4.fejezet: " Remember "

Mirabella:

-A kurva életbe! – fogtam meg a fejem. Atom másnapos voltam. – És ma még lesz 1 modellem... Ace ne tunyulj el! – keltem fel, majd elakartam indulni a nappaliba. Ja akartam... – Áááá – ment egyre feljebb a hangom. – Basszus. - ültem le a földre. - Mi a rák van a bokámmal? - szedtem le a szorítót. A borogatás valamerre az ágyon volt... Kikerekedett szemekkel mértem végig. A bokám szééép lila-zöld-sárga színű volt. Kimentem (!) négykézláb (!) a nappaliba, onnan a fürdőbe. Engedtem vizet a kádba és amennyire gyorsan tudtam, lefürödtem. - Most már vágom milyen kutyának lenni... - visszamentem a hálóba és felvettem egy pólót meg egy rövidnadrágot. Már nem is fájt annyira a bokám - Ace, ne akarj sánta lenni. Kurva szar! - kezdtem el simogatni a kutyámat, aki csak hordta oda a játékait... - Jaj picim, most nem tudok! - néztem rá szomorúan, mire elengedte azokat és nyöszögve az ölembe tette a fejét. - Sajnálom! - pusziltam meg, majd kimentem. Kurva másnapos voltam, és már erőm is alig. Kint nem tudtam tovább menni, ezért lefeküdtem a nappali közepén. - Nem bíííírom. - mondtam nyűgösen. Már kezdtem elszundítani, mikor valami félbeszakított.

-Mirabella! - kopogott valaki. Pontosabban valakik.
-Hé van csöngő is!

-Kajak! - a hülyegyerekek elkezdték egyszerre nyomogatni a csöngőt meg ordibálni.

-Gyertek már be! - ordibáltam ki nyűgösen, miközben felültem.

-Ó! - jöttek be. - Te?

-Eddig jutottam el! - tettem fel a kezeimet. - Valami van a bokámmal.

-Valami? - kérdezte röhögve Jim.

-Kislány te tegnap megbotlottál a magassarkúdba és kiment a bokád! - jött oda Ben, majd felvett. Rátett a kanapéra és elkezdte méregetni a lábam.

-Tetszik? - kérdeztem aranyosan. - Nekem nem. - váltottam át mély, szigorú hangra. Erre csak felröhögtek. - Megbotlottam?

-Valami olyasmi. Fáj? - fogta meg.

-Nem. Ez nem is ment ki, csak megütöttem egy picit! - legyintettem rá.

-Igen? - mozgatta meg kb fél centit a lábfejem.

-A kurva... - haraptam rá az ujjamra. - Na jó, kicsit jobban bebaszhattam valahova! - döntöttem hátra a fejem.

-Hozok jeget. - kelt fel Jim, és ment is ki a konyhába.

-Emlékszel valamire?

-Ja, addig minden oké hogy meglátom Dannyt egy kurvával vagy mi, de utána semmi.

-Akkor elég sokáig megvannak a képek! - jött vissza Jim. Egy rongyba belerakta a zacskó jeget, és azt rakta a bokámra.
-De miéért? - sikítottam. - Miért raksz rá a bokámra egy komplett jéghegyet? Fagyjon meg, aztán törjön le? - kérdeztem, de a végét már én is elröhögtem. Fújtam egy párat, majd körbenéztem. - Utána mi volt?

-Hát, te csak ittál, mi meg ittunk veled. Haza akartalak vinni de nem engedted. Danny elvitte azt a kurvát mi meg visszamentünk. Ott még ittunk egy kicsit, te megbotlottál, felvettelek a hátamra és hazahoztunk.

-Hazahoztatok?

-Ja, de a szád az be nem állt! - mondta Jim.
-Elaludtál a vállamon, és mikor beléptünk azt mondtad : "Tegyetek be a kutyaalomba aludni!".
-Úristen. - én csak fogtam a fejem.
-Letettelek az ágyra, raktam a lábadra borogatást meg szorítót és elküldtél mindenkit. - mondta, majd elröhögtem magam.
-James csörög a telód! - mutattam a zsebére.
-Kajak! - vette elő. Elmosolyodott majd ránk nézett.
-A nőd volt? - kérdezte Ben.
-Menj csak nyugodtan ha kell! - mosolyogtam rá biztatóan.
-Biztos?
-Aha!
-Köszi. - mosolygott aranyosan. - Csá-csá! - lépett le.
-Szóval Danny annál a kurvánál van. - néztem magam elé.
-Ja. - mondta Ben. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd megráztam a fejem. - És te hogy-hogy nem vagy ott?
-Nekem fontosabb dolgom van most. - nézett rám.
-Aranyos vagy. - fogtam meg a kezét, majd bámultam tovább a plafont.
-Én ismerem Dannyt a legjobb haverom. Józanon nem így gondolkodik! Naphosszat beszélt rólad otthon, néha úgy kellett leállítani.
-JA, kellett. - ráztam meg a fejem. Elkezdtünk szemezni Bennel, amit a csöngő zavart meg. - Légyszi! - néztem rá kiskutya szemekkel.
-Nyitom! - kelt is fel. - Heló. - nyitotta ki az ajtót csábosan.
-Heló. Mirabella? - kérdezte egy vékony, aranyos hang.
-Szia Juliet, gyere be! Fent van a ruhád nyugodtan öltözz, én addig felszenvedek. - néztem hátra.
-Oké. - bújt be Ben karjai alatt és egyből szaladt fel az emeletre.
-Ő ki? - jött oda, majd felvett a hátára.
-A modellem. Most az ő képeiről lesz 2 hónap múlva egy kiállításom. Ma is csinálok róla egyet, vagyis elkezdek.
-Fasza.
-Juliet kész vagy? - kiabáltam be, majd kinyitotta az ajtót.
-Igen. - mosolygott. Ben letett a székemre, felhozott egy széket a lábamnak, meg a borogatást rá. Leült mellém a földre, a fejét pedig a combomra tette. Juliet beállt, majd elkezdtem festeni. Közben elmeséltük neki a tegnap estét, ő pedig csak nevetve hallgatta végig.
-Hé Mirabella! - mondta halkan Juliet, majd Benre mutatott. Behajoltam, így tökéletesen láttam az arcát. Elaludt... - Akkor majd folytatjuk? - kezdett átöltözni.
-Igen. - suttogtam.
-Szia! - lépett gyors le. Még szerencse hogy nyitva hagytuk az ajtót.
-Szia! - integettem neki. Visszahajoltam, majd elkezdtem puszilgatni Ben arcát. - Ben. - mondtam kedvesen. - Kicsi Ben! - kezdtem el puszilgatni a nyakát. - Ben kelj fel. - kezdtem el simogatni közben a haját.
-Ne hagyd abba! - mondta nyűgösen.
-Ne? - ültem fel.
-Ne! - mondta, majd felkelt, és megcsókolt. Először meglepett, de végül hagytam. Felkapott és levitt a hálóba.

~

-Nem lépsz le? - néztem a szemeibe.

-Kellene? – karolt át.

-Hát nem ezt szoktátok?

-Ja a kurvákkal. – jött közelebb. – De te nem vagy az!

-Ja, hanem egy sánta ribanc. – mosolyogtam rá.

-Hülye. – adott egy puszit a homlokomra. – Tudsz járni?

-Szerintem ja. – ültem fel. – Te figyelj… - néztem rá. – Basszunk be ma is! – vágtam lezser képet.

-Benne vagyok!

-De ma te is iszol! – mutattam rá.

-Oké. – ült fel.

-Na. De. Akkor. Én most letusolok, felöltözök, és mehetünk.

-Többiek?

-Ha nincs másnaposság, jöjjenek! – mondtam, majd megfogtam egy törölközőt és kiugráltam. Már nem is fájt annyira. Gyors letusoltam, majd kimentem.

-Csak így? – mért végig jött közelebb.

-Zavar? – álltam be elé fehérneműben és kajánul elvigyorodtam.

-Egyáltalán nem. – simított végig az oldalamon.

-Hát akkor a szerelésem lehet nem fog tetszeni. – vontam meg a vállam, miközben ártatlanul néztem rá. Gyors hátraléptem, majd a szobámba vettem az irányt. Felhúztam az egyik kedvenc bőr szerkómat, hozzá pedig egy fekete magas sarkú csizmát. Valamennyire tudtam benne lépegetni, mivel a szorítót is magamra erőszakoltam.

-Tényleg nem vagy valami visszafogott. – rákacsintottam, majd kinyújtottam a nyelvem. Megetettem Acet, összeszedtem a cuccaimat, és indultunk is.

-Gyalog kb 15 perc és itt van egy kocsma. Ott találkozunk többiekkel oké?

-Oké . Kocsit itt hagyod? – néztem rá.

-Hagyjam? – vette a lapot…

-Hagyd! – néztem a szemeibe, majd mentünk tovább. – Megint másnaposságra iszok. – fogtam a fejem.

-Figyelj, neked ez simán megy! – karolt át.

-Ez mondjuk igaz! – nevettem el magam. Beléptünk, és a többiek kicsit sokkolva néztek mikor együtt jelentünk meg úgy, hogy Ben éppen átkarol.

-Csá. – köszöntünk oda. Először senki nem hoztam fel a témát hogy mi van kettőnk között.
2 üveg abszint után már mindenki egészen nyílt volt. Egy boxban ültünk. Velem szembe Danny volt, mellettem pedig Ben. Én a sarokba ültem, az volt az állandó helyem. Fasza az a 2 faszi közé kerültem, akiket most konkrétan nem tudok hova tenni. Ittunk még egy kicsit, és már mindenkit eltudtam ráncigálni táncolni. Valaki mögém jött, és vele táncoltam. Mikor megfordultam, nem hittem a szemeimnek.

-Adaaaaam! – sikítoztam, majd ráugrottam. Adam a volt faszim…

-Igen, én is örülök. – tett le. Körbepuszilgattam, majd a pulthoz vezetett. Kért nekem egy pohár Jack Daniel’s-t, és elkezdtünk beszélgetni. Neki akkor volt nője, és még mindig ugyan ott dolgozott. Kicsit már bánom hogy eldobtam.

-Bell nem jössz? – kiabált oda James.

-1 perc! – mondtam, majd gyors lehúztam a piámat. – Bocsi Adam, majd még beszélünk. – adtam neki 2 puszit és gyors visszamentem.

-Várj, nincs kedved eljönni sétálni? – kacsintott rám.

-Boccs, de ő itt marad. – rántott magához Sam, majd leültetett. – Ez ki volt?

-Az exem! – mondtam ártatlanul.

-És ilyen jóban vagytok?

-Miért ne? – mosolyogtam rá. Kiakartam menni a mosdóba, de hirtelen minden homályos lett. Elkezdtem szédülni, és izzadni. Megtámaszkodtam a falnál, majd éreztem hogy lassan összeesek.

-Danny! – kiáltottam el magam, majd lerogytam a földre. Éreztem hogy valaki lassan felvesz.

-Hé haver, vedd le róla a kezed!

-Ő itt a barátnőm. – ez Adam…

-Igen? Nekem nem úgy tűnt mikor beszélgettetek!

-Tűnj már el.

-Mondom engedd el! – kinyitottam a szemem, és csak annyit láttam hogy a fiúk körbeveszik Adamet. Vagy Ben vagy James felkap, majd elvisz egy kocsihoz. Berakott a hátsó ülésre, és csak hajtott.

~

-Mi a fasz? – ültem fel. Először fel sem fogtam hol vagyok. Körbenéztem és rájöttem hogy egy kórházban…

-Wish kisasszony felébredt? – jött be a doki.”Nem bazdmeg csak idegrángásom van és nem tudok egy helybe feküdni!” – Most már bejöhetnek! – fordult hátra.

-Doki miért van ennyire kikúrt világos? – néztem összeszűkült szemekkel az ablak felé. – Basszus! – kaptam a szemeimhez. Valaki gyors odament, és lehúzta a redőnyt kb feléig. – Kössz! – nyitottam ki a szemeimet. – Na mi a szitu megint? – néztem a dokira.

-Hát Rebel, megint Ginát kevertek az italába. – ült le az ágy szélére Tim, az orvosom.

-Megint? – kérdeztem kiakadva.

-Valamit tennie kellene ez ellen. Egy másodperc elég ahhoz hogy ezt belerakják a poharába. Túl figyelmetlen és túl sok ember rajongja körül magácskát.

-Tudom-tudom. – forgattam a szemeimet.

-Ezt félretéve. Hogy áll az anorexiával?

-Már egész jól.

-Na ennek örülök. Ahogy látom felszedett egy pár kilót.

-Ja, a táp is elfogyott. – mosolyogtam rá büszkén.

-Akkor már nem is írok fel magának többet. Na de én viszont most elmegyek. Ha gondolja bármelyik pillanatba hazamehet! – állt fel. – Viszlát! - mosolygott.

-Heló doki! – integettem neki.

-Mi? – szólalt meg először Cameron.

-Ja, itt még sok dolog van. – mosolyodtam el. – Na a lényeget hallottátok. – néztem körbe vigyorogva, majd a mosoly eltűnt az arcomról. – Danny? – néztem Benre.

-Hát… - gúnyosan elnevettem magam, majd felkeltem.

-Bell tudod – mondta volna, de felmutattam az ujjam és abbahagyta.

-Leszarom. – vontam meg a vállam. – Elég volt. – támaszkodtam meg a párkányon.

-Rebel

-Légyszi menjetek ki, felöltözök! – mosolyogtam rájuk kedvesen. Egyből kimentek. Vettem egy mély levegőt, majd visszaszorítottam a sírást… Nem fogok többet ez a tapló miatt bőgni, elég volt! Mégis mit képzel magáról? Ezeket sohasem fogom megbocsájtani neki.
Na igen... Akkor még nem gondoltam, hogy ő egy kulcsfontosságú ember lesz az életemben.

Felöltöztem és kimentem.

-Mehetünk?

-Persze! – mondták egyszerre. Mindenki ment haza, kivéve Bent… Elvitt haza, és kicsit ottmaradt velem.

-Szóval Danny megint kurvázott. – dobtam le magam a kanapéra.

-Ja. – nézett rám Ben. – Ki volt az a faszi?

-Az exem. Mikor először találkoztunk akkor is ezt keverte a piámba, de ez csak a szakításkor derült ki… A kapcsolatunk közbe is volt azt hiszem 4-5 alkalom. Mindig azt mondta hogy biztos csak a pia ütött be ennyire… Csak ő nem tudta hogy én közben folyamatosan mentem vérvizsgálatra.

-Akkor miért voltál vele?

-Mindenkiben Dundeet keresem. – mondta halkan, majd felé fordultam. – 9 éve várom hogy az első szerelmem visszajöjjön hozzám. Erre meg mikor itt van mi van? Előttem kurvázik, pedig tudja jól hogy még mindig szeretem. Széép… - mondtam elismerően, majd elbambultam a plafonon.

-Ne keresd mindenkiben Dannyt.

-Könnyű mondani. – sóhajtottam egyet. – Tényleg neked van jegyesed nem? - néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Ja, de csak volt. - nézett üres szemekkel maga elé.
-Mert?
-Szerettem, nagyon is. Talán az egyetlen nő eddig. Egyik nap beszélni akart velem. Elém állt, és azt mondta neki ennyi elég volt. Nem fogja tovább elviselni hogy elvileg megcsalom folyamat, drogozok, züllött vagyok. Visszaadta a gyűrűt és lelépett. Azóta nem is láttam.
-És ez mind igaz.
-Ja, de nem csaltam meg... Olyan sokszor...Max 1-2 alkalommal. - megfogtam a kezét, és a szemeibe néztem.
-Akkor azt hiszem totál megértjük egymást. - nem ilyennek képzeltem először Bent… Hozzám hajolt, majd megcsókolt. Láttam a szemeibe a szenvedést. A csalódottságot, a fájdalmat és azt, hogy egyedül érzi magát...

~

Már másodszorra feküdtem le annak az embernek a talán legjobb haverjával, aki tiszta szívemből szeretek… Csak Ben logikáját nem értem. Fontosabb lennék neki mint Danny? Ezt még úgyis kiderítem. Este nálam maradt, és a többieknek még csak egy SMS-t sem írt. Lehet még így is jobban törődik velem mint Dundee...