RL 19.

19.fejezet: " Megnyitó "

Mirabella:

Ma este lesz a galériám megnyitója, ezért Rob elviszi Ben-t.
- Vigyázz rá, de nagyon! Ma már megetettem. Pelekád még van, úgyhogy azt most nem küldök, a légzésfigyelő oldalt van, a cumijait felülre tettem, mivel szeret válogatni.
- Akárcsak te! - mondta röhögve.
- Na jó, elég most már! - nevettem el mag
- És amúgy, én mikor fogom így a kezembe tartani a és unokatesómat? - vigyorodtam el.
- Nemsokára. Nem olyan egyszerű egy normális nőt találni. - vonta meg a vállát. - Na, de megyek is. Még be kell ugranunk a kicsivel 1-2 helyre. Sziasztok!
- Sziasztok! - integettem nekik.
Danny még aludt, úgyhogy elkezdtem csinálni reggelit.
- Ace? - mentem be a nappaliba ameddig sült a tojás. - Mi van picim? - néztem rá. - Hiányzik kicsiDundee? - néztem a kicsit elkenődött kutyára. - Vagy inkább lefárasztott? - nevettem el magam, majd adtam neki egy puszit és visszamentem.

Már megterítettem, mikor Danny belépett a konyhába.
- Jó reggelt! - csókolt meg.
- Jó reggelt!

- Fú, kaja! - ült le mosolyogva.
- Milyen volt tegnap a próba? - ültem le vele szembe.
- Fárasztó... Mindenki késett és a hangszereket elő sem vettük. Szar volt ez így turné után. Igazából csak megbeszéltünk 1-2 dolgot.
- Nem is meséltél mi volt a turnén?
- Nagyon sok őrült rajongó. - nevette el magát.
- Mégis hány 16 évest dugtál meg?
- Egyet sem. Egész végig csak ti jártatok a fejembe. - nézett a szemeimbe. - Iszonyatosan hiányzott kicsiDanny és te is. Hiába mászott rám egyszerre vagy 6 nő, nem tudtam rájuk koncentrálni. Ez furcsa volt... - ráncolta össze a szemöldökét, én pedig csak elnevettem magam. - De amúgy, a koncerteket nagyon élveztem, meg a dedikálásokat is. A buszon elég sokat ökörködtünk meg persze ittunk is. - itt elkezdte mesélni az ivós sztorikat én meg végigröhögtem az egészet. - És veled mi volt? - mosolygott rám.
- Hát, a kicsi egész csöndben volt. Elkezdett érdeklődni a gitár meg a dob iránt. Nagyon sokat volt itt Rob meg a nagyi.
- És apuddal beszéltél már?
- Nem és az esküvőmön sem akarom látni.
- Szerintem ideje lenne beszélned vele. Biztos ő is megbánt már mindent!
- Nem tudom.
- Kicsim! - ült le mellém. - Szerintem örülne neked és ha megtudná, hogy van egy unokája... Szerintem le se lehetne lőni annyira örülne neki.
- Lehet. - mosolyodtam el.
- Hmm... - vigyorodott el.
- Mi az?
- Jól sejtem, hogy már csak egyedül vagyunk itthon?
- Igen, nagyon is.
- Akkor azt hiszem ott kellene folytatni, ahol a turné előtt abbahagytuk nem? - csókolt meg.
- Van benne valami! - húztam feljebb a pólóját.

~

Este mi ketten Danny-vel már ott voltunk, de senki sem jött.
- És mi van, ha senki nem jön el? - néztem rá kétségbeesve.
- Nyugodj meg, minden rendben lesz! Még csak 2 perce nyitottuk meg!
- De akkor is! Aggódok! - szorítottam meg a kezét. Nem telt el 5 perc és már egy egész tömeg állt bent.
- Megmondtam nem? - súgta oda, majd adott egy puszit.

- Mirabella? - jött oda egy kedves nő.
- Igen.
- A nevem Lena Rossum. Odavagyok a képeiért, maga a példaképem!
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Mondja, a lány a képeken saját modell?
- Hát, mondhatni. Nemsokára ő is megérkezik. Igazából ő egy barátnőm, Juliet. Nagyon segítőkész és tökéletes modell. - mosolyogtam rá. Lassan elindultunk és végigjártuk az egész galériát.

- Nagyon tetszik, hogy valamelyik kép kicsit klasszicista stílusú.
- Igen, igyekeztem kicsit más témákra is kitérni. Igazából valamelyik kép, már 1-2 éves. Elég merészen festettem akkor még. Manapság már nincs nagyon időm a kisfiam miatt. Tehát konkrétan, ez a múltam amit itt látni lehet.

- Értem. Ez nagyon szép, de magának melyik a kedvenc képe?
- Magának? Te jó isten, nehogy magázz! Rebel! Azt jobban szeretem!
- Akkor Rebel, melyik a kedvenc képed?
- Hát, igazából mindegyiket szeretem, de talán ez! - álltam meg a kép előtt.

- Ez az egyik legjelentősebb korszakomból van, így közel áll a szívemhez.
- HellsBells! - toppant be Rob a kicsivel. - Sajnálom hogy késtem, de sehogy sem tudtam megnyugtatni. Nyűgös volt egész nap.
- Jaj picim! - vettem át kicsiDanny-t.
- Bocsánat Lena! - mosolyogtam rá, majd a pult mögé mentem.

Rob:

-Na figyelj kicsi! - néztem rá a kocsiban. - Most szépen elmegyünk és nézünk neked tuti ruhákat, amilyeneket én akarok rád adni! Látom már van AC/DC-s, meg Iron Maiden-es, de még van egy csomó amit nem is láttál! - parkoltam le egy babaüzletnél. - Na gyere kicsi! - vettem ki az ülésből. Bent iszonyatos babaillat volt. Mindenhol nők, egyedül én voltam gyerekkel. Igazából nem jöttem zavarba. Azért jó, ha egyedül vagyok gyerekkel, mert kicsiDanny egy nőmágnes... Na jó nem, de többen mosolyognak rám.
- Melyik tetszik? - néztem a kicsire. - Beatles, Rolling Stone, Nirvana? - válogattam őket, majd megfogott egyet. - Ó,  Ramones? Jó választás! - mondtam, majd beletettem a kosárba még egy KISS-eset, meg egy Nirvana-sat. Kifizettem és már mentem volna a kocsihoz, mikor letámadtak a fotósok...

- A picsába. - morogtam magamba, de nem tudtam a tömegen átjutni.
- Hé', gyere! - fogta meg valaki a másik kezem, majd visszahúzott az üzletbe. - Ha bent maradsz egy kicsit és hátul mész ki, esélyed van rá, hogy ne találjanak meg! - mosolygott rám, miközben hátravezetett.
- El sem hiszed, mennyire hálás vagyok!
- Nyugi, nem te vagy az egyetlen aki így járt. - mentünk be a raktárba. - Arra figyelj, hogy bármi van, ne kezdj el beszélni hozzájuk, ne káromkodj, ne mutogass, mert annál feldúltabbak lesznek és szó szerint futni fognak a kocsid után! Ja, - fordult velem szembe. - Amúgy a kissrác elhagyta a cumiját mikor mentetek ki. - nyújtotta felém. - Nyugi, megmostam! - mosolyodott el.
- Köszönöm.
- Amúgy a te gyereked?
- Nem, a húgomé.
- Á, szóval unokaöcsi! És hogy hívják?
- Robert Benjamin Worsnop.
- Danny gyereke? Úristen, hogy lehettem ekkora marha! Te Rob Wish vagy, a rendező! - fogta a fejét. - Hülye vagyok! - nevette el magát.
- Nyugalom!
- Elnézést! - mosolygott még mindig - A nevem Lena Rossum. A legutóbbi filmje, nagyon tetszett!
- Robet Wish, köszönöm. Hogyan hálálhatnám meg a segítségét?
- Ez semmiség!
- Nem, tényleg! Talán, ha egyik nap elhívhatnám vacsorázni? - mosolyogtam rá.
- Szívesen elfogadnám. - mondta, majd cseréltünk számot és mentem is ki. Már tényleg nem voltak ott, így folytathattam a bevásárlótúrámat.