8.fejezet: " Drums... "
Jessie:
-Igen? - vettem fel a telefonomat totál kómásan.
-Szia, Will vagyok!
-Will? - ültem fel egyből. - Hány óra?
-Délután 4. - mikor kimondta lesokkolódtam.
-Szia, Will vagyok!
-Will? - ültem fel egyből. - Hány óra?
-Délután 4. - mikor kimondta lesokkolódtam.
-Te jó ég...
-Figyelj, nálam hagytál valamit. Pontosabban valamiket. - hallottam hogy elmosolyodik. - Gondoltam kellenének.
Akkor eszméltem fel, hogy elhagytam a karkötőmet.
-Basszus - másztam volna ki az ágyból, de ahogy meglendítettem a takarót, a telefont elejtettem és ahogy nyúltam vol érte, bevertem a kezemet az éjjeliszekrényem sarkába. - A picsába! - kiáltottam el magam.
-Jessie? - hallottam a telefonból.
-Igen, itt vagyok! - mondtam, majd felszisszentem.
-Mi történt?
-Semmi, csak egy kis baleset. Bevágtam véletlen a kezem. - keltem fel. - Mikor tudnánk találkozni?
-Az a helyzet, hogy már útban vagyok felétek.
-Mi? És hol vagy most?
-Hát, kb. 10 perc és ott vagyok!
-Oké. - mondtam összeszorított szemekkel. - Akkor gyere ide, lent várlak! - mondtam, majd letettem. Ránéztem a kezemre, amin lett egy szép kis véraláfutás.
-Kicsim jól vagy? - rohant be apa.
-Most nézd meg! - mutattam a kezemre.
-Figyelj, nálam hagytál valamit. Pontosabban valamiket. - hallottam hogy elmosolyodik. - Gondoltam kellenének.
Akkor eszméltem fel, hogy elhagytam a karkötőmet.
-Basszus - másztam volna ki az ágyból, de ahogy meglendítettem a takarót, a telefont elejtettem és ahogy nyúltam vol érte, bevertem a kezemet az éjjeliszekrényem sarkába. - A picsába! - kiáltottam el magam.
-Jessie? - hallottam a telefonból.
-Igen, itt vagyok! - mondtam, majd felszisszentem.
-Mi történt?
-Semmi, csak egy kis baleset. Bevágtam véletlen a kezem. - keltem fel. - Mikor tudnánk találkozni?
-Az a helyzet, hogy már útban vagyok felétek.
-Mi? És hol vagy most?
-Hát, kb. 10 perc és ott vagyok!
-Oké. - mondtam összeszorított szemekkel. - Akkor gyere ide, lent várlak! - mondtam, majd letettem. Ránéztem a kezemre, amin lett egy szép kis véraláfutás.
-Kicsim jól vagy? - rohant be apa.
-Most nézd meg! - mutattam a kezemre.
-Mi történt?
-Felakartam kelni és ez lett a vége! - néztem rá. - Amúgy Will nemsokára itt van. Nála maradt 1-2 cuccom és gyors visszahozza. - keltem fel.
-Ahha, 1-2 cuccod mi? - vigyorodott el.
-Istenem, menj már! - löktem meg nevetve. Felöltöztem, raktam magamra egy kis sminket és ment is le. A kocsija már ott állt.
-Szia. - köszönt kedvesen, miközben kiszállt.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Na eszedbe jutott miket hagytál el?
-Igen. A karkötőmet, meg a személyimet. - néztem rá még mindig mosolyogva. Elővette a zsebéből az ékszeremet és rárakta a csuklómra. A személyit is gyors visszaadta, majd a szemeimbe nézett. - Köszönöm.
-Nincs mit. Amúgy lesz egy ilyen díjátadó est féleség jövőhéten. Lenne kedved eljönni velem? - kérdezte bizonytalanul, majd még jobban elmosolyodtam.
-De - emeltem meg egy kicsit a fejem. - Jól hangzik. - bólogattam.
-Király. Akkor, még beszélünk! - ült be a kocsijába.
-Persze! - vigyorogtam még mindig. Elhajtott, bennem pedig kezdet feltörni egy érzés. Valami ismeretlen, amitől féltem... Valami, amitől mindig vigyorra állt a szám.
-Na mi van vigyorikám? - jött be a konyhába anya és apa.
-Semmi. - vontam meg a vállam.
-Biztos az a fiú, aki az előbb itt volt. - ült le apa vigyorogva.
-Fiú? Milyen fiú? - nézett rám Amanda. - Jess ki az?
-A neve Will Perry. - mondta apa ártatlan szemekkel.
-A fesztiválon ismertem meg, apa is ismeri már úgy futólag, mivel a faterja Tony Perry.
-A Pierce The Veil-ből? - kérdezte anya.
-Ahha. Ő is most gitározik, a Nobody's Group-ban.
-Szóval elhívott randira?
-Igen. De nem tudom menjek-e el vele. - húztam el a számat.
-Szerintem menj. És mire hívott?
-Valami, díjátadó est, és nincs párja. - vontam meg a vállam.
-Menj. - mosolygott rám bíztatóan.
-De nem lesz belőle cink? Mármint megjelenek hirtelen egy ilyen fullos valamin, pedig alig lakok veletek 2 hete. Nem furcsa?
-Nem lesz belőle semmi gond! - karolt át anya. - Segítek ruhát választani okés?
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Amúgy. Most nincs rajtad magassarkú ugye?
-Nincs miért?
-Hát... Hány centi vagy?
-170 körül.
-Akárcsak apád. - mondta unottan, majd a pult mögé ment, mi meg csak elnevettük magunkat. - De jól áll. Főleg hogy a hajad is ilyen hosszú! - mutogatott rám egy késsel.
-Ne csinálj ilyet, mert megijesztesz! - mondtam vigyorogva.
Szerda
Ma elvileg elmegyünk apával dobszerkót nézni... Már nagyon izgulok.
-Na? Készen állsz? - kérdezte az üzlet előtt.
-Igen. - mondtam vigyorogva.
-Akkor rajta! - nyitott be. Ott minden volt. Gitár, szinti, kanga dobok, szaxofonok, stb. Elmentünk a dobokhoz és nézegettem őket. Addig apa az eladóval beszélgetett. Az egyiknél nagyon leragadtam. Gyönyörű piros volt, csillogott, és a dobok is olyan újak voltak... - Na? - jött mögém. - Tetszik?
-Kiakarod próbálni? - jött oda az eladó.
-Szabad? - néztem rá csillogó szemekkel.
-Persze. - vonta meg a vállát. Beültem a dobok mögé és csak random játszottam valamit.
-Na milyen?
-Eszméletlen jó érzés. - mondtam vigyorogva.
-Ez lesz?
-Igen. - bólintottam rá.
-Akkor Yoyo, ez lesz.
-Azonnal! - ment hátra.
-Nagyonnagyonnagyonnagyon köszönöm. - szorítottam magamhoz.
-Neked bármit! - puszilta meg a fejem.
Kipakoltuk a szerkót a kocsiba és mentünk egyből haza. Ott segítettek összerakni és már doboltam is.
Este 10-kor anyáék már szóltak hogy abba kellene hagyni...
Péntek
Délután Jim felhívott.
-Igen? - mondtam halkan.
-Tudnánk beszélni?
-Persze. Átjössz?
-10 perc és ott vagyok.
-Oké, gyere fel nyugodtan! - nyomtam ki a telefont. Rágyújtottam, majd lassan Jim is megérkezett.
-Szia.
-Szia. - nyomtam el a cigimet és bementünk.
-Nem tudom hol kezdjem. - ültünk le egymással szembe.
-Igen? - szólaltam meg kb. 10 perc full kuss után.
-Sajnálom, hogy olyan baromságokat mondtam, de komolyan gondoltam.
-Hát... - néztem körbe. - Semmi baj, de Jim
-Tudom. - fogta meg a kezeimet. - De ezeket az érzéseket nem tudom megváltoztatni. - nézett rám, majd lassan megcsókolt.
-Jim, nem akarom hogy szenvedj! A te érdekedben nem kellene! - néztem rá.
-Engedd hogy most jó legyen. Majd később ráér búslakodni. - puszilgatta a nyakam.
-Hülye vagy! - vettem le róla a pólóját.
-Felakartam kelni és ez lett a vége! - néztem rá. - Amúgy Will nemsokára itt van. Nála maradt 1-2 cuccom és gyors visszahozza. - keltem fel.
-Ahha, 1-2 cuccod mi? - vigyorodott el.
-Istenem, menj már! - löktem meg nevetve. Felöltöztem, raktam magamra egy kis sminket és ment is le. A kocsija már ott állt.
-Szia. - köszönt kedvesen, miközben kiszállt.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Na eszedbe jutott miket hagytál el?
-Igen. A karkötőmet, meg a személyimet. - néztem rá még mindig mosolyogva. Elővette a zsebéből az ékszeremet és rárakta a csuklómra. A személyit is gyors visszaadta, majd a szemeimbe nézett. - Köszönöm.
-Nincs mit. Amúgy lesz egy ilyen díjátadó est féleség jövőhéten. Lenne kedved eljönni velem? - kérdezte bizonytalanul, majd még jobban elmosolyodtam.
-De - emeltem meg egy kicsit a fejem. - Jól hangzik. - bólogattam.
-Király. Akkor, még beszélünk! - ült be a kocsijába.
-Persze! - vigyorogtam még mindig. Elhajtott, bennem pedig kezdet feltörni egy érzés. Valami ismeretlen, amitől féltem... Valami, amitől mindig vigyorra állt a szám.
-Na mi van vigyorikám? - jött be a konyhába anya és apa.
-Semmi. - vontam meg a vállam.
-Biztos az a fiú, aki az előbb itt volt. - ült le apa vigyorogva.
-Fiú? Milyen fiú? - nézett rám Amanda. - Jess ki az?
-A neve Will Perry. - mondta apa ártatlan szemekkel.
-A fesztiválon ismertem meg, apa is ismeri már úgy futólag, mivel a faterja Tony Perry.
-A Pierce The Veil-ből? - kérdezte anya.
-Ahha. Ő is most gitározik, a Nobody's Group-ban.
-Szóval elhívott randira?
-Igen. De nem tudom menjek-e el vele. - húztam el a számat.
-Szerintem menj. És mire hívott?
-Valami, díjátadó est, és nincs párja. - vontam meg a vállam.
-Menj. - mosolygott rám bíztatóan.
-De nem lesz belőle cink? Mármint megjelenek hirtelen egy ilyen fullos valamin, pedig alig lakok veletek 2 hete. Nem furcsa?
-Nem lesz belőle semmi gond! - karolt át anya. - Segítek ruhát választani okés?
-Köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Amúgy. Most nincs rajtad magassarkú ugye?
-Nincs miért?
-Hát... Hány centi vagy?
-170 körül.
-Akárcsak apád. - mondta unottan, majd a pult mögé ment, mi meg csak elnevettük magunkat. - De jól áll. Főleg hogy a hajad is ilyen hosszú! - mutogatott rám egy késsel.
-Ne csinálj ilyet, mert megijesztesz! - mondtam vigyorogva.
Szerda
Ma elvileg elmegyünk apával dobszerkót nézni... Már nagyon izgulok.
-Na? Készen állsz? - kérdezte az üzlet előtt.
-Igen. - mondtam vigyorogva.
-Akkor rajta! - nyitott be. Ott minden volt. Gitár, szinti, kanga dobok, szaxofonok, stb. Elmentünk a dobokhoz és nézegettem őket. Addig apa az eladóval beszélgetett. Az egyiknél nagyon leragadtam. Gyönyörű piros volt, csillogott, és a dobok is olyan újak voltak... - Na? - jött mögém. - Tetszik?
-Kiakarod próbálni? - jött oda az eladó.
-Szabad? - néztem rá csillogó szemekkel.
-Persze. - vonta meg a vállát. Beültem a dobok mögé és csak random játszottam valamit.
-Na milyen?
-Eszméletlen jó érzés. - mondtam vigyorogva.
-Ez lesz?
-Igen. - bólintottam rá.
-Akkor Yoyo, ez lesz.
-Azonnal! - ment hátra.
-Nagyonnagyonnagyonnagyon köszönöm. - szorítottam magamhoz.
-Neked bármit! - puszilta meg a fejem.
Kipakoltuk a szerkót a kocsiba és mentünk egyből haza. Ott segítettek összerakni és már doboltam is.
Este 10-kor anyáék már szóltak hogy abba kellene hagyni...
Péntek
Délután Jim felhívott.
-Igen? - mondtam halkan.
-Tudnánk beszélni?
-Persze. Átjössz?
-10 perc és ott vagyok.
-Oké, gyere fel nyugodtan! - nyomtam ki a telefont. Rágyújtottam, majd lassan Jim is megérkezett.
-Szia.
-Szia. - nyomtam el a cigimet és bementünk.
-Nem tudom hol kezdjem. - ültünk le egymással szembe.
-Sajnálom, hogy olyan baromságokat mondtam, de komolyan gondoltam.
-Hát... - néztem körbe. - Semmi baj, de Jim
-Tudom. - fogta meg a kezeimet. - De ezeket az érzéseket nem tudom megváltoztatni. - nézett rám, majd lassan megcsókolt.
-Jim, nem akarom hogy szenvedj! A te érdekedben nem kellene! - néztem rá.
-Engedd hogy most jó legyen. Majd később ráér búslakodni. - puszilgatta a nyakam.
-Hülye vagy! - vettem le róla a pólóját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése