YMH 11.

11.fejezet: " Love? WTF?!  "

Jessie:

Elkészültem és indultam is.
-Hova?
-Találkozok Will-el.
-Visszaadja a karkötődet? - mosolygott rám apa.
-Igen. - vigyorodtam el. - De sietek, így is késésben vagyok! Sziasztok! - mondtam és siettem is. Igazából tényleg késésben voltam.

Will már ott állt és a tengert bámulta. Elkezdtem futni felé, majd szorosan átöleltem.
-Szia. - mondtam jókedvűen.
-Ó, szia! Rádszakadt a sminkes szekrény, vagy mi? - kérdezte nevetve.
-Neem! - mondtam durcásan, majd végre megfordult. Rám rakta a karkötőt, majd elmosolyodott.
-Mikor akarod megint elhagyni?
-Többet nem fogom!
-Biztos vagy te benne? - emelte fel az egyik szemöldökét.
-Igen! - mosolyogtam rá. - Köszönöm, hogy visszaadtad. Megint... - mosolyogtam rá.
-Nincs mit! - mosolygott.
Még egy ideig sétálgattunk, de sajnos mennie kellett.
-Bocsi, de a srácokkal próbálunk.
-Menj csak. - mosolyogtam rá.
-Találkozunk még?
-Persze! Majd megbeszéljük!
-Akkor - jött közelebb - Szia! - mondta, majd megcsókolt. Kicsit sokkolva néztem rá, majd elmosolyodtam.
-Szia! - mondtam, majd elindultam hazafelé. Az emberek elég hülyének nézhettek, mivel úgy mosolyogtam, mint a tejbe tök.

Mi van ha totálisan belestem ebbe a tagba? Alig ismerem és mégis vonzódok hozzá... Eddig ez még nem volt. Mi van velem?? Most meg ez a csók... Most akkor együtt vagyunk vagy nem?
-Szia apa. - öleltem át.
-Szia kicsim. - adott egy puszit a fejemre. - Na mi ez a kétségbeesés?
-Nem tudom mi van velem, meg Will-el. Tudod volt a fesztiválos ügy, akkor a díjátadós, ma meg mikor elköszönt csak úgy megcsókolt... Ezt mire véljem? - ültem le.
-Arra, hogy akar tőled valamit! - ült le velem szembe. - Szerintem beszéld meg vele. Mit akar tőled, meg ilyenek. Az lesz a legtisztább.
-És, ha azt mondja, hogy semmit?
-Továbblépsz. Ahogy eddig tetted.
-Sohasem engedtem meg, hogy az én szívemet törjék össze... Én voltam az aki tördeste őket. Most ez miért fordulna meg?
-Jess... Te... - ejtette ki a kezéből a szendvicset. - Te... -  nézett rám sokkolva.
-Mi van?
-Szerelmes vagy? - kérdezte kikerekedett szemekkel.
-Nem tudom! - mondtam kiakadva. Egyszerűen, nem tudom mi van velem!
-Ez aranyos. - mosolyodott el.
-Nem, nem aranyos! Ciki, furcsa és rossz.
-Csak mert ez az első. Meglátod, teljesen más ha valaki iránt érzel valamit, mint ha csak érzések nélkül flörtöl vagy fekszel le vele!
-De ezt nem akarom megtudni!
-Drágám? 18 éves vagy, és még nem voltál szerelmes! Szerintem pont itt volt az ideje!
-Hát, várhatott volna még. Még fiatal vagyok!
-Jessie, ez nem olyan mint egy eljegyzés!
-De nekem igen! - magyaráztam neki kiakadva.

-Jess, ez egy totál természetes dolog! Sőt, már korábban is kellett volna érezned ilyet!
-Apa?
-Tessék.
-Te hány évesen estél bele valakibe?
-Hát, tudod én folyamat koslattam valaki után. De az első szerelmem az 16 évesen lehetett. Gyönyörű, szőke, nagy mellek, idősebb mint én. Az volt az álmom. De, neki már volt férje. Természetesen olyan kigyúrt, barna köcsög. Életem első csalódása. - mondta, majd elmosolyodott. - A lényeg, ha egyszer is meglátom hogy ilyen képpel jössz haza, megölöm azt aki ezt tette veled! - mondta, majd felálltam és átöleltem.
-Szeretlek!
-Én is. - puszilt meg.
-Anya merre van?
-Alszik. Tegnap este elég sokáig fent kellett lennie a munkája miatt.
-Értem. Szerintem én is megyek aludni. Elég fárasztó volt ez a nap.
-Oké, jó éjt.
-Jó éjt.
-Apa? - fordultam vissza.
-Hm?
-Szeretlek! - mosolyogtam rá.
-Én is kicsim! - mosolygott vissza, majd gyors felmentem.