.

15.fejezet: " Sorry "

Reggel Danny már nem volt ott...
Főztem egy jó erős kávét, és kiültem rágyújtani. Ace is kijött velem, majd elkezdte oda hordani a játékait. Egy darabig játszottunk eldobósdit, de valaki elkezdett csöngetni.
-Megyek! - keltem fel. - Te? - néztem rá zavartan.
-Beszélnünk kell. - jött be.
-Ugyan miről? - állt meg előtte. - Arról hogy elküldtél a konkrétan picsába tegnap vagy mikor este?
-Nem arról... - jött közelebb.
-Elég. - mentem be a konyhába. - Ha a születésnapomról akarsz beszélni, hagyjuk... Részeg voltam. - mentem a pult mögé.
-Szerintem annyira mégsem. - jött mögöttem.
-Danny, nem! - mondtam, majd megfordított és megcsókolt. - Tűnj innen! - néztem rá.
-Ne mond azt, hogy nem szeretsz!
-Dundee, azt hittem, hogy ezt már
-Nem, nem beszéltük meg...
-Felejtsük el! - néztem a szemeibe.
-És ha nem tudom? - csókolt meg ismét, majd elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Ne. - mondtam két sóhajtás közt. - Mondom ne! - löktem el magamtól. - Húzz el innen! - kiabáltam rá.
-Még nem fejeztük be!
-Tűnj már! - dobtam neki egy poharat. - Nem hallod? - fogtam meg a másikat, már sírva. Vágott rám egy fintort, majd kiment. Leültem a padlóra, majd elkezdtem bőgni. - Összetörsz te fasz! - mondtam magamba, majd könyörtelen arccal felkeltem. Kivettem egy csomó porcelán cuccot a szekrényből és elkezdtem dobálni őket. - Anyád hogy van Danny Worsnop? - kiabáltam, majd izomból nekivágtam egyet a falnak. Ace nem mert bejönni a konyhába. - A picsába, hogy mindent elbaszok! - mondtam idegesen, majd megfogtam egy pár poharat és egyenként a szekrénynek dobtam. A testem tele volt apróbb hegekkel, amikből folyt a vér. Sírva lépegettem hátra, miközben a testemet néztem.

Bekattantam... Totálisan...

Könnyekkel küszködve letérdeltem, majd lefeküdtem.
-Utállak, utállak, utállak! - kiabáltam sírva.
-HellsBells, eljöttem kicsi - lépett be, de én már képtelen voltam egy szót is szólni. - Mirabella! - kiabálta kétségbeesve, majd megfogta a kezem és felhúzott. - Mirabella! - nézett rám, de már kezdett elsötétülni minden.

2 nappal később

-Doki! - szóltam oda neki, aki már vagy fél órája a papírjaimat nézte. - Hazamehetek?
-Mi? - nézett fel rám. - Persze, csak itt észrevettem egy érdekes dolgot... Mirabella. - ült le az ágyam szélére.
-Tessék.
-Mikor volt magának utoljára nemi aktusa?
-Hát - néztem rá zavartan - Kb. 1-2 hete.
-Értem. És tudja, hogy kivel?
-Persze!
-És védekeztek?
-Természetesen. De doki miért?
-Rebel, nem tudom, hogy ezt sajnálattal, vagy örömmel közöljem, de a vérvétel alapján, maga teherbe esett. - nézett rám komolyan.
-Micsoda? - néztem rá.
-Maga terhes. - lehajtottam a fejem és értetlen arccal néztem körbe. - Ez most komoly?
-Igen. - nézett rám. - Szeretné, ha behívnám a testvérét?
-Igen! - mondtam halkan, könnyes szemekkel.
-Rendben. - mondta, majd kiment, Rob pedig egyből jött is be.
-HellsBells? - nézett rám kétségbeesetten.
-Rob! Terhes vagyok! - néztem rá, majd nyelt egyet. Kiment és azonnal neki akart menni Ben-nek.

Gyors utána rohantam, majd lefogtam.
-Rob ne! - mondtam sírva. - Kérlek!
-Csak hogy tudjátok, csak miatta nem vagytok még halottak! - mondta, majd megláttam Ben mellett azt a nőt... Egymás kezét fogták, és a jegygyűrű csak úgy csillogott az ujján... - Takarodjatok innen!
-Rob, kérlek! - húztam vissza a szobába. Ott szorosan átöleltem és még jobban kitört belőlem a sírás. - Sajnálom... Annyira sajnálom!
-Neked nincs mit...Mirabella? - szólalt meg egy nagyobb csönd után. - Kié a baba?
-Danny.
-Danny? De hát.
-Akkor elmagyarázom! - mondtam, majd leültünk az ágyra. - Ben megint megcsalt pár hete. Aztán, mikor megakartam vele beszélni, visszajött az a nő, akit mellette láttál, vagyis a jegyese. Aznap este lefeküdtem Danny-vel. Pont akkor volt peteérésem. Védekeztünk, de kiszakadhatott a gumi, vagy valami ilyesmi.
-És, ő ezt tudja?
-Nem, ma tudtam meg én is. És nem is szeretném, ha tudná.
-Apa nélkül akarod felnevelni?
-Hát. - néztem rá. - Elvetetni nem fogom, árvaházba nem dugom.
-És nem lenne jobb, ha veled lenne?
-Gondolod, hogy elfogadná sajátjaként?
-Nem olyannak ismerem, aki otthagyna ilyen szituba. - kelt fel.
-Hova mész?
-Kimegyek... Beszélek velük... - mondta, majd kilépett.
Fél órával később, Dundee lépett be, egy szó nélkül. Leült, velem szembe, majd megfogta a kezeimet.
-Nem kell velem lenned. Még fiatal vagy és egy ilyen mia
-Tudod. - fogtam meg a kezem, miközben félbeszakított. - Nem is hiszed el, mennyire örülök ennek az egésznek... - nézett a szemeimbe.
-Micsoda?
-Nem hinném, hogy elakarnád vetetni, vagy valami ilyesmi, ezért szeretném veled felnevelni.
-De Danny, ez tudod, hogy mekkora felelősség? Gondolod elbírnánk vele?
-Ha akarunk, könnyen! Csak pelenkázni nem fogok, de azon kívül bármit! - mondta, majd elnevettük magunkat. - Szóval tartsd meg. Menjünk szépen haza és várjuk a kicsit.
-Danny! - mondtam sírva, majd átöleltem és megcsókoltam. A doki mikor benyitott örömmel vette észre a mosolyomat.
-Akkor jövőhéten várom vizsgálatra Mirabella! - mondta, majd kiment.
Kint mindenki türelmetlenül várt minket. Felöltöztem, aláírtam a papírokat és már mehettem is. De előbb beszélnem kellett velük...
-Srácok, nem kérek véleményt senkitől. - néztem körbe. - A helyzet az, hogy megtartom a babát és Dannyvel összeköltözünk.
-Hát. - szólalt meg először Jim. - Én nem is vártam mást. - mosolygott ránk.
-Úristen, meglesz az első Asking-os baba! - pattant fel Brandi és egyből átölelt. A többiek is felkeltek, odajöttek, körbeölelgettek meg gratuláltak. Ben... Nos Ben, már nem volt ott.
Mikor hazaértünk, egyből felhívtam a nagyit. Az persze sikítozott örömében, és egyből küldte is a költöztetőket. Még 4 éve vett nekem erre az esetre egy házat Hollywood-ban.