MK 22.

22.fejezet: "  Színlelés "

Renée:

-Renée, gyere!
-Minek?
-Ma megyünk moziba! Tudod, megbeszéltük, hogy tartunk egy tesó-napot!
-Őőő.... - húztam el a szám.
-Na ne! - emelte fel kezeit. - Csak ezt ne! - mondta, majd megfordult.
-Ne hisztizz már!

-Ki hisztizik? - nézett rám idegesen. - Elfogadom, hogy vele vagy, de megbeszéltük! Fontosabb mint én??
-Nem, csak - kezdtem volna el, de hirtelen elvigyorodott. Ismertem, ilyenkor görcsösen próbált színlelni...

-Tudd mit? Menj csak! - fordult el ismét. - Érezd jól magad!
-De Andy!
-Kérlek ne! Majd egy másik nap! - ment fel a szobájába. Nagyon megsértettem... Elszégyelltem magam, és amilyen gyorsan tudtam kimentem...


~


-Jinxx, te hülye nyisd már ki!
Fél órája az ajtaja előtt álltam és vártam, hogy végre kinyissa. Jó párszor felhívtam de semmi reakciója nem volt.
Elindultam a hátsó ajtó felé, mikor végre megcsörrent a telefonom.
-Végre képes volt visszaírni? - néztem meg az SMS-t.
Elejtettem a ketyerét és vele együtt zuhantam a földre. Szemeimet könnyek kezdték el belepni, és úgy éreztem Andy összes jóslata hirtelen a nyakamba zuhan.
Egy fékcsikorgást hallottam és egy kiáltást.
-Renée! - futott oda a bátyám. - Ezt nem hiszem el... - olvasta el az üzenetet.
"Sajnálom... Vége..."
Megfogta a kezem és lassan felemelt.
-Gyere! - szorított magához ahogy csak bírt, közben a kocsihoz vezetett.



Andy:

Tudtam, tudtam, tudtam! Annyira de éreztem, hogy ez lesz!
-Hé' Andy, hol a húgod?
-Jinxx... - néztem Ashleyre. - Miért?
-Hát őőő.... Éppen most akarja dobni! - mosolyodott el zavarodottan, miközben a telenfonját bámulta.
-Hogy mi? - pattantam fel a kanapéról. - És ezt eddig miért nem mondtad? Bassza meg, bassza meg!
-Mit akarsz most csinálni?
-Elmegyek a húgomért és beverem a gitárosunk arcát!
-Ne csinálj hülyeséget!
-Csak kijavítok egyet... - rohantam ki a kocsihoz.

~

-Gyere! - szorítottam magamhoz Renée-t, ahogy csak tudtam és a kocsihoz vittem. Jinxx pont akkor ért haza.
Végtelen méreggel szembefordultam vele és végigmértem.
-Andy, én
-Kuss! Meg ne lássalak a húgom közelébe még egyszer! Talán még azt is fontolóra veszem, hogy egyáltalán méltó vagy-e arra, hogy a BVB-ben zenélj!  - szálltam be a kocsiba, majd elhajtottam.
Egész úton nem szóltam a húgomhoz, hiszem csak elrontottam volna mindent.
-Renée! - rohant ki a konyhából Juliet. - Veled meg mi történt? - nézett rám, miközben átölelte.
-Vége... - vonta meg húgom a vállát és felsietett.
-SMS-be szakított vele!
-Micsoda? Pont most?
-Igen! - bólintottam. - Nem tudom mit fogok vele csinálni, ha meglátom. - mentem de a nappaliba. - Ashley?
-Itt volt, szerintem felment Renée-hez!
-Miért? - indultam el, de Jul visszarántott.
-Nagyon sokat veszekedtetek, most hagyd! Majd holnap beszélsz vele oké? - ölelt át.


Renée:

Lefeküdtem az ágyamba és csak bőgtem. A fájdalom eszméletlen volt, mellkasom majd szét szakadt...
-Végem van...
-Dehogy is! - hallottam meg gy ismerős hangot.
-Ashley? - néztem rá. - Mióta vagy itt?
-Csak most jöttem be! - mosolygott rám.

-Akkor te is tudod mi van... - húztam a fejemre a takarómat.
-Hé'! Kicsi! Ezt nem szabad!
-De Ashley! Ő volt szinte a mindenem, számomra nem volt más! Szeretem, sőt, már lassan belebolondulok! Nem fogom tudni túlélni ezt!
-Na! - rántotta le a takarót. - Ne legyél hülye! Ilyet nem szabad mondani!
-Az egész, már ott el lett cseszve, hogy megbíztam benne! Andy mindent megmondott előre, de én
-Ssssh! - tette számra kezét. - Vegyél egy mély levegőt! Ez nem egy rossz élet, csak egy rossz nap! - mosolyodott el ismét. - Az, hogy most ez történt, csak egy tanítás az élettől! Azt mutatta meg, hogy ennél csak jobb várhat, és hogy nem ezt érdemled!
Valahogy Ashley meg tudott nyugtatni... Kezdte felnyitni a szemem!
-Itt maradsz?
-Szerintem most a bátyád jobb támasz lenne nem? Sokat veszekedtetek, itt az ideje, hogy megbeszéljétek! - kelt fel. - Rendben?
-Rendben! - bólintottam.
-Még találkozunk! - puszilt meg. - Szia!
-Szia!

Pár perc múlva, Andy jött be az ajtón...