8.fejezet: " Seth "
Andera:
Reggel amilyen halkan tudtam felkeltem, felöltöztem, felvettem pár füzetet, plusz a gépemet, amit természetesen otthon hagytam és csak most jött meg... Már pont mentem volna ki, mikor vélten kiejtettem a kezemből pár füzetet.
-Picsába! - káromkodtam el magam, szinte hangtalanul, majd Vic-re néztem.
Szerencsére nem kelt fel... Azt hiszem azt mondta, hogy egy interjúról jöttek... Szombaton meg koncerteztek is, szóval elég fáradt lehetett. Annyira maradtam volna vele, de muszáj volt bemennem a suliba.
Pont mentem be a 3. órámra, mikor Vic megjelent.
-Szia! - nyomott egy puszit az arcomra, a hátam mögül.
-Szia! - fordultam meg kicsit ijedten - Te?
-Csak beszélni akartam veled. Elkísérhetlek?
-Persze. - vontam meg a vállam. - Gyere! - mondtam, majd elindultam a terem felé. - Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? Még csak fél 1 van!
-Hát, tudod kipattantak a szemeim és csak te jártál az eszembe. - mosolygott rám. - Gondoltam bejövök, megkereslek és suli után elmehetnénk valahova.
-Hmm... Mit terveztél?
-Mozi?
-Akkor, mi lenne, ha elmennénk moziba - álltam meg előtte - visszamennénk a kolibaa. - kezdtem el lassan beszélni - Aztán Emilit felküldenénk kicsit Harold-hoz, - mentem hozzá közelebb.
-Vagy Natasha-hoz
-Vagy oda, és elkérném Em gitárját és megtanítanál 1-2 dologra? - mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel vigyorgott rám - Aztán pedig
-Aztán pedig? - hajolt közelebb és már csókolt volna meg, de hátrébb húztam a fejem.
-Elmennél koncertezni, mert várnak a picsák! - váltottam át normál hangnemre.
-Neee! Miért kellett elrontani a kedvem?
-Vic, ilyen ez a szakma. - vontam meg a vállam mosolyogva. - Másfél óra múlva találkozunk. - pusziltam meg, majd bementem a terembe.
~
Mentem ki a teremből, mikor szokásomhoz híven, nekimentem valakinek.
-Ó basszus, bocsi! - hajoltam le azonnal a könyvekért amiket leejtettem.
-Ugyan, az én hibám! - segített ő is felvenni őket. Felnéztem és 2 gyönyörű szempárral találkoztam. Mély, tengerzöldek voltak, mintha csak kontaktlencsét használna... - Valami baj van? - kérdezte, mikor felálltunk.
-Nem, bocsi! - nevettem el magam zavaromban. - Meg kell kérdeznem, kontaktlencsét hordasz?
-Nem! - nevette el magát. - Mindenki azt hiszi, pedig ilyen alapból.
-Hát, mindenesetre nagyon szépek! - mosolyogtam rá.
-Köszönöm! - mosolygott rám. - Amúgy, Seth Payne.
-Andrea Nolan! - fogtunk kezet.
-Nolan? A professzor mesélt rólad! Te vagy az a másodéves, aki szinte már lediplomázhatna?
-Hát, nem tagadom, tudok valamit! - vigyorogtam rá még mindig.
-Melyik kar?
-Orvosi!
-Széép! Elismerésem!
-Mindig is érdekelt ez a téma.
-Sok sikert, nehéz lesz ledoktorálni!
-Tudom-tudom, de nagyon hajtok rá!
-Nincs kedved meginni egy kávét?
-Őőő - akkor láttam meg, hogy Vic már vár a bejáratnál. - bocsi, de most mennem kell, de talán legközelebb.
-Hol talállak meg? - szólt utánam.
-Általában a könyvtárban vagyok! - mosolyogtam rá, majd odasiettem Vic-hez. - Szia.
-Szia. - csókolt meg.
-Valami baj van? Fura vagy... - néztem rá.
-Ki volt ez a srác?
-Valami Seth Payne. Most ismertem meg.
-Nem olyan volt! - karolt át, miközben mentünk kifelé.
-Vic! - álltam meg egy percre. - Ne csináld! Csak egy gyerek, az egyetemről, akinek nekimentem és segített felvenni a könyveimet és bemutatkoztunk egymásnak. Ha bejönne, elmentem volna vele valahova! - fogtam meg a kezét.
-Rossz érzésem van!
-Duane-ra is féltéken voltál, pedig csak az unokabátyám! Vic, sokan ismernek az egyetemen, mivel az egyik legjobb tanuló vagyok! Én is kiakadhatnák a te rajongóid miatt! - léptem hozzá közelebb, majd magához húzott, ismét megcsókolt és elindultunk.
Végül is, a film után a fiúk házában kötöttünk ki.
-Sziasztok! - mentem be.
-Sziaaaa!
-Andrea!
-Csá!
-Helló!
-Hát te?
-Hát én - néztem Vic-re.
-Kicsit eljött hozzám. - fogta meg a kezem, majd elindultunk lassan egy szoba felé.
-Ne legyetek túl hangosak!
-Kapcsoljatok valami zenét mellé inkább! - kiabáltak utánunk, de mi csak nevetve mentünk be Vic szobájába.
-Te jó isten! - léptem be.
-Valami baj van?
-Nem, csak... Fiú létedre, nagyobb rend van itt, mint nálam! - mondtam, mire elnevette magát.
-Nem vagyok valami rumlis srác, a többiekkel ellentétben. Látnád Jamie szobáját!
-Ennyire nem lehet szörnyű!
-De! - mondta még mindig nevetve majd leültünk a kanapéjára és elkapta a gitárját. - Na?
-Végre! - tapsolgattam kicsiket felpörögve, ő pedig csak nevetett rajtam.
Beültem elé, az ölembe rakta a gitárt és elkezdett tanítani pár hangot.
Mike:
-Ezek meg mit csinálhatnak? - kérdezte Tony, miközben kártyáztunk.
-Fogalmam sincs! - mondtam, majd mindenki csöndbe maradt. Vic és Andrea hangos nevetését hallottuk, majd egy nagy puffanást és még hangosabb röhögést. Kicsit elröhögtem magam, megráztam a fejem és játszottunk tovább.
-Mike, milyen, hogy van egy sógornőd?
-Furcsa, de nagyon... De amúgy nektek nem? Eddig Vic mindig egyedül volt, most meg hirtelen összeszed egy egyetemista kurva okos nőt?
-Ez igaz!
-Szerintem bemegyek hozzájuk! - keltem fel.
-Picsába! - káromkodtam el magam, szinte hangtalanul, majd Vic-re néztem.
Pont mentem be a 3. órámra, mikor Vic megjelent.
-Szia! - nyomott egy puszit az arcomra, a hátam mögül.
-Szia! - fordultam meg kicsit ijedten - Te?
-Csak beszélni akartam veled. Elkísérhetlek?
-Persze. - vontam meg a vállam. - Gyere! - mondtam, majd elindultam a terem felé. - Hogy-hogy ilyen korán felkeltél? Még csak fél 1 van!
-Hát, tudod kipattantak a szemeim és csak te jártál az eszembe. - mosolygott rám. - Gondoltam bejövök, megkereslek és suli után elmehetnénk valahova.
-Hmm... Mit terveztél?
-Mozi?
-Akkor, mi lenne, ha elmennénk moziba - álltam meg előtte - visszamennénk a kolibaa. - kezdtem el lassan beszélni - Aztán Emilit felküldenénk kicsit Harold-hoz, - mentem hozzá közelebb.
-Vagy Natasha-hoz
-Vagy oda, és elkérném Em gitárját és megtanítanál 1-2 dologra? - mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel vigyorgott rám - Aztán pedig
-Aztán pedig? - hajolt közelebb és már csókolt volna meg, de hátrébb húztam a fejem.
-Elmennél koncertezni, mert várnak a picsák! - váltottam át normál hangnemre.
-Neee! Miért kellett elrontani a kedvem?
-Vic, ilyen ez a szakma. - vontam meg a vállam mosolyogva. - Másfél óra múlva találkozunk. - pusziltam meg, majd bementem a terembe.
~
Mentem ki a teremből, mikor szokásomhoz híven, nekimentem valakinek.
-Ó basszus, bocsi! - hajoltam le azonnal a könyvekért amiket leejtettem.
-Ugyan, az én hibám! - segített ő is felvenni őket. Felnéztem és 2 gyönyörű szempárral találkoztam. Mély, tengerzöldek voltak, mintha csak kontaktlencsét használna... - Valami baj van? - kérdezte, mikor felálltunk.
-Nem, bocsi! - nevettem el magam zavaromban. - Meg kell kérdeznem, kontaktlencsét hordasz?
-Nem! - nevette el magát. - Mindenki azt hiszi, pedig ilyen alapból.
-Hát, mindenesetre nagyon szépek! - mosolyogtam rá.
-Andrea Nolan! - fogtunk kezet.
-Nolan? A professzor mesélt rólad! Te vagy az a másodéves, aki szinte már lediplomázhatna?
-Hát, nem tagadom, tudok valamit! - vigyorogtam rá még mindig.
-Melyik kar?
-Orvosi!
-Széép! Elismerésem!
-Mindig is érdekelt ez a téma.
-Sok sikert, nehéz lesz ledoktorálni!
-Tudom-tudom, de nagyon hajtok rá!
-Nincs kedved meginni egy kávét?
-Őőő - akkor láttam meg, hogy Vic már vár a bejáratnál. - bocsi, de most mennem kell, de talán legközelebb.
-Hol talállak meg? - szólt utánam.
-Általában a könyvtárban vagyok! - mosolyogtam rá, majd odasiettem Vic-hez. - Szia.
-Szia. - csókolt meg.
-Valami baj van? Fura vagy... - néztem rá.
-Ki volt ez a srác?
-Valami Seth Payne. Most ismertem meg.
-Nem olyan volt! - karolt át, miközben mentünk kifelé.
-Vic! - álltam meg egy percre. - Ne csináld! Csak egy gyerek, az egyetemről, akinek nekimentem és segített felvenni a könyveimet és bemutatkoztunk egymásnak. Ha bejönne, elmentem volna vele valahova! - fogtam meg a kezét.
-Rossz érzésem van!
-Duane-ra is féltéken voltál, pedig csak az unokabátyám! Vic, sokan ismernek az egyetemen, mivel az egyik legjobb tanuló vagyok! Én is kiakadhatnák a te rajongóid miatt! - léptem hozzá közelebb, majd magához húzott, ismét megcsókolt és elindultunk.
Végül is, a film után a fiúk házában kötöttünk ki.
-Sziasztok! - mentem be.
-Sziaaaa!
-Andrea!
-Csá!
-Helló!
-Hát te?
-Hát én - néztem Vic-re.
-Kicsit eljött hozzám. - fogta meg a kezem, majd elindultunk lassan egy szoba felé.
-Ne legyetek túl hangosak!
-Kapcsoljatok valami zenét mellé inkább! - kiabáltak utánunk, de mi csak nevetve mentünk be Vic szobájába.
-Te jó isten! - léptem be.
-Valami baj van?
-Nem, csak... Fiú létedre, nagyobb rend van itt, mint nálam! - mondtam, mire elnevette magát.
-Nem vagyok valami rumlis srác, a többiekkel ellentétben. Látnád Jamie szobáját!
-Ennyire nem lehet szörnyű!
-De! - mondta még mindig nevetve majd leültünk a kanapéjára és elkapta a gitárját. - Na?
-Végre! - tapsolgattam kicsiket felpörögve, ő pedig csak nevetett rajtam.
Beültem elé, az ölembe rakta a gitárt és elkezdett tanítani pár hangot.
Mike:
-Ezek meg mit csinálhatnak? - kérdezte Tony, miközben kártyáztunk.
-Fogalmam sincs! - mondtam, majd mindenki csöndbe maradt. Vic és Andrea hangos nevetését hallottuk, majd egy nagy puffanást és még hangosabb röhögést. Kicsit elröhögtem magam, megráztam a fejem és játszottunk tovább.
-Mike, milyen, hogy van egy sógornőd?
-Furcsa, de nagyon... De amúgy nektek nem? Eddig Vic mindig egyedül volt, most meg hirtelen összeszed egy egyetemista kurva okos nőt?
-Ez igaz!
-Szerintem bemegyek hozzájuk! - keltem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése