7.fejezet: " Pain "
Mirabella:
Olyan este 8 körül, elég érdekes vendég toppant be. Azt hittem Ben az, mivel egy tök aranyos üzenetet küldött.
"Sweet dreams, my little lover! <3 ;)"
"Sweet dreams, my little lover! <3 ;)"
-Ben? - szaladtam lelkesen az ajtóhoz. De mikor kinyitottam eléggé lesokkolódtam.
-Szia. - köszönt aranyosan.
-Te? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Beszélni akartam veled.
-Gyere be. - álltam arrébb kicsit. - Ülj le a kanapéra, mindjárt jövök. - mosolyogtam rá. - Kávé, tea, sör?
-Sör. - gyors kivettem 2 üveget, kibontottam majd visszamentem.
-Danny baj van? - ültem le mellé. Tényleg elég kétségbeesett arca volt.
-Rebel, szeretlek. - nézett a szemeimbe őszintén. Meg sem tudtam szólalni...
-Ezzel egy kicsit elkéstél! - emeltem fel az egyik szemöldökömet.
-Tudom. - nézett a szemeimbe.
-Dundee, én nem tudok erre mit mondani.
-Miért, te nem?
-De. De amit műveltél, az eltántorított a dolgoktól. Fájt, hogy a szemem láttára szedtél fel kurvákat, de közben tudtad hogy szeretlek. Danny lehet hogy egyszer majd a jövőben lehet valami, de most még nem.
-Mert? -fogta meg a kezeim.
-Danny! Én együtt vagyok Bennel!
-Akkor szakíts vele.
-Mi?
-Rebel nem bírom tovább!
-Dundee. - simítottam végig az arcán. - Sajnálom. - a szemeiben elkezdtek gyűlni a könnyek. Nem bírtam tovább. Odahajoltam és szenvedélyesen csókoltam. Felkeltem, majd magammal rángattam a hálóba. Szinte letéptük egymásról a ruháinkat. Annyira hasonlít Benre. Ő is, egyből meg akar szabadulni a "feleslegtől".
Fáradt szemekkel néztem rá, majd elmosolyodott. Elkezdte simogatni az arcomat, mire elálmosodtam. Adott egy búcsúcsókot, felöltözött és lelépett...
Széttárt karokkal feküdtem az ágyamon, és kifejezéstelen arccal bambultam a plafonra.
Széttárt karokkal feküdtem az ágyamon, és kifejezéstelen arccal bambultam a plafonra.
Megcsaltam Bent... Mondjuk mintha nem csináltam volna ezt már jó pár barátommal. Nem is hagytam tudatosulni magamba ezt az egészet. Ilyen téren az agyamat lekapcsolom, így nem fájnak dolgok.
Letusoltam, majd visszamentem, és azonnal el is aludtam.
Ben:
Hajnali 1-kor csörömpölést hallottam. Az én szobám volt a legközelebb a nappalihoz, így majdnem mindent hallottam.
-Danny? - mentem ki álmosan.
-Csá.
-Hol a faszba voltál? - dobtam le magam a kanapéra.
-Jártam egyet a parton.
-Minek?
-Szükségem volt rá.
-Belli?
-Ja, valami olyasmi. - ült le ő is. - Vigyázz rá! - nézett a szemeimbe.
-Mi?
-Sokan el akarják tőled venni, remélem tudod!
-Ja észrevettem.
-Hidd el, egyszer még én is elfogom venni. - nézett rám komolyan.
-?
-Nem hagyom, hogy elfelejtse amit érzett és amit érez irántam. - kelt fel. - A legjobb haverom, és a riválisom lettél. - nyújtotta felém a kezét.
-Hátba szúrsz? - mosolyodtam el, majd belecsaptam a tenyerébe. - Legyen?
Danny:
Amit mondok, az úgy is lesz. Nem fogom hagyni, hogy Rebel elfelejtsen. Az első lépést már megtettem, innen már rajta múlik minden.
Mirabella:
Reggel Ace éles ugatására lettem figyelmes.
-Mi a halál van már? - léptem ki elég züllött fejjel. - Szombat van? - tekingettem körbe, miközben nyújtózkodtam. Bekapcsoltam a TV-t, majd a konyhába mentem. Szombaton, reggel 8-kor kezdődött Ace kedvenc meséje. Speedy Gonzales... Ha nem kapcsoltam be neki ilyenkor ezt a műsort, elkezdett sírni vagy ugatni. Nem értem néha ezt a kutyát.
Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és figyelmesen követte az eseményeket.
-Nem igaz hogy te nem lettél módosítva, és nincs benned valami emberi DNS. - mondtam neki a konyhából, mire csak vakkantott egyet. - Hülye!
Felmentem a kávémmal az emeletre, majd egyenesen a raktár részébe. Ott volt, a régi zongorám. Még Juliet megtanított 1-2 számot rajta, amiket gyakorolgattam. Most a kedvencemet, Lucia - Silence-t kezdtem el játszani. Kicsit hamiskásan, de énekeltem is mellé.
-Gyönyörű. - karolt át Ben hátulról.
-Nem is. - törölgettem a szemeimet.
-Hülye! Ne sírj!
-Nem sírok! - mondtam, miközben a szemeimből csak úgy folytak a könnyek.
-Belli. - fordított volna meg, de nem engedtem neki.
-Maradj! Nem akarom hogy láss sírás közben! - szorítottam meg a kezét. Pár perc múlva hajlandó voltam lemenni vele a nappaliba. Lehajtott fejjel mentem, tényleg nem akartam hogy ilyen gyenge, sebezhető állapotban lásson.
