NP 3.

3.fejezet: " Orchidea "

Blandina:

Másnap iszonyat nagy fejfájással ébredtem fel.
-Dadus! Milyen nap van? - kiabáltam, ő pedig már jött is ez kis tálcán gyógyszerrel, meg vízzel. - Isten vagy!
-Vasárnap. Kisasszony, jól kirúgott tegnap a hámból. És egy igazán aranyos úrral tetszett játszadozni a házban.
-Zacky-re gondolsz? - mosolyodtam el.
-Csak nem szerelmes a kisasszony?
-Hát... Nem tudom... - néztem rá - Mikor rá gondolok, olyan, pillangókat érzek itt. - fogtam meg a hasam. - És önkéntelenül is mosolygok, meg elpirulok. De annyira aranyos volt velem tegnap is, meg tegnap előtt is.
-Tegnap előtt? Kisasszony, maga

-Shhh! - tettem a kezem a szájára. - Erről senki nem tudhat! Matt segített. De dadus, annyira jó volt kint! A tengerparton voltunk és minden ember olyan kedves volt!
-Legközelebb szóljon, segítek magának! Ez így nagyon veszélyes!
-Imádlak dadus! - öleltem át.
-A édesanyja szeretne magácskával beszélni, kéreti lemenni.
-Azonnal! - vettem fel a köntösömet és lesiettem. - Igen anya? - kérdeztem miközben szinte futottam lefelé.
-Egy úri hölgy ne fusson a lépcsőn! Nem nőies!
-Jaj anya! - álltam elé. - Mi az a fontos?
-Hát... - nézett rám elégedetlenül. - Apáddal gondolkodtunk a keresztapád ajánlatán és végül is megengedjük a fotózást.
-Micsoda? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Igen. - mondta.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - puszilgattam körbe. - Mikor lesz?
-Holnap... Egy divatcégnek lesz, úgyhogy ne nagyon egyél holnapig semmit, és aludd ki magad rendesen! Itt lesz a nappaliban.
-Értettem! - mondtam, majd egyből felrohantam.  - Dadus! - rontottam be a szobámba.
-Igen?
-Holnap megyek fotózásra! - ugrottam a nyakába.
-Ennek nagyon örülök, de kérem engedjen el, mert megfulladok!
-Bocsánat.
Egész nap nem lehetett velem bírni. Nagyon fel voltam dobva.

MÁSNAP:

Reggel, ahogy felkeltem már mentem is lefelé. Még nem voltak készen, így elég sok ideje volt a sminkesnek. Könnyű dolga volt, mivel elvileg az arcom alapból szép. Felvitt egy enyhe sminket és kezdtük is.
Másfél órán keresztül csak irányítottak, sminkeltek, állították át a hátteret, öltöztettek és persze közben fotóztak.

-Egész szépen sikerültek. - mosolygott a fotós. - A héten már kint is lesznek az üzletben a képek. Remélem dolgozhatunk meg együtt! - mondta, majd elment.
-Na, készen vagytok? - jöttek oda anyáék.
-Igen! - mondtam vidáman.
-Egész szépek lettek! - nézegette őket anya.
-Szerencséjük van, hogy ilyen szép és mosolygós a lányuk! Sokra vinné a modell szakmával!
-Ez, csak egyszeri alkalom volt! - vágta rá anya, majd elvitt. - Kérlek, menj fel a szobádba. Délután jön a tánctanárod, tudod a jövőheti bál miatt.
-Muszáj? - néztem rá.
-Jaj kislányom, ez gy hagyomány! Szépen gyakoroltok egy kicsit. Kibírod!
-Oké. - vontam meg a vállam, majd felmentem.
Délután tényleg jött, és másfél óráig meg sem álltunk.
-Nagyon jól megy magának. - mosolygott rám.
-Hát, azért 16 év alatt kitanulja az ember.
-Mondja csak, nem vágyott még oda ki?
-De... - néztem rá. - Nem is egyszer. De, tudja nekem elérhetetlen a kinti világ. És annyira ismeretlen lenne, hogy nem mernék egy lépést sem tenni kint.
-Majd meglátja, egyszer úgyis kint lesz!
-Hát remélem!
-Kérem folytassuk! - hajolt meg előttem, majd felém nyújtotta a kezét.


SZERDA

Ismeretlen szám... Ki hívhat ilyenkor?
-Igen, tessék!
-Megláttam egy gyönyörű lány képét egy üzletben és valamiért az orchideák jutottak az eszembe. - mondta, én pedig azonnal az ablakhoz futottam.
-Zacky? - kérdeztem lelkesen, majd megláttam a vigyorgó fiút. A dadus pont akkor nyitott be. - Dadus, én
-Menjen csak! - vigyorgott rám. - Majd azt mondom a fejfájása miatt nem tud lemenni.
-Köszönöm! - mondtam, majd elkezdtem kimászni az ablakon.
-Kisasszony! - mondta kétségbeesetten, de én már lent voltam Zacky kezei között.
-Szia. - mondtam mosolyogva.
-Szia. Ezt neked hoztam. - mondta mosolyogva.
-Orchidea? - néztem őket vigyorogva. - De nem bírom már őket visszavinni.
-Kisasszony! - próbált meg suttogni a dadus. - Dobja fel kérem! Elkapom!
-De hát!
-Ne vacakoljon már!
-Hát, oké. - mondtam, majd fellendítettem, ő pedig elkapta.
-Siessenek! - mondta mosolyogva, mi pedig gyors elszaladtunk. Ki a falon, onnan pedig majdnem egy utcányit futni.
-Ez hatalmas volt! - mondtam nevetve.
-Aha. - mosolygott rám. - A fiúk a parton vannak, de gondoltam előtte sétálhatnánk vagy valami ilyesmi.
-Oké. - válaszoltam kedvesen.
-Nagyon jól sikerültek a képek. - nézett rám.
-Képek? Jaaa, az üzletbe. Köszi. Azt mondták lenne jövőm benne, de anyámék...
-Szerintem is megérne egy próbát. - mosolygott rám.
-Köszönöm. Amúgy, bocsi ha szombaton kiakasztottalak. Ritkán iszom, pont ezért. - mondtam nevetve.
-Semmi baj, jól éreztem magam. És jó volt látni, hogy te is. - lassan egy romosabb utcába értünk. Kezdtem megijedni, így ösztönösen megfogtam Zacky kezét. - Félsz?
-Kicsit. - húzódtam közelebb hozzá, majd kinevetett. - Ne nevess ki! - löktem meg egy kicsit.
-Bocsánat!
-Hagyj békén! - mondtam, majd előrefutottam.
-Hé' Rapunzel! Hova sietsz?

Utánam jött, elkapta a kezem, magához rántott és hosszasan megcsókolt. Csodálkozó szemekkel néztem rá.
-Orchideák... Azt hiszem rájöttem a jelentésére. - mosolyodott el, majd ismét megcsókolt.
-Zacky? - néztem rá kétségbeesetten.
-Mi az?
-Ez volt az első csókom! - mondtam, majd ismét elnevette magát. - Ne nevess már! Ez igenis komoly!
-Hidd el, ez semmi ahhoz képest amit még át fogsz valamikor élni! - húzott magához közelebb. - De, most mi van? Olyan sokkos állapotba vagy! - vigyorgott rám.
-Azért, mert tökéletesebbre sikerült mint gondoltam! - néztem rá, majd elmosolyodtam. Ismét megcsókolt, de a telefonja csörgése félbeszakította a pillanatot.
-Igen?
-Látom, hogy elcsábítod a feleségemet!
-Mi? - kérdezte, majd Matt röhögve fordult be az egyik sarkon.
-Te meg megcsalsz! - nézett rám, majd vigyorogva Zacky-hez bújtam. - Én örülök nektek srácok! - mondta mosolyogva. - De a szüleid
-Elintézem. - szakítottam félbe.
-Biztos?
-Igen. - bólogattam mosolyogva.
-Akkor rendben. Na, de menjünk a parta, mert a többiek már várnak.
-Valary féltékeny mi?
-Valami olyasmi. - mondta Matt röhögve, majd kicsit gyorsabb tempóra váltottunk.
-Na mi az Rapunzel, megtalált a herceged? - nézett ránk Jimmy röhögve.
-Kuss! - mondta Zacky, majd mi is leültünk. Pont valami hülyeséget magyaráztak a többiek, de valaki hátulról megfogta a vállam.
-Szia. - ült le mellém egy feketés hajú, aranyos lány. - Valary. - nyújtotta a kezét.
-Blandina!
-Már hallottam rólad. Szóval te vagy Matt jegyese?
-Ez az egész egy nagy baromság... - fogtam meg a fejem. - Nem Matt-el van baj, hanem, hogy szegényre anyámék ráerőszakolják ezt az egészet. Jobban jár ő is, ha nem keveredik bele. Megpróbálom kimenteni ahogy csak tudom, de nem járok sok sikerrel.
-Ezt örömmel hallom, ugyanis én vagyok Matt barátnője.
-Óú - nézet rá kikerekedett szemekkel. - Ezt nem tudtam. Bocsi. - mondtam, majd elnevette magát.
-Mik ezek a fejek? Tudod, igaza volt Matt-nek, tényleg nagyon aranyos vagy!
-Köszönöm. - mosolyodtam el.
-Hé' srácok. Miért nem megyünk el hozzánk? Senki sincs ott. - nézett körbe Valary. Mindenki egyből felkelt és elindultak. Én szorosan Zacky mellett mentem. Valaryék házában, véletlen eltévedtem és az ő szobájában lyukadtam ki. Tátott szájjal néztem körbe.
-Tetszik? - kérdezte valaki én pedig azonnal megfordultam.
-Bocsánat, csak véletlen eltévedtem és
-Semmi baj!
-Amúgy, igen nagyon tetszik. - Valary végigmért, majd a szekrényéhez ment.
-Mich, azonnal gyere fel!
-Igen? - jelent meg kb. 10 perc múlva a másik lány.
-Szerintem nézz rá, aztán arra a poszterre! - mutogatott a asztalára.
-Már értem. - mosolyodott el Michelle.
-Gyere egy kicsit! - ültetett le a székébe.
-Blandina, egy új embert csinálunk belőled! - fordítottak el a tükörtől. - A lényeg, ne mozdulj innen, csak ha mi mondjuk.
-Oké! - mondta megszeppenve.
A hajamat befestették és vágtak ki belőle. Kisminkelt, meg valami fura cuccokat adtak rám.
-Szerinted?
-Szerintem kurva jó!
-Akkor kérjük ki a fiúk véleményét is... - fogták meg a kezem.
-Srácok, kicsit segítettünk Rapunzel-nek beilleszkedni.
-Valary, ugye nem! - szólalt meg Matt.
-Nyugi, csak átalakítottuk egy kicsit. - vonszoltak ki. Körbenéztem és Zacky-n akadt meg a szemem. Megvoltam szeppenve totálisan és nem tudtam, hogy mit tegyek. Éreztem, hogy totál elpirulok.
-Na?
-Hát. - néztek rám.
-Igen, nagyon jó lett. - bólogattak.
-Zacky? - meg sem tudott szólalni.
-Hát, ez... - éreztem, ahogy a szemeik végigfutkosnak rajtam. - Tetszik. - mosolyodott el végül, majd odajött.

-Nagyon is.
-Akkor minden rendben. - mondták a lányok, majd kihozták egy pár üveg piát.
 Megfogtam Zacky kezét és kicsit hátrébb húztam.
-Zacky, nekem haza
-Nyugi, velünk vagy! Nem fogunk sokáig maradni!
-De
-Kérlek! - nézett rám kiskutya szemekkel.
-Na jó. - néztem rá.
-Hidd el, jó lesz.
-Nem szeretnék inni semmit!
-Nem erőltetjük ha nem akarod.
-Köszönöm. - néztem a szemeibe. Megfogta a kezem én pedig totál elpirultam.
-Mi a baj?
-Semmi. - mondtam lehajtott fejjel.
-Rapunzel! - fordította maga felé az arcom, majd elnevette magát.
-Ne nevess! - kaptam el a fejem. - Ez, olyan furi. - néztem körbe.
-Pedig szokd meg! - csókolt meg mindenki előtt.
-Matt, a feleséged éppen
-Tudom!
-Rapunzel, ilyen nyilvánosan nem illik! - állt mellém Jimmy röhögve. Kétségbeesetten Zacky-re néztem, de ő csak mosolygott.
-Haza kell mennem. - mondtam határozottan. - Majd találkozunk. - néztem körbe. - Sziasztok! - még egy pillantást vetettem Zacky-re, ő pedig értetlenül fürkészte az arcom.
-Elkísérlek! - jött utánam.
-Nem kell. Fölösleges. - mondtam, majd mentem tovább.
-Blandina, most mi a baj?
-Az, hogy nekem ez új és ha totál zavarba hozol a haverjaid előtt, az nem valami kellemes érzés!
-Sajnálom. - mondta, majd elfordultam. - Hogy tehetném jóvá? - nézett rám szomorú szemekkel.
-Ennyire fontos vagyok neked?
-Az orchidea nem volt elég bizonyíték? - kérdezte, majd elnevettük magunkat.

Otthon a dadus majdnem szívrohamot kapott, mikor meglátott. Egyből rohant le egy barna parókát keresni... Fasza, mától ezt kell hordanom itthon mindig?