3.fejezet: " Egy kocsiban? "
Kenadee:
Belekaroltam Austin-ba, és szépen bevezetett. Mindenkit meglepett a ruhám és az egész szerény sminkem.
-Szeretlek! - súgta oda Austin mosolyogva, majd "átadott".
~
-Megcsókolhatja a menyasszony! - ahogy ezt kimondta, Mowgli már azonnal meg is csókolt. Hatalmas taps, fütyülés és mentünk ki. Persze megdobáltak minket rózsákkal, aztán pedig jöhetett a csokor-dobás. Az emberek elkezdtek mögöttem tolongani majd megfordultam.
-1, 2, 3! - dobtam hátra, majd sikítás, kiabálás és megvolt a szerencsés.
-Megszereztem! Megvan! - kiabálta büszkén Oli, én pedig csak elnevettem magam.
A kaján mindenki szépen elfoglalta a helyét, majd Austin felállt és szépen ahogy illik, megkocogtatta a poharát.
-Austin, ne! - mondtam neki vigyorogva.
-Nyugi, nem égetlek be! - állt fel. - Egy kis figyelmet kérnék! - nézett körbe, majd mindenki elcsitult. - Először is, szeretnék gratulálni ennek a két csodálatos embernek! - nézett ránk. - Kenadee és Mowgli, remélem nem ez életetek egyetlen legszebb napja! - mondta, majd elkezdtek tapsolni. - Emlékszem, mikor Dee Dee megszületett. Mindenki totál be volt pörögve és rohantunk a kórházba megnézni a kicsi Kenadee-t. Már akkor is kitűnt a tömegből, mivel úgy bömbölt folyamatosan, hogy nem lehetett a többi kicsi közé rakni! - mondta röhögve. - Láttuk Oli-val és a bandával felnőni egy igazi tehetséget. Mi tanítottuk meg hörögni, sikítani és persze énekelni. Sokszor összekaptunk azon, hogy gitározzon, énekeljen vagy doboljon. Végül mindegyikből megragadt benne egy kicsi - mosolygott még mindig. - Sok mindent átéltünk veled és azt hiszem, a családoddá váltunk. Nagyon örülök, hogy részese lehetek az életednek, hogy szinte felnevelhettelek, hogy megtaníthattalak annyi mindenre. - mosolygott rám. - Mitch büszke lenne rád! - emelte fel a poharát kedvesen mosolyogva, miközben bólintott egy picit. - Éljen az ifjú pár és remélem csináltok nekem egy jó pár "unokát". - mondta, majd elnevettük magunkat. - Sokáig! - nézett körbe.
-Éljen! - mondták, majd mindenki belekortyolt az italába. A szemeim könnybe lábadtak, annyira tetszett a szövege...
A kaja egész finom volt, a piák jók voltak. Végre jött a menyasszonytánc... Természetesen Austin volt az első.
-Gyönyörű vagy! - mosolygott rám.
-Köszönöm. - mondtam fülig érő szájjal. - Austin?
-Mondjad.
-Szinte apám voltál apám helyett. - néztem a szemeibe. - Nagyon sok hálával tartozok mindenért.
-Csak azt tettem, amit Mitch akart.
-Micsoda? - néztem rá komoly arccal, majd lassan elkezdte.
-Tudod, az utolsó perceiben megkért, hogy helyettesítsük őt úgy, ahogy csak tudom. - sóhajtott egy hatalmasat - Saját lányomként neveltelek fel. Nagyon megszerettelek és nem csak én, mindenki! Remélem voltam olyan jó apa, mint Mitch. - mosolygott rám, majd elengedte a kezeimet. Kétségbeesve néztem rá, de Oli elkapott és vele táncoltam tovább. Még jött persze az összes bandatag, majd végre Mowgli.
Egy fél óra múlva, jött az est szinte fénypontja.
-Mowgli, gyere ki egy kicsit! - mondta Oli, majd rám kacsintott.
A fiúk felkaptak, kivittek és elbújtattak és kocsi hátsó ülésén.
-Ha megtalálod, elviheted nászútra! Van rá, egy órád, amiből már el is telt 5 perc!
Ő persze azonnal elkezdett keresni. Röhögve néztem végig az egészet... Szegény el sem tudta képzelni, hogy egy kocsiban lehetek... Megpróbáltam nem túl feltűnően leskelődni, ami azt hiszem sikerült is. Már eltelt háromnegyed óra, de semmi.
Az utolsó öt percben, lépteket hallottam, majd valaki kirántotta az ajtót.
-Minden egy szobát 3x körbenéztem és te egy kocsiban voltál mindvégig? - kérdezte nevetve, majd felültem és megcsókoltam. Felkapott és bevitt. Mindenki tapsolt, fütyült nekünk.
Oli folyamatosan itatott minket, csak hogy olyan állapotban legyünk mint ő. Austin gyerekei
folyamatosan ugráltak, táncoltak. Én, hogy úgy mondjam egész szépen mosolyogtam egész este. Az ajándékokat nem volt erőnk se kedvünk kinyitni, így az utazás utánra hagytuk.
Ezután még vagy hajnali 6-ig ittunk meg persze táncoltunk. Akkor jött a kocsi értünk és mentünk vitt minket a reptérre.
Már csak arra emlékszem, hogy totál másnaposan ébredtem Thaiföldön. A személyzet már hozott be nekünk reggelit és ki is takarítottak.
Felkeltem és kimentem az erkélyre.
Végre egy kis nyugi...
-Jó reggelt! - jött mögém Mowgli.
-Reggelt! - mosolyodtam el.
-Mire emlékszel?
-Nem sok mindenre! - nevettem el magam. - Azt hiszem túl mélyen aludtunk. - néztem a polcra rakott, összehajtogatott alsóneműkre.
-Megeshet! - mondta nevetve.
Szépen leültünk, bekapcsoltuk a TV-t és kajáltunk.
-És, mit csináljunk, az első házas napunkon?
-Amit mindig. - vigyorogtam rá.
Letusoltunk, lementünk a medencékhez, gyűjtöttünk pár embert és rendeztünk egy ivóversenyt. Ilyenkor vetélytársak és nem egy pár voltunk Mowgli-val.
Este 10-kor már egy bárban táncoltunk, a nemrég megismert emberekkel. Természetesen jó pár ember felismert minket... Ezt utálom abban, hogy énekes vagyok. Nem tudok elmenni úgy egy helyre pihenni, hogy ne ismernének fel. Szeretnék, csak egy kicsit hétköznapi ember lenni, nem pedig Kenadee Lucker.
-Szeretlek! - súgta oda Austin mosolyogva, majd "átadott".
~
-Megcsókolhatja a menyasszony! - ahogy ezt kimondta, Mowgli már azonnal meg is csókolt. Hatalmas taps, fütyülés és mentünk ki. Persze megdobáltak minket rózsákkal, aztán pedig jöhetett a csokor-dobás. Az emberek elkezdtek mögöttem tolongani majd megfordultam.
-1, 2, 3! - dobtam hátra, majd sikítás, kiabálás és megvolt a szerencsés.
-Megszereztem! Megvan! - kiabálta büszkén Oli, én pedig csak elnevettem magam.
A kaján mindenki szépen elfoglalta a helyét, majd Austin felállt és szépen ahogy illik, megkocogtatta a poharát.
-Austin, ne! - mondtam neki vigyorogva.
-Nyugi, nem égetlek be! - állt fel. - Egy kis figyelmet kérnék! - nézett körbe, majd mindenki elcsitult. - Először is, szeretnék gratulálni ennek a két csodálatos embernek! - nézett ránk. - Kenadee és Mowgli, remélem nem ez életetek egyetlen legszebb napja! - mondta, majd elkezdtek tapsolni. - Emlékszem, mikor Dee Dee megszületett. Mindenki totál be volt pörögve és rohantunk a kórházba megnézni a kicsi Kenadee-t. Már akkor is kitűnt a tömegből, mivel úgy bömbölt folyamatosan, hogy nem lehetett a többi kicsi közé rakni! - mondta röhögve. - Láttuk Oli-val és a bandával felnőni egy igazi tehetséget. Mi tanítottuk meg hörögni, sikítani és persze énekelni. Sokszor összekaptunk azon, hogy gitározzon, énekeljen vagy doboljon. Végül mindegyikből megragadt benne egy kicsi - mosolygott még mindig. - Sok mindent átéltünk veled és azt hiszem, a családoddá váltunk. Nagyon örülök, hogy részese lehetek az életednek, hogy szinte felnevelhettelek, hogy megtaníthattalak annyi mindenre. - mosolygott rám. - Mitch büszke lenne rád! - emelte fel a poharát kedvesen mosolyogva, miközben bólintott egy picit. - Éljen az ifjú pár és remélem csináltok nekem egy jó pár "unokát". - mondta, majd elnevettük magunkat. - Sokáig! - nézett körbe.
-Éljen! - mondták, majd mindenki belekortyolt az italába. A szemeim könnybe lábadtak, annyira tetszett a szövege...
A kaja egész finom volt, a piák jók voltak. Végre jött a menyasszonytánc... Természetesen Austin volt az első.
-Gyönyörű vagy! - mosolygott rám.
-Köszönöm. - mondtam fülig érő szájjal. - Austin?
-Mondjad.
-Szinte apám voltál apám helyett. - néztem a szemeibe. - Nagyon sok hálával tartozok mindenért.
-Csak azt tettem, amit Mitch akart.
-Micsoda? - néztem rá komoly arccal, majd lassan elkezdte.
-Tudod, az utolsó perceiben megkért, hogy helyettesítsük őt úgy, ahogy csak tudom. - sóhajtott egy hatalmasat - Saját lányomként neveltelek fel. Nagyon megszerettelek és nem csak én, mindenki! Remélem voltam olyan jó apa, mint Mitch. - mosolygott rám, majd elengedte a kezeimet. Kétségbeesve néztem rá, de Oli elkapott és vele táncoltam tovább. Még jött persze az összes bandatag, majd végre Mowgli.
Egy fél óra múlva, jött az est szinte fénypontja.
-Mowgli, gyere ki egy kicsit! - mondta Oli, majd rám kacsintott.
A fiúk felkaptak, kivittek és elbújtattak és kocsi hátsó ülésén.
-Ha megtalálod, elviheted nászútra! Van rá, egy órád, amiből már el is telt 5 perc!
Ő persze azonnal elkezdett keresni. Röhögve néztem végig az egészet... Szegény el sem tudta képzelni, hogy egy kocsiban lehetek... Megpróbáltam nem túl feltűnően leskelődni, ami azt hiszem sikerült is. Már eltelt háromnegyed óra, de semmi.
Az utolsó öt percben, lépteket hallottam, majd valaki kirántotta az ajtót.
-Minden egy szobát 3x körbenéztem és te egy kocsiban voltál mindvégig? - kérdezte nevetve, majd felültem és megcsókoltam. Felkapott és bevitt. Mindenki tapsolt, fütyült nekünk.
Oli folyamatosan itatott minket, csak hogy olyan állapotban legyünk mint ő. Austin gyerekei
folyamatosan ugráltak, táncoltak. Én, hogy úgy mondjam egész szépen mosolyogtam egész este. Az ajándékokat nem volt erőnk se kedvünk kinyitni, így az utazás utánra hagytuk.
Ezután még vagy hajnali 6-ig ittunk meg persze táncoltunk. Akkor jött a kocsi értünk és mentünk vitt minket a reptérre.
Már csak arra emlékszem, hogy totál másnaposan ébredtem Thaiföldön. A személyzet már hozott be nekünk reggelit és ki is takarítottak.
Felkeltem és kimentem az erkélyre.
Végre egy kis nyugi...
-Jó reggelt! - jött mögém Mowgli.
-Reggelt! - mosolyodtam el.
-Mire emlékszel?
-Nem sok mindenre! - nevettem el magam. - Azt hiszem túl mélyen aludtunk. - néztem a polcra rakott, összehajtogatott alsóneműkre.
-Megeshet! - mondta nevetve.
Szépen leültünk, bekapcsoltuk a TV-t és kajáltunk.
-És, mit csináljunk, az első házas napunkon?
-Amit mindig. - vigyorogtam rá.
Letusoltunk, lementünk a medencékhez, gyűjtöttünk pár embert és rendeztünk egy ivóversenyt. Ilyenkor vetélytársak és nem egy pár voltunk Mowgli-val.
Este 10-kor már egy bárban táncoltunk, a nemrég megismert emberekkel. Természetesen jó pár ember felismert minket... Ezt utálom abban, hogy énekes vagyok. Nem tudok elmenni úgy egy helyre pihenni, hogy ne ismernének fel. Szeretnék, csak egy kicsit hétköznapi ember lenni, nem pedig Kenadee Lucker.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése