SML prológus.

Save my live!

prológus

Andrea:

Helló mindenki!
A nevem Andrea, és a San Diego-i egyetemen vagyok másodikos hallgató. Egy kollégiumban helyeztek el, mivel a szüleim nem engedhetik meg maguknak az albérletet. Eddig minden oké lenne, ha a szobatársam, nem egy leszbikus, szőke gömbvillám lenne... A bátyja ugyan azon az egyetemen van és ugyan abban a kollégiumba. Poén az egészbe, hogy iszonyat helyes, de meleg! Egyszóval meg vagyok áldva.

Ma költözünk vissza, mivel jön az emlegetett 2. év. 

-Sziaaa! - ugrott a hátamra Emili.
-Szia! - mondtam fuldokolva.
-De rég láttalak! - puszilgatott körbe.
-Igen, én is téged! - mosolyogtam rá.
-Mi újság veled? Mit csináltál a nyáron?
-Tanultam meg a családommal voltam. 

-Micsoda?? - kérdezte kikerekedett szemekkel. - Tanultál?
-Ahogy szoktam is. - vontam meg a vállam. - Te merre voltál?
-Végigutaztam az egész nyarat! Fesztiválok, rendezvények, estélyi, fergeteges bulik.
-Fesztivál?
-Igen, voltam a Warped Tour-on, Novarock-on.
-Azok mik?
-Te nem hallgatsz zenét? - rakott ki 1-2 emo-s bandás posztert.

-Nem hat ki nagyon az életemre.
-Pedig jobb lenne ha igen!
-Semmi nem vonhatja el a figyelmem a tanulásról!
-Pedig megismerkedtem velük! - mutatott egy poszterre.
-Pierce the Veil? - olvastam a feliratot - Emo-sokkal haverkodtál a nyáron?
-Mi? NEM! Ők egy nagyon király banda! És annyira jó fejek, hogy az nem igaz! Viccesek és nagyon aranyosak is. Sokat ittunk velük, a buszukban aludtunk, elvittek minket egy koncertre... - erről beszéltem... Innentől estig be nem állt a szája. - Egyik nap eljönnek hozzánk!
-Nyugodtan, nem hiszem, hogy itt leszek.
-Most is az egész évet a könyvtárba akarod tölteni?
-Hol máshol?
-Velem, a bátyámmal, a barátaimmal, kint a városban!!

-Köszönöm, de nem. Sebész szeretnék lenni, ilyenekre nincs időm!
-Unalmas vagy!
-Sajnálom. - mondtam nevetve, majd lefeküdtem aludni.

~

4 nappal később

~

4. nap elaludtam és volt 10 percem, hogy beérjek az órámra. Rohantam kifelé, de ahogy fordultam be, nekimentem valakinek.
-Vadbarom, figyelj oda! - mondta a földön ülve.
-Bocsi! - mondta a tag, majd segített felvenni a könyveimet.
-Gólya vagy? - néztem rá, de ő nem válaszolt, csak nézett rám. - A tanári a folyosó végén jobbra, ne lavírozz mert kibasznak innen! Legközelebb figyelj oda! - rohantam el.

Még a tanár előtt besurrantam és leültem a helyemre. A terem tömve volt, ahogy első héten szokott is lenni. 

Az óráim után elindultam vissza a koliba.

-Emili nem láttad a Görög Dráma könyvemet? - rontottam be a szobába, egyből az ágyamhoz.
-Az alsó polcodba tetted azt hiszem.
-Tényleg, köszi! - fordultam, meg, majd a látványtól kicsit meghátráltam. - Ou. - néztem végig a tagon. - Őőőő, aaaa teeeee - néztem Emili-re

-Haverom. - mosolygott.
-Egy elsős? - néztem rá kicsit értetlenül.
-Elsős? Mi? - kérdezte Emili nevetve. - Nem, ő nem elsős. Nem is jár az egyetemre. Ő Vic, a Pierce the Veil énekese. Miért, már találkoztatok?
-Mondhatni. - mentem az ajtó felé.
-Hova mész? Megint a könyvtárba?
-Tanulnom kell, el kell olvasnom egy könyvet, meg kell csinálnom egy rakás házit és anatómiát kell tanulnom. Majd legközelebb, bocsi!
-Maradj már egy picit! - nézett rám Emili kiskutya szemekkel.

-Mennem kell. Sziasztok! - mentem ki.