14.fejezet: " Scream "

Mirabella:

Ben-el már lassan fél éve együtt vagyunk... Nemrég csúnyán összevesztünk, megint ezek a kurvák miatt és engem, hogy úgy mondjam Danny vigasztalt meg... Ben azóta sem keresett. Ezzel nem is lett volna semmi baj, ha nem lesznek következményei.
Egyik este Jim és Brandi gyors bevittek a kocsmába, mivel Ben is ott volt. Elvileg beszélni akart velem. Pont kint álltunk, mikor megjelent egy érdekes személy...
-Te? - nézett rá Ben zavartam.

-Jöttem utánad, gondoltam megbeszéljük ezt az egészet. – mondta elégedetlenül.

-Hé Ben! – jött ki vigyorogva Dundee, de az öröm azonnal eltűnt az arcáról. - Samantha ? – nézett rá.

-Szia Danny. – intett neki.

-Most mi van? – néztem körbe. Dundee elkapta a kezem, és bementünk. – Danny ki a faszom ez?

-Ő Ben volt jegyese. – vitt oda a pulthoz.

-Te az – jött oda Sam.

-Igen.

-Rebel te

-Hagyjatok! – tettem fel a kezeimet. – Ez sok nekem! – fogtam meg a fejem. – Hé drága! – szóltam oda a pultosnak. – Egy üveg Jägert légyszi! Puszi! – szálltam le a székről. Mikor odaadta kifizettem, és elindultam kifelé. Pont megláttam mikor Ben és azt a nőt, miközben egymás szájában voltak...

-Rebel! – fordított maga felé Dundee.

-Késő! – kaptam ki a kezéből a sörösüveget. Kimentem, és totál higgadt fejjel eléjük dobtam. – Te mocsok! – köptem Ben elé. – Utállak! – löktem meg. – És még te mondogatod nekem hogy szeretsz? Ebből elég volt! Mostantól tényleg nem akarlak látni!

-Hé csajszi nyugi!

-Te csak ne nyugtass. – mértem végig a csajt, majd elindultam felé.

-Hé Rebel! – fogta meg a kezem Danny.

-Az előbb itt bizonygattad hogy mennyire szeretsz, most meg ezt csinálod? Megérdemlitek egymást! – mentem volna neki, de inkább rájuk hagytam. Bementem az üvegemért, és elmentem. Ne is tudtam merre, csak vitt a fejem. Közben persze ittam. Végül a régi házunknál kötöttem ki. Ott, ahol annyit játszottunk Dannyvel. Leültem a járdára, a házzal szembe és csak bambultam. Mekkora parasztokkal vagyok körülvéve.

-Rebel?

-Danny? – néztem oldalra reménykedve. A legtökéletesebb ember… - Danny! – borultam a nyakába sírva.

-Semmi baj! – puszilta meg a fejem.

-Ben! Megint...

-Nyugalom! – ölelt át.

-Miért?

-Mondtam nem? Átcseszett mint ahogy a többit is. – suttogta a fülembe.

-Nem is érdekel! Gyere velem, basszunk be! – léptem hátrébb, majd meghúztam a Jägeremet.

-Hagysz nekem is? – mosolygott rám.

-Persze! – nyomtam a kezébe, majd elindultunk. Ahogy szokta is, nyomta az ökörségeit. Aranyos volt tőle hogy megpróbált felvidítani, ami sikerült is neki!

-Hé te, ezek nem – mutattam az elég nagy sebességgel közeledő, és kicsit sem halk kocsira amiből 1-2 ember kihajolt.

-De, ezek ők! – mondta röhögve. Nem is gondoltuk, de az este még csak akkor kezdődött.

-Végre megvagytok! – ordibálta Jim kihajolva. – Azonnal beszállni! – mutogatott a kocsira.

-Ki vezet?

-Één. – integetett ki nevetve Brandi.

-Benne valahogy jobban megbízok ilyen téren. – mosolygott rám Danny. – Na jössz? – nyújtotta a kezét.

