22.fejezet: " Bosszú? "
Jess:
Alig léptünk be a házba, de mindjárt megtámadtuk a kanapét. Kihúztuk, lefeküdtünk egymás mellé és bealudtunk.
-Mégis, hogy tudtuk ennyit aludni? - jött oda anya nevetve, majd betakart minket.
Reggel, a kávé illatára ébredtem, ami apa az orrom alá dugott.
-Jó reggeeeelt! - mondta röhögve, majd a lábaimhoz ült.
-Reggelt'! - ültem fel én is, majd megkaptam a kávémat.
-Szépen néztél ki tegnap előtt este.
-Te csak meg se szólalj! Még rosszabb voltál mint én!
-Azért a lambadát szerintem kurva jól nyomtuk.
-Olyan is volt? - kérdeztem nevetve.
-Amúgy, arra emlékszel, hogy hívott a menedzseretek?
-Ja. - bólintottam. - Fel kell hívnom, mielőtt balhé lesz. - nyúltam a zsebembe a telefonomért. - Szia, Jess vagyok...
-Szia, ma este betudnátok jönni az irodába?
-Persze. 7-re ott vagyunk!
-Oké. Szia.
-Szia. - nyomtam ki.
-Na?
-7-re be kell mennünk. Küldök egy körüzit és majd meglátjuk mi sül ki belőle...
-Menjek be veled?
-Aranyos vagy apu, de nem kell... Egyenlőre csak megbeszéljük mit akarunk, hogy akarjuk megcsinálni egyáltalán a lemezt... Jelenleg szinte nincs 1 számunk se, max azok amiket soha nem játszottunk, de azok meg elég szarok.
-Hányat vesztek fel?
-Egyenlőre csak 6-ot, de csak annyink van amit a koncerten játszottunk... A többit mind ellopták. Írtam azóta 2-t és már me gis vannak a számok, de akkor is!
-Mondjuk a Miss Nothing-ot, ha kicsit felturbózzátok, egy kurva jó zene lehet belőle! A másikat pedig még nem hallottam!
-Just Tonight, de az egy elég depressziós zene... Mindegy, nem tudom mi lesz.
-Nem perelitek be?
-Semmi hasznunk nem lenne belőle, sőt... Csak egy kezdő banda vagyunk, nekik meg több ezer rajongók van és 2 éve le vannak szerződtetve. Mi semmik vagyunk hozzájuk képest! Nem baj, csak egyszer lássam meg őket... Betöröm az arcát az összesnek.
-Jess! Ne legyél agresszív.
-De, ha egyszer csak ezt tudom csinálni? - néztem rá ártatlanul. - Velem ne kezdjenek ki!
-Azt hiszem a mi kis ördögünket lent kell tartani a pokolban! - mondta, majd odajött és elkezdtünk verekedni.
-Apa, ne! - mondtam nevetve, majd nyúztuk tovább egymást. Felálltunk és elkezdtünk nindzsás mozdulattal körbe-körbe járkálni. Ez az egész addig fajult, hogy majdnem levertük a TV-t...
-Jess, Jim! - nézett ránk anya mérgesen, majd egymás mellé álltunk és lehajtott fejjel hallgattuk végig, ahogy lebasz minket.
-Jim leitatod a lányodat? Jess, te meg hallgatsz is rá? Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? A pletykalapok is rólatok beszéltek, hogy mennyire készen voltatok, a bandával együtt! - mondtam, majd vett egy mély levegőt és kifújta. Ártatlanul ránéztünk, ő pedig lehunyta a szemét és megrázta a fejét. - Mihez kezdenék nélkületek? - ölelt át minket.
~
-Szóval mi legyen srácok?
-Amit a koncerten játszottunk még nem vették fel és van pár saját számom is, szóval ezek megvannak és jó lenne minél előbb felvenni őket!
-Oké, de jó lenne minél előbb elkezdeni!
-Figyeljetek, a stúdió megvan, már csak a beleegyezésetek kell! - mondta, majd mindenki rám nézett.
-Mikor kezdhetünk?
-Akár a jövő héten! - mosolygott ránk Bill.
-Király... - mondtam, majd kimentem.
-Jess ne legyél ideges!
-Hogy ne legyek ideges?
-Lopkodják a számainkat, meggyaláznak minket!
-Majd elintézzük.
-Nincs olyan messze az a majd!
Felakartam hívni Will-t, de nem vette fel ezért hagytam neki egy üzenetet.
"-Szia édesem, bocsi, hogy nem hívtalak, de a tegnapi napot átaludtuk apával, ma meg elég nyűgös voltam... Ellopták a számainkat és most van kb. 6-7 darab amit a miénknek mondhatunk. Szerinted mennyire ki vagyok akadva?? Ahogy ezt visszahallgatod légyszíves hívj fel!" - nyomtam ki, majd siettem tovább apa kocsijához. Beültem mellé és elmondtam neki a szitut.
-Csak ezt tudjátok tenni!
-De azok a MI számaink és a legjobbak szinte! Nem igaz, hogy nem lehet valahogy leleplezni őket!
-Utána nézek!
-Felkúr! Totálisan! - kötöttem be magam.
-Pedig ezt szokd meg, mert sokan irigyek rátok ezek miatt!
-Tudom-tudom, de.... De a picsába! - mondtam kiakadva, majd elindultunk. Szépen hazahajtottunk én pedig egyből felmentem a szobába és elkezdtem dolgozni a számokon.
Már egészen belemerültem, mikor valaki kopogott.
-Igen?
-Szia kicsim. - lépett be Will.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Látom el vagy merülve egy kicsit! - ült le mellém.
-Ja, mondhatni! - mosolyogtam rá.
-Mi volt ez a telefonba? Ellopták a számaitokat?
-Ja, a Murderer!
-Murderer... Azokat ismerem! Joe orvosa, az énekes apja! Scott Freeman?
-Igen? - tettem le azonnal a gitáromat.
-Ja, ő is kezeli, mert valami zavar van a fejében.
-Micsoda?
-Régebben hisztirohamai voltak és ezért kezelték.
-Tudsz még valamit?
-Nem nagyon! - rázta meg a fejét.
-Értem. - vettem az ölembe a gépemet. - Amúgy mizujs?
-Hát, nagyon semmi... Szarul vagyok egész nap, alig alszok, alig eszek.
-Kicsim, ezt sürgősen orvosold! Ne hanyagold el magad! - mondtam, miközben villámgyorsan gépeltem.
-Várj, te mit gépelsz ennyire? - nézte meg a monitort.
-Scott Freeman. 2010-ben született, HB-n. Az apja diplomás orvos és pszichológus. Az iskolában halálra cikizték hisztirohamai miatt és gyakran megalázták. Magántanuló lett 12 éves korában. Apja otthon kezelte és gyógyszereket is szedett. Az anyja egy ribanc, aki összefekszik mindenkivel. Gazdagok, szóval a gyereknek mindene megvan. Van egy bandája, de egyedül nem tudnak boldogulni, szóval a mi számainkat használják fel. Most per pillanat San Diego-ban játszanak és a hétvégén jönnek HB-re klipet forgatni. Rock és punk zenét játszanak, Scott hangja nem valami jó, de a zene kiegészíti, így tűrhető a zenéjük. A rajongóik között van 1-2 a mieinkből is és nekik is feltűnt már a "hasonlóság", de őket csak leoltották és kitiltották az oldalakról.
-Őőő
-Facebbok, Twitter, Google, Yahoo és Myspace... Fórum oldalak és kész ennyi... Látod? Mindent tudok az életéről. - mosolyogtam rá.
-Ezeket ugye nem akarod ellene fordítani?
-Majd meglátjuk. - keltem fel.
-Hova akarsz menni?
-San Diego-ba. - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Nem, nem mehetsz!
-Will, nekem kell lépnem!
-De nem így!
-Ugyan kérlek! Will! Bármelyik percben ráküldhetek bárkit és a tag nem él! Akár csinálhatnám ugyan azt, mint a múltkor! Belerakok egy kis Gina-t az italába, lefizetem a pultost, hívok fotósokat és vége! Csak jobban szeretem, ha szenved valaki! Lehet a partra kellene kihúznom totál pucéran, rádobálni női ruhákat, befújni női parfümmel és otthagyni. - gondolkodtam el. - Buzinak hinnék, vagy inkább drogosnak? Hmm.... - gondolkodtam el, miközben már pakoltam be a táskámba.
-Egyiknek sem, mivel nem csinálsz semmit! - fogott le.
-Engedj el, nem fogom hagyni, hogy így megalázzanak minket.
-Majd máskor bosszút állsz!
-Will!
-Jessie! - mondta, majd egy kisebb csönd állt be. - Kérlek ne! - mondta, majd hátrahajtottam a fejem és sóhajtottam egy hatalmasat.
-Miért szeretlek ennyire? - öleltem át, majd elnevette magát.
-Amúgy... Holnap este mutatja be Erick a nőjét!
-Hányra jössz értem? - mosolyogtam rá.
-6-ra, de ma este nem hagylak egyedül!
-Végre! - csókoltam meg.
-Mégis, hogy tudtuk ennyit aludni? - jött oda anya nevetve, majd betakart minket.
Reggel, a kávé illatára ébredtem, ami apa az orrom alá dugott.
-Jó reggeeeelt! - mondta röhögve, majd a lábaimhoz ült.
-Reggelt'! - ültem fel én is, majd megkaptam a kávémat.
-Szépen néztél ki tegnap előtt este.
-Te csak meg se szólalj! Még rosszabb voltál mint én!
-Azért a lambadát szerintem kurva jól nyomtuk.
-Olyan is volt? - kérdeztem nevetve.
-Ja. - bólintottam. - Fel kell hívnom, mielőtt balhé lesz. - nyúltam a zsebembe a telefonomért. - Szia, Jess vagyok...
-Szia, ma este betudnátok jönni az irodába?
-Persze. 7-re ott vagyunk!
-Oké. Szia.
-Szia. - nyomtam ki.
-Na?
-7-re be kell mennünk. Küldök egy körüzit és majd meglátjuk mi sül ki belőle...
-Menjek be veled?
-Aranyos vagy apu, de nem kell... Egyenlőre csak megbeszéljük mit akarunk, hogy akarjuk megcsinálni egyáltalán a lemezt... Jelenleg szinte nincs 1 számunk se, max azok amiket soha nem játszottunk, de azok meg elég szarok.
-Hányat vesztek fel?
-Egyenlőre csak 6-ot, de csak annyink van amit a koncerten játszottunk... A többit mind ellopták. Írtam azóta 2-t és már me gis vannak a számok, de akkor is!
-Mondjuk a Miss Nothing-ot, ha kicsit felturbózzátok, egy kurva jó zene lehet belőle! A másikat pedig még nem hallottam!
-Just Tonight, de az egy elég depressziós zene... Mindegy, nem tudom mi lesz.
-Nem perelitek be?
-Semmi hasznunk nem lenne belőle, sőt... Csak egy kezdő banda vagyunk, nekik meg több ezer rajongók van és 2 éve le vannak szerződtetve. Mi semmik vagyunk hozzájuk képest! Nem baj, csak egyszer lássam meg őket... Betöröm az arcát az összesnek.
-Jess! Ne legyél agresszív.
-De, ha egyszer csak ezt tudom csinálni? - néztem rá ártatlanul. - Velem ne kezdjenek ki!
-Apa, ne! - mondtam nevetve, majd nyúztuk tovább egymást. Felálltunk és elkezdtünk nindzsás mozdulattal körbe-körbe járkálni. Ez az egész addig fajult, hogy majdnem levertük a TV-t...
-Jess, Jim! - nézett ránk anya mérgesen, majd egymás mellé álltunk és lehajtott fejjel hallgattuk végig, ahogy lebasz minket.
-Jim leitatod a lányodat? Jess, te meg hallgatsz is rá? Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? A pletykalapok is rólatok beszéltek, hogy mennyire készen voltatok, a bandával együtt! - mondtam, majd vett egy mély levegőt és kifújta. Ártatlanul ránéztünk, ő pedig lehunyta a szemét és megrázta a fejét. - Mihez kezdenék nélkületek? - ölelt át minket.
~
-Szóval mi legyen srácok?
-Amit a koncerten játszottunk még nem vették fel és van pár saját számom is, szóval ezek megvannak és jó lenne minél előbb felvenni őket!
-Oké, de jó lenne minél előbb elkezdeni!
-Figyeljetek, a stúdió megvan, már csak a beleegyezésetek kell! - mondta, majd mindenki rám nézett.
-Mikor kezdhetünk?
-Akár a jövő héten! - mosolygott ránk Bill.
-Király... - mondtam, majd kimentem.
-Jess ne legyél ideges!
-Hogy ne legyek ideges?
-Majd elintézzük.
-Nincs olyan messze az a majd!
Felakartam hívni Will-t, de nem vette fel ezért hagytam neki egy üzenetet.
"-Szia édesem, bocsi, hogy nem hívtalak, de a tegnapi napot átaludtuk apával, ma meg elég nyűgös voltam... Ellopták a számainkat és most van kb. 6-7 darab amit a miénknek mondhatunk. Szerinted mennyire ki vagyok akadva?? Ahogy ezt visszahallgatod légyszíves hívj fel!" - nyomtam ki, majd siettem tovább apa kocsijához. Beültem mellé és elmondtam neki a szitut.
-Csak ezt tudjátok tenni!
-De azok a MI számaink és a legjobbak szinte! Nem igaz, hogy nem lehet valahogy leleplezni őket!
-Utána nézek!
-Felkúr! Totálisan! - kötöttem be magam.
-Pedig ezt szokd meg, mert sokan irigyek rátok ezek miatt!
-Tudom-tudom, de.... De a picsába! - mondtam kiakadva, majd elindultunk. Szépen hazahajtottunk én pedig egyből felmentem a szobába és elkezdtem dolgozni a számokon.
-Igen?
-Szia kicsim. - lépett be Will.
-Szia. - mosolyogtam rá.
-Látom el vagy merülve egy kicsit! - ült le mellém.
-Ja, mondhatni! - mosolyogtam rá.
-Mi volt ez a telefonba? Ellopták a számaitokat?
-Ja, a Murderer!
-Murderer... Azokat ismerem! Joe orvosa, az énekes apja! Scott Freeman?
-Igen? - tettem le azonnal a gitáromat.
-Ja, ő is kezeli, mert valami zavar van a fejében.
-Micsoda?
-Régebben hisztirohamai voltak és ezért kezelték.
-Tudsz még valamit?
-Nem nagyon! - rázta meg a fejét.
-Értem. - vettem az ölembe a gépemet. - Amúgy mizujs?
-Hát, nagyon semmi... Szarul vagyok egész nap, alig alszok, alig eszek.
-Kicsim, ezt sürgősen orvosold! Ne hanyagold el magad! - mondtam, miközben villámgyorsan gépeltem.
-Várj, te mit gépelsz ennyire? - nézte meg a monitort.
-Scott Freeman. 2010-ben született, HB-n. Az apja diplomás orvos és pszichológus. Az iskolában halálra cikizték hisztirohamai miatt és gyakran megalázták. Magántanuló lett 12 éves korában. Apja otthon kezelte és gyógyszereket is szedett. Az anyja egy ribanc, aki összefekszik mindenkivel. Gazdagok, szóval a gyereknek mindene megvan. Van egy bandája, de egyedül nem tudnak boldogulni, szóval a mi számainkat használják fel. Most per pillanat San Diego-ban játszanak és a hétvégén jönnek HB-re klipet forgatni. Rock és punk zenét játszanak, Scott hangja nem valami jó, de a zene kiegészíti, így tűrhető a zenéjük. A rajongóik között van 1-2 a mieinkből is és nekik is feltűnt már a "hasonlóság", de őket csak leoltották és kitiltották az oldalakról.
-Őőő
-Facebbok, Twitter, Google, Yahoo és Myspace... Fórum oldalak és kész ennyi... Látod? Mindent tudok az életéről. - mosolyogtam rá.
-Ezeket ugye nem akarod ellene fordítani?
-Majd meglátjuk. - keltem fel.
-Hova akarsz menni?
-San Diego-ba. - vontam meg a vállam mosolyogva.
-Nem, nem mehetsz!
-Will, nekem kell lépnem!
-De nem így!
-Ugyan kérlek! Will! Bármelyik percben ráküldhetek bárkit és a tag nem él! Akár csinálhatnám ugyan azt, mint a múltkor! Belerakok egy kis Gina-t az italába, lefizetem a pultost, hívok fotósokat és vége! Csak jobban szeretem, ha szenved valaki! Lehet a partra kellene kihúznom totál pucéran, rádobálni női ruhákat, befújni női parfümmel és otthagyni. - gondolkodtam el. - Buzinak hinnék, vagy inkább drogosnak? Hmm.... - gondolkodtam el, miközben már pakoltam be a táskámba.
-Egyiknek sem, mivel nem csinálsz semmit! - fogott le.
-Engedj el, nem fogom hagyni, hogy így megalázzanak minket.
-Majd máskor bosszút állsz!
-Will!
-Jessie! - mondta, majd egy kisebb csönd állt be. - Kérlek ne! - mondta, majd hátrahajtottam a fejem és sóhajtottam egy hatalmasat.
-Miért szeretlek ennyire? - öleltem át, majd elnevette magát.
-Amúgy... Holnap este mutatja be Erick a nőjét!
-Hányra jössz értem? - mosolyogtam rá.
-6-ra, de ma este nem hagylak egyedül!
-Végre! - csókoltam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése