RL 20.

20.fejezet: "  Apaság... "
Befejezés

Rob:

-Rob? - nézett rám összeszűkült szemekkel Lena.
-Lena! Hogy-hogy itt?
-Nagyon tetszettek Mirabella képei, ezért gondoltam ellátogatok ide.
-Értem. Ha már itt vagyunk! Egy italt? - mutattam a pult felé.
-Örömmel. - mosolygott rám.

A randi tökéletesre sikerült. A kiállítás után, végül elmentünk vacsorázni egy egész elegáns étterembe.
-Elég furcsa volt így találkozni. Nem gondoltam, hogy érdekel a művészet.
-Pedig igen, nagyon is. Gyerek korom óta szeretem, de inkább a filmek felé hajlok.
-Filmek?
-Filmezés, fényképészet.
-Ó. - mosolyodtam el. - És melyik a kedvenc filmed?
-Sokkal jobban szeretem a régi filmeket, azokban sokkal több az érzelem és fordulat. De, talán mégis a Star Wars-t, vagy a Keresztapa trilógiát mondanám.
-Keresztapa? Star Wars? Filmezés? Téged az isten küldött ide? - kérdeztem, majd elnevette magát.
-Nem, hanem a nővérem. - mondta mosolyogva. - Ja, mellesleg ő pornószínésznő.
-Pornőszínésznő?
-Aha, imádja csinálni.
-Fú, ez... Ez nagyon király! - néztem rá vigyorogva. Talán végre a tökéletes nő...

Mirabella:

Záráskor, végül hazavittem a kicsit, mivel Rob-nak végre összejött egy randi. Végül is, az egész banda nálunk kötött ki.
-Még mindig nem alszik! - mondtam, már a kanapén ülve. - Hiába ringatom, hiába fektetem le, egyszerűen nem!
-Megpróbálhatom? - ült le mellém Cam.
-Persze! - adtam neki oda óvatosan.
-Hisztis?
-Eléggé. Most jön a foga és nem lehet megnyugtatni. - mondtam, majd hátradöntöttem a fejem. Végül én is kicsiDanny is elaludtunk.
Reggel Ben hangjára keltem.
-Csövii. - mentem ki.
-Heló. - mosolygott rám.
-Úristen ennyire tetszik nektek ez a gyerek? - mentem ki. - Annyit fogjátok babusgatni, hogy még a végén megutál titeket! - töltöttem ki magamnak egy kávét.
-Azt nem hiszem. - mondta nevetve Ben, majd nevettette tovább a kicsit. Danny kihívott a konyhába és komoly arccal nézett rám.
-Mi a baj kicsim? - fogtam meg a kezeit.
-Tudod, a többiekkel terveztünk egy új albumot és hát a következő hónapra terveztük Ben-el.
-A következő hónapra? - néztem rá.
-Igen.
-Danny, tudod, hogy támogatlak, de itt van a kisfiad! Alig töltöttél vele 2 hónapot, mert turnén voltatok és most ott akarod hagyni, még több időre? Danny, ha kiadjátok az albumot, onnantól csak koncert lesz koncert hátán! Nem tudnátok egy picit leállni? Csak egy pár hónapig!
-De, ezt muszáj lenne.
-A gyerekeddel is muszáj lenned!
-De a munkámra is kell gondolnom!
-Tehát fontosabb mint mi? Danny, szükségünk van rád!
-És a fiúknak is! Rebel, nekem ez sok!
-Mi sok?
-Ez az egész apaság! Nem bírok egyszerre két dologra figyelni!
-Tehát nem szeretnél apa lenni! - mondtam halkan, fintorogva.
-Nem ezt mondtam, csak
-Csak?
-Csak nincs egy perc nyugtom se! Most jöttem haza nemrég, és még egyáltalán nem szoktam hozzá a gondolathoz, hogy van egy gyerekem! Ez túl nagy változás!! Már nem biztos hogy apa akarok lenni! - mondta, majd kikerekedett szemekkel néztem rá. - Rebel, nem akartam, saj
-Pedig szokj hozzá! És tudod, egy pici változásokkal jár! Kihat mindenre, de ha te ezt nem tudod elfogadni, akkor nekünk ebbe a házba nincs helyünk! - mentem vissza a hálóba és összepakoltam pár cuccot. Felhívtam a bátyámat, aki azonnal jött értünk. Bejött és kivitte a cuccomat.
-Kicsim mi ez? - jött oda Danny.
-Ahogy megmondtam, nekünk itt nincs helyünk. Ben, légyszi! - vettem ki a kezéből a kicsit.
-Rebel hova viszed?
-Nem fog hiányozni neked!
-Nem viheted el! Ugyan annyi jogom van hozzá mint neked!
-Igen van, csakhogy kettőnk közül én vagyok az egyetlen aki elfogadja, hogy van egy gyereke és nem idegesíti őt. - szálltam be a kocsiba. - Menj és éld az életed, Danny Worsnop!