Hannah:
-Én vagyok az első! - mondta Nitti mikor hazaértünk, és már szaladt is fel a fürdőbe.
-Jó, de most az egyszer! -mondtam neki, majd felmentem a szobámba.Kipakoltam az egész szekrényt, mire sikerült találnom valami elfogadható szerelést.Egyik kedvenc Ed Hardy-s fölsőm mellett döntöttem, ami v kivágású, hátul pedig szaggatott volt.Egy fehér szaggatott farmer választottam hozzá, plusz az egyik kedvenc fekete magassarkúmat.
-Mehetsz! - mondta Nitti miközben szaladt be a szobájába.Bevittem a cuccaimat a fürdőbe gyors bezártam magamra az ajtót.Engedtem magamnak vizet, és befeküdtem jó széles sarokkádba.Csak egy percre lehunytam a szemeimet, és már el is aludtam.Elég furcsa álmom volt.Egy varázsliget szerűségbe voltam, ahol a gombák szinte akkorák voltak mint én.Gyereknevetést halottam ezért elindultam a hang irányába.Átsétáltam egy kis folyón és egy szigeten voltam.Tele volt sárga virágokkal.A közepén egy fűzfa állt, ami körül gyerekek ugráltam meg játszottak.Mikor közelebb mentem felismertem őket.Anita és Brian Ezek meg hogy kerülnek ide?Integettek nekem, én megfordultam és elkezdtem minden erőmből futni.Egy tóhoz értem, és amikor belenéztem a kis kori énemet láttam.Nem tudom miért, de elkezdtem a vízbe sétálni, ami egyre csak mélyült.Mikor már teljesen benne voltam, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam.Az álmomat Rev szakította félbe, aki éppen a víz alól rángatott fel.
-Baszki Hannah!Mit csinálsz? - kérdezte aggódva de mégis kicsit mérgesen.Nitti is ott állt mellette.Összehúztam magam (hogy valamennyire takarjam a testem), majd elkezdtem köhögni.Miután vagy 1 liter vizet felköhögtem ránéztem Revre. - Jól vagy?
-Igen, csak biztos elaludtam.
-Csak? Te teljesen hülye vagy? - kérdezte Nitti szigorúan, majd odajött és átölelt. - Annyira megijedtem.Hívtam Briant, de az meg otthon hagyta a telefonját ezét Rev vette fel.Gyors idejött, de te amilyen okos vagy, bezártad az ajtót! - mondta, majd kaptam tőle egy laza pofont hátulról.
-Áú, na jó ezt most megérdemeltem, de többet nem! - mondtam, majd ártatlanul ránéztem. - De ha be volt zárva, hogy jöttetek be? - kérdeztem kíváncsian.
-Letörtem a kilincset . - mondta Rev, majd elröhögtük magunkat.
-Ne!Most tényleg?
-Ahha. - mondta Nitti nevetve. - Nézd! - odament, majd behajtotta az ajtót.És tényleg nem volt rajta kilincs.Egy nagy lyuk volt a helyén.
-Na de akkor én kimegyek hogy feltudj öltözni - mondta Rev, majd kiment.Nitti kajánul rám vigyorgott.
-És a hős megmentő szerelme segítségére siet, hogy megmentse a halál karmai közül. - mondta mintha egy nagy mesemondó lenne, közben mint valami kislány a szemeit forgatta és végén egy drámai sóhaj.
-Na elég! - mondtam fa arccal, majd elnevettük magunkat.
-Igyekezz!
-Oké, sietek.
-De várj!
-Igen?
-Brian hol van?
-Nem tudott jönni, de majd este benéz.
-Köszi. - gyors kiszálltam, majd lassan elkészültem.
Rev:
-Basszus, jól megijesztett ez a nő! - mondta Anita.Éppen valami idióta műsort néztünk a TV-be.
-Hát igen.Elég parás volt. - mondtam, majd elmosolyodtam. - Tényleg te honnan ismered Hannaht?
-Igazából mi már ovis korunk óta barátnők vagyunk.Összevesztünk párszor, de akkor sem komolyabb dolgokon.Mikor elköltöztem, ő volt az egyetlen barátom akivel még tartottam innen a kapcsolatot.
-És Synt is ismered?
-Sajnos.Kiskoromba gyűlöltem azt az embert, bár néha elég jól elvoltunk. Hannahval folyamatosan egymás nyakába lógtak.Olyanok voltak szinte mint a testvérek.Miután elmentem onnan, nem nagyon találkoztunk, csak szünetekbe vagy esetleg hétvégéken.
-Most hogy-hogy egy házba laktok?
-3 éve, Hanna felköltözött hozzám.Elakarta felejteni szinte még azt is hogy ki.
-Miért?
-Meghalt az édesanyja. - nézett mélyen a szemembe. - Az apja már kiskorába elhagyta őket.Testvére nem volt soha.Vagy legalábbis nem tudott róla.Az anyját mindennél jobban szerette.
-Hogy halt meg? - kérdeztem csendesen.
-Baleset.Artista volt.Egy rossz ugrás. Megcsúszott a trapézon, és leesett.Védőháló nem volt felrakva, mert a főnöke nem akarta. - hirtelen nagy csönd lett. - De ennek ellenére Hannah még mindig képes őszintén mosolyogni, és pozitívan látni a dolgokat.Ezért, egy részről csodálom is.
-Hé-hé emberek! - jött le Hannah az emeletről. - Mi ez a punnyadás? Induljunk!
-Nem is tudom, ki fuldokolt még úgy fél órával ezelőtt! - mondta Anita gúnyosan.
-Na!Nem tehetek róla, hogy a fotózás túl korán volt! - vágott vissza.
-Nem tehetek róla, hogy megint hajnali 6-ig voltál fent! - ójaj, kezdődik a szájkarate!Ezt imádom.Izgatottan néztem a 2 lányt.
-Nem tudom hogy kinek kellett a gépén szinte mindent újratenni meg frissíteni mert összeszedett valami vírust!
-Nem tudom ki nem képes segíteni soha az ilyen dolgokba!
-Hé-hé lányok! - szóltam közbe, mert ezek ketten még a végén egymásnak esnek. - Elég, elvégre barátok vagytok vagy mi. - mondtam, majd felnevettek mind a ketten.
-Tudod Rev, mi ezek nem mondjuk ám komolyan! - mondta Hannah, majd átölelte Anitát. - Szeretem, és néha ha ránk jön elkezdünk így beszólogatni egymásnak, de sohasem gondoljuk komolyan!Na, de most már tényleg induljunk.Anyós ülés! - mondta Hannah, majd gyors kifutott.
-Nem is te lennél. - mondta Anita, majd beszállt ő is a kocsiba.Odafelé egész jól elbeszélgettünk.
-Mikor érünk oda? - kérdezte Hannah .
-Mindjárt. - mondtam, hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. - Igen?
-Jimmy Matt vagyok.Hallod az van hogy inkább itt nálunk innánk, úgyhogy ide gyertek oké? - hirtelen lefékeztem.
-Ne szórakozz velem! - Hannah kikerekedett szemekkel nézett rám. - Jó pár perc és ott vagyunk. - mondtam, majd letettem.Gyors megfordultam a kocsival.
-Ez mi volt? - kérdezték, szinte egyszerre.
-Változott a terv.Nálunk iszunk.
-Hát végül is. - mondta Hannah, majd Anitára nézett aki hevesen bólogatott. - Oké.De várj, akkor nem kellene vinni valami piát? - mondta, majd már fordultam is be az egyik bolt parkolójába.
-Megfelel? - kérdeztem, majd Hannahra mosolyogtam.
-Tökéletes! - mondta, majd visszamosolygott. Besiettünk, egyenesen a piákhoz .Hirtelen Hannah megállt.
-Srácok, légyszi menjünk innen. - mondta, miközben hátrafelé ment.
-Mi?Hannah miért? - kérdezte Anita.
-Ne! Ne mondd ki a.- mondta volna tovább, de hirtelen egy már távolról is idegesítő kiscsaj szaladt oda Hannahhoz. Lehetett vagy 14 éves.
-Ó, szia Hannah.Már rég találkoztunk.
-Szia, Lara. Mizujs veled? - kérdezte, majd megpróbált valami mosoly félét vágni.
-Semmi, pont most jöttem a - bla bla bla. A csaj csak mondta a magáét, Hannah pedig egy "kérlek ment meg" arccal jelezte, hogy menni kellene.
-Bocsi, de most nekünk mennünk kell! - mondtam, majd megfogtam Hannah kezét és kiszaladtunk, gyors be a kocsiba.
-Köszi. - mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
-Bármikor. - még egy ideig néztük volna egymást, de Anita közbeszólt.
-Bocsi, nem akarlak titeket megzavarni, de az az előbbi lány felénk közeledik.
-Akkor azt hiszem egy másik boltnál állunk meg. - mondta, majd gyors elhajtottunk.Nem messze találtunk is egyet. - Amúgy, ki volt az a kislány? - kérdeztem, majd levettem a polcról 4 üveg Jack Daniel's-t.
-Egyszer az apja meghívott a születésnapjára, hogy játsszam el neki a boldog szülinapot.Gazdag apuci pici elkényeztetett kislánykája. Azóta rám van kattanva és ha találkozunk nem tudom levakarni magamról.Rühellem az ilyen embereket. - mondta, majd beletett a kosárba 3 üveg fekete abszintot, meg 1 üveg vodkát. - Ennyi elég lesz? - kérdezte, majd visszanézett a polcra.
-Hé figyeljétek mit találtam! - mondta Anita, majd beletett a kosárba 3 üveg Jägert. - Na, de ennyi elég.Sör gondolom van nálatok nem?
-De - mosolyogtam - Az mindig van.
-Helyes. - mondta Hannah és elindultunk fizetni.Bepakoltunk a kocsiba és indultunk is.
-Én vagyok az első! - mondta Nitti mikor hazaértünk, és már szaladt is fel a fürdőbe.
-Jó, de most az egyszer! -mondtam neki, majd felmentem a szobámba.Kipakoltam az egész szekrényt, mire sikerült találnom valami elfogadható szerelést.Egyik kedvenc Ed Hardy-s fölsőm mellett döntöttem, ami v kivágású, hátul pedig szaggatott volt.Egy fehér szaggatott farmer választottam hozzá, plusz az egyik kedvenc fekete magassarkúmat.
-Mehetsz! - mondta Nitti miközben szaladt be a szobájába.Bevittem a cuccaimat a fürdőbe gyors bezártam magamra az ajtót.Engedtem magamnak vizet, és befeküdtem jó széles sarokkádba.Csak egy percre lehunytam a szemeimet, és már el is aludtam.Elég furcsa álmom volt.Egy varázsliget szerűségbe voltam, ahol a gombák szinte akkorák voltak mint én.Gyereknevetést halottam ezért elindultam a hang irányába.Átsétáltam egy kis folyón és egy szigeten voltam.Tele volt sárga virágokkal.A közepén egy fűzfa állt, ami körül gyerekek ugráltam meg játszottak.Mikor közelebb mentem felismertem őket.Anita és Brian Ezek meg hogy kerülnek ide?Integettek nekem, én megfordultam és elkezdtem minden erőmből futni.Egy tóhoz értem, és amikor belenéztem a kis kori énemet láttam.Nem tudom miért, de elkezdtem a vízbe sétálni, ami egyre csak mélyült.Mikor már teljesen benne voltam, nem kaptam levegőt. Fuldokoltam.Az álmomat Rev szakította félbe, aki éppen a víz alól rángatott fel.
-Baszki Hannah!Mit csinálsz? - kérdezte aggódva de mégis kicsit mérgesen.Nitti is ott állt mellette.Összehúztam magam (hogy valamennyire takarjam a testem), majd elkezdtem köhögni.Miután vagy 1 liter vizet felköhögtem ránéztem Revre. - Jól vagy?
-Igen, csak biztos elaludtam.
-Csak? Te teljesen hülye vagy? - kérdezte Nitti szigorúan, majd odajött és átölelt. - Annyira megijedtem.Hívtam Briant, de az meg otthon hagyta a telefonját ezét Rev vette fel.Gyors idejött, de te amilyen okos vagy, bezártad az ajtót! - mondta, majd kaptam tőle egy laza pofont hátulról.
-Áú, na jó ezt most megérdemeltem, de többet nem! - mondtam, majd ártatlanul ránéztem. - De ha be volt zárva, hogy jöttetek be? - kérdeztem kíváncsian.
-Letörtem a kilincset . - mondta Rev, majd elröhögtük magunkat.
-Ne!Most tényleg?
-Ahha. - mondta Nitti nevetve. - Nézd! - odament, majd behajtotta az ajtót.És tényleg nem volt rajta kilincs.Egy nagy lyuk volt a helyén.
-Na de akkor én kimegyek hogy feltudj öltözni - mondta Rev, majd kiment.Nitti kajánul rám vigyorgott.
-És a hős megmentő szerelme segítségére siet, hogy megmentse a halál karmai közül. - mondta mintha egy nagy mesemondó lenne, közben mint valami kislány a szemeit forgatta és végén egy drámai sóhaj.
-Na elég! - mondtam fa arccal, majd elnevettük magunkat.
-Igyekezz!
-Oké, sietek.
-De várj!
-Igen?
-Brian hol van?
-Nem tudott jönni, de majd este benéz.
-Köszi. - gyors kiszálltam, majd lassan elkészültem.
Rev:
-Basszus, jól megijesztett ez a nő! - mondta Anita.Éppen valami idióta műsort néztünk a TV-be.
-Hát igen.Elég parás volt. - mondtam, majd elmosolyodtam. - Tényleg te honnan ismered Hannaht?
-Igazából mi már ovis korunk óta barátnők vagyunk.Összevesztünk párszor, de akkor sem komolyabb dolgokon.Mikor elköltöztem, ő volt az egyetlen barátom akivel még tartottam innen a kapcsolatot.
-És Synt is ismered?
-Sajnos.Kiskoromba gyűlöltem azt az embert, bár néha elég jól elvoltunk. Hannahval folyamatosan egymás nyakába lógtak.Olyanok voltak szinte mint a testvérek.Miután elmentem onnan, nem nagyon találkoztunk, csak szünetekbe vagy esetleg hétvégéken.
-Most hogy-hogy egy házba laktok?
-3 éve, Hanna felköltözött hozzám.Elakarta felejteni szinte még azt is hogy ki.
-Miért?
-Meghalt az édesanyja. - nézett mélyen a szemembe. - Az apja már kiskorába elhagyta őket.Testvére nem volt soha.Vagy legalábbis nem tudott róla.Az anyját mindennél jobban szerette.
-Hogy halt meg? - kérdeztem csendesen.
-Baleset.Artista volt.Egy rossz ugrás. Megcsúszott a trapézon, és leesett.Védőháló nem volt felrakva, mert a főnöke nem akarta. - hirtelen nagy csönd lett. - De ennek ellenére Hannah még mindig képes őszintén mosolyogni, és pozitívan látni a dolgokat.Ezért, egy részről csodálom is.
-Hé-hé emberek! - jött le Hannah az emeletről. - Mi ez a punnyadás? Induljunk!
-Nem is tudom, ki fuldokolt még úgy fél órával ezelőtt! - mondta Anita gúnyosan.
-Na!Nem tehetek róla, hogy a fotózás túl korán volt! - vágott vissza.
-Nem tehetek róla, hogy megint hajnali 6-ig voltál fent! - ójaj, kezdődik a szájkarate!Ezt imádom.Izgatottan néztem a 2 lányt.
-Nem tudom hogy kinek kellett a gépén szinte mindent újratenni meg frissíteni mert összeszedett valami vírust!
-Nem tudom ki nem képes segíteni soha az ilyen dolgokba!
-Hé-hé lányok! - szóltam közbe, mert ezek ketten még a végén egymásnak esnek. - Elég, elvégre barátok vagytok vagy mi. - mondtam, majd felnevettek mind a ketten.
-Tudod Rev, mi ezek nem mondjuk ám komolyan! - mondta Hannah, majd átölelte Anitát. - Szeretem, és néha ha ránk jön elkezdünk így beszólogatni egymásnak, de sohasem gondoljuk komolyan!Na, de most már tényleg induljunk.Anyós ülés! - mondta Hannah, majd gyors kifutott.
-Nem is te lennél. - mondta Anita, majd beszállt ő is a kocsiba.Odafelé egész jól elbeszélgettünk.
-Mikor érünk oda? - kérdezte Hannah .
-Mindjárt. - mondtam, hirtelen elkezdett csörögni a telefonom. - Igen?
-Jimmy Matt vagyok.Hallod az van hogy inkább itt nálunk innánk, úgyhogy ide gyertek oké? - hirtelen lefékeztem.
-Ne szórakozz velem! - Hannah kikerekedett szemekkel nézett rám. - Jó pár perc és ott vagyunk. - mondtam, majd letettem.Gyors megfordultam a kocsival.
-Ez mi volt? - kérdezték, szinte egyszerre.
-Változott a terv.Nálunk iszunk.
-Hát végül is. - mondta Hannah, majd Anitára nézett aki hevesen bólogatott. - Oké.De várj, akkor nem kellene vinni valami piát? - mondta, majd már fordultam is be az egyik bolt parkolójába.
-Megfelel? - kérdeztem, majd Hannahra mosolyogtam.
-Tökéletes! - mondta, majd visszamosolygott. Besiettünk, egyenesen a piákhoz .Hirtelen Hannah megállt.
-Srácok, légyszi menjünk innen. - mondta, miközben hátrafelé ment.
-Mi?Hannah miért? - kérdezte Anita.
-Ne! Ne mondd ki a.- mondta volna tovább, de hirtelen egy már távolról is idegesítő kiscsaj szaladt oda Hannahhoz. Lehetett vagy 14 éves.
-Ó, szia Hannah.Már rég találkoztunk.
-Szia, Lara. Mizujs veled? - kérdezte, majd megpróbált valami mosoly félét vágni.
-Semmi, pont most jöttem a - bla bla bla. A csaj csak mondta a magáét, Hannah pedig egy "kérlek ment meg" arccal jelezte, hogy menni kellene.
-Bocsi, de most nekünk mennünk kell! - mondtam, majd megfogtam Hannah kezét és kiszaladtunk, gyors be a kocsiba.
-Köszi. - mondta, majd adott egy puszit az arcomra.
-Bármikor. - még egy ideig néztük volna egymást, de Anita közbeszólt.
-Bocsi, nem akarlak titeket megzavarni, de az az előbbi lány felénk közeledik.
-Akkor azt hiszem egy másik boltnál állunk meg. - mondta, majd gyors elhajtottunk.Nem messze találtunk is egyet. - Amúgy, ki volt az a kislány? - kérdeztem, majd levettem a polcról 4 üveg Jack Daniel's-t.
-Egyszer az apja meghívott a születésnapjára, hogy játsszam el neki a boldog szülinapot.Gazdag apuci pici elkényeztetett kislánykája. Azóta rám van kattanva és ha találkozunk nem tudom levakarni magamról.Rühellem az ilyen embereket. - mondta, majd beletett a kosárba 3 üveg fekete abszintot, meg 1 üveg vodkát. - Ennyi elég lesz? - kérdezte, majd visszanézett a polcra.
-Hé figyeljétek mit találtam! - mondta Anita, majd beletett a kosárba 3 üveg Jägert. - Na, de ennyi elég.Sör gondolom van nálatok nem?
-De - mosolyogtam - Az mindig van.
-Helyes. - mondta Hannah és elindultunk fizetni.Bepakoltunk a kocsiba és indultunk is.
Szia!
VálaszTörlésAz elején, hogy Hannah, majdnem belefulladt a vízbe, kicsit megijesztett. :) Aztán mikor Rev megmentette, és letörte a kilincset, az elég vicces volt. :)
Az a kérdés, hogy Brian miért nem tudott menni???
Az a kisebb vitatkozás is nagyon megnevettetett. Körülbelül, mintha csak magamat és barátnőmet hallottam volna. :D
A boltban, az a kis csaj, hihetetlenül, idegesített. :) Már mint, magában, az a karakter, hogy nem lehet lerázni. :)
Rendes mennyiséget vásároltak, az egyszer fix. :D
Kíváncsi leszek ,mi sül ki az estéből.
Iszonyatosan várom a folytatást. Nagyon tetszett. Csak így tovább. :D
The Rev vigyázzon RÁD odafentről. :D
Shadow
:D Hát az majd kiderül. :"D
TörlésAnnyit mondhatok, hogy a kiscsaj még fog szerepelni, de csak ennyi ;)
:D köszönöm. rád is! :")
~foREVer ♥♥