12.fejezet: "Sajnos igen."


Hannah:

Végre itthon.El sem hiszem.Az út nagyon hosszú volt, de túléltem.A doki tök rendes volt, mert adott egy kerekesszéket.Mikor beértünk a kórházba, Jimmyvel elterveztük hogy megszivatjuk a többieket.
-De biztos? Be fogják venni? - kérdeztem, miközben Jimmy letett az ágyamba.
-Persze!Figyelj. - Leült mellém, majd elővette telefonját - Kit hívjunk? - kérdezte széles mosollyal.
-Őőő...Nittit és ő hozza ide a többieket! - Jimmy már tárcsázta is a számot, majd kihangosította.
-Igen? - szólt bele Matt.Kicsit meglepődtem.Matt veszi fel Nitti telefonját?
-Matt. - mondta Jimmy halk hangon. - Azonnal gyertek. - megcsuklott a hangja, majd folytatta erőltetett hangon - Gyertek ide a kórházba.
-Mi van? - kérdezte kiakadva Matt. - Jimmy mit csináltál megint?
-Semmit. Esküszöm.Siess hozd magaddal. - kicsi szünet - A többieket is.
-Öt perc és ott vagyok. - mondta, majd kinyomta a telefont.Nem hiszem el, és tényleg bevették.Egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés.
-Basszus na ne! - mondtam.
-Tudtam hogy beveszik.Profi vagyok az ilyenbe. - mondta, majd adott egy puszit a homlokomra. -Na de kimegyek, mert ezek gyorsan itt lesznek.
-Jó, de hagyd nyitva az ajtót.Hallani akarom. - mondtam., majd rám kacsintott.Kicsit kinyitotta, és úgy kb 5 perc múlva már hallottam is a hangjukat.
-Rev mi van? - kérdezte Syn idegesen.Jimmy nem válaszolt.
-REV! - emelte fel a hangját Nitti.
-Ott bent. - mondta Jimmy
-Mi van ott bent? - kérdezte Brian, és már jött is be.Rámosolyogtam, és ledermedt az ajtóban.
-Csá, Brian. - mondtam hangosan
- Hannah! - mondta, majd odajött és átölelt. - Basszus te!. - mondta, majd észrevette a tolókocsit.Ránéztem,majd szomorúan elmosolyodtam.
-Azt hiszem el kellene nekik mesélni mindent. - jött be az ajtón Jimmy Nittivel és Mattel.Bólintottam,majd belekezdtem.Amikor a végére értem, Nitti elsírtam magát, és átölelt.
-Hannah, te.. Te... Nem is tudom mi! - mondta, majd a szemembe nézett. - Azt remélem tudod hogy mi mindig itt vagyunk neked! - mondta, majd elmosolyodtam.
-Én is így gondoltam. - mondtam kicsit nagyképűen, majd elnevettük magunkat.
-Boccs hogy meg kell zavarnom ezt a családias hangulatot, de be kellene jelentenem valamit. - mondta Matt, majd komoly arccal ránk nézett.Kezdtem kicsit parálni.- Annyi, hogy ugye most csináljuk az albumot, és nem tudunk minden nap bejönni , max. 1-2 alkalommal.Boccs, de ezt muszáj. - mondta, majd kínosan elmosolyodott.Ránéztem,majd én is elmosolyodtam.
-Ugyan semmi baj. - kacsintottam rájuk. - El tudom viselni, de itt nem én vagyok a kérdéses. - Jimmyre néztem, majd kajánul elvigyorodtam és felhúztam a szemöldökömet.
-Na jó.Csak túlélem. - sóhajtott egyet.
-Szeretlek - mondta Jimmy, majd odajött és megcsókolt. Leült és szembe fordult velem.
-Olyan nosztalgikus nem? - kérdezte nevetve Nitti.
-Na igen. - elmosolyodtam - Elég sokat jártunk errefelé miattam. -  Jimmyék értetlenül néztek ránk.
-Hannaht sokszor hoztam ide a hülyeségei miatt.
-Emlékszel, amikor majdnem betört a fejem? - kérdeztem nevetve.
-Persze. - mondta - Hannah olyan 15 éves lehetett.Elég szépen leitattuk, és az udvarunkon volt egy ugrálóasztal féleség.Minden áron felakart menni oda.
"Nem merem kiengedni, tuti összetör magát.
-Hannah ne!
-Basszus Nitti,miért vagy ennyire negatív? - kérdezte, majd elég instabilan kiment az udvarra és felmászott rá.
-Hannah, azonnal gyere le, mert kinyírod saját magad.Brian tudod milyen ideges lesz?
-Na!Úgy ismersz mint aki ennyire közveszélyes?
-Igen, pontosan úgy! -mondtam, de hiába.Már elkezdte.Mint egy óvodás komolyan...Nem telt el 5 perc, és Hannah véletlen félreugrott. - Bassza meg!Nem megmondtam?! - mondtam, majd leültem mellé. - Jól vagy? - kérdeztem kicsit idegesen.
-Persze!Hogyne?! - mondta, majd felállt, és azzal a lendülettel nekiment fejjel egy fának.Mintha nem is történt volna semmi ment tovább, de elesett és a beton szélébe beverte a fejét! - Mi a rák? Ez mióta van itt?Nitti azonnal bontsuk le ezt a szart! - mondta, majd felém fordult.Odasiettem hozzá.A feje tiszta vér volt.Nagyon megijedtem.
-Hannah, te nagyon hülye!Mi a faszt csinálsz? - kérdeztem. - Nem is, inkább én mit csináljak?
-Semmi baj.Nem fáj!
-Persze hogy nem, mert részeg vagy!Majd holnap sír a szád! - mondtam.Vettem egy mély levegőt, majd felhívtam Briant.Tudtam hogy balhé lesz, de nem érdekelt!
-Igen?  - vette fel álmosan a telefont.
-Gyere hozzám, most azonnal!
-Mi van?
-Gyere bazdmeg, Hannah betörte a fejét. - azonnal le is tette.Nem kellett öt perc se és ott volt az egyik haverjával.
-Hannah! - mondta, majd felkapta és vitte is a kocsiba, én meg csak mentem utánuk.Mikor beértünk a kórházba azonnal ellátták.Szerencsére semmi baja nem lett csak felhasadt a bőre, de azt javasolták hogy sokat pihenjen.Brian atom ideges volt, és vérben forgó szemekkel nézett rám.Tudtam, hogy akkor ha tehette volna legszívesebben megütött volna.Szerintem ha nem lettem volt Hannah barátnője már réges-rég én is ott feküdnék mellette az ágyba.
-Mi történt?! -kérdezte.Miután elmeséltem neki, elment.Azután nem is nagyon láttam.És úgy lett ahogy megmondtam. Hannah 2 hétig hisztizett hogy hogy lehetett ilyen hülye.
-Én megmondtam. - mondtam mosolyogva.
-Tudom.Szeretlek. - mondta majd átölelt.
-Én is!"
-Ez most komoly így volt? - kérdezték röhögve a fiúk.
-Sajnos igen. - mondta Brian röhögve.
-Már akkor is ilyen elvetemült voltál? - kérdezte Matt röhögve.
-Persze, Hannah sohasem fog felnőni! - mondta Nitti.
-Na!Ezt ki kérem magamnak!Igenis komoly felnőtt ember vagyok! - húztam ki magam.
-Soha! - mondta Brian, majd durcásan ránéztem.
-Na de menjünk mert elég sok dolgunk van még. - mondta Matt.Elköszöntek, majd mentek is.Nitti természetesen ott maradt velem.Sunyin ránéztem, majd bele a közepébe.
-Együtt vagy Mattel?!
-Mi? - kérdezte ártatlanul.
-Nekem nem tudsz hazudni.Miért ő vette fel a telefonod? - kérdeztem
-Hát... - Boci szemekkel ránéztem. - Na jó.Csak annyi hogy amíg te nem voltál velünk néha átjött hogy ne legyek egyedül.
-Egyedül? De Jimmy nem volt ott?
-Ez mást téma.Majd azt is elmondom.
-Na akkor mesélj csak!
-Hát csak annyi, hogy egyedül voltam és néha átjött, de reggelre eltűnt. És mielőtt még megkérdeznéd, nem nem történt semmi.Szinte csak megvárta amíg elalszok és ment is.
-Na neeeee! - kiakadva néztem rá. - Ez most komoly?!
-Igen az. - mosolygott rám.
-De jó lett volna nem? - kacsintottam rá.
-Hát, nem tudom. - mondta, majd elvigyorodott.
-Tudtam! - mondtam. -  Na de mi volt ez Jimmyvel?
-Hát elmondom, de ne haragudj meg rá ez miatt okés?
-Oké.
-Ígéred?
-Ígérem!
-Esküdj meg!
-Megesküszöm, de mondd már! - türelmetlenkedtem.
-Tudod, Jimmy egész végig cuccozott.Nem volt olyan nap, hogy tiszta lett volna.Kicsit helyretettük, de utána pedig elszökött. - kicsit lesokkolódtam.
-Valahogy éreztem hogy ilyesmi történt. - mondtam majd sóhajtottam egyet. - Kitől szerezte?
-Valami Patrick vagy mi.
-Patrick?! - kérdeztem kiakadva
-Igen.Ismered?
-Régen tudod amikor abba a "korszakomba" voltam, ő adta nekem a cuccot.Tabit, port, füvet, mindent!
-Mi?!
-Igen.Nagyon jó haverok voltunk, de már vagy 1000 éve nem beszéltünk.Nem is akarok vele.Most is ugyanolyan züllött mi?
-Hát ahogy Matt leírta.Eléggé.
-Nem szabad a közelébe engedni.
-Most egy ideig az albumon fognak dolgozni.Gondolom, nem fogja csinálni.
-Hát merem remélni. - mondtam, majd lefeküdtem.
-Álmos vagy?
-Kicsit. - mondtam, majd lehunytam a szemem.Még hogy kicsit. Egész végig nem tudtam aludni annyira izgultam hogy végre hazaérjek.Szinte csak pár másodpercre csuktam a be a szemem de már el is aludtam.


~

3 héttel később

~


Ez a 3 hét alatt folyamat gyógytornára jártam meg pihentem.Már eltudtam jönni a szobámig egyedül meg vissza, de most már simán megy de azért néha megcsuklok.Büszke voltam magamra, és az orvos is. Jimmyvel jó hogyha kétszer találkoztam és akkor is max. 10 perce.De Nitti viszont minden nap bejött.Végre eljött az a nap is, hogy végleg hazamehetek.Az orvos adott egy papírt amin le vannak írva milyen gyakorlatokat kell csinálnom.Meglepetésemre Zacky jött értem.
-Zacky!Szia! - öleltem át szorosan.
-Én is örülök neked, de ne fojts meg.
-Bocsi.De hogy-hogy te jöttél? Végül is nem baj mert már nagyon rég beszéltünk, de másra számítottam.
-Hát, Nitti meg Jimmy még alszik. Brian és Matt interjún vannak, Johnnyval még felvesznek 1-2 számot. - belekaroltam, majd lassan kimentünk.Sóhajtottam egyet. - Na mi ez szomorúság? - kérdezett.
-Semmi, csak annyira rossz hogy most mindenki sajnál meg ilyenek, de nekem nem kel senki sajnálata.Segíteni próbáltok, de nem kell!
-Biztos vagy te benne? - kérdezte vigyorogva, majd elengedett.Hirtelen megdőltem és majdnem elestem de szerencsére megfogott.
-Na jó, talán segíthettek. - mondtam nevetve.Éreztem hogy a lábam nagyon fáj, és nem bírok kiegyenesedni. - Zacky?! - mondtam szinte sikítva, majd felvett a hátára.
-Nem kell a segítség! - mondta vékony hangon engem utánozva, majd elröhögte magát.Rácsaptam egyet a tarkójára, és én is elnevettem magam.
-Annyira megszerettelek titeket. - mondtam, majd átkaroltam a nyakát. - Először csak Briant ismertem, de nem gondoltam volna hogy az egész bandával ennyire jóban leszek.
-De amúgy mi már találkoztunk.Nem emlékszel?
-Mi? Mikor? Veled?
-Még régen,amikor a banda még nagyon az elején volt.Egyszer eljöttél Brianhez valami koncert miatt.Bemutatott nekünk, de össze is vesztetek valamin.
-Lehet,nem nagyon emlékszem.Arra emlékszem hogy összevesztünk.Már nagyon bánom ami akkor történt.
-Miért?
-Hát....Ezt ne mondd el senkinek okés?
-Oké, megbízhatsz bennem.
-Miután anya meghalt, összehaverkodtam Patrcikel.
-Az a drogos Patrick?
-Igen az.Akkor nagyon szét voltam esve, és drogokhoz nyúltam.Először csak a füvet próbltam, de később rávett a porra is meg a tablettákra.Egy-két alkalommal be is lőttem magam.
"Partick elővett egy tűt a táskájából.
-Az minek? - kérdeztem.
-Akarsz boldogságot? - félve bólogattam.Oda ült mellém, egy piros valamivel elszorította a kezem, és belém szúrta a tűt.Ijedten ránéztem. - Nyugalom semmi baj. - Simogatta meg a fejem.Nem sokkal később már  nem is foglalkoztam semmivel és senkivel.Jó érzés volt,és úgy éreztem bármire képes vagyok.Később, már dolgokat is beképzeltem magamnak, és Patrick úgy állított le hogy ne harcoljak a láthatatlan emberrel."
-Ezután még egy pár alkalommal csináltuk, de "szerencsére" maradtam a pornál.Egy részt ezért is mentem el Nittiékhez. Briannel pedig azon vesztünk össze, mert akkor sem voltam valami tiszta. - odaértünk a kocsihoz, majd segített beülni. - De ugye senkinek?
-Nem persze, és örülök hogy ennyire megbízol bennem hogy ezt elmerted mondani nekem. - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.Elmosolyodtam, és átöleltem.Mikor hazaértünk, Nitti és Jimmy még tényleg aludtak.
-Ezt nem hiszem el. - mondtam nevetve.
-Na én megyek is.Szólj ha kell valami! - mondta
-Okés, és Zacky?!
-Igen?
-Köszönöm. - mondtam, majd átöleltük egymást és elköszöntünk.Óvatosan felmentem az emeletre, és benyitottam a szobámba.Jimmy hason feküdt, és arca pedig felém volt.Istenem de aranyos.Halkan elővettem egy doboz cigit és rágyújtottam.Leültem elé, és csak néztem egy ideig.Gondoltam felkeltem.Szívtam egy mélyet a cigiből, és az egészet az arcába fújtam.Csak annyi volt a reakciója, hogy kicsit arrébb csúszott.Elmosolyodtam, majd adtam egy puszit a szájára.Lassan kinyitotta a szemeit.Elég kómásnak látszott.Szegény tuti egész este fent volt.Még egyszer ráfújtam a füstöt.Erre már "felkelt". Rám nézett, majd szélesen elvigyorodott, odahajolt és megcsókolt.
-Szia. - mondta álmosan.
-Szia. - mondtam mosolyogva, majd megpróbáltam felkelni kisebb-nagyobb sikerekkel.
-Gyere ide! - mondta, majd felém nyújtotta a kezeit.
-Jaj, Jimmy örülök hogy fel tudtam állni.Nagyon fájnak a lábaim! - mondtam nyűgösen, és elnyomtam a cigit.
-Akkor majd segítek. - mondta, majd magához rántott és hosszasan megcsókolt.Elkezdte a pólóm alatt simogatni a hátam, közben megpróbálta levenni a nadrágomat, de nem engedtem. - Na?! - szólt rám gyerekesen. - Most miért? - nézett rám boci szemekkel.
-Egyrészt mert Nitti még alszik, másrészt pedig mert csak.Tényleg Matt itt van?
-Gondolom. Nem tudom.De most nem ez a lényeg! - mondta, majd elkezdte csókolni a nyakam.Sóhajtottam egyet, majd végigsimítottam a mellkasán.Ránéztem, majd vadul megcsókoltam.Felkeltem, és elindultam kifelé.
-Szeretlek! - kiabáltam vissza neki.
-Hannah! - mondta nyűgösen Jimmy.Benyitottam Nitti szobájába, aki éppen a szoba közepén feküdt.Nevetve odamentem, és felkeltettem.Akkor vettem észre, hogy a festős ruhája van rajta.
-Nitti, Nitti!Hallod? Kelj fel!
-Mi? Hannah? Te már itthon? Hogy jöttél haza?
-Zacky haza hozott.
-Akkor oké.Pihenek még egy kicsit oké? - nézett rám nyűgösen.
-Oké, de az ágyon!
-Mert nem ott vagyok?
-Valahogy nem! - mondtam nevetve, majd segítettem neki felkelni.
-Köszönöm. - mondta, majd aludt tovább.Kimentem és becsuktam az ajtót.Lementem a konyhába összeütni valamit.