Firs Love prológus

First Love
Prológus

Nikol:

- Taknyos korod óta én, húzlak ki mindig. - néztem az én egyetlen, drága kisöcsémre.

- Jó, bocsi. De én nem is
- Kuss, és gyere! - indultam el kifelé. -  Zűrös vagy öcskös! - borzoltam meg a haját mosolyogva.

- Hagyd már! - nézett rám durcásan.

- Anyáék nem fognak örülni neked! - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Jó. - dobta be magát a kocsiba, az ajtót pedig bevágta.

- Hé, ésszel nagy legény! - ültem be én is.

- Nem érdekel. Ha rendezem az adósságaimat, kapsz egy sokkal jobb kocsit tőlem! - nézett a szemeimbe.

- Én hiszek benned. - indítottam be a kocsit. -  Csak kicsit okosabban bánni a fűvel.

- Mintha te nem tolnád.

- Én más vagyok. TE még csak 18 vagy. ÉN már 21!

- 3 év!

- 3 év vagy nem 3 év! Én már felnőttnek számítok, de neked még a piát sem adhatják ki! - löktem meg. – Jaj T.. Csak sikerüljön!  - mosolyogtam rá.

- Tényleg, még be sem mutattam neked a többieket!

- Na, nem is kell. Az hiányzik, hogy a többi ökör haverodat is én hozzam ki a dutyiból. Mi vagyok én? Bébiszitter? - mondtam, majd elröhögtem magam.

- Nem vicces.

- De az! - mondtam, még mindig röhögve. -  Majd egyik nap hozd el őket a kocsmába. - kacsintottam rá.

- Oké. Tényleg mi lesz veled?

- Hogy-hogy mi?

- Mit mondtak?

- Ja, hát egyelőre próbaidőn vagyok. A többi meg majd eldől. Tudod elég nehéz így pincérszakmával elhelyezkedni. Hova is kellene, hogy vigyelek?

- Jaime házához.

- Kösz. - néztem rá értetlenül. Elkezdte forgatni a szemeit, majd elmagyarázta mi merre van. Mikor megálltunk a ház előtt, már volt ott 1- 2 emberke. – Hé, öcskös! – kiáltottam utána – Ezt itt hagytad! – dobtam oda neki egy fűvel teli zacskót. – Ésszel, nehogy megint ugyan ott köss ki! – mutattam fel az ujjam. Mosolyogva intett, majd elhajtottam.