7.fejezet: " Sister "
Blandina:
-Kisasszony, akkor maga, most komolyan egy hercegnő? - nézett rám hatalmas vigyorral a dadus.
-Igen. - mosolyogtam rá. - Méghozzá, az Angol királyi család egyik tagja vagyok! - húztam ki magam.
-Akkor magácska egy nagyon fontos személy.
-Hát, az lehetnék, de sajnos ők nem ismernek. Annyit tudnak rólam, hogy a nagyapám az öröksége nagy részét rám hagyta. - húztam el a szám. - Szeretem Zacky-t és nem akarom itt hagyni, de viszont neki itt van az otthona...
-Még gondolkozzon rajta, de mst mennie kell, Zackhari hamarosan itt lesz!
-Végre. - keltem fel egyből, majd lesiettem. - Elmentem Zacky-vel, majd jövök! Csá! - rohantam kifelé. Már a kapu előtt álltam, mikor pár biztonsági odajött, lefogott, és betuszkoltak egy limuzinba.
-Mi a, engedj el, te gorilla! - néztem rá szúrós szemekkel.
-Engedjétek el! - szólt a sötétből egy hang. - Blandina?
-Mondjad.
-Örülök a találkozásnak. - gyulladt fel egy kicsi fény, majd ledermedtem a látványtól. - Én Blanka vagyok, az ikertestvéred! - ült közelebb.
-Neeeeem. - mondtam mély hangon, majd megfogdostam a haját, az arcát, mire elnevette magát. - Te én vagy, csak szőkében! - néztem rá kicsit értetlenül. - Te most kajak létezel, vagy volt valami abba a teába?
-Vicces vagy Blandina! - nevetett még mindig. - Ami azt illeti, nekem is elég nehéz volt elhinni, hogy van egy - nézett a hajamra - rózsaszín testvérem! - mosolygott.
-De, miért vagy itt? Nem Angliában lenne a helyed? - néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Elszöktem. - vonta meg a vállát még mindig vigyorogva. - Veled akarok lenni, megismerni az életedet! Hallottam a balesetedről, a szerelmedről, szinte mindent tudok rólad! - fogta meg a kezeimet.
-Ú, kislány, nyugalom! - mosolyogtam rá. - Először is, nekem most találkozóm van Zacky-vel...
-Menni szeretnék!
-Biztos?
-Biztos!
-Akkor készülj a legrosszabbakra! - szálltam ki, ő pedig jött velem.
Zacky már ott várt a kapunál. Elindultunk felé és látszott rajta, hogy sokkolja a látványunk.
-Szia! - ugrottam a nyakába.
-Szia - nézett Blanka-ra - sztok! Őőő, valamiről, tudnom kellene?
-Ő itt Blanka, az ikertestvérem. Elszökött otthonról, hogy velem lehessen.
-Hát, így első elég sokkoló páros vagytok. - nézett ránk mosolyogva.
-Bunkó vagyok! Blank ő itt Zacky. Zacky, ő itt Blanka.
-Szia. - fogtak kezet.
-Na, mehetünk?
-Aha!
Ahogy leértünk a partra, egyből megláttuk a többieket.
-2 Rapunzel? Király! - pörgött fel Jimmy.
-Őőő, azt hiszem lemaradtam.
-Blandina, ezt hogy hoztad össze? - jöttek oda a többiek.
-Fiúk, ő itt Blanka, az ikertestvérem.
-Ikertestvér? Eddig miért nem tudtunk róla?
-Csak most érkezett a városba. Itt lesz a nyáron! - karoltam át.
-Szia. - léptek hozzá a fiúk azonnal.
-Sziasztok! - köszönt tök közvetlenül.
A fiúk elkezdték fűzné mi ketten pedig Zacky-vel elültünk.
-Ez meg mi? - kérdezte suttogva.
-Hát, egyszer csak megjelent és közölte hogy elszökött otthonról, hogy velem legyen. Tud mindent rólam és vele van 3 biztonsági őr! Szerinted?
-Hát, félelmetesen hasonlít rád, az igaz! Blanka ugye?
-Ja. - bólintottam.
-Tudod, nagyon örülök, hogy már nem kell kiszöknöd hozzám. - hajolt közelebb.
-Hát ennek én is. - mosolyodtam el, majd megcsókolt. - Jimmy ne fűzd Blanka-t. - néztem hátra, de azok ketten már rég belemélyedtek egy témába. Jim szokásához híven, hülyeségekkel etette Blanka-t, aki csak röhögött ezen az egészen.
-Már mindegy. - mondta Zacky nevetve.
-Hé' kislány! - ült le mellém Valary. - Nagyon bátor dolog volt, amit tettél a bulin. - mosolygott rám. - Köszönöm. - mondta, majd átölelt.
-Muszáj volt megtennem... Én sem akartam ezt az egészet. - mondtam, majd elkezdtem szédülni. Hunyorítva néztem a távolba, majd kicsit előredőltem.
-Blandina! - húzott magához Zacky. - Minden rendben?
-Ja, csak szédülök és azt hiszem - keltem fel - hányni fogok.
-Micsoda? - kelt fel azonnal Zack.
-Bocsi, azt hiszem jobb ha most lelépek egy kicsit! Vigyázz Blanka-ra!
-Veled megyek! - fogta meg a kezem. Elfutottunk kb egy saroknyit és elhánytam magam. Mikor végre jobban lettem, már feltudtam állni. - Beteg vagy?
-Nem... Kell még egy kis idő, mire helyrejövök... Az idegesség pontosabban a szüleim miatt. Most inkább hazamennék. Hozd ide Blanka-t kérlek!
-Azonnal! - mondta, majd elindult. 10 perc múlva már láttam is őket. Felkeltem és elindultam hazafelé.
-Maradj itt! - mondtam a kapuban állva.
-A szüleid biztos nem engednék meg!
-Nem érdekel! - húztam befelé.
-Anya, itt alszik Zacky.
-Rendben.
-És mutatnom kell valakit! Ő itt Blanka, a testvérem. - mondtam, mire sokkolva mérték végig szegény lányt. - Egy ideig itt fog lakni. - mondtam, majd elindultunk felfelé.
Gyors letusoltam, addig a dadus megágyazott Blanka-nak a vendégszobában.
-Annyira jó, hogy végre veled lehetek! - bújtam Zacky-hez.
-Hát még nekem mennyire jó! - puszilt meg. - Hiányoztál... Nagyon is!
-Te is! El sem tudnád képzelni az életem Matt feleségeként.
-Én se! Jobb ez így!
-Sokkal! Szeretlek! - csókoltam meg.
-Igen. - mosolyogtam rá. - Méghozzá, az Angol királyi család egyik tagja vagyok! - húztam ki magam.
-Akkor magácska egy nagyon fontos személy.
-Hát, az lehetnék, de sajnos ők nem ismernek. Annyit tudnak rólam, hogy a nagyapám az öröksége nagy részét rám hagyta. - húztam el a szám. - Szeretem Zacky-t és nem akarom itt hagyni, de viszont neki itt van az otthona...
-Még gondolkozzon rajta, de mst mennie kell, Zackhari hamarosan itt lesz!
-Végre. - keltem fel egyből, majd lesiettem. - Elmentem Zacky-vel, majd jövök! Csá! - rohantam kifelé. Már a kapu előtt álltam, mikor pár biztonsági odajött, lefogott, és betuszkoltak egy limuzinba.
-Mi a, engedj el, te gorilla! - néztem rá szúrós szemekkel.
-Engedjétek el! - szólt a sötétből egy hang. - Blandina?
-Mondjad.
-Örülök a találkozásnak. - gyulladt fel egy kicsi fény, majd ledermedtem a látványtól. - Én Blanka vagyok, az ikertestvéred! - ült közelebb.
-Neeeeem. - mondtam mély hangon, majd megfogdostam a haját, az arcát, mire elnevette magát. - Te én vagy, csak szőkében! - néztem rá kicsit értetlenül. - Te most kajak létezel, vagy volt valami abba a teába?
-Vicces vagy Blandina! - nevetett még mindig. - Ami azt illeti, nekem is elég nehéz volt elhinni, hogy van egy - nézett a hajamra - rózsaszín testvérem! - mosolygott.
-De, miért vagy itt? Nem Angliában lenne a helyed? - néztem rá összeszűkült szemekkel.
-Elszöktem. - vonta meg a vállát még mindig vigyorogva. - Veled akarok lenni, megismerni az életedet! Hallottam a balesetedről, a szerelmedről, szinte mindent tudok rólad! - fogta meg a kezeimet.
-Ú, kislány, nyugalom! - mosolyogtam rá. - Először is, nekem most találkozóm van Zacky-vel...
-Menni szeretnék!
-Biztos?
-Biztos!
-Akkor készülj a legrosszabbakra! - szálltam ki, ő pedig jött velem.
Zacky már ott várt a kapunál. Elindultunk felé és látszott rajta, hogy sokkolja a látványunk.
-Szia! - ugrottam a nyakába.
-Szia - nézett Blanka-ra - sztok! Őőő, valamiről, tudnom kellene?
-Ő itt Blanka, az ikertestvérem. Elszökött otthonról, hogy velem lehessen.
-Hát, így első elég sokkoló páros vagytok. - nézett ránk mosolyogva.
-Bunkó vagyok! Blank ő itt Zacky. Zacky, ő itt Blanka.
-Szia. - fogtak kezet.
-Na, mehetünk?
Ahogy leértünk a partra, egyből megláttuk a többieket.
-2 Rapunzel? Király! - pörgött fel Jimmy.
-Őőő, azt hiszem lemaradtam.
-Blandina, ezt hogy hoztad össze? - jöttek oda a többiek.
-Fiúk, ő itt Blanka, az ikertestvérem.
-Ikertestvér? Eddig miért nem tudtunk róla?
-Csak most érkezett a városba. Itt lesz a nyáron! - karoltam át.
-Szia. - léptek hozzá a fiúk azonnal.
-Sziasztok! - köszönt tök közvetlenül.
A fiúk elkezdték fűzné mi ketten pedig Zacky-vel elültünk.
-Ez meg mi? - kérdezte suttogva.
-Hát, egyszer csak megjelent és közölte hogy elszökött otthonról, hogy velem legyen. Tud mindent rólam és vele van 3 biztonsági őr! Szerinted?
-Hát, félelmetesen hasonlít rád, az igaz! Blanka ugye?
-Ja. - bólintottam.
-Tudod, nagyon örülök, hogy már nem kell kiszöknöd hozzám. - hajolt közelebb.
-Hát ennek én is. - mosolyodtam el, majd megcsókolt. - Jimmy ne fűzd Blanka-t. - néztem hátra, de azok ketten már rég belemélyedtek egy témába. Jim szokásához híven, hülyeségekkel etette Blanka-t, aki csak röhögött ezen az egészen.
-Már mindegy. - mondta Zacky nevetve.
-Hé' kislány! - ült le mellém Valary. - Nagyon bátor dolog volt, amit tettél a bulin. - mosolygott rám. - Köszönöm. - mondta, majd átölelt.
-Muszáj volt megtennem... Én sem akartam ezt az egészet. - mondtam, majd elkezdtem szédülni. Hunyorítva néztem a távolba, majd kicsit előredőltem.
-Blandina! - húzott magához Zacky. - Minden rendben?
-Ja, csak szédülök és azt hiszem - keltem fel - hányni fogok.
-Micsoda? - kelt fel azonnal Zack.
-Bocsi, azt hiszem jobb ha most lelépek egy kicsit! Vigyázz Blanka-ra!
-Veled megyek! - fogta meg a kezem. Elfutottunk kb egy saroknyit és elhánytam magam. Mikor végre jobban lettem, már feltudtam állni. - Beteg vagy?
-Nem... Kell még egy kis idő, mire helyrejövök... Az idegesség pontosabban a szüleim miatt. Most inkább hazamennék. Hozd ide Blanka-t kérlek!
-Azonnal! - mondta, majd elindult. 10 perc múlva már láttam is őket. Felkeltem és elindultam hazafelé.
-Maradj itt! - mondtam a kapuban állva.
-A szüleid biztos nem engednék meg!
-Nem érdekel! - húztam befelé.
-Anya, itt alszik Zacky.
-Rendben.
-És mutatnom kell valakit! Ő itt Blanka, a testvérem. - mondtam, mire sokkolva mérték végig szegény lányt. - Egy ideig itt fog lakni. - mondtam, majd elindultunk felfelé.
Gyors letusoltam, addig a dadus megágyazott Blanka-nak a vendégszobában.
-Annyira jó, hogy végre veled lehetek! - bújtam Zacky-hez.
-Hát még nekem mennyire jó! - puszilt meg. - Hiányoztál... Nagyon is!
-Te is! El sem tudnád képzelni az életem Matt feleségeként.
-Én se! Jobb ez így!
-Sokkal! Szeretlek! - csókoltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése