YMH 21.

21.fejezet: " Dad "

Jessie:

-Apa, hova hoztál? - szálltam ki vigyorogva.

-Tudod, eszembe jutott egyik nap, hogy még sohasem láttalak - karolt át - olyan részegen, mint amilyen én voltam ennyi idős korodban. - mondta, majd fenyegető arccal néztem rá, de elnevettem magam.

-Apa te beteg vagy!

-Nem, csak jó szülő.

-És még szerény is! - mondtam, miközben beléptünk. - Ez most komoly? Apa, te azt akarod, hogy az Avenged Sevenfold-al igyak?

-Miért ne?

-Apa, ők sokkal idősebbek mint én! Mégis, miről fogunk beszélgetni? Ha beszélgetünk majd egyáltalán...

-Nyugalom, meglesz a társaságod! Nemsokára jön Jim is!

-Hála az égnek! - léptünk oda az asztalhoz.

-Csá, megjöttünk!

-Heló! - mosolyogtam körbe, majd leültünk.

-Szóóóval. - könyökölt az asztalra Brian.

-Te

-Velünk még nem ittál. - fejezte be Matt.

-Hát, nem. - mosolyogtam félve.

-Ha Jimmy lánya vagy, biztos tudsz inni! Welcome drink?

-Mit iszol?

-3 választásod van. - emelte fel az itallapot Zacky és Syn. - Abszint.

-Tequila.

-Vagy mi legyen a harmadik?

-Szerintem ez!

-Oké, Gin.

-Hááát... - gondolkodtam el egy kicsit.

-Dilemma. - mondta apa röhögve, majd becsukta a szemét és rábökött egyre. - Oké, pincér! 3 Tequilát a szőkeségnek! - mutatott rám, majd kikerekedett szemekkel néztem rá.

-Apa!

-Nekünk is! - tette fel a kezét Johhny és Brian.

-Őőő - néztem apára. - Nem erős egy kicsit kezdésnek?

-Jess, egy rockbandában vagy benne! Szerintem ez még kevés is! - nézett rám Matt ártatlan szemekkel, majd elnevettem magam.

-Amúgy, hogy telik a nyarad?

-Eddig, nagyon jól. - dőltem hátra. - Tökéletesen megvagyunk Will-el, az öccsét kezeli, nemsokára volnulunk a stúdióba a bandával, szóval minden tök jó.

-És a suli?

-Nem várom... Most lesz az utolsó évem, de nagyon félek az érettségitől.

-De egész jó tanuló vagy nem?

-Osztályelső, általános óta! - mondtam büszkén.

-Hát Jim nem büszkélkedhet ilyen eredményekkel. - röhögte el magát Matt.

-Na, te csak ne beszélj! Sőt, senki ne szólaljon meg!

-Hé! 

-Brian, te sem voltál annyira jó tanuló, csak elvégezted a sulit!

-Az igaz! - tette fel a kezeit nevetve.

Az este egész jól alakult végül kifaggattak minden téren, szó szerint minden téren... Éjfél körül, végre Jim is megérkezett. Nem is kell mondanom, ő sem maradt valami józan.

-Jess, látod mit művel apád? - mutatott Johnny röhögve, az éppen Lambadázni próbáló apámra, mire én vágtam egy elismerő fejet.

-Jól nyomja az öreg. - keltem fel, majd odamentem hozzá. Abban az állapotban, már nem tudtam gondolkodni... Apa pörgetett össze-vissza, hol felkapott, hol majdnem elestünk. 

-Gyertke, igyatok valamit! - ültettek le minket a többiek.

-Apa, teee iszol velem eeegy

-Ilyet! - bökött rá az egyikre. Hunyorítva néztünk a lapra, mivel már egyikünk sem látott valami tisztán.

-Pincér, 4 ilyen izét! - mutatott a lapra apa, majd Matt elolvasta.

-Kalinka.

-Azt! - bólintottunk egyszerre.

-Jim szerencsétlen nem ihatott annyit, mivel az apja elég szigorúan fogta.

-Matt, hagy igyon velem egyet! - ültem le Jim mellé.

-Nem, még csak 16!

-Mintha te ennyi idős korodban már nem részegen hánytál volna a tengerparton! - vágta oda Zacky, majd elnevettük magunkat.

-Jó, de csak egyet! - ahogy ezt kimondta, már adtam is a kezébe az én piámat és vettem el a másikat.

-Fenékig! - koccintottam vele, majd lehúztuk.

Pont ekkor, hívott a banda menedzsere...

-Ki az kicsim?

-A menedzser. - csuklottam egyet. - Kimegyek. - mondtam nevetve, majd nagy nehezen kitaláltam.

-Igen?

-Jess zavarlak?

-Nem.

-Oké, holnap után délután be kellene jönnötök, a számok miatt oké?

-Oké, de mi a baj?

-Plágium... Van egy új banda, a Murderer, akiknek jó pár számuk szinte ugyan az mint a tiétek... A baj az, hogy már 2 éve le vannak szerződtetve és ha megjelennek a ti számaitok, ők fognak minket beperelni...

-Bizonyíték?

-Egyenlőre semmi...

-A kurva életbe... - támaszkodtam meg a falnak. - Figyelj, holnap visszahívlak oké?

-Oké.

-Kössz hogy szóltál! - nyomtam ki.

-Jess mi a baj? - jelent meg mellettem apa.

-Ellopták a számainkat!

-Mi? - nézett rám összeszűkült szemekkel.

-Mindegy, haza akarok menni...

-Oké. - mondta, majd kihozott még 1-2 pohár vodkát.

-Ez meg mi? - kérdeztem nevetve. 

-Addig nem mehetsz el, ameddig nem iszol még egyet Jim-el. - mondta, majd bementünk. Lehúztuk, majd elköszöntünk mindenkitől. Átöleltem Jim-et, adtam neki egy puszit és leléptünk. Igazából, az út, kb. 10 perc volt gyalog, na nekünk az 1 órába telt, mivel folyamatosan eltévedtünk.

-De apa nem arra kell menni! - mondtam röhögve.

-De! Hazatalálok! Ott lakok már... Mennyi ideje is??

-Apaaa! - kiabáltam nevetve, majd elestünk. Röhögve feküdtünk a földön, majd jöttek a rendőrök...

Természetesen bevittek minket és csak másnap engedtek ki, mikor anya jött értünk. Nemhogy másnaposak voltunk, még mindig totál részegek voltunk mikor kiléptünk.

-Áá, miért van ennyire világos? - főltem apának.

-Szépen néztek ki! - mondta anya nevetve.

-Amúgy, hol a kocsim? - nézett körbe apa.

-A kocsma előtt hagytad, úgyhogy nekem kellett elmenni érte. - ültünk be a kocsiba.

-Anya, te annyira jó arc vagy! - estem be hátra.

-Köszi kicsim. - indította be a kocsit.

-Nemhiába vettem el! - mondta apa büszkélkedve, majd beült mellém. Egymásnak dőlve aludtunk el, és este a kocsiban ébredtünk.

-Hol vagyunk? - ültem fel.

-Egy kocsiban... - nyögött fel apa.

-Bassza meg, elaludtunk?

-Úgy néz ki... - kelt fel ő is, majd kiszálltunk.