-Sör? - mentem ki a konyhába.
-Megköszönném. - ült le a kanapéra. - Elkapcsolhatom?
-Reklám van?
-Ja valami olyasmi.
-Akkor ja.
-A kutyád mesét néz?
-Ja. - mondtam röhögve. - De ne nagyon kapcsolgasd mert ha nem látja mérges lesz. - töröltem meg az arcom.
-Ez jó lesz? Valami riport.
-Remélem nem valami nyálas senkivel. - mentem ki mosolyogva a 2 üveg sörrel a kezemben. Mikor kiléptem, a mosoly eltűnt az arcomról. Egy ideig csak bámultam a TV-t. Ez ő...
-Belli? - nézett rám Ben, de semmi reakcióm nem volt. Mikor meghallottam a hangját, sokkos állapotba kerültem. Elengedtem az üvegeket, amik hatalmasat csattantak a padlón, de még azt sem hallottam. - Belli! - kelt fel azonnal Ben. A szemeim megteltek könnyekkel, majd a TV-hez szaladtam.
-Ez ő. - mondtam halkan.
-Ki? - jött mellém.
-Nem hiszem el! - tettem a kezeim a képernyőre. - Basszus! - kaptam az arcomhoz, majd elbőgtem magam, de a szemeim a TV-n maradtak.
-Danny? - mentem ki álmosan.
-Csá.
-Hol a faszba voltál? - dobtam le magam a kanapéra.
-Jártam egyet a parton.
-Minek?
-Szükségem volt rá.
-Belli?
-Ja, valami olyasmi. - ült le ő is. - Vigyázz rá! - nézett a szemeimbe.
-Mi?
-Sokan el akarják tőled venni, remélem tudod!
-Ja észrevettem.
-Hidd el, egyszer még én is elfogom venni. - nézett rám komolyan.
-?
-Nem hagyom, hogy elfelejtse amit érzett és amit érez irántam. - kelt fel. - A legjobb haverom, és a riválisom lettél. - nyújtotta felém a kezét.
-Hátba szúrsz? - mosolyodtam el, majd belecsaptam a tenyerébe. - Legyen?
Danny:
Amit mondok, az úgy is lesz. Nem fogom hagyni, hogy Rebel elfelejtsen. Az első lépést már megtettem, innen már rajta múlik minden.
Mirabella:
Reggel Ace éles ugatására lettem figyelmes.
-Mi a halál van már? - léptem ki elég züllött fejjel. - Szombat van? - tekingettem körbe, miközben nyújtózkodtam. Bekapcsoltam a TV-t, majd a konyhába mentem. Szombaton, reggel 8-kor kezdődött Ace kedvenc meséje. Speedy Gonzales... Ha nem kapcsoltam be neki ilyenkor ezt a műsort, elkezdett sírni vagy ugatni. Nem értem néha ezt a kutyát.
Kényelmesen elhelyezkedett a kanapén, és figyelmesen követte az eseményeket.
-Nem igaz hogy te nem lettél módosítva, és nincs benned valami emberi DNS. - mondtam neki a konyhából, mire csak vakkantott egyet. - Hülye!
Felmentem a kávémmal az emeletre, majd egyenesen a raktár részébe. Ott volt, a régi zongorám. Még Juliet megtanított 1-2 számot rajta, amiket gyakorolgattam. Most a kedvencemet, Lucia - Silence-t kezdtem el játszani. Kicsit hamiskásan, de énekeltem is mellé.
-Gyönyörű. - karolt át Ben hátulról.
-Nem is. - törölgettem a szemeimet.
-Hülye! Ne sírj!
-Nem sírok! - mondtam, miközben a szemeimből csak úgy folytak a könnyek.
-Belli. - fordított volna meg, de nem engedtem neki.
-Maradj! Nem akarom hogy láss sírás közben! - szorítottam meg a kezét. Pár perc múlva hajlandó voltam lemenni vele a nappaliba. Lehajtott fejjel mentem, tényleg nem akartam hogy ilyen gyenge, sebezhető állapotban lásson.
-Sör? - mentem ki a konyhába.
-Megköszönném. - ült le a kanapéra. - Elkapcsolhatom?
-Reklám van?
-Ja valami olyasmi.
-Akkor ja.
-A kutyád mesét néz?
-Ja. - mondtam röhögve. - De ne nagyon kapcsolgasd mert ha nem látja mérges lesz. - töröltem meg az arcom.
-Ez jó lesz? Valami riport.
-Remélem nem valami nyálas senkivel. - mentem ki mosolyogva a 2 üveg sörrel a kezemben. Mikor kiléptem, a mosoly eltűnt az arcomról. Egy ideig csak bámultam a TV-t. Ez ő...
-Belli? - nézett rám Ben, de semmi reakcióm nem volt. Mikor meghallottam a hangját, sokkos állapotba kerültem. Elengedtem az üvegeket, amik hatalmasat csattantak a padlón, de még azt sem hallottam. - Belli! - kelt fel azonnal Ben. A szemeim megteltek könnyekkel, majd a TV-hez szaladtam.
-Ez ő. - mondtam halkan.
-Ki? - jött mellém.
-Nem hiszem el! - tettem a kezeim a képernyőre. - Basszus! - kaptam az arcomhoz, majd elbőgtem magam, de a szemeim a TV-n maradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése