16.fejezet: " Yes! "
Mirabella:
Most, hogy már egy hónapja itt lakunk, a lelki állapotom kezd helyrejönni. Végre azzal vagyok akit szeretek és most lesz egy kisbabám is. Ma délután átjöttek a fiúk megnézni mi a szitu velem.
-Hé' Rebel!
-Sziasztok! - öleltem át mindenkit, még Ben-t is.
-Na mi a helyzet?
-Semmi, megvagyunk. - mentünk beljebb. - Veletek?
-Hát, már az első hét furcsa volt nélkületek.
-Ja, már az ivás sem ugyan olyan. Miért nem jöttök velünk?
-Sam! Egész héten hányok, és inni sem ihatok. Még egy pohárnyit sem.
-De nem már! - nézett rám Jim, majd elnevettem magam.
-Miért nincs még pocakod? - kezdte el fogdosni a hasam Cam.
-Még csak 7 hetes a pici! - néztem rá. - Kell egy kis idő még neki.
-Mi lesz a neve?
-Hát. - néztünk egymásra.
-Ezen még nem is gondolkodtunk. - mondta Danny.
Szinte egész nap ott voltak, de jobb is... Legalább elterelték a figyelmemet kicsit.
-Hé' Rebel!
-Sziasztok! - öleltem át mindenkit, még Ben-t is.
-Na mi a helyzet?
-Semmi, megvagyunk. - mentünk beljebb. - Veletek?
-Hát, már az első hét furcsa volt nélkületek.
-Ja, már az ivás sem ugyan olyan. Miért nem jöttök velünk?
-Sam! Egész héten hányok, és inni sem ihatok. Még egy pohárnyit sem.
-De nem már! - nézett rám Jim, majd elnevettem magam.
-Miért nincs még pocakod? - kezdte el fogdosni a hasam Cam.
-Még csak 7 hetes a pici! - néztem rá. - Kell egy kis idő még neki.
-Mi lesz a neve?
-Hát. - néztünk egymásra.
-Ezen még nem is gondolkodtunk. - mondta Danny.
Szinte egész nap ott voltak, de jobb is... Legalább elterelték a figyelmemet kicsit.
-Ace! Ace hol vagy? - járkáltam a házba. Egyszer csak Danny elém állt vigyorogva, de nem gondoltam volna hogy mivel is akar "meglepni".
-Kicsim, játszunk valamit oké?
-Oké. - néztem rá furcsán.
-Oké. - néztem rá furcsán.
-Knock, knock!
-Who's there?
-Marry.
-Marry, who? - ekkor letérdelt és kinyitotta előttem azt a jellegzetes kis dobozkát.
-Marry me? - nézett rám csillogó szemekkel. Először csak tátott szájjal próbáltam megszólalni, de nem ment.
-Igen! - mondtam könnyes szemekkel, majd felállt és hosszasan megcsókolt. - Igen, igen, igen, igen! - mondtam, miközben a homlokának döntöttem az enyémet.
-Szeretlek! - csókolt meg ismét. Hirtelen Ace elkezdett vidáman körbeugrálni minket. Egymásra néztünk, majd nevetésbe törtünk ki. - Annyira szeretlek! - mondta mosolyogva.
-Marry, who? - ekkor letérdelt és kinyitotta előttem azt a jellegzetes kis dobozkát.
-Marry me? - nézett rám csillogó szemekkel. Először csak tátott szájjal próbáltam megszólalni, de nem ment.
-Igen! - mondtam könnyes szemekkel, majd felállt és hosszasan megcsókolt. - Igen, igen, igen, igen! - mondtam, miközben a homlokának döntöttem az enyémet.
-Szeretlek! - csókolt meg ismét. Hirtelen Ace elkezdett vidáman körbeugrálni minket. Egymásra néztünk, majd nevetésbe törtünk ki. - Annyira szeretlek! - mondta mosolyogva.
-Erre, már nincs is szükségem! - mondtam, majd letéptem magamról, a még Ben-től kapott nyakláncomat. - Szeretlek! - öleltem át.
Este megbeszéltünk mindent az esküvővel kapcsolatban. A szülés utánra terveztük, hogy ne legyen velem annyi probléma. Már nagyon várom. A picit is, meg az esküvőt is.
Másnap mikor jött Rob, azonnal elújságoltam neki mindent.
-Ez komoly? - nézett ránk vigyorogva.
-De még mennyire!
-Gratulálok! - ölelt át mind a kettőnket.
~
Már a 6. hónapban vagyok és őszintén? Saját magamat kiakasztom.
-Danny hol van Ace?
-Nem tudom, de miért?
-Tök mindegy, hogy miért? - kezdtem felemelni a hangom. - Elszökött? Istenem, ha elszökött nem tudom mit csinálok! - járkáltam fel-alá és már majdnem elbőgtem magam.
-Rebel, nyugi, csak kint van az udvaron! - ültetett le Cam.
-Ace! Ace! - bújtam hozzá.
-Mira, szerintem nem
-Mit nem? - néztem Danny-re gyilkos szemekkel.
-Semmi drágám! - mondta ártatlanul.
Egy félórás simogatás után, végre leültem közéjük.
-Itt vagy! Csokitorta, sós keksz, grapefruitlé. - szaladt be Ben. Lerakta elém, majd leült és kifújta magát. Felbontottam az összeset és elkezdtem enni. Elég furcsán néztem rám.
-Mi van? - kérdeztem teleszájjal.
-Ezt egyszerre?
-Savanyú-édes-sós?
-Nem lesz ez egy kicsit sok?
-Kövér vagyok? Kövér vagyok... Tudom. - mondtam, miközben potyogtak a könnyeim!
-Nem, dehogy is!
-Jó alakod van!
-Csak hülyéskedtünk!
-Drágám, nyugalom, semmi baj!
-De, de, azt mondtátok - törölgettem a szemeimet.
-Nem mondtunk semmit.
-Kicsim!
Még egy jó ideig vigasztaltak, majd újra nekiláttam. Megnyugodva nézték velem és Ace-el együtt a TV-t.
-Rebel, nem bírom ki! - nézett rám vérese komolyan Cam.
-Mi az? - kérdetem rémülten.
-Megsimogathatom a hasad? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Idióta, persze! - mondtam nevetve. Pár másodperc múlva hatalmas vigyor jelent meg rajta. - Érezted? - néztem rá fülig érő szájjal.
-Rúgott egyet! - mondta lelkesen.
-Mi?
-Én is! - innentől kezdve, mindenki a hasamat kezdte el tapizni.
-Hé-hé! - mondtam nevetve. - Srácok, nyugi! Úgyis fog titeket elégszer rugdosni, ha már itt lesz velünk! - mondtam mosolyogva.
Mindenki elaludt csak én kajáltam még kint a konyhába kb éjfélkor is. Ben felkelt és kijött hozzám.
-Azt hiszem, ideje lenne beszélnünk.
-Hát ja, így lassan fél év után. - néztem rá.
-Figyelj, én nagyon sajnálok mindent
-Ben? Ne sajnálj semmit! Nagyon jó volt veled és tudom hogy kölcsönösen szerettük egymást, de valahogy, mégsem bírtunk megmaradni egymás mellett. Neked ott van a jegyesed, nekem pedig Danny. Mindennél jobban örülök ennek a babának és szeretném, ha mellettünk lennél. Te egy nagyon fontos személy vagy Danny életében! Kérlek! - mondtam, majd felkelt és átölelt.
-Rám mindig számíthattok! - adott egy puszit.
-Köszönöm! - néztem rá.
-De minimum rólam nevezitek el a kisfiút!
-Honnan tudod hogy fiú lesz?
-Mert nem az lesz?
-Még én sem tudom.
-Mi?
