozzám Jaime ásítozva.

-Hahaha….

-Mike mi is volt ez az előbb? – ült le Andrea Vic mellé és természetesen el kellett mesélnem mindent…

-Várjunk csak? – gondolkodott el Andrea. – Én ismerem azt a csajt! Lisa és egy modellügynökségnél dolgozik!

-Honnan?

-Onnan, hogy régebben modellkedtem… - ivott bele Vic kávéjába. – Nem meséltem? – kérdezte ártatlanul.

-Hát nem! – mondtuk egyszerre.

Andrea:

-Hát, pedig igen… Van is pár kép a telefonomba azt hiszem… - pörgettem a képeket. – Á, igen! Itt vannak! – nyújtottam oda Vic-nek.

-És ezekről eddig miért nem tudtam?

-Nem kérdezted! – vigyorogtam rá.

-Hány éves voltál?

-Az egyiken 16, a többin meg 19-20. – vontam meg a vállam.

-Ezt nem nézhetitek meg! – szorította magához Vic a telefont.

-Melyiket?

-Nem! – mondta, majd gyors ellapozta.

-Melyik? A harisnyás?

-Igen!

-Vic, egy világ látta ezt, mivel egy reklámhoz csináltuk!

-Úú, és ezt eddig miért nem láttuk?

-Hahaha – nevetett fel önelégültem Jaime. – A jókislány leveti báránybundáját?

-Jaime ne már!

-Vic, nyugi. – fogtam meg a kezét. – Ez csak egy kép! Ami az alatt van, csak te látod!

-Szerintem a többiek már levetkőztettek szemmel… - néztünk a többiekre, akik még mindig a képre meredtek. – Látod? – kérdezte, mire csak elnevettem magam.

-Vic, elvinnél a suliba?

-Persze! – kelt fel.

-Mész is?

-Aha. – mosolyodtam el. – Muszáj mennem. Majd találkozunk! Sziasztoook! – mentünk ki.

-Szia! – köszöntek egyszerre.

A suli előtt megálltunk és szinte nem akart kiengedni a kocsiból.

-Vic mehetek suliba? – néztem rá nevetve.

-Nem. – válaszolt komolyan.

-Valami baj van? – néztem rá, majd hirtelen megcsókolt.

-Nem akarom, hogy itt hagyj! – nézett rám kétségbeesett szemekkel.

-Akkor gyere be velem órára! – mutattam a suli felé.

-Olyat is lehet?

-Hát, 1-2 tanárnál, igen! – bólintottam. – De ott nincs tapi, smaci és csak halkan beszélni, mert oda akarok figyelni!

-Oké! – mondta kicsit feldobottan, majd bementünk. A tanár nem szólt semmit. Aláírtam a papírt, hogy ott vagyok és kezdődött az óra. Vic egész végig, szinte meg sem szólalt… Nagyon figyelt, mintha érdekelné ez a téma…

-Kicsim, minden rendbe?

-Mi? – nézett rám. – Persze, csak annyira belemélyedtem! Ez annyira nosztalgikus… A suli meg minden.

-Hát, ennek örülök! – csókoltam meg. Az óra után, a prof odahívott magához.

-Igen, doktorúr?

-Andrea, maga a legjobb diákom… Felajánlanák magának valamit…

-Igen?

-Maga még csak másodéves, de az év vége felé, mi lenne, ha lediplomázhatna a tantárgyaiból? Maga már felvette, ami kell a doktoráláshoz és be tudom magát juttatni a diplomások közé. – mosolyogott rám. – Maximum még 1-2 tantárgyat kellene felvennie hozzá.

-Hát ez…

-Adok gondolkodási időt!

-Nem! Szeretném megcsinálni! – hadartam el. – Ez egy hatalmas lehetőség és nagyon örülnék neki!

-Rendben! A részletekről értesítem, a tanulásra pedig nagyon hajtson rá!

~

-Na, mi a helyzet? – kérdezte Vic vigyorogva, majd elmeséltem neki mit mondott a prof. – Ez nagyon jó! De…- komorodott el. – Akkor, mi lesz velünk?

-Vic, nyugi, lesz rád időm, csak többet kell tanulnom! Oké – vigyorogtam rá.

-Oké! – bólintott.