MK 5.

5.fejezet: " Most én vagyok Andy! "

Renée:

-Csajszi, minden rendben? - bökött oldalba Kevin.

-Persze!

-Nem fogy a söröd.

-Ja! - mosolyodtam el. - Most valahogy nem csúszik. - vontam meg a vállam.

-Nem ma este koncertezik a bátyád?

-De, mér megy. - néztem rá az órámra.

-Miért nem mész el rá?

-Kismilliószor láttam őket.

-Jaj igen... Akinek egy híres rocksztár a bátyja...

-Hagyjatok már ezzel! - nevettem el magam.

Egy órával később, még mindig ugyan azt az üveget szorongattam.

-Mi van veled?

-Semmi... - fogtam meg a fejem. - Kicsit fáradt vagyok, szerintem hazamegyek!

-Elkísérünk!

-Nem srácok, köszi de nem kell! - mosolyodtam el, majd gyors elindultam.

Tényleg elég álmos voltam és már nem vágytam másra, csak az ágyamra és az én idióta bátyámra.

Mikor beléptem a házba, az egész BVB ott volt, kivéve őt...

-Heló! - néztem körbe meglepődve. - Ti?

-Renée, nyugi oké? - mondta Jinxx.

-Minek nyugtatsz? - néztem rá értetlenül.

-A bátyád

-Mi van vele? - néztem körbe kíváncsian.

-Ugyan már, mit kerülgeted a témát? - mondta Ashley unottan, mire CC hátulról meglökte a fejét. - Ezt meg sem érdemeltem! - mondta értetlenül.

-Mi van Andy-vel? - kérdeztem türelmetlenül.

-Megsérült koncert közbe. Nem komoly elvileg... Az egyik rajongó lerántotta a színpadról.

-Most csak viccelsz ugye?

-Nem. - mondta Jinxx. A táskám hirtelen a padlón puffant és a szemeim könnybe lábadtak.

-Hol van Juliet? - kérdeztem halkan.

-Bent, nála! - válaszolt Jake gondterhelten. - Elvileg...

-Bassza meg! - fogtam meg a fejem.

-Most minek hisztizik? - hallottam meg Ashley suttogását.

-Paraszt vagy, inkább menj haza! - mondta Jake.

-Renée, gyere beviszlek! - vezetett ki Jinxx.

-Biztos nem súlyos? - kérdeztem már a kocsiban.

-Biztos! Csak nyugodj meg! - fogta meg a kezem.

A kórháznál kiszálltunk és azonnal besiettünk. Megmondták a szobaszámot és már rohantam is.

-Renée, lassabban!

-Bocsánat, de a bátyámról van szó! - lépkedtem egyre gyorsabban.
Mikor végre ott voltunk, berontottam a szobába és Andy szemei kipattantak.
-Mi a... - nézett körbe. - Mi történt? - ült fel.
-Nem emlékszel mi történt?
-Jaj de... - mondta, miközben a fejét fogta. - Mi van? - mosolygott rám. - Nehogy bőgj már! - nevette el magát.
-Te paraszt! - mondtam kiakadva, már sírva és átöleltem.
-Hé' kislány! Nyugi! - simogatta meg a fejem, majd adott egy puszit. - Jól vagyok! Oké?
-Nem! - mondtam vékony hangon, mire csak elvigyorodott.

-Mi van? - néztem rá felháborodottan.
-Semmi, csak örülök, hogy ilyen kishúgom van! - ölelt át.
-Én meg utálom, hogy ilyen félvállról veszed az ilyen dolgokat! - bújtam hozzá.
-Srácok, én mentem! - mondta Jinxx.
-Várj, kérlek vidd haza Renée-t! - mondta Andy mosolyogva.
-Mi? Nem! Itt alszok! - néztem Andy-re kétségbeesve.
-Nem, nem aludhatsz itt! - nevette el magát.
-De!
-Nem! - mondta szigorúan. - Jinxx, kérlek vidd haza és ha lehet, ottmaradnál éjszakára?
-Áthívom Cole-t! - álltam fel.
-Semmiképpen! - mutatott rám, szigorú szemekkel.
-Mi? De
-Nem, és kész!! - mondta mély hangon.
-Oké... - néztem oldalra elégedetlenül.
-Köszönöm. - dőlt hátra, mire Juliet toppant be.
-Sziasztok! - mondta, miközben szaporán vette a levegőt. - Andy! - sietett be, mi pedig leléptünk.

~

-Bocsi, de muszáj
-Semmi baj Jinxx... - szálltam ki a kocsiból. - Andy megmondta, hogy itt kell maradnod, szóval - mosolyogtam rá - tiéd lehet a kanapé!
-Biztató vagy! - nézett rám furcsállóan, majd vigyorogva megvontam a vállam.

~

-Jinxx, kész a szobád! - mentem le a lépcsőn.
-Milyen szobám? - nézett rám értetlenül.
-Csak nem gondolod, hogy tényleg a kanapén kell töltened az éjszakát! - raktam a csípőmre a kezem.
-Hát...
-Ugyan már, ne hülyéskedj! - mosolyogtam rá.
-Tudsz te jó is lenni! - mosolyodott el.
-Szorult belém egy kis Andy is! - mondtam vigyorogva.

-Na, gyere, megmutatom a
-Tudom hol van... - mosolygott rám. - Már aludtam itt 1-2 alkalommal.
-Igen? - néztem rá összeráncolt szemöldökkel.
-Tudod, volt, hogy összekaptunk a barátnőmmel és Andy befogadott pár éjszakára.
-Á, értem. Tényleg, amúgy, nem szól érte, hogy itt kell maradnod?
-Ennyire megakarsz tőlem szabadulni? - kérdezte nevetve.
-Nem, csak lehet cink neki, hogy bébiszittert játszol!
-Ugyan már! - legyintett.
-Akkor minden oké. - álltam meg a szobám előtt. - Jó éjt! - mentem be a szobámba.

~

-Te?
-Nem tudtam elaludni, ezért főztem magamnak kakaót. - mosolyogtam rá.
-Na, mi nyomja a kis lelked? - kérdezte, mire összeráncolt szemekkel elnevetem magam.
-Ne legyél Andy 2!
-Ugyan már!
-Igazából, csak annyi, hogy félek, hogy Cole elhagy.
-Miért hagyna el?
-Minek mondjam el, nem is ismerlek!
-Nemár! Most én vagyok Andy, szóval köteles vagyok meghallgatni téged!
-Jinxx!
-Idősebb és tapasztaltabb vagyok, még tanácsot is adhatok! - mosolygott rám szépen.
-Tegnap előtt, lefeküdtem vele és félek, otthagy.
-Már lassan 4 éve együtt vagytok nem?
-De, de 13 voltam mikor összejöttük és szerintem egyáltalán nem volt túl későn, mert még csak 18 vagyok, de félek... Félek, hogy most végre megkapott és más nő után néz!
-Figyelj, amelyik fiú ennyit vár egy lányra, az szereti!
-Nem tudom Jinxx... Meg is csalt 1-2 alkalommal!
-És még együtt vagy vele?
-Szeretem! - néztem rá értetlenül. - Nem érdekelnek ezek a dolgok, mert bele vagyok esve!
-Azt hiszem szemmel kell tartanunk ezt a gyereket...
-Ne már! - néztem rá durcásan, mire csak elnevette magát.
-Na jó nem!
-Biztos? - néztem rá kétségbeesve.
-Biztos! - bólintott biztatóan.
-Köszönöm... - mosolyodtam el.
-Tudod, nem hittem volna, hogy Andy-nek ilyen balhés a húga.
-Jaj, még a végén zavarba jövök! - vigyorodtam el, majd elnevette magát. - De amúgy ja, néha még én sem hiszel el.
Még egy ideig beszélgettünk és végül már majdnem ő vitt fel.
-Hát akkor...
-Jó éjszakát! - mosolygott.
-Jó éjt! - mentem be.
-Hé' Renée!
-Igen? - néztem vissza.
-Andy szerencsés, hogy ilyen húga van, mint te! - mondta, mire zavarba jöttem.
-Kö... Köszönöm. Azt hiszem. - mondtam zavaromban, mire csak felnevetett és bevonult a vendégszobába. - Ez fura volt... - mondtam magamnak, miközben a szekrényemhez lépkedtem. - Te jó isten, vajon miért mondta ezt? - gondolkodtam hangosan. - Jobb ha nem töröm rajta a fejem...