-Nem akartam megtudni! Majd ott kiderül minden! - mondtam mosolyogva.
Este megbeszéltünk mindent az esküvővel kapcsolatban. A szülés utánra terveztük, hogy ne legyen velem annyi probléma. Már nagyon várom. A picit is, meg az esküvőt is.
Másnap mikor jött Rob, azonnal elújságoltam neki mindent.
-Ez komoly? - nézett ránk vigyorogva.
-De még mennyire!
-Gratulálok! - ölelt át mind a kettőnket.
~
Már a 6. hónapban vagyok és őszintén? Saját magamat kiakasztom.
-Danny hol van Ace?
-Nem tudom, de miért?
-Tök mindegy, hogy miért? - kezdtem felemelni a hangom. - Elszökött? Istenem, ha elszökött nem tudom mit csinálok! - járkáltam fel-alá és már majdnem elbőgtem magam.
-Rebel, nyugi, csak kint van az udvaron! - ültetett le Cam.
-Ace! Ace! - bújtam hozzá.
-Mira, szerintem nem
-Mit nem? - néztem Danny-re gyilkos szemekkel.
-Semmi drágám! - mondta ártatlanul.
Egy félórás simogatás után, végre leültem közéjük.
-Itt vagy! Csokitorta, sós keksz, grapefruitlé. - szaladt be Ben. Lerakta elém, majd leült és kifújta magát. Felbontottam az összeset és elkezdtem enni. Elég furcsán néztem rám.
-Mi van? - kérdeztem teleszájjal.
-Ezt egyszerre?
-Savanyú-édes-sós?
-Nem lesz ez egy kicsit sok?
-Kövér vagyok? Kövér vagyok... Tudom. - mondtam, miközben potyogtak a könnyeim!
-Nem, dehogy is!
-Jó alakod van!
-Csak hülyéskedtünk!
-Drágám, nyugalom, semmi baj!
-De, de, azt mondtátok - törölgettem a szemeimet.
-Nem mondtunk semmit.
-Kicsim!
Még egy jó ideig vigasztaltak, majd újra nekiláttam. Megnyugodva nézték velem és Ace-el együtt a TV-t.
-Rebel, nem bírom ki! - nézett rám vérese komolyan Cam.
-Mi az? - kérdetem rémülten.
-Megsimogathatom a hasad? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Idióta, persze! - mondtam nevetve. Pár másodperc múlva hatalmas vigyor jelent meg rajta. - Érezted? - néztem rá fülig érő szájjal.
-Rúgott egyet! - mondta lelkesen.
-Mi?
-Én is! - innentől kezdve, mindenki a hasamat kezdte el tapizni.
-Hé-hé! - mondtam nevetve. - Srácok, nyugi! Úgyis fog titeket elégszer rugdosni, ha már itt lesz velünk! - mondtam mosolyogva.
Mindenki elaludt csak én kajáltam még kint a konyhába kb éjfélkor is. Ben felkelt és kijött hozzám.
-Azt hiszem, ideje lenne beszélnünk.
-Hát ja, így lassan fél év után. - néztem rá.
-Figyelj, én nagyon sajnálok mindent
-Ben? Ne sajnálj semmit! Nagyon jó volt veled és tudom hogy kölcsönösen szerettük egymást, de valahogy, mégsem bírtunk megmaradni egymás mellett. Neked ott van a jegyesed, nekem pedig Danny. Mindennél jobban örülök ennek a babának és szeretném, ha mellettünk lennél. Te egy nagyon fontos személy vagy Danny életében! Kérlek! - mondtam, majd felkelt és átölelt.
-Rám mindig számíthattok! - adott egy puszit.
-Köszönöm! - néztem rá.
-De minimum rólam nevezitek el a kisfiút!
-Honnan tudod hogy fiú lesz?
-Mert nem az lesz?
-Még én sem tudom.
-Mi?
-Nem akartam megtudni! Majd ott kiderül minden! - mondtam mosolyogva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése