16.fejezet: "Milyen nyugalom Brian?!"


Hannah:

Gyors átöltöztem, és már indultunk is.Elhívtuk Zackyt meg Briant is.Este nem ittam semmit, inkább csak tekertem.Tudom, hogyha egyszerre betépek meg nagyon csúnyán be is rúgok, akkor abból csak a baj van.Már egy pár napja szédülök meg hányingerem van.Azt hiszem kétszer ki is adtam a gyomrom tartalmát.Később valahogy Nitti, Matt és Johnny is velünk volt.Reggel arra keltem, hogy hánynom kell.Azonnal kifutottam a fürdőbe.Szerencsére senki nem kelt fel.Lementem a konyhába, még csak reggel 7 óra volt.Még mindig szédültem, ezért inkább leültem.Nem tudom meddig támaszthattam ott a fejem, de egyszer csak Brian állt mellettem.
-Hannah jól vagy?Mióta ülsz itt lent?
-7. - mondtam, majd ránéztem.Megpróbáltam felegyenesedni, de megint rám tört a hányás, és gyors felfutottam.Brian persze jött utánam.
-Hannah, mi van?
-Nem tudom!Már egy pár napja szédülök.Nem tudom mi van velem.
-Tegnap ittál?
-Nem semmit, csak a szokásos.
-Hannah. - ránéztem. - Terhes vagy? - lesokkolódtam.Ledermedtem, majd pánikba törtem ki.
-Bassza meg! - mondtam, majd felkeltem. - Küld el mindenkit azonnal!Jimmyt is!
-1 perc! - mondta, majd kiment én pedig bezártam az ajtót.Még régebben vettem egy tesztet.Gyors előkutattam, és megcsináltam.Remegett mindenem, és abban reménykedtem hogy negatív.Vettem egy mély levegőt, és megnéztem.Nem.Hiszem.El.
-Hé Hannah nyisd ki! - kirontottam, majd elkezdtem sírva ordítani minden erőmből.
-Pozitív!Brian ez a kurva teszt pozitív! - ütögettem a mellkasát.
-Hannah nyugalom, lehet rossz volt a teszt vagy mi.
-Milyen nyugalom Brian? !- néztem rá - Hogy legyek nyugodt, amikor terhes vagyok bazdmeg! - hangsúlyoztam a végét.Ahogy tudtam berohantam a szobámba .Leszakítottam a függönyt, belerúgtam az éjjeliszekrényembe, összetörtem egy képet.Mikor Brian be akart jönni, az ajtónak vágtam a lámpámat ami egyből össze is tört.
-Takarodj ki! - ordibáltam.Reflex szerűen nyúltam a telefonomért és hívtam Patricket.
-Igen? - vette fel a telefont.
-Patrick?! - nyeltem egyet - Itt Nana!
-Öt perc és ott vagyok!
-Siess! - mondtam, majd vártam.Mikor ott volt a házunk előtt megcsörgetett.Szinte kifutottam a szobámból, és mentem is az ajtóhoz.
-Hannah! - jött utánam Brian.
-Ha utánam jössz, meghalsz! - mondtam és bevágtam az ajtót.Egyből beültem a kocsiba - Azonnal el innen!
-Oké! - mondta Patrick és már hajtottunk is el.Odaértünk a házához, az asztalon már ki volt készítve a kis zacskó.Azonnal húzta is az utcákat ki.Kattogtam az anyagért, már majdnem elordítottam magam hogy "csináld már bazdmeg".Mikor végre kihúzta az elsőt, eszméletlenül jól esett.Később jött a 2. a 3. 4. egészen a 7.-ig. Úgy a 8. után már kezdtem elfelejteni a dolgokat.Abban az állapotban nem érdekelt semmi.Se Jimmy, se a gyerek, se Brian, senki sem.
-Hannah, te már el is felejtettél engem? - húzott magához Patrick.A szemébe néztem, és közelebb hajolt hozzám.Bevallom, tényleg nem tudtam azóta elfelejteni.
-Nem, hogy tudnálak? - mondtam neki bódultam.Már majdnem megcsókolt, amikor egyszer csak Zacky rontott be az ajtón.Ránéztem, és láttam az aggodalmat a szemébe.
-Na ezt nem! - mondta, majd megfogta a kezem és elrángatott.
-Ne!Hagyjál, Zacky!Miért jöttél egyáltalán ide? - kérdeztem, majd megtámaszkodtam a kezén.
-Hé!Mit csinálsz? - jött ki Patrick
-Na te csak kussolj! - mondta Zacky fenyegetően. -Azonnal ülj be!
-Ne mondd meg mit csináljak! - mondtam, majd elindultam balra.Megfogott, majd szó szerint betett a kocsiba. - Bazd meg Zacky! - mondtam idegesen.
-Csönd, és kapcsold be magad! - végül is neki kellett bekapcsolni mivel olyan állapotban voltam hogy még arra sem voltam képes. - Engedj ki! - hirtelen lefékezett.
-Te normális vagy?Mit gondoltál, mit csinálsz?
-Mert mit?
-Beporozol mint állat arra nem is gondolva hogy mi lesz a gyerekkel nem beszélve Jimmyről? - sokkolva néztem rá.
-Ezt honnan tudod?
-Mindenki tudja.Mivel reggel Nitti és Matt még ott voltak, ők pedig mikor elmentél szóltak nekünk.
-A kurva életbe! - ordibáltam.
-Most szépen haza megyünk!
-Nem, nem megyünk!Így nem mehetek haza.
-Muszáj lesz!
-Nem nem muszáj. - ordibáltam - Nem akarok haza menni.Nem akarok gyereket!Nem akarok itt élni!El akarok menni innen , hogy végre azt csinálhassam amit szeretnék! - ordibáltam még mindig - Ez a kurva gyerek mindent megváltoztatott.Nem vagyok se felnőtt, se felelősségteljes hogy felneveljek egy kibaszott gyereket.El akarok tűnni.Ha csak egy órára is, de nekem már az is elég lenne. - gyilkos szemekkel ránéztem. - De tudom hogy ezt nem tehetem meg, mert itt vagytok ti is, meg lehet hogy ő is - mutattam a hasamra.Mikor kicsit lenyugodtam ránéztem
-Na akkor mehetünk? - kérdezte.
-Menjünk. - mondtam beleegyezően, majd elindultunk.Mikor haza értünk mindenki ott volt a nappaliba.
-Csá, hoztam valakit. - mondta Zacky
-Cső!  - mondtam, majd beléptem én is a házba.
-Őőő én azt hiszem kimegyek cigizni. - mondta Syn, majd Damla és Zacky is követték őt.
-Nem csinálunk valami kaját? - kérdezte Matt és ment is ki a konyhába
-Ez egy jó ötlet! - mondta Johnny és ment ő is.
-Nekem be kell fejeznem egy festést - Nitti már szaladt is fel az emeletre.Csak én és Jimmy maradtunk lent.Rám nézett.
-Te most ezt komolyan gondoltad?Hogy jutott eszedbe az hogy Patrcikhez mész? - kérdezte érzés nélkül
-Nem tudom, csak reflex szerűen tárcsáztam.
-Mi az hogy reflex szerűen?Te magadnál vagy?
-Magamnál vagyok-e?Mert te nem ezt csináltad?!
-De én nem voltam terhes! - vágta oda szemrehányóan. Kikerekedett szemekkel néztem rá, majd elkezdtem ordibálni.
-Az se biztos hogy van! De ezt most úgy mondtad mintha csak én lennék hibás!Te is ugyanúgy az vagy bazdmeg!De tudod mit? Nem akarlak látni, majd egyedül felnevelem!Nem kellesz nekem!
-Igen? Azt hiszed képes vagy erre?
-Na jó nekem ebből elég.Takarodj a házamból. - mondtam csalódottan és felszaladtam.
-Hannah várj már! - mondta Jimmy, majd utánam jött.Rácsaptam az ajtót, de akkor is bejött.Kétségbeesetten nézett rám.
-Mit keresel még itt?
-Hannah, sajnálom.Nem akartam - meg sem vártam míg végig mondja.
-Mit nem akartál?Nem akartál ilyen lenni?Sajnálom, de ez már késő!Tudod te milyen érzés most ez nekem?Mennyire szarul esett hogy így be..- Elkapott, majd hosszasan megcsókolt.Felnéztem, majd minden erőmből megpofoztam.Könnyes szemekkel ránéztem, és visszacsókoltam.
-Te barom!Annyira szeretlek! - mondtam.
-Sajnálom, hogy ekkora barom vagyok! - mondta, majd megcsókolt és azzal a lendülettel az ágyon landoltunk.Lassan elkezdte levenni rólam a pólómat.Ekkor Zacky benyitott.
-Ó, boccs. - mondta majd kiment.Nem zavartattuk magunkat mintha be sem jött volna.Kikapcsolta a melltartómat, majd rá néztem.
-Jimmy?!Terhes vagyok és te még így is csinálni akarod? - kérdeztem, miközben lassan megpróbáltam levenni róla a pólóját.
-Most nem tök mindegy?Lehet nem is vagy az. - mondta, de közben le sem állt, már vette le a nadrágomat.
-Mániás! - mondtam, és én is úgy tettem, majd vadul megcsókoltam.
-Nem csak én vagyok az. - mondta, majd felnyögtem.Magamhoz húztam majd ismét megcsókoltam.Most ő játszott velem, mivel mindent direkt lassan csinált ami enyhén szólva kiakasztott.De még ennyire sose esett jól, mint most.Felkeltem, majd felkaptam a pólóját és elindultam kifelé.
-Amúgy, holnapra be vagy jelentve az orvoshoz.
-Minek?
-Megnézi tényleg terhes vagy-e.De hova mész?
-Fürdeni.
-Megyek! - mondta és már pattant is fel.
-Azért vegyél fel valamit. - egy törölközőt maga köré tekert, és mentünk is.Azt hiszem hozzá kell szoknom az együtt fürdéshez.


Syn:

Megpróbáltam mindenkit elküldeni, de Anita pont meghallott mindent.
-Ez mi volt? - kérdezte Anita.
-Nem tudom, de nagyon rossz érzésem van.
-Hannah terhes? - kérdezte.
-Lehet.A tesztje pozitív lett. - fogtam a fejem.Anita kiment a konyhába, majd úgy 10 perc múlva vissza is jött.
-Holnap után mennie kell az orvoshoz. -  nem tudtunk semmit csinálni.Iszonyat ideges lettem, ezért inkább kimentem rágyújtani.Anitának el kellett menni, de viszont később Damla is betoppant.Elmondtam neki mi a helyzet.
-Nyugi, biztos nem lesz semmi baj. - mondta Damla, és ő is rágyújtott.
-De, tudom hogy baj lesz.Hannah ilyenkor képes bármire!Meg kell keresnem - már mentem volna be, de Damla visszafogott.
-Nem mehetsz! - nézett rám szigorú szemekkel.
-Ne szabályozd meg mit csináljak!
-Nem érdekel mit mondasz, akkor sem mehetsz!Nem hagyom hogy elveszítsd a fejed! - úgy beszél mintha már ismerne.
-Honnan tudod hogy
-Hannah mesélt már rólad, és mivel eléggé hasonló személyiségűek vagytok tudom hogy mi lenne.Gyújts inkább rá! - mondta, majd nyújtott még egy szál cigit.Hallgattam rá és inkább ott maradtam.Egész jól elbeszélgettünk nem is olyan szörnyű a csaj mint gondoltam.Gyors hazaugrottam 1-2 cuccért, mivel úgy döntöttem Hannahnál alszok.Este 8 körül mindenki ott volt, csak Hannah nem.
-Bassza meg! - nézett ránk Nitti rémült tekintettel. - Tudom hol van Hannah. - nyelt egyet - Patrick. - elkapott az ideg, és ahogy láttam Jimmyt is.Egymásra néztünk, és indultunk is volna.
-Csak akarnátok!Én megyek. - mondta Zacky, és elindult ki.Mikor megérkeztek Hannahn látszott hogy nem tiszta.Gyors elment mindenki hogy tudjanak beszélni Jimmyvel, de elég nagy ordibálás lett belőle.Mire bementünk már mind a ketten fent voltak.Zacky felment, de le is jött.
-Azt hiszem békülnek. - jött le vigyorogva. - Szerintem én leléptem.
-Én is lépek. - mondta Johnny.
-Na cső! - mondták és mentek is
-Mi is menjünk? - kérdezte Matt
-Ahha - bólintott Anita.
-Na akkor csá! - mondták és gyors leléptek.
-Te nem mész? Már nem azért mert zavarsz, csak
-Értem - mondta mosolyogva - Itt lakok a szomszédba, szóval én ráérek.Te nem akarsz haza menni?
-Nem, de viszont nem is akarom őket megzavarni bármiben is. - mondtam, majd elmosolyodott.
-Ha ennyire itt akarsz maradni, nálam is alhatsz! - mondta kedvesen, majd kiment és rágyújtott.Ezt most komolyan gondolta?
-Te ez most komoly?
-Igen miért?Még nem aludtál nőnél? - kérdezte vigyorogva.
-De, csak még nem is ismerlek és beengedsz?
-Figyelj Hannah gyerekkori barátja vagy!Gondolom nem ölsz meg, és nem is akarsz megerőszakolni.
-Most elgondolkodtattál - mondtam, majd sunyin ránéztem.
-Na menj a - mondta nevetve, majd bele boxolt egyet a vállamba.
-De amúgy miért aludnák nálad? Semmi okom rá.
-Úúú - nézett rám gyanúsan - Az előbb mondtad, hogy nem nagyon szeretnél Hannahtól távol lenni.Én meg amúgy is egyedül vagyok. - kezdett kicsit kétségbeesni.Mintha félne valamitől. - Nem árt a társaság. - mondta, majd bement, és felvettem a cipőjét. - Na jössz? - kérdezte mosolyogva.
-Megyek, de mi volt ez az előbb? - mondtam.
-Mi? - kérdezte ártatlanul.
-Olyan furcsa voltál az előbb!
-Pedig nincs semmi! Ha lenne, elmondanám - mondta kedvesen.
-Oké.Amúgy hogy-hogy Hannah mellett laksz?
-Nem tudom.Igazából ez véletlen. Nem tudtam hogy itt lakik. Ez volt az első ház amit találtam és azonnal meg is vettem.
-Egyedül?
-Igen.A szüleimtől már 3 éve külön élek.Az iskolát nem fejeztem be, mivel inkább az írói karriert választottam a suli helyett, azt mondták hogy költözzek el. - mesélte, miközben már mentünk be a házba. - Sosem hallgattam senkire.Végül is, az önfejűségemnek köszönhetem hogy most itt tartok.
-Írói karrier?
-Igen.Külföldön még nem annyira de Németországban már 4 könyvem megjelent, és mindegyik sikeres lett.Ülj le nyugodtan!Mindjárt jövök! - mondta, majd kicsit később 1-1 üveg sörrel jött vissza.
-Amúgy mivel kapcsolatba írsz?
-Hát igazából mindennel. - mondta majd leült és bekapcsolta a TV-t. - De most inkább nem untatlak ezzel.
-Miért untatnál?Akkor nem kérdeztem volna meg.
-Oké.Az első könyvem egy kitalált történetről szólt.A középkorban egy kislányról akit elrabolnak a kalózok.Az életéről szól, és arról hogy hogy találja meg a szerelmét.Végül persze ez is jól végződik.Megszökik a hajóról, és egy városba él tovább.Nagyjából ennyi.A második a szellemekről szól.
-Szellemek?
-Igen.Kutatásokat végeztem paranormális jelenségekről és erről írtam egy könyvet.
-Hogy érted azt hogy kutatásokat?
-Hát, elmentem olyan helyekre ahol elvileg "szellemek kisértenek" és leírtam amit tapasztaltam.Volt hogy egy temetőben aludtam.De elmentem emberekhez is, akik azt állították hogy valami nem stimmel.
-Temetőbe?
-Igen.Igazából nem félek az ilyen dolgoktól, ezért ezt bemertem vállalni.
-Ha nem félsz ilyenektől, akkor mitől félsz? - kérdeztem.
-Hülyének fogsz nézni. - nevette el magát
-Nem, dehogy is!
-De!
-Na, mondd már!
-Na jó.A madaraktól.
-Mitől? - kérdeztem nevetve!
-Látod?Mondtam!Ezért nem akartam elmondani! - mondta nevetve.
-De miért?
-Mert egyszer kiskoromba egy galamb úgy megcsípte az ujjamat, hogy egy hétig úgy fájt azt hittem belehalok.Ez annyira, de annyira gáz, hogy az nem igaz.
-Nem inkább aranyos! - mondtam, majd felbontottam a sört.
-E-e-ezt még nem mondta senki. - dadogott.Ilyen könnyen zavarba lehet hozni? - Mindjárt jövök. - mondta, majd kiment a konyhába.Hirtelen mintha valami leesett volna a földre.Gyors kimentem, de csak Damla ült a padlón.
-Te meg mit csinálsz itt? - guggoltam le hozzá.
-Ott kint az a faszi! - mondta rémültem - Már egy ideje minden este ott áll, és néz.Ha elmegyek valahova mintha követne, de nem tudom mit csináljak.Hiába húzom el a függönyt, vagy engedem le azt az izét.Ott áll és néz.
-És próbáltál már odamenni hozzá?
-TE hülye vagy?! - nézett rám kikerekedett szemekkel.
-Na gyere. - mondtam, majd felálltam.
-Mit akarsz - meg se vártam mit mondd, gyors felsegítettem és megcsókoltam.Közben végig figyeltem a tagot, aki kint áll.Mikor meglátta azonnal lelépett.Damla értetlenül nézett rám.
-Figyeld! - mutattam ki az ablakon. - Szerintem többet ide nem jön.
-Kössz. - mondta mosolyogva. - Én elmegyek letusolok. - mondta, és már ment is.Nem kellett sok idő és már jött is ki. - Figyelj, bent a fürdőbe találsz törölközőt.Ha kell valami szólj. - mondta, de engem jobban érdekelt a tetkója ami kicsit kilátszott a trikója alól.
-Neked van tetkód?
-Igen, de - húzta lejjebb a trikót hogy eltakarja.
-Hagy nézzem meg! - mondtam, majd közelebb mentem hozzá
-Nem.
-De miért? - mondtam, de már ott is álltam előtte.
-Mert nem, és kész. - mondta, de már fel is emeltem a trikóját.Kicsit lesokkolódtam.
-Te ná
-Igen az vagyok! - mondta, majd láttam rajta hogy mentem elsírja magát. - Most biztos utálsz ez miatt.
-Nem, dehogy is, csak.Csak furcsa vagy hogy is mondjam. - boci szemekkel nézett rám.Megöleltem, majd egy puszit nyomtam a homlokára.Gyors elmentem letusolni, de mire végeztem, Damla eltűnt.Benéztem a hálóba.Meg volt ágyazva, de ő nem volt ott.Végül a nappaliba találtam meg, a kanapén feküdt egy takaróval. - Na ezt nem! - mondtam, majd felkaptam.Szerencsére nem ébredt fel.Bevittem a hálóba és lefeküdtem mellé aludni.