You're my hero!
Prológus

Jessie:

A nevem Jessie Silver. Az életem, egyáltalán nem felhőtlen. Az anyám, az a kurva ( Leana Silver ) utál és ezt valahogy én is viszonozom. A nevelőapám egy utolsó féreg. Ha "anya" csettint egyet, ez engem agyon ver... Jó pár heg van a testemen az az állat miatt, amiket folyamatosan rejtegetek.
Most 2027. június 26.-át írunk. Végre vége a 3. évemnek a gimiben. Az életemet, a mai napi változtatta meg.
Éppen az újságot olvastam, mikor egy érdekesnek tűnő címen megakadt a szemem.
"Megtalálták James Owen Sullivan rejtegetett lányát?"

-Rejtegetett lány? Haaagyjuk már! - mondtam röhögve, majd az oldalhoz lapoztam. Mikor megláttam a képeket, egyből kiköptem a kávét. Elkezdtem köhögni mire anyám berontott.
-Jess jól vagy? - jött oda, majd kikerekedett szemekkel a cikkre mutattam. Az én képem volt ott, miközben az utcán sétálgattam.

"Rejtegetett gyerekről, az embernek mindjárt egy eléggé elhanyagolt, rosszul nevelt tini jut eszébe. Ezúttal más a helyzet... The Rev lánya szintén HB-n lakik és egy kezdő banda énekese. Sokat nem tudunk a lányról, szinte elérhetetlen.

A lány nem más mint Jessie Silver. Vagy inkább Jessie Sullivan? James nem volt hajlandó nyilatkozni a témában nekünk. Talán szégyelli? Vagy esetleg tovább akarja rejtegetni?"

-EZ MEG MI? - néztem rá. - Ez kibaszottul én vagyok!
-Jessie, nyugodj meg!
-És mégis mikor akartátok elmondani? Leana, ő az apám? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Ezt neked nem kell tudnod.
-Mi az hogy nem kell tudnom? A fateromról van szó!
-Az apád egy drogos senki! Fog fel azzal a csöppnyi agyaddal, hogy ő NINCS!
-Nem beszélhetsz így róla! - keltem fel. - Ő igen is jó ember!
-Nézz már rá! - dobta le az újságot. Elindultam felfelé, de az visszarántott és lekevert egy hatalmas pofont. Gúnyosan mosolyogtam rá, majd berontottam a szobámba. Bepakoltam 1-2 cuccot és rohantam volna ki. - Állj csak meg kisasszony! - lökött meg. Ennek következtében elestem és felrepedt a szám. - Mégis hova ilyen sietősen?
-El innen. - köptem egyet a padlóra. - Úgyis utáltok nem? - keltem fel. - Tessék! - dobtam neki a táskámat. - Üss meg, ölj meg! Mindig is ezt akartad nem? Azt hiszed nem hallom hogy mit pofáztok esténként? - mentem hozzá közelebb. - Egy kurva vagy Leana. - mondtam összeszorított fogakkal, miközben nagyon közel hajoltam a képéhez. Felvettem a táskámat, felmentem és bevágtam az ajtót. Természetesen mikor este "fater" hazaért Leana elkezdett neki rinyálni. Feljött, és szokásához híven agyonvert...
Kék-zöld foltokkal az arcomon ültem az ágyon. Már nem is tudott érdekelni. Sírni sem tudtam már régóta, kiverték belőlem az összes érzelmet. Kedvesség? Bánat? Szeretet? Bizalom? Hagyjuk már!!