1.fejezet: "Before"

Mirabella:

12 éves koromban egyik nap egyedül voltam otthon. Faterom azt mondta dolgozni megy, de tudtam hogy megint a kocsmába ül, a bátyám pedig a haverjaival volt. Egyszer csak valaki csengetett.

-Igen? - nyitottam ki az ajtót.

-Szia Belli. - a szomszédasszony volt az, Amanda néni. Utáltam mikor így hívtak, de neki megengedtem. Ő, meg persze a nagyanyám vigyázott rám mikor volt idejük.

-Csókolom. - mosolyogtam rá, majd a velem szembe álló fiúra néztem.

-Tudod a szünetre elutazott hozzám a keresztfiam, gondoltam átjöhetnél kicsit játszani vele. - mosolygott kedvesen. - Mutatkozz be. - nézett a fiúra.

-Szia, Danny vagyok. - nyújtotta a kezét.

-Mirabella. - néztem rá kicsit gyanúsan, majd kezet fogtam vele. Nem tudtam megbízni az emberekben, először mindig megfigyeltem őket.

-Na átjössz? - kérdezte Amanda néni.

-Persze. - mondtam, majd beszaladtam a kulcsokért, kimentem és bezártam az ajtót. Fater majd bemegy valahogy... Átmentünk hozzájuk és beültünk Tim régi gyerekszobájába. Tim Amanda néni egyetlen fia, aki annyi idős mint a bátyám. Először csöndben ültünk egymással szembe, majd elkezdett beszélni mindenféléről. Filmekről, hősökről, kocsikról, amiről egy 12 éves fiú szokott.

-Neked ki a kedvenc hősöd? - kérdezte mosolyogva.

-Batman.

-Nekem Spiderman.

-Spiderman? Az olyan béna.

-Nem is! Mindig megmenti azokat akiket szeret.

-Batman is.

-Igen, de ő olyan durvának tűnik nekem.

-Fiú létedre nem szereted az erőszakot?

-Hát nem nagyon.

-Puding vagy! - nevettem el magam.

-Miért mondasz ilyeneket?

-Mert az vagy! - nyújtottam ki a nyelvem.

-Olyan furcsa vagy. 

-Én furcsa?

-Igen, olyan fiús vagy.

-Hát nem szeretem az olyan lányos dolgokat, sokkal inkább érdekelnek a fiús témák. - mosolyogtam rá. Nem is olyan rossz arc. - Van egy bátyám is, aki nagyon erős és nagy!

-Hogy hívják?

-Rob! Neked van testvéred?

-Van, egy húgom. - mosolygott rám. - Szeretném ha itt lenne, olyan unalmas így egyedül. - vágott szomorú arcot.

-Buta! Itt vagyok én! - fogtam meg a kezeit. - Normálisnak tűnsz. Talán az első akire ezt mondom. - mosolyogtam rá aranyosan. - Puding leszel a barátom?

-Ne hívj így, de igen!

-Pudiiiiiiiiiing. - mondtam nevetve, majd kiszaladtam. Lefutottunk az udvarra, és elkezdtünk fogócskázni. Egyszer csak elestem, és nagyon felnyúztam a térdem. Ömlött belőle a vér.

-Jaj Belli mi történt?

-Csak elestem! - néztem rá értetlenül. - De semmi baj. - álltam fel mosolyogva. - Látja? - tártam szét a karjaimat.

-Azonnal beviszlek az ügyeletre. - kapott fel.

-De nem kell, jól vagyok! - mondtam ártatlanul.

-Neeem. Ezzel muszáj hogy bevigyelek.

-Danny gyere te is! - néztem rá vigyorogva. - Jöhet?

-Megyek! - futott utánunk. Az ügyeleten lefertőtlenítették, bekötözték és mehettem is.

-Te nagyon erős vagy! - mondta Danny, miközben a kanapén ültünk és néztük a mesét.

-Hát, tudod muszáj valakinek az lenni. - néztem rá büszkén. - Elég furcsa a mi "családunk", ezért fontos hogy tartsam magam. De ezt majd elmondom. - este hallottam ahogy fater hazaért. - Mennem kell. - keltem fel a kanapéról. - Köszönöm hogy átjöhettem. - néztem Amanda nénire.

-Holnap is jöhetsz ha gondolod, nektek is szünet van az iskolában nem?

-De. - mosolyogtam. - Akkor holnap. Csókolom, szia Danny. - léptem ki, majd rohantam át... Az apám totál részeg volt. Mikor meglátta hogy be van kötözve a lábam, felpofozott.

-Megint hozod a bajt haszontalan kölyök! - nézett rám szigorú szemekkel. Rob mikor meglátta azonnal megfogta és a kanapéra dobta, engem pedig felvitt. Ő akkor volt 16 éves. Elmeséltem neki mindent és valamennyire megnyugtatott. Aznap este velem aludt, de be nem állt a szám. Folyamat Dannyról beszéltem.

-Kicsi, most már aludj oké? - mosolygott rám, majd átölelt.

-Jó, de tudod holnap is találkozok Dannyvel és

-Kicsi!

-Oké-oké befogtam. - mondtam, majd lehunytam a szemeimet. Aznap este, életemben először mosolyogva aludtam el.

Másnap ismét átmentem. Ez addig ment így, ameddig haza kellett mennie... Még kicsit meg is könnyeztem.

-Még találkozunk, megígérem. Jövőre is jövök, de lehet előbb is oké? - ölelt meg.

-Oké. Dundee - néztem rá.

-Dundee?

-Igen, mint a filmben. Az a kedvencem, és te Danny vagy ami majdnem Dundee. - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Siess vissza oké?

-Oké. Szia. - adott egy puszit az arcomra. Totál elpirultam.

-Sz...szia. - integettem neki. Elhajtottak a kocsival, én pedig csak ott álltam. Mikor felmentem, alig bírtam visszatartani a sírást. Erősnek kellett maradnom. Ő volt az első olyan ember akivel össze tudtam barátkozni. A következő szünet a tavaszi volt, de nem jött... Egész nyáron őt vártam, de hiába. Aztán augusztusban újra megjelent. Nagyon megörültem neki, és akkor 2 hétig tudott maradni. Azt mondta igazából csak miattam jött vissza, mert nagyon hiányoztam már neki. Nagyon jó volt az a 2 hét, végig vele voltam. Aztán, 14 éves koromban, Rob elment otthonról...
-HellsBells, én most elmegyek, de visszajövök érted! - mosolyogva adott egy puszit, majd kilépett az ajtón. Semmit sem mondott igazából... Kurva sok kérdésem volt, de tudtam nem alkalmas az idő ezekre választ keresni.

15 voltam, mikor Dundee megint jött, tavaszi szünetben. Elmeséltem neki Rob akcióját. Megpróbált kicsit jobb útra téríteni hogy "biztos eljön értem" "csak nekem akar jót"... Egy délután elhívott a városba, hogy  "beszélni akart velem".

-Rebel - így becézett, az öltözködésem és a stílusom miatt. Nem a visszafogottságomról voltam híres a környéken... - Tudom hogy messze vagyok és ez nem fog menni, de - akadt meg egy kis ideig.

-De? - néztem rá.

-Szeretlek. - csókolt meg. Életem első csókja volt.

-Dundee. - néztem rá kicsit értetlenül. - Én...

-Nem kell válaszolnod semmit. Tudod már akkor beléd estem mikor először találkoztunk. - fogta meg a kezem.

-Mert én nem? - néztem rá mosolyogva. - Hülye ha nem hagyod hogy végig mondjam mit vársz? - öleltem át. - És miért hagysz mindent az utolsó pillanatra? Holnap mész haza te idióta!

-Tudom, de nem volt merszem! - nézett rám. A mi kapcsolatunkban valahogy mindig is én voltam a fiú. Nem is a fiú inkább az erősebb, a vezető. Aztán ismét elment. Augusztusban itt volt 2 hetet. Azt mondta nincs barátnője... És ahogy megfigyeltem, tényleg nem volt neki! Mindenhova kézen fogva mentünk, imádtam azt a faszit. Mikor apám meglátott minket előttünk, kirontott a házból.
-Te kurva mit művelsz? - fogta meg a hajam, és hátrarántott.
-Danny menj! - kiáltottam kétségbeesetten. Odajött, majd megpróbálta leszedni rólam az apámat, de az késsel nekiment.
-Mit csinálsz te utolsó féreg? - ütött be egyet apának. Sokkolva ültem az úton, majd Danny odajött és átölelt. Elsírtam magam, és nem bírtam abbahagyni. Gyors hazaküldtem, majd berohantam a házba. Nem mert keresni, csak SMS-t küldtünk egymásnak. Aznap, mikor elment kikísértem a reptérre...

-Rebel ígérd meg hogy megvársz, és ha visszajövök velem leszel! - nézett rám őszinte szemekkel.

-Persze Dundee! - adtam neki egy puszit. Az utolsót, és még egy csókot sem adott. Felszállt a repülőre és elment... Hatalmas űrt hagyva maga után, vágyakat, terveket megszakítva ezzel... Többet nem láttam. Sohasem tudtam eldönteni, hogy jó vagy rossz volt hogy elhagyott. Apámat bevitték a kórházba és leszokott a piáról egy ideig, utána is csak kevés mennyiségbe fogyasztott. De viszont az egyetlen megnyugvást jelentő személy csak úgy, másodpercek alatt "semmivé lett"... A nagyanyám összejött egy gazdag faszival, és meg is kérte a kezét. Az öreglány persze azonnal igent mondott. Imádtam és még most is imádom azt a nőt. Egy igazi extrém nagyi. Azért nem sokan mondhatják el a nagyanyjukról, hogy síelni jár na meg, hogy box-órákat vesz csak úgy hobbiból... Az esküvőn én vigyáztam az apámra, mivel természetesen seggrészegre itta magát. Miután nagyi meglátta mindezt, azonnal felkínálta a lehetőséget hogy költözzek a régi házába. Egyből belementem. Fatert elküldte egy elvonóra, nekem pedig ott segít ahol csak tud. Elvégeztem a gimit és a ház padlását pedig egy műhelynek csináltam meg. Nincs képzésem, egyszerűen csak azt csinálom amit szeretek. Eleinte csak ismerősök jöttek a környékről, később már kb egész LA hozzám járt. Jöttek hírességek is, amin eléggé meglepődtem.
Hát ez a múltam nagyjából leírva. És most itt ülök, HB partján egy üveg Jack Daniel's-el a kezembe, szembe azzal az emberrel aki 9 éve itt hagyott, egy talán üres ígérettel.

-Te HB-n?

-Danny mi a fasz van már? - ült a másik oldalamra még egy csávó, de most csak Dundee volt előttem...
-Ben várj már egy percet! - szólt oda a csávónak.
-Ben Bruce? - fordultam meg.
-Heló. - mosolygott rám kicsit bódultan. - Héhéhéhé Danny ő nem
-De, ő ő!
-Aztakurva! De megváltoztál!
-Ja. - mondta Danny sokkolva.
-Mi van? - néztem körbe.
-Hé kislány, te Rebel Wish vagy? - karolt át Ben.
-Ja, de ne hívj így! - néztem rá szúrósan.
-Csak Danny teheti meg? - mosolyodott el oldalasan.
-Se! - mondtam kicsit felháborodottan, majd megpróbáltam leszedni magamról a kezét. Felálltam, meghúztam az üveget és elindultam a kocsim felé.
-Rebel váj! - fogta meg a kezem Dundee
-Rebel? Nekem esetleg Mirabella!
-Hé, nyugi!

-Danny, milyen nyugi? Azt hitted 9 év után csak úgy a nyakadba ugrok, hogy "Jaj Dundee annyira szeretlek, nagyon hiányoztál"? - mondtam a végét picsásan. - Hát nem. - néztem rá összeszűkült szemekkel. 

-Legalább beszéljük meg!

-Sohasem voltam ilyen! – néztem rá fájdalmasan. – Ha annyira érdekeltelek volna, felhívsz mikor itt vagy Amerikába. Agyadra megy a hírnév, elfelejted azokat akik veled voltak! – pöcköltem meg a homlokát.

-Rebel! – nézett rám szomorúan. – Sajnálok mindent!

-Ennyi? Danny ezt te sem gondolod komolyan! – néztem rá értetlenül.

-Danny rázd már le ezt a picsát! – jött oda Ben.

-Hé! Tudd már kinek beszélsz!

-Na kislány, nagy a szád! – mutogatott rám az a faszi.

-Látod Dundee? – mosolyodtam el gúnyosan. – Ez a te világod! – tártam szét a karjaimat. – Ha józan leszel majd beszélünk. Ha fontos vagyok, itt a számom! – adtam a kezébe egy névjegykártyát. Azonnal mentem a kocsimhoz, és elhajtottam. Nem érdekeltek a zsaruk, csak hajtottam. Szerencsésen hazaértem… Beültem a TV elé, majd Ace is letelepedett mellém. Miután elfogyott az egész üveg, már majdnem bealudtam. Feltettem a lábaimat a kanapéra, lezavartam a kutyust és aludtam is.

Reggel a telefonomra ébredtem.

-Igen? – nyögtem bele.

-Rebel?

-Á faszom! – fogtam meg a fejem. – Dundee? – kérdeztem nyűgösen.

-Őőő ja azt hiszem. Ahogy hallom te is másnapos vagy!

-Valami van! – mondtam, majd elröhögtük magunkat.

-Beszélhetnénk? – tért rá egyből a lényegre.

-Te fiam bele tudsz találni a közepébe! – mondtam vigyorogva. – Ja, gyere a kártyán ott a címem.

-Őőő

-Jó tudom elhagytad! – mondtam, majd lediktáltam neki a címet. – 2-re várlak! – néztem rá az órára, ami fél 1-et mutatott.

-Okés, ott leszek.

-Gyere, csá! – nyomtam ki a telefont. Letusoltam, bekaptam egy fejfájás csillapítót, felöltöztem és elvittem Acet sétálni egy kicsit. Póráz nélkül viszem mindenfelé, és ahogy észrevettem neki ez nagyon bejött. Mindig hallgatott rám, ezért volt hogy elengedtem hagy fussa ki magát legalább nem amperkodik este ott nekem. Fél 2-re már otthon is voltam. Megetettem, és befeküdtem a kanapéra. Ismét majdnem elaludtam, de a csengő felébresztett.

-Megyek már! – mondtam idegesen, majd kirántottam az ajtót. – Ó, szia! – váltottam át kedvesre.

-Azért ne ölj meg! – tette fel a kezét, majd elnevettük magunkat.

-Be is jössz, vagy kint akarsz maradni?

-Hát beszeretnék menni. – mondta, és jeleztem neki hogy jöjjön már. Beültünk a konyhába, majd úgy 10 perc után Ace rájött hogy idegen van a lakásba. Atom hangosan elkezdett ugatni, Danny pedig aggóva nézett rám hogy valakit csináljak. Odadobtam neki egy kutyaropit és egyből elhallgatott-

-Ő meg mióta van veled?

-2 éves! – mosolyogtam rá. – Doberman, de most nem azért jöttél hogy a kutyámról beszéljünk! - néztem rá komolyan.