2.fejezet: "Nothing"
Mirabella:
-Rebel nagyon sajnálom hogy nem kerestelek. Az a nyár után anyám nem engedte hogy kijöjjek a tanulmányi átlagom miatt. Mikor elkezdtünk koncertezni Amerikába, nem tudtam merre keresselek!
-Pedig ott voltam... Minden egyes koncerteteken! És nyugodtan megmondhatod hogy nők is voltak a dologba. - mosolyogtam rá.
-Talán az is közrejátszott.
-És ti hogy-hogy itt? Koncert? Felvétel?
-HB-re költöztünk. Vettünk egy közös lakást és ott él a banda.
-Ez most komoly? - néztem rá sokkolva.
-Ja. - mosolygott. - Mi történt miután elmentem? - szólalt meg kisebb szünet után.
-Apám majdnem lejött a piáról. A testvérem azóta SE keresett. A nagymamám hozzáment egy pénzes ürgéhez és felkínálta a lehetőséget hogy költözzek ide. Szerinte itt nagyobb biztonságban vagyok mint apám mellett. Azt meg elvonóra küldte. - vontam meg a vállam. - 2 éve jött haza, nem is kerestem azóta. Nem is érdekel mi van vele. Aki képes naponta meggyalázni, verni a lányát az nekem senki... Most festő vagyok, és egész jól keresek. - mosolyogtam rá.
-Suli?
-Csak a gimit végeztem el. 18 évesen már itt laktam egyedül. Csak öreganyám látogat meg néha amikor éppen nem utaznak. - mosolyogtam rá.
-Rebel, sajnálom.
-Hm?
-Sajnálom, hogy nem voltam itt a nehéz időkben. - nézett rám szomorúan.
-De most már itt vagy nem? - néztem a szemeibe. - Lesz időd bepótolni! - kacsintottam rá.
-De még mennyi. - mosolyodott el ő is. - Nem változtál sokat. Még erősebb lettél. Téged nem lehet összetörni.
-Tudod van aki ért hozzá! - emeltem fel az egyik szemöldökömet.
-Jó, értem, ássam el magam! - dőlt hátra feltett kezekkel, majd elnevettem magam. Tényleg őrá értettem. - Megmutatod a festményeid?
-Persze, gyere utánam. - keltem fel, majd felmentem a lépcsőn. - Bocsi, kicsit beragad néha! - feszegettem az ajtót.
-Segítsek? - rárúgtam egyet az ajtóra és ki is nyílott.
-Köszi nem kell! - mosolyogtam rá, majd beléptünk. A szobába volt egy nagy tábla, egy kis szekrény a cuccoknak, egy asztal, néhány szék, meg 1-2 valami színes "lepedő" ha valaki olyan hátteret szeretne.
-Ezt mind te csináltad? - nézett körbe.
-Ja, de nagy része nincs is itt, mivel megrendelésre is szoktam festeni, meg egy csomó el van rakva dobozokba. - mosolyogtam rá. - Most tervezem hogy a raktárat megcsinálom ilyen képszobának.
-Mennyi egy kép?
-Hát, nem olcsó. Annyit elmondhatok. - mosolyogtam rá. - De viszont szerintem elég szép minőségben csinálom őket. Holnap is jön 4 ember.
-És kiknek szoktál csinálni?
-Aki kéri. - vontam meg a vállamat. - Elég sok híresség, sőt politikus is kért már tőlem képeket.
-Rebel, te tudsz valamit!
-Lehet. - lementünk az udvarra, és rágyújtottunk. - És veled mi a helyzet?
-Hát, most így elvagyok ezzel a bandával. - mosolygott. - Beteges egy társaság.
-Te sem voltál normális, sohasem. Olyanokat lőttél mindig, hogy behaltam. - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Ki a legidősebb?
-Ben.
-Ben? - kérdeztem kiakadva.
-Aha, most 26.
-Te jó ég...
-Ja, de ő így megragadt a 12 éves szinten. - röhögtük el magunkat. - Nem semmi egy ember az biztos.
-Barmok. - mondtam nevetve.
-Tényleg, holnap tartunk egy kocsma-túrát. Nem jössz el?
-Más nők lesznek?
-Nem.
-Akkor lehet! - itt furcsán nézett rám. - Nem szeretem hallani a picsák nyavalygását. Nem az én műfajom. - mosolyogtam rá.
-Így már világos. Sohasem voltál olyan típusú.
-Hál' istennek! - tettem össze a kezeimet, majd felfelé emeltem.
6 körül Dannynek el kellett mennie próbára.
-Nem leszel magányos? - állt meg a kocsi mellett.
-Megleszek! - vigyorogtam.
-Bármi van hívj! - szállt be a kocsiba.
-Oké. - mondtam kedvesen
-Szia!
-Szia! - integettem neki. Mikor a kocsi befordult, kitört belőlem a sírás. A kezeimbe temettem az arcom, majd befutottam. Bezártam magam mögött az ajtót, és besiettem a konyhába. Elővettem az üveg Jägeremet, és felbontottam. Leültem a padlóra, és csak sírtam. Ace odajött, majd szomorú fejjel nézett engem. Az üveg felénél kicsit megtudtam állni.
-Ace miért hagynak el az emberek? Nem akarom eltaszítani őket, de mégis azt csinálom! Rob is elment, pedig rá is nagy szükségem lenne! Hm? - néztem rá. Odajött, majd körbenyalogatott. - Ace, ne! - mondtam nevetve, majd egy idő után abbahagyta. - Nagyon szeretlek! - pusziltam meg, miközben hozzábújtam. Imádtam azt a kutyát...
Amennyire tudott befeküdt az ölembe. Még ott ültem egy ideig, és csak sírtam. Már nem is tudom min, de jól esett... Megtörtem és ez nem jó. - Olyan vagyok mint apám... Piával oldom meg a dolgokat. Lehet igaza volt! - vontam meg a vállam. Leszedtem magamról a kutyust, és felmentem a fürdőbe. Beültem a tus alá, és csak ittam. Kimásztam, szó szerint kimásztam a kabinból majd belenéztem a tükörbe. A szemeim már elég faszán keresztbe álltak mit ne mondjak... Lementem a hálóba, majd bedőltem az ágyba. Nem kellett sok és már aludtam is.
Reggel a telefonom ébresztőjére keltem.
-Fú! - néztem bele a tükörbe. - És én festőművész vagyok! Mondjuk elég züllött fejem van hozzá... - mértem magam végig. - Na Ace ehhez mit szólsz? - néztem a bekukucskáló kutyára. - Éhes vagy? - mosolyogtam rá, mire egy nagyot ugatott. - Akkor lefelé nagyfiú! - Felöltöztem, majd lementem. Mind a ketten degeszre zabáltuk magunkat.
Nem kellett fél óra, és már jött az első "modell"... 3 óráig festettem, utána fél óra szünet. A másik is kb 3 óra alatt lett kész. 2-kor volt egy pici ebédszünetem, majd a másik kettőt gyors lerendeztem 4 óra alatt... Megint nehéz napom volt, de nem baj. Letusoltam, és visszamentem folytatni a festményemet. Egy szál melltartóba meg bugyiba flangáltam a házba, ahogy szoktam is. Fél 8 körül csengetett valaki.
-Danny ha te vagy az gyere be! - kiabáltam le.
-Készen vagy?
-Szerinted? - rohantam le az emeletről.
-Őőő... - mért végig. - A hasadon
-Tudom!
-A lábad
-Tudom!
-A vállad
-Tudom hogy mindenhol festékes vagyok Dundee! - rohantam be a fürdőbe.
-Hmm. - lépett be Ben. Végigmért, közben ahogy szokás fütyült. Unottan ránéztem, majd berontottam a fürdőbe.
-Nem megyek! - kiabáltam ki.
-Tudom ezért jöttünk el érted! - nyitott be.
-Dundee, ne akassz ki! - néztem rá.
-Rebel!
-Mirabella gyere már! - támaszkodott neki az ajtónak Ben.
-Így? - mutattam magamra.
-Nekem így is jó vagy, sőt. - vigyorgott Ben.
-Na kifelé! Ace gyere be! - lökdöstem ki őket, a kutyám pedig beosont mellettük.
-De miért?
-Mert tusolok? - csaptam rájuk az ajtót,
-De - próbált benyitni valamelyik.
-Mondom tusolok! - csaptam be ismét az ajtót. Gyors beálltam a tus alá, megmostam a hajam.
-Hé Rebel, ezt te pusziltad be?
-A Jägeres üveg?
-Meg a 2 whiskey-s!
-Ja azt hiszem. De lehet Ace is megkóstolta.
-Te leitatod a kutyád?
-Persze! - kezdtem szárítani a hajam.
-Kész vagy már?
-Ja! - léptem ki. - Mi van? - néztem Benre fintorogva, aki vigyorogva mér végig ma vagy századszor.
-Ezt szokd meg! Csak ilyen ruhákba jár! - fordult felé Danny.
-Megtudnám! - kacsintott rám.
-Felejtsd el picinyem. - küldtem neki egy puszit. - Ace drágám jó legyél. - pusziltam meg. A fiúkra nézett, majd vakkantott egyet. Magamhoz vettem a cuccaimat és léptünk is.
.png)
-Apám majdnem lejött a piáról. A testvérem azóta SE keresett. A nagymamám hozzáment egy pénzes ürgéhez és felkínálta a lehetőséget hogy költözzek ide. Szerinte itt nagyobb biztonságban vagyok mint apám mellett. Azt meg elvonóra küldte. - vontam meg a vállam. - 2 éve jött haza, nem is kerestem azóta. Nem is érdekel mi van vele. Aki képes naponta meggyalázni, verni a lányát az nekem senki... Most festő vagyok, és egész jól keresek. - mosolyogtam rá.
-Suli?
-Csak a gimit végeztem el. 18 évesen már itt laktam egyedül. Csak öreganyám látogat meg néha amikor éppen nem utaznak. - mosolyogtam rá.
-Rebel, sajnálom.
-Hm?
-Sajnálom, hogy nem voltam itt a nehéz időkben. - nézett rám szomorúan.
-De most már itt vagy nem? - néztem a szemeibe. - Lesz időd bepótolni! - kacsintottam rá.
-De még mennyi. - mosolyodott el ő is. - Nem változtál sokat. Még erősebb lettél. Téged nem lehet összetörni.
-Tudod van aki ért hozzá! - emeltem fel az egyik szemöldökömet.
-Jó, értem, ássam el magam! - dőlt hátra feltett kezekkel, majd elnevettem magam. Tényleg őrá értettem. - Megmutatod a festményeid?
-Persze, gyere utánam. - keltem fel, majd felmentem a lépcsőn. - Bocsi, kicsit beragad néha! - feszegettem az ajtót.
-Segítsek? - rárúgtam egyet az ajtóra és ki is nyílott.
-Köszi nem kell! - mosolyogtam rá, majd beléptünk. A szobába volt egy nagy tábla, egy kis szekrény a cuccoknak, egy asztal, néhány szék, meg 1-2 valami színes "lepedő" ha valaki olyan hátteret szeretne.
-Ezt mind te csináltad? - nézett körbe.
-Ja, de nagy része nincs is itt, mivel megrendelésre is szoktam festeni, meg egy csomó el van rakva dobozokba. - mosolyogtam rá. - Most tervezem hogy a raktárat megcsinálom ilyen képszobának.
-Mennyi egy kép?
-Hát, nem olcsó. Annyit elmondhatok. - mosolyogtam rá. - De viszont szerintem elég szép minőségben csinálom őket. Holnap is jön 4 ember.
-És kiknek szoktál csinálni?
-Aki kéri. - vontam meg a vállamat. - Elég sok híresség, sőt politikus is kért már tőlem képeket.
-Rebel, te tudsz valamit!
-Lehet. - lementünk az udvarra, és rágyújtottunk. - És veled mi a helyzet?
-Hát, most így elvagyok ezzel a bandával. - mosolygott. - Beteges egy társaság.
-Te sem voltál normális, sohasem. Olyanokat lőttél mindig, hogy behaltam. - mondtam, majd elnevettük magunkat. - Ki a legidősebb?
-Ben.
-Ben? - kérdeztem kiakadva.
-Aha, most 26.
-Te jó ég...
-Ja, de ő így megragadt a 12 éves szinten. - röhögtük el magunkat. - Nem semmi egy ember az biztos.
-Barmok. - mondtam nevetve.
-Tényleg, holnap tartunk egy kocsma-túrát. Nem jössz el?
-Más nők lesznek?
-Nem.
-Akkor lehet! - itt furcsán nézett rám. - Nem szeretem hallani a picsák nyavalygását. Nem az én műfajom. - mosolyogtam rá.
-Így már világos. Sohasem voltál olyan típusú.
-Hál' istennek! - tettem össze a kezeimet, majd felfelé emeltem.
6 körül Dannynek el kellett mennie próbára.
-Nem leszel magányos? - állt meg a kocsi mellett.
-Megleszek! - vigyorogtam.
-Bármi van hívj! - szállt be a kocsiba.
-Oké. - mondtam kedvesen
-Szia!
-Szia! - integettem neki. Mikor a kocsi befordult, kitört belőlem a sírás. A kezeimbe temettem az arcom, majd befutottam. Bezártam magam mögött az ajtót, és besiettem a konyhába. Elővettem az üveg Jägeremet, és felbontottam. Leültem a padlóra, és csak sírtam. Ace odajött, majd szomorú fejjel nézett engem. Az üveg felénél kicsit megtudtam állni.
-Ace miért hagynak el az emberek? Nem akarom eltaszítani őket, de mégis azt csinálom! Rob is elment, pedig rá is nagy szükségem lenne! Hm? - néztem rá. Odajött, majd körbenyalogatott. - Ace, ne! - mondtam nevetve, majd egy idő után abbahagyta. - Nagyon szeretlek! - pusziltam meg, miközben hozzábújtam. Imádtam azt a kutyát...
Amennyire tudott befeküdt az ölembe. Még ott ültem egy ideig, és csak sírtam. Már nem is tudom min, de jól esett... Megtörtem és ez nem jó. - Olyan vagyok mint apám... Piával oldom meg a dolgokat. Lehet igaza volt! - vontam meg a vállam. Leszedtem magamról a kutyust, és felmentem a fürdőbe. Beültem a tus alá, és csak ittam. Kimásztam, szó szerint kimásztam a kabinból majd belenéztem a tükörbe. A szemeim már elég faszán keresztbe álltak mit ne mondjak... Lementem a hálóba, majd bedőltem az ágyba. Nem kellett sok és már aludtam is.
Reggel a telefonom ébresztőjére keltem.
-Fú! - néztem bele a tükörbe. - És én festőművész vagyok! Mondjuk elég züllött fejem van hozzá... - mértem magam végig. - Na Ace ehhez mit szólsz? - néztem a bekukucskáló kutyára. - Éhes vagy? - mosolyogtam rá, mire egy nagyot ugatott. - Akkor lefelé nagyfiú! - Felöltöztem, majd lementem. Mind a ketten degeszre zabáltuk magunkat.
Nem kellett fél óra, és már jött az első "modell"... 3 óráig festettem, utána fél óra szünet. A másik is kb 3 óra alatt lett kész. 2-kor volt egy pici ebédszünetem, majd a másik kettőt gyors lerendeztem 4 óra alatt... Megint nehéz napom volt, de nem baj. Letusoltam, és visszamentem folytatni a festményemet. Egy szál melltartóba meg bugyiba flangáltam a házba, ahogy szoktam is. Fél 8 körül csengetett valaki.
-Danny ha te vagy az gyere be! - kiabáltam le.
-Készen vagy?
-Szerinted? - rohantam le az emeletről.
-Őőő... - mért végig. - A hasadon
-Tudom!
-A lábad
-Tudom!
-A vállad
-Tudom hogy mindenhol festékes vagyok Dundee! - rohantam be a fürdőbe.
-Hmm. - lépett be Ben. Végigmért, közben ahogy szokás fütyült. Unottan ránéztem, majd berontottam a fürdőbe.
-Nem megyek! - kiabáltam ki.
-Tudom ezért jöttünk el érted! - nyitott be.
-Dundee, ne akassz ki! - néztem rá.
-Rebel!
-Mirabella gyere már! - támaszkodott neki az ajtónak Ben.
-Így? - mutattam magamra.
-Nekem így is jó vagy, sőt. - vigyorgott Ben.
-Na kifelé! Ace gyere be! - lökdöstem ki őket, a kutyám pedig beosont mellettük.
-De miért?
-Mert tusolok? - csaptam rájuk az ajtót,
-De - próbált benyitni valamelyik.
-Mondom tusolok! - csaptam be ismét az ajtót. Gyors beálltam a tus alá, megmostam a hajam.
-Hé Rebel, ezt te pusziltad be?
-A Jägeres üveg?
-Meg a 2 whiskey-s!
-Ja azt hiszem. De lehet Ace is megkóstolta.
-Te leitatod a kutyád?
-Persze! - kezdtem szárítani a hajam.
-Kész vagy már?
-Ja! - léptem ki. - Mi van? - néztem Benre fintorogva, aki vigyorogva mér végig ma vagy századszor.
-Ezt szokd meg! Csak ilyen ruhákba jár! - fordult felé Danny.
-Megtudnám! - kacsintott rám.
-Felejtsd el picinyem. - küldtem neki egy puszit. - Ace drágám jó legyél. - pusziltam meg. A fiúkra nézett, majd vakkantott egyet. Magamhoz vettem a cuccaimat és léptünk is.
.png)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése