7.fejezet: "  Nobody's Group "

Jessie:

-Na milyen leszek? - álltam apa elé az ajtóban.
-Ki sem merlek így engedni! - nézett rám szigorú arccal.
-Mi? - néztem rá kétségbeesve.
-Csak hülyéskedtem, gyönyörű vagy! - emelt fel, majd adott egy hatalmas puszit az arcomra.
-Szeretlek! - öleltem át.
-Én is. - mondta, majd végre letett.

Ahogy megígértem, elkísértem apát vagy apáékat a fellépésükre. Igaz, mi ketten faterral már délelőtt kimentünk a koncertekre. Természetes folyamatosan lerohanták, de azért mindig mellettem volt. Olyan közelről élvezhettük az "előadásokat", amilyenről csak akartuk. Iszonyat jó volt. Elég sok sátorba benéztünk és mivel hűnek kell maradnunk a Sullivan névhez, mindenhol ittunk valami töményet. Apa elég sok haverjával megismerkedtem, akik szintén olyan ökrök mint ő...  Az egyik színpadnál, a Pierce The Veil gyerekeinek a bandája zenélt, a Nobody's Group. Tony Perry fia, Will Perry, akivel szemeztünk a butikba, ő volt a gitáros. Totálisan ugyanúgy nézett ki mint az apja... A backstage-ben tomboltam hangosítósokkal, egyedül, mivel apának készülni kellett a koncertjükre. Mikor az NB végzett, én még énekeltem meg ugráltam Peter-el, az egyik taggal. Igazából én adtam magam, ő pedig röhögött rajtam.
-Szia kicsim. - karolt át apa, miközben adott egy puszit a fejemre.
-Sza apa. - öleltem át.
-Még mindig nem bírsz magaddal? - kérdezte nevetve. Oldalra néztem, ahol Tony fia, Will nézett engem.
-Will gyere már! - rángatták el.
-Jó-jó megyek. - szemezett még mindig velem, majd rámosolyogtam. Cukin elmosolyodott ő is és már jött volna oda, de a banda visszahúzta.
-Hallod? Igyekezz.
-Oké. - mondta elégedetlenül, majd ment hozzájuk.
-Ez az a gyerek? - kérdezte apa.
-Aha. - bólogattam.
-Hm.. Jim jobb nála. - jegyezte meg, mire lazán meglöktem.
Apáék koncertjén az első sorban voltam. Egy üveg sörrel a kezemben tomboltam a többi ismeretlen, részeg emberrel. Valaki átkarolt és elkezdett kihúzni a tömegből. Magához húzott, megcsókolt, majd rám mosolygott.
-Ó, szia. - vigyorogtam rá.
-Heló.
Will volt az... Mikor már végre kijutottunk a tömegnyomorból, ismét vad csókolózásba törtünk ki. Elvitt a túrabuszukhoz és ránk zárta az ajtaját. Felém fordult, én pedig azonnal nekiestem. Nekiszorított az ablaknak, miközben levette rólam az ingemet, majd a ruhámat is. Én még egy kicsit elvacakoltam az övével, majd róla is lekerült minden. Átkulcsoltam a lábam a derekán és úgy folytattuk. Lassan elindultunk beljebb. Igaz egyszemélyes ágyak voltak, de nekünk pont elég volt.

~

Olyan éjfél körül gyors felöltöztem, megigazítottam a hajam és megkerestem apát.
-Hol voltál? - kérdezte, miközben a kocsi felé mentünk.
-Megittunk egy sört. - vontam meg a vállam.
-Lefeküdtetek?
-Ja.
-Védekezés?
-Volt.
-Ki volt az első?
-Ő.
-Hányszor csináltátok?
-3. - szálltam be a kocsiba.
-Jó volt?
-De még milyen. - néztem rá.
-Jobb mint Jim?
-Hát - húztam el a számat - Talán.

-Mikor akarsz szerelmes is lenni? - kérdezte halkan.
-Őőő soha? - néztem rá furcsán. - Minek? Csak tönkretenne.
-Jessie te voltál már valaha életben szerelmes?
-Nem. - mondta ártatlanul.
-Akkor persze, hogy ez a véleményed.
-A szerelem az öregeknek való!
-Hé!
-Jó-jó, ti kivételek vagytok! - mosolyogtam rá aranyosan.
-Ideje lenne már barátot találnod!
-Ú... Általában az apák féltik a lányukat. Meg nem te mondtad hogy nem elég jó nekem senki?
-Hát nem is! de szeretném látni, hogy még ennél is boldogabb vagy!
-Aranyos vagy! - pusziltam meg.
-Ne felejtsd el, hogy ma megyünk inni a többiekkel. Koncert után ez a szokásunk. - kacsintott rám. - Vagyis ők már ott vannak Matt-nél, csak ugye a kisasszony nem tudott elszakadni a - itt rátettem a kezem a szájára.
-Ne mondd, tudom. Letusolok, átöltözök és mehetünk! - mosolyogtam rá, majd bólintott.
-Amúgy... - mondta felfelé. - Mi is ott az a szakadás a dobodon?
-Hát izé - néztem rá aranyosan - Kicsit túlreagáltam a dolgokat és miután megláttam még idegesebb lettem és hát
-Mindegy. - mosolyodott el. - Jövőhéten úgyis kapsz egy újat.
-Komolyan?
-Hát persze! Olyat választasz, amilyet akarsz. - egy fél óra ugrándozás, sikítozás és hálálkodás után már beküldött a fürdőbe. 10 perc alatt kész lettem és mehettünk.
A Shadows házban már mindenki "jól érezte magát", kivéve természetesen a gyerekeket... Mikor beléptünk a társaság nagy rész mosollyal fogadott minket. A 2 csajszira még csak rá sem néztem.
-Bocsi Mattbá', Jim merre van?
-Azt hiszem a szobájában van, nyugodtan menj fel hozzá. - mosolygott rám.
-Oké, köszönöm. - mosolyogtam rá, majd elindultam felfelé. Mikor visszanéztem, Felicia szinte villámokat szórt felém. Öntelt vigyorral mentem tovább.
-Jim itt vay? - kopogtam be.
-Ki az?
-Ki lennék? - nyitottam be. Ránéztem, majd felemeltem az egyik szemöldökömet.
-Te? - nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Jött megnézni felséged lelki állapotát.
-Haha, nagyon vicces vagy. Most komolyan.
-Ember, mi van a füleddel? Lent van mindenki, "megünneplik" a koncertet. Mióta nem mozdultál ki innen?
-Hát, nem is tudom... Az utolsó találkozásunk óta?
-Akkor szépen normális ruhát veszel fel és lejössz! - emeltem volna fel, de nem engedte.
-Miért nem maradunk itt? - húzott le magához, majd megcsókolt.
-Jim, tudod te is, hogy ez nem helyes! - nézem komolyan a szemeibe.
-De... De miért? Én kezdelek megkedvelni.
-James! - néztem rá szigorú szemekkel. - Mióta beszéltünk, 3 fiúval feküdtem le. Nem dicsekszem vele, de lásd be... Nem vagyok melléd való!
-Engem az sem érdekel. Nekem így vagy jó!
-Nem lehet! - csókoltam meg. - És most gyerünk le! - nyújtottam neki a kezem.
-Ha te nem maradsz, én sem megyek le! - fordult el.
-Pukkadj meg! - léptem ki. Eléggé felhúzta ezzel az agyam...
-Apa, hazamentem. - mosolyogtam rá.
-Mi? Mert?
-Fáradt vagyok, bocsi.
-A Perry gyerek lehúzta az energiád mi?
-Na te csak meg se szólalj! - böktem oldalba. - Otthon találkozunk.
-Biztos?
-Ahha. Szeretlek! - pusziltam meg, majd leléptem.
Még szerencse hogy a házunk csak kb. 2 utcányira van innen.