NP 4.

4.fejezet: " Egy ígéret "

Blandina:

Már lassan egy hete találkozgatok Zacky-vel. Ezt hívják "járás"-nak? Érdekes... Ma elvileg az egyik kedvenc helyét mutatja meg. A parton egy kicsit eldugottabb rész. Nagyon kíváncsi vagyok rá...
Este ahogy szoktam, profi módon kiszöktem és már azonnal mentünk is. Boldogan sétálgattunk az utcákon, majd a parton és végül elértünk oda. Egy egész nyugodt hely volt. Hatalmas kövek, amiket nyaldos a tenger, és 1-2 fa, ami pont eltakarja ezt az egészet. Már ott ültünk, de nem szólt hozzám egy szót sem.
-Mi a baj? - mosolyogtam rá.
-Semmi. - rázta meg a fejét.
-Látom... - mondtam elégedetlenül, majd egy kisebb szünet után végre megszólalt.
-Ne menj hozzá Matt-hez. - nézett rám kiskutya szemekkel. Ez a kijelentése kicsit sokkolt.
-Figyelj, én tudod, hogy
-Ne! Tudom, hogy még nem tartotok ott, de akkor is. - itt egy nagyobb csönd állt be.

-Zacky? Én téged szeretlek, és nem fogod hozzámenni! - mondtam, majd megfogta a kezem.

-Megígéred?

-Ígérem! - mondtam, majd megszorítottam a kezét. - Szeretlek! - néztem a szemeibe és megcsókoltam. Ekkor megszólalt a telefonom. - Dadus? - olvastam az üzenetet sokkolva. - Zacky! - keltem fel egyből. - Ha nem érek haza 10 percen belül, nagy bajban leszek! - néztem rá.
-10 perc?
-Igen, úgyhogy futás! - indultam el. Ahogy mentünk a járdán, egy rendőrautó állt meg mellettünk.
-Blandina?
-Igen?
-Kérem szálljon be a gépjárműbe. Hazavisszük, az édesanyja nagyon aggódik magáért. - nézett Zacky-re.
-Zacky, én
-Kérem jöjjön! - mondta és már húzott magával. Még egy "szeretlek"-ek artikuláltam, ő pedig értetlenül nézte végig ezt az egészet. Mikor végre megérkeztünk anyám persze egyből a nyakamba ugrott.
-Kicsikém! Édesem! - puszilgatott körbe.
-Anya! Jól vagyok! Nyugi!
-Annyira aggódtam érted! - fogdosta az arcom. - Biztosan féltél!
-Nem.
-Ezt majd bent megbeszéljük. Köszönöm biztosurak!
-Nincs mit asszonyom! - mondta, majd anya beráncigatott.
-Mégis hogy képzelted ezt? Hogy majd csak úgy elszöksz? Mégis minek? Hova? Kivel? Hát már megbízni sem lehet benned? Nem elég, hogy leittad magad a partin, még ki is szöksz! Mond csak mit tettünk mi ellened, hogy ezt érdemeljük?
-Egyedül voltam kint. sohasem jártam a parton, megakartam magamnak nézni! Szerinted milyen 16 éven keresztül egy szobában nyomorogni?
-Hogy mersz feleselni? - pofozott fel. - Irány fel a szobádba! Mától azt csinálod amit mondok! - mondta, majd sírva felfutottam - Mégis mi ez? - rontott be anya a szobámba. - Még hogy egyedül? A partra? Milyen fiúd van neked? - kapta el a kezem. - Blandina remélem még nem történt semmi, vagy különben tudod mi lesz a vége! Megint mész a pincébe, mint régen! - nézett rám gyilkos szemekkel. - Szeretlek? Zacky? Tudhattam volna, hogy egy szajha vagy! - pofozott fel ismét. - Mától még enni sem jöhetsz le közénk! Szégyentelen szajha lettél lányom! Még a nyáron szépen megtartjuk az eljegyzési partit!
-De
-Semmi de! Ne merj még egyszer visszafeleselni! - mutatott rám szigorúan.
Most mihez kezdek??


~

Pár nappal később anyámék, rendeztek egy partit, az apám cégének terjeszkedése miatt. Ott volt Matt, és az egész banda. Az arcom sápadt volt, a szemeim be voltak esve, és már a ruhám sem úgy állt rajtam ahogy kellene... Anyámék mellett álltam és rám tört a hányinger.
-Bocsánat! - mondtam, majd gyors elindultam a mosdó felé. Ahogy beértem már jött is ki az ebéd... Dadus szerint az ideg, na meg az, hogy az a nap óta nem ettem semmit, ma meg belém tömtek egy csomó kaját. Ahogy kiléptem, anyámék már jöttek is oda valami üzletemberrel. Természetesen fel az álmosolyt és bólogatni.
-És nézze csak, pont itt jön a mi kislányunk jegyese! - húzta oda Matt-et anya. Persze egyből bele kellett karolnom és szépen játszani tovább. A szemem megakadt Zacky-n, aki csak csalódottan nézett rám. Elkaptam a tekintetem, ő pedig kisietett a házból.
-Elnézést, kicsit elfáradtam. Azt hiszem lefekszem. - mosolyogtam anyámra, ő pedig csak bólintott. Otthagytam Matt-et és felsiettem az emeletre. A folyosón még léptem egy párat, majd összeestem. Hirtelen szaporábban kezdtem venni a levegőt, majd valahogy feltápászkodtam. Émelyegve, de eljutottam a szobámba. Ott egyből a mosdóba és kiadtam ami még maradt a gyomromban.
-Rapunzel! - jött be Matt.
-Menj el! - keltem fel, majd megmostam az arcomat. - Nem hallod? - néztem rá. - Menj már el! - sírtam el magam. - Minden! Minden az én hibám! Ha nem talál meg a rendőrség, még most is Zacky-vel lehetnék.
-Hidd el ő is sajnálja, de azok az SMS-ek.
-Milyen SMS-ek? Anyám már rég elvette a telefonomat. Eltiltott mindentől! Azt mondta, még ezen a nyáron megtartja az eljegyzést. - mentem ki. - Sajnálom Matt... Én nem tudok mit tenni. már végképp csak egy bábú vagyok! - ráztam meg a fejem. - Ítélj el, üss meg, csinálj amit akarsz! - feküdtem le.
Egy szó nélkül kiment...

~

Másnap este, valaki elkezdett kopogni az ablakomon.
-Zacky? - néztem rá sokkolva, mikor kinyitottam.
-Végre. - huppant le a földre. - Mégis meddig akartál kint tartani? - kérdezte.
-Shhhh! - tettem a kezem a szájára.
-Blandina? - kopogott be anyám.
-Azonnal oda be! - löktem be a plüssök közé. - Itt talán nem vesz észre! - tettem a fejére egy hatalmas plüss macit, majd befeküdtem az ágyamba.
-Kivel beszéltél? - nézett rám gyilkos szemekkel.
-Senkivel. - néztem rá álmosan. - Miért?
-Hangokat hallottam... Ha megtudom, hogy valaki itt van a szobádban, akkor tudod mi lesz!
-Nincs itt senki! - feküdtem vissza. Kiment, majd rám zárta az ajtót. Én beledugtam a kulcsot, hogy még véletlenül sem tudjon benyitni.
-Mit keresel itt? - kérdeztem suttogva, miközben kiszedtem a plüsshalom alól.
-Inkább kit! - csókolt meg azonnal. - Tudom, hogy nem te küldted az SMS-eket!
-Nem értem... Matt is ezekről beszélt, de nem értem!
-Azt írtad, hogy soha többet nem akarsz látni és hogy életed legnagyobb hibája voltam.
-Mi? Ezeket nem én küldtem!
-Tudom és már mindent értek! Ugye emlékszel még az ígéretünkre? - fogta meg a kezem.
-Persze! - mosolyodtam el.
-Betartod ugye? - nézett rám kiskutya szemekkel. Kétségbeesett szemekkel oldalra, majd ránéztem.