SML 5.

5.fejezet: " Natasha "

Andera:

Azóta is elakartam magyarázni mindent Vic-nek, de nem volt rá lehetőségem... Egyik szombat este, Emili-vel elmentünk egy kocsmába... Megláttuk a bandát, ahogy jön felénk és Vic ismét küldött egy puszit. 

Elmosolyodtam, majd úgy voltam vele, legyen neki is egy jó napja, így egy egyszerű mozdulattal "elfogadtam" a pusziját.

Először csak sokkolva nézett, majd elmosolyodott. Bementünk a kocsmába és elkezdtünk iszogatni kicsit.

-Még mindig nincs mit mondanod?  - ültem le Vic mellé, mikor már kicsit éreztem a fejem.
-Van barátod nem?
-Ő, az unokatesóm és a közeli gimiben tanít!
-Ezt nem is
-Ha meg sem kérdezed, hogy mondjam el? - mosolyogtam rá.

-Hát én azt hittem
-Hitted? Hinni sok mindent lehet, de a tények tények maradnak! Szóval? - elvesztünk egymás szemeibe és a külvilágot totál kizártuk.
-Lenne kedved - kezdte volna, de megzavartak...
-Andrea! - fogta meg a fejem Emili. - Itt van Natasha!
-Natasha? Úgy érted a barátnőd? - fordultam meg.
-Igen! - vigyorgott rám, majd odahúzta. - Srácok, ő itt Natasha, a barátnőm.
-Szia! - köszöntünk egyszerre. A csaj, gyönyörű volt! Hosszú, enyhén hullámos haj, gyönyörű rikító kék szemek, nagy mellek, vékony derék... Sohasem értettem, hogy az ilyen gyönyörű nők miért leszbikusak!
-Mióta vagytok együtt?
-Jövőhéten lesz 3 éve! - mondták egyszerre, tök aranyosan.
-3 éve? Ezt nem is tudtam. - néztem rá.
-Hát pedig... - mosolyogtak egymásra.
-Na jó, bocsi srácok, nekem mennem kell. - keltem fel.
-Megint tanulni mész? - kérdezte Emili, majd vágtam egy fejet... Tudtam, megint lebaszás lesz, hogy miért nem maradok megint.

-Elkísérlek! - állt fel azonnal Vic.
-Nem szükséges, de azért köszi! - mosolyogtam rájuk. - Sziasztok! - intettem nekik oda, majd gyors kimentem a bárból. Fogtam egy taxit és hazamentem.


Emili:

-Na? Megkérdezted tőle? - néztem Vic-re.
-Nem...
-Mert?
-Mert megzavartak!
-Kicsoda?
-Te!
-Úristen, bocsánat, nem akartam!
-Semmi baj, úgyis találkozunk még addig.
-Tényleg bocsi! Bassza meg, elkúrtam!
-Micsodát? - nézett rám nagy szemekkel Natasha.
-Tudod, Vic-nek Andrea
-Nagyon bejön, elakarja hívni valahova, de nem tudja megkérdezni az idegesség miatt.
-Hát, igazából én szakítottam félbe őket.
-Nyugi Vic. - mosolygott biztatóan. - Láttam hogy néztetek egymásra, nyert ügyed van! - mondta, majd itta tovább a koktélját.
-Na? - emeltem fel az egyik szemöldökömet, miközben vigyorogva megvontam a vállam. - Amit ő megmond, az úgy is van! - kacsintottam rá, majd beszélgettem tovább a fiúkkal. Igazság szerint nagyon megnéztem volna, hogy szemeznek egymással!