YMH 12.

12.fejezet: "  Police "

Jessie:

Ahogy megígértem Jim-nek, elmentem vele a "koncertre". Igazából, egy színház szerűségben volt, és 5-6 csoport lépett fel. Nagyon jó hangulatom volt, mindig is odavoltam ezekért az együttesekért. Elképesztő, hogy szimplán a saját hangjukkal milyen jó zenét dobnak össze. Ahogy elnéztem Jim is tök jól érezte magát. Az egyik banda nagyon jól nyomta. A dal közepén felálltam és tapsolva elkezdtem "táncolni", vagyis inkább ingatni magam. Jim csatlakozott hozzám, majd a többi ember is. A végén már a közönség együtt énekelt a bandával.
Mikor vége lett Jim-el nagyon jó hangulatban jöttünk ki.
-Imádtam, nagyon jó volt! - vigyorogtam rá.
-Örülök, hogy tetszett. Remélem legközelebb is eljössz velem egy ilyenre!
-Hát persze! - mondtam, majd kaptam egy SMS-t Will-től.
"Gyere vissza a mólóhoz, valamit elfelejtettem"
-Őőő, bocsi nekem mennem kell. - adtam neki gyors egy puszit. - Holnap felhívlak! - rohantam el.
-Oké, szia!
Alig mentem el 2 utcányit, egy rendőrautó állt meg mellettem.
-Jó estét hölgyem! Kérem azonnal üljön be a gépjárműbe.
-Tessék? - néztem rájuk.- Nem vagyok köteles beülni abba a kocsiba.
-De most szépen befogsz! - fogott meg az egyik, majd megbilincselt. - Jogodban áll hallgatni, vagy esetleg ha ragaszkodsz hozzá ügyvédet is hívhatsz cicám. - itt úgy láttam jobb ha kussba maradok.
Beraktak a kocsiba, majd egyből a központba vittek. Ott beültettek egy szobába, és leültettek. A bilincset még akkor sem vették le rólam...
Egyedül hagytak, gondolom azt hitték hatással van rám a magány. Manipulálni akartak, de nem sikerült. Semmit nem adok ki senkiről.
-Jó napot Jessica. - Jessie, de mindegy paraszt... - Tudja miért hoztuk be? - nézett rám, de én csak unottan pislogtam rá.

-Gyanúsított lett egy bizonyos ügyben. Will Perry ügyében. A gyerek erős drogfüggő és azt feltételezzük, hogy árulja is. Egyszóval bizonyíték hiányában kellett idehurcolnunk magát. - semmi reakcióm nem volt. Én ezeket mind tudtam, vagyis sejtettem. A banda összes tagja cuccozott és nem volt kizárt, hogy árulják is. - Ha legalább egy szót mondana, azzal is sokat segítene. - nézett rám, de én csak ugyan azzal az arccal pislogtam rá. Elkezdte sorolni a jogaimat meg, hogy meddig tartanak bent, stb., majd egy zárdába vezettek. 4 fal közé, egyedül... Megint egyedül...

-Talán itt majd átgondolja a jelenlegi helyzetét. - mondta, én pedig csak gúnyosan rámosolyogtam. Feldühödött és felpofozott. Rezzenéstelen arccal ránéztem, majd bevonultam a szobába. Egy napot szinte biztos hogy ott bent ültem. Addig azon gondolkodtam, hogy vajon most apa mit gondolhat. Behoztak és meg sem mondják miért... Ebből akkora lebaszás lesz, hogy az nem igaz. És Will is... Ha köpök őt zárják börtönbe, ha nem akkor meg lehet én kapok egy pár hónap letöltendőt. Nem fogok beszélni!
Mikor újból jöttek értem, ismét felvettem a törhetetlen arcomat és mentem utánuk. A bilincs természetesen még mindig rajtam volt. Beültem ugyan abba a székbe és csak bambultam előre.
-Bizonyára maga is tudja, hogy Will Perry drogokkal üzletel. Megszeretnénk fogni azt az embert és maga jelenleg a legközelebb álló személy hozzá. Meg persze magát Will-t nem hozhatjuk be.
-Mert ha The Rev lányát hozzák be az mivel jobb? - néztem rájuk fintorogva.

-The Rev lányát? - nézett rám zavartan. - Hozzátok ide az aktáit! - nézett a többi rendőrre. 1 perc sem kellett és már előtte volt egy köteg papír. - Idióták! Maguk idehozták annak az embernek a lányát? Megmondtam, hogy nem kell a rendőrségnek még egy botrány! Egy sztár lányát behozni? És ha megtudja a média? Megint megszégyenülünk! - kelt fel idegesen.

-És ha megtudják, hogy még meg is ütöttek. - fordítottam el a fejem. - Zsarukám, jobban tenné ha elengedne és nem aggatna a nyakunkba hamis vádakat. - néztem rá - Will nem drogozik és végképp nem árulja. Csak magát járatja le mindenki előtt. Ez pedig nem olyan kellemes igaz? - néztem rá, majd hatalmas csend lett. - Magának és nekem sem hiányzik egy botrány. De, tudja én csak egy szegény egyszerű lány vagyok - mondtam ártatlanul - aki nemrég került a szerető apukájához. - néztem rájuk nagy szemekkel. - És nem szeretnék maguk sem, ha véletlen kifecsegnék 1-2 dolgot innen! - néztem a tükrös ablakra. - Én is tudok koholni vádakat, nem csak maguk. - mondtam már mély hangon, majd felálltam. - És, ha most nem haragszanak meg, kérném hogy vegyék le rólam a bilincset.

-Maga most fenyeget minket?
-Ki beszél itt fenyegetésről? - mosolyodtam el. - Csak azt mondtam, hogy jobb ha most elengednek! Ez a világ nagyon drága ahhoz, hogy ebből maguk jöjjenek ki jól. Csak közöltem a tényeket. - vontam meg a vállam.
-Engedjék el!
-Köszönöm! - mondtam, majd egyből el is eresztettek. - Ne fáradjanak, kitalálok! - léptem ki a szobából. Apa már ott veszekedett az épület előtt a többi rendőrrel. - Szia apa!
-Kicsim! - jött oda egyből, majd nyomott egy puszit a fejemre. - Jól vagy? - nézett végig rajtam.
-Persze! - mosolyogtam. - Nagyon kedvesek voltak velem a biztosurak! - néztem hátra, az éppen kiérkező zsarunak. - Nemde? - néztem a szemeibe.
-De... - mondta halkan. - Ezt a nőt még egyszer ide ne merjék hozni! - hallottam meg, ahogy suttog a másiknak.
-Akkor viszlát! - integettem, majd elindultunk a kocsi felé.
-Mégis mi volt ez? - nézett rám apa szúrós szemekkel, mikor már bent ültünk a kocsiba. Elmeséltem neki mindent, majd mosolyogva tartotta a kezét.
-Pacsit! - mondta, majd belecsaptam a tenyerébe. - Az én lányom! - puszilt meg. - De azért gondolom féltél nem?
-Néha jött 1-2 furcsa gondolat, de tartottam magam. A lényeg, hogy én többet ide nem jövök. És Will-t nagyon ki kell kérdeznem.
-Nem ártana. - itt egy kicsi csönd állt be.
-Elvinnél?
-Vigyelek el? - kérdeztük egyszerre, majd elnevettük magunkat.
-Azt megköszönném. - mondtam.
Ahogy apa letett, már csöngettem is be. Senki nem jött ki, majd még egyszer csöngettem. Végül a házvezetőnő nyitott ajtót.
-Jó napot, elnézést a zavarásért, de Will itthon van?
-Ó, a kisasszony biztosan Jessie. Sajnálom, de nincsenek itthon.
-És, megtudná mondani, merre találom őket?
-A kórházban vannak.
-Kórház?
-Igen, tudja a legkisebb fiúcska nagyon beteg és tegnap este elszállították.
-Értem, köszönöm! - mondtam, majd megfordultam. Sokkolt szemekkel néztem apára.
-Mi az? - kérdezte mikor beültem.
-Will kisöccsét tegnap kórházba vitték tegnap este. Nem is tudtam, hogy van neki!
-Igen, egy 6 éves. Elég korán vállalták Will-t, ami azt illeti. Tony nem volt szerintem, max. 20 éves mikor ő megszületett, és most így ennyi idő után született még egy fia. Azt hallottam, hogy beteg, de hogy ennyire...
-Felhívom Will-t, hogy hol van. - mondtam és már nyomtam is be a számot. Mikor felvette, hallottam, hogy valami nincs rendben. - Will? Will hol vagy?
-Jessie, most nem tudok beszélni. - nyomta ki.
-Apa tegyél itt ki! Megkeresem Will-t.
-Segítek.
-Nem, ez az én dolgom! - nyitottam ki az ajtót.
-De, esni fog!
-Jó, nem baj! - mondtam, majd elindultam.