1.fejezet: " Please! "

Jessie:

Reggel anyám feljött a szobámba és leült velem szembe.
-Ez kell neked? Látod megint ez történt. Ha nem kötsz belém, nincs ez.
-Te mibe vagy? - méregettem. - Egy ilyen kurva nekem ne pampogjon arról, hogy mit tehetek és mit nem. Már csak 3 és fél év vágod? Ennyi időd van még csesztetni! Örülj hogy nem jelentelek fel ez az egész miatt. Nekem van annyi tiszteletem feléd, mert féltem a seggedet! De azt is csak azért mert nem akarok nevelőintézetbe kerülni. És most tűnj a szobámból. - néztem rá fintorogva. - Nem hallod? Takarodj már! - öntelt arccal felkelt és lassan kiballagott a szobámból.
Az a kurva elvette a telefonomat és a gépemet is... Semmi lehetőségem nem volt beszélni bárkivel is, így egész nap csak ültem a szobámba vagy olvasgattam. Nem akartam lemenni, mert tudtam csak rosszabbul fogok kinézni mint most.
Este 8 körül ordibálást hallottam lentől. Megint ez?? Miért kell mindig ordibálni?
-Elég volt! - rohantam le ordibálva. - Megint mi a fasz bajod van? Minek ordibálsz beszorultál vagy mi? - néztem Leanara.
-Menj fel a szobádba. - próbált volna parancsolni. - Ez nem igaz, nem bántalmazzuk! Ki mondana ekkora hülyeséget? - próbálta védeni magukat. Én csak unottan hallgattam végig a fotelból ezt az egészet. - Jessie? - nézett rám erőltetetten mosolyogva, de csak a szokásos fintor ült az arcomon.

-Te idióta picsa. - jegyeztem meg halkan. - Utállak. - néztem a szemeibe.
-Jessie! - kiáltotta el magát.
-Ne üvöltözz már! - mondtam halál nyugodtan. - Inkább próbáld meg magad kihúzni a szarból, mert hogy én nem segítek, azt biztos! - mentem fel a szobámba. - Ja, és ha lehet hagyjatok ki mindenből! - kiáltottam vissza, majd becsaptam az ajtómat. - Kurva! - ültem le a gépem elé. Kb. 1 óra múlva valaki kopogott. - Ki vagy?
-Én.
-Értelmes válasz mit ne mondjak. Gyere be. - fordultam az ajtó felé. - Jimmy? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Az apát jobb lenne hallani. - ült le az ágyamra mosolyogva. - Még be sem mutatkoztam.
-Nem is kell. - néztem rá. - Ismerlek, még ha te engem nem is. - erre csak elmosolyodott.
-Most az lenne a szitu, hogy pakolnod kellene, de azonnal. - mondta még mindig mosolyogva.
-Mert?
-Velem jössz. - vette le a szemüvegét. Kikerekedett szemekkel néztem fel rá full kussba, majd elmosolyodtam és a szemeimbe könnyek gyűltek.
-Ez most komoly? - kérdeztem vékony hangon.

-De még mennyire. - mosolygott rám.
-És ezt is eltudjuk vinni? - húztam el a függönyt, ami mögé volt rejtve a dobszerkóm.
-Dobolsz?
-Próbálgatom magam ilyen téren.
-Persze hogy eltudjuk vinni!
Két óra alatt készen is lettünk a pakolással. Mikor nevelőapám hazaért, neki akart menni a rendőröknek. Eljárást indítottak ellene, és Leana ellen is.
Végre talán jobb életem lehet??

~

-Hát Jess, üdv az új otthonodban. - nyitotta ki előttem az ajtót Jimmy. - Na menj csak! - mondta, mivel először nem mertem bemenni. Megfogta a kezem, és együtt tettük meg az "első lépést". A ház hatalmas, és barátságos volt. - Amanda még nem ért haza, de kb 1 órán belül ő is itt lesz. Csípni fogod, azt biztos. - mondta bepörögve. - Gyere, megmutatom a szobád! - sietett felfelé. Én csak csodálkozva néztem utána. Annyira jó, hogy így örül ennek az egésznek. - Na gyere már! - nézett rám vigyorogva, én pedig csak követtem őt.
-Azta. Kurva. - esett le a táska a vállamról.
-Tetszik? - állt meg mellettem.
-Tetszik? Ez egyszerűen a mennyország! - mondtam kiakadva.
A falon mindenfelé a kedvenc együtteseim posztere, gitár, hatalmas ágy, és a kedvencem a kanapé volt. Egy kicsit elkerítettebb rész volt. Két fa oszlop között volt, és mögötte a falon mindenféle újságcikk, poszter, lemezborító. Volt egy kis polc, ami tele volt régi bakelitlemezekkel. Közelebb mentem hozzá, és végigtapogattam.
-The Beatles, Rollingstone, Bob Marley, Jimmy Hendrix, Elvis, The Who, AC/DC meg ilyenek. - mondta büszkén. - Az én gyűjteményem volt, de ez most már a te tulajdonod.
-Köszönöm. Ezt... Ezt nem tudom meghálálni.
-Elég ha itt vagy. - mosolygott rám. Még nézelődtem, de végül az ágyon akadt meg a szemem. - Hm...
-Arra gondolsz amire én? - vigyorodott el. Megfogta a kezem, és elkezdtünk rohanni az ágy felé.
-Kilövééés! - kiáltottuk egyszerre, majd ráugrottunk az ágyra. Röhögve feküdtünk, amjd egy 10 perc múlva már képesek voltunk felülni.
-Ez atom jó volt. - mosolyogtam rá.
-Jim, drágám itthon vagyok! - jött felfelé Amanda.
-Bújj el! - mondta halkan Jimmy. Gyors bebújtam az ágy alá.
-Héé máris belepted a szobáját? - kérdezte nevetve Amanda.
-Hát, nem sikerült idehoznom. - mondta Jimmy elkeseredve.
-Jaj drágám. Nyugalom, úgyis sikerülni fog.
-Remélem. Pedig már tök vártam.
-Tudom, én is. Még csokitortát is hoztam.
-Csokitorta? - gurultam ki az ágy alól. - Évek óta nem ettem tortát. - Néztem rájuk csillogó szemekkel.
-Jim!-  mondta nevetve Amanda, majd beleütött egyet a vállába.
-Az ő ötlete volt! - mutatott rám.
-Nem is, ő mondta hogy bújjak el!
-Mindegy ki volt! - nevetett még mindig. - Amanda Sullivan. - nyújtott nekem kezet kedvesen.
-Jessie - itt megakadtam.
-Sullivan. - mondta aranyosan mosolyogva Jimmy.
-Na gyertek, együnk tortát! - mondta Amanda, és mi ketten Jimmyvel már egyből lent voltunk. Lökdösődve futottunk le a nappaliba.
-Én kérem az elsőt!
-Nem, én! - mondtam.
-De én vagyok az idősebb.
-Én viszont új vagyok!
-Nem baj, enyém az első! - kapott fel a vállára.
-Engedj el! Neee! - mondtam durcásan.
-Jim, tedd le! - jött oda Amanda.
-Igen, tegyél le!
Végre normálisan leültünk az asztalhoz, de egy kisebb csönd állt be.
-15 éve nem ettem tortát. - tömtem magamba. - Leana sose engedte meg hogy bármi ilyet egyek, mert hogy elhízok...
-De hát ez alap nem? Születésnap?
-Sosem tartottuk meg a születésnapomat. - vontam meg a vállam. - Szerintem nem is tudja mikor van.
-Augusztus 12. - mosolygott Jim.
-Igen. - bólogattam. Jimmy és Amanda szorosan egymás mellett, velem szemben ültek.
-Jess. - mondta kedvesen Amanda.
-Igen? - néztem fel rájuk.
-Lehet furán hangzik, de szeretnénk ha
-Anyának és apának szólítanál minket. - bökte ki végül Jimmy.
-Őőő... Fú, ez furi. - mondtam mosolyogva. - Hát oké. - mondtam és már könnyesek is voltak a szemeim. – Jézusom, ma már másodszor! – nevettem el magam. Amanda és Jimmy, vagyis anya és apa egyből körém ültek. Megvigasztaltak és onnantól az este már tök jó volt. Letusoltam, és lemostam magamról a kb 6 kiló sminket, ami elrejtette a foltokat. Ültem a tükör előtt, és fogdostam őket, mikor apa benyitott.

-Szia.
-Szia. – fordultam el azonnal.
-Hogy vagy?
-Köszi jól. – kezdtem el pakolászni a cuccaimat.
-Jess nézz rám. – mondta gyanakvóan, mire megmerevedtem. Kikerekedett szemekkel pislogtam magam elé… - Jess. – fordította maga felé az arcomat. Összeráncolt szemöldökkel fürkésztett. – Lesütöttem a szemeimet és nyeltem egy nagyot. – Ezt meg ki művelte?

-Harry. Leana élettársa… - mondtam halkan.
-Jessie. – ölelt át. – Sajnálom, hogy nem tudtam rólad előbb. – nézett a szemeimbe. – Esküszöm, mostantól mindent megadok neked amit kérsz.
-Jim? Nekem csak a szeretetetek kell! Nem érdekel, hogy kik vagy mik vagytok… A lényeg, hogy végre megtaláltalak és most már csak ez számít! – ismét átölelt, majd adott egy puszit.
-Szeretlek. De apa vagyok, nem Jim!
-Oké-oké – mosolyogtam rá. - Apa...
-Jó éjt, holnap találkozunk.
-Oké. Jó éjt. – feküdtem be az ágyamba. – Takarj be! – nevettem el magam.
-Igenis! – mondta fegyelmezetten, majd elnevettük magunkat. Adott még egy puszit, és kiment a szobából.
Végre egy igazi család!!