-Sima! – fogtam meg a kezét, majd beültünk melléjük. Brandi vezetett, hátul Jim, elől pedig Cam. A kocsiba volt még 3 üveg Jack Daniel’s, mondanom sem kell megvolt az alaphangulat. Bementünk a városba, és az utcákon járkáltunk. Külföldieknek adtuk ki magunkat, bár nem mindig jött be mivel elég sokszor felismerték a fiúkat. Lehajtottunk HB-re, és a parton ittunk tovább. Egész végig Dannyvel voltam. Egymás kezét fogva mentünk mindenfelé, és kicsit nosztalgikus állapotba kerültem.

-Pont mint rég nem?

-Ja, csak akkor kicsit más volt a társaság. – mosolyogtam rá.

-Ja, akkor is ittunk nem?

-Hát akkor nem csak az volt. Akkor próbáltuk ki először a füvet is. Emlékszel? – néztem rá.

-Nem. – mondta, majd elröhögtük magunkat.

-Hé-hé, ne maradjatok le! – jöttek oda a többiek.

-Cam! Vigyél a hátadoooon! – akaszkodtam rá.

-Hát ha leveszed azt az orbitálisan nagy magassarkút, lehet! – ahogy ezt kimondta, már kapkodtam is le a lábaimról a cipőket. Valaki hozta utánam, de nem nagyon érdekelt mi lesz a sorsuk.

-Camcamcamcam Cameroooon. Camcamcamcam Cameroooon. Aranyos de nagyooon, hogy visz a hátán mint egy kismajoooom. – énekeltem, amin mindenki csak röhögött.

-Naa nem vagyok kismajom!

-De-de, de én így is szeretlek! – pusziltam meg.

-Jó, de ne fojts meg! – nevette el magát.

-Rebel! Néz csak mi van itt! – mutatott oldalra Danny, ahol a régi sztriptízbár volt.

-Basszus! – másztam le Cam hátáról. – Menjünk be! – indultam el befelé, ők pedig jöttek utánam. Mikor beléptem, a kidobó egyből felismert.

-Mirabella! – mondta a nagydarab, husis Fred, majd átölelt.

-Freeed, de rég láttalak. Na mizujs?

-Á, semmi ugyan olyan minden, csaj a kurvák újak. Te hogy-hogy itt?

-Kicsit benéztem ha már itt vagyok. A barátaim bejöhetnek?

-Persze, menjetek csak! Látunk ma tőled valamit?

-Hát, azt még senki sem tudhatja! – kacsintottam rá, majd bementünk. A fiúk persze egyből leragadtak. Jim is nézelődött bár Anett mellett nem nagyon mert.

-Harryyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyy! – futottam a tulaj felé, majd ráugrottam.

-Rebel! Drágám! Te?

-Benéztem kicsit. Látom még mindig ugyan az van.

-Hát igen, csak te hiányzol. – mért végig. – Látom nem sokat változtál.

-De-de. – mosolyogtam rá. – De azt amit itt tanultam, sohasem felejtem el!

-Hát ezt nem is lehet. Ők a barátaid?

-Igen. – mondtam, majd bemutattam őket.

-Rebel, nem akarsz egyet táncolni? – mutatott a rúdra.

-Hááát.

-Belli!

-Rebel!

-Légyszíííí! – néztek rám könyörgően.

-Na jó. – adtam meg magam. – Hol a ruhám?

-Gyere.

-Srácok, üljetek a nagyobbik színpad köré, 10 perc és előadás! – mosolyogtam rájuk, majd elmentem az öltözőbe. A ruhám még mindig ott volt… Egy fekete, bőr ruha ruha volt. Természetesen letéphető. A melltartó és a bugyi nem takart sok mindent. Imádtam azt a ruhát. Volt hozzá egy kicsit rendőri beütésű sapka is, ami a személyes kedvencem.

-És most hölgyeim és uraim! – állt ki Harry. – A már olyan rég látott Rebel, visszatért 1 táncra! Fogadják sok szeretettel , a mi kis legendánkat. – lépett le, majd elkezdődött a szám. Az a zene amire annyit táncoltam. Érdekes volt, hogy mindig azt rakták be amit kértem. Ez ment a legtöbbször, és ez volt az utolsó is. Avenged Sevenfold - Scream. Mái napig rá vagyok akadva erre a zenére.
A sikítás után kinéztem a függöny mögül. Még gyors megigazgattam a ruhámat, és készen is voltam.

Cseppet sem izgultam, mivel tudtam sikerülni fog.

Lassan lépdeltem ki a magassarkúmba, majd egyből Dannyre ragadt a szemem. Akkor csak neki táncoltam. Lassan járkáltam körbe, és ismerős fejeket vettem észre. Fütyülések, kiabálások sorozatát kaptam, ami tetszett. Elkezdtem erotikusabban táncolni. Letérdeltem, és lassan másztam Danny felé, aki mosolyogva fogadta az egészet. Kinyújtottam a kezem, és szépen megfogtam a fejét. Végigsimítottam az arcán, majd magamhoz húztam. Az ajkaink már majdnem összeértek, de nem adtam meg neki ezt az örömöt. Kiengedtem a hajam, és hagytam hogy "szálljon" amerre akar. Felkeltem, és mentem a többi emberhez is. Közben persze magamban énekeltem a dalt. Kezdtem egyre kurvásabban táncolni, de hát ez egy sztripper feladata. Felizgatni az embereket, aztán megadni nekik azt az örömöt hogy az övéik lehetünk. Persze én ezt sosem tettem meg. Mindig is elérhetetlen voltam számukra.
 Lehet ez miatt lenéznek páran, de nekem akkor ez volt az életem. Imádtam táncolni, és azt is imádtam hogy az emberek vágyakoznak utánam. Sohasem feküdtem le egyikkel sem, mivel volt barátom, aki a munkámat tiszteletben tartott sőt még támogatta is. Lehet furcsa, de ilyen vagyok és voltam is mindig. Igazából csak az embereknek akartam jót. Ha már annyira elunták ez életüket hogy ilyen bárokba basszák (szó szerint basszák) el a pénzüket, akkor legyen is benne valami örömük.
Hátrébb léptem, és letéptem magamról a ruhát, így már csak egy szál bugyiba meg melltartóba vonaglottam a színpadon. Lassan hátrébb mentem, majd bejött mögém még 2 csajszi. Náluk csak 1-2 ember volt, körülöttem meg vagy 10-20 tag.
Elkaptam a rudat, és azon "táncoltam" tovább.

A "mutatványom" egész szépen sikerültek. Nem basztam el egyiket sem, így még jobban megnőtt az önbizalmam. Anette vágyakozva nézte ahogy táncolok, Jim és Cam csak bambultak rajtam, Danny pedig... Danny öntelten vigyorgott. Lelehetett olvasni az arcáról hogy mit gondol. Mindenki csillogó szemekkel figyelt engem. Nem gondoltam volna hogy ilyen örömmel tölt majd el, hogy még egyszer itt táncolhatok. A rúdtánc mindig is jól ment, hála az eléggé kidolgozott testemnek. Nem látszott rajtam, de mindig is izmosabb voltam mint az átlag. Az anorexia után egyből elkezdtem edzeni magam, de mára már nem sok maradt meg belőle. Egyrészt ez miatt is hagytam ott a "színpadot".

Eléggé bepörögtem, így még élvezetesebb volt az egész. Odamentem még pár emberhez, és velük is úgymond kikezdtem. Páran már nagyon azt akarták, hogy vetkőzzek, de nem engedtem meg magamnak. Kicsit húzni akartam az agyukat, amit sikerült is elérnem. Nem érdekelt hogy ki van ott, úgy táncoltam ahogy régen is. Mint egy jó pornósztár úgy mozgattam a csípőmet, meg úgy az egész testemet. Érdekes az egészben az volt, hogy nem botlottam meg, a 18 centi ellenére sem. "Screcam, scream, scream" ahogy jöttek ezek a szavak, úgy hullámzott a testem.

Végül megadtam magam, és letéptem a melltartómat. Természetesen egyből el is takartam a kezemmel. Kaján vigyorral néztem körbe, és táncoltam tovább. Ismét fütyülés, és elismerő kiáltások.

A szám vége felé, már egyre vonultam hátrébb a 2 ribivel együtt, majd pont mikor vége lett, eltűntem a függöny mögött.

Lementem és Danny azonnal magához rántott. Vadul csókolt, majd elkapta a kezem és kisiettünk. Már elég pia volt benne ahhoz, hogy együtt legyek vele.
Fogtunk egy taxit, és egyenesen hozzám...