11.fejezet: " "
Mike:
-Szia! – jött oda. – Bocsi a késésért, csak éppen próbáról jövök! – dobta le a táskáját.
-Szia, semmi baj. – álltam fel, majd adtam neki 2 puszit és leültünk. – Próbáról?
-Igen. – mosolygott.
-Várj, most veszem észre, lila?
-Aha. – simította végig a haját. – Mondtam, hogy meglesz!
-Szuper, nagyon tetszik!
-Köszi. – mosolygott.
-Mit kérnek? – jött oda a pincér.
-Egy nagy Heinekent, pohár nélkül, hűtötten. – mondtuk egyszerre, mire a pincér nevetve felírta és elment. Egymásra néztünk és mi is nevetésbe törtünk ki. -Amúgy milyen napod volt? – könyököltem fel az asztalra.
-Hát, kicsit hosszú. – mosolygott még mindig. – A munkahelyemen most volt a legnagyobb forgalom, és uhh…. – nevette el magát. – Ma, ha nem sminkeltem ki 30 embert, 1-et sem! Aztán befestettem a hajam, mentem próbára, ahol nagyon jót pörögtünk a többiekkel! – ahogy ezt kimondta, valaki megbotlott a táskájába.
-Basszus, bocsi! – mondta, majd odamentem és segítettem neki visszapakolni.
-Ugyan, semmi baj! – legyintett egyet és a részeg tag elment a mosdóba, gondolok okádni… -Ezek… - emeltem fel az ütőket.
-Hát… Igen. – vigyorgott.
-Ezt nem az egyik koncertem dobtam el?
-De, és pont én kaptam el. – mosolygott. – Azóta csak ezzel játszom.
-Fú, hát ez megtiszteltetés.
-Jézusom, most tuti valami idióta picsának nézel, ez miatt! – takarta el az arcát.
-Dobolsz egy bandába, sört iszol, lila a hajad! – mondtam nevetve. – Egyáltalán nem vagy az!
-Hát. Köszönöm. – mondta és láttam, hogy kicsit elpirult. Jött a pincér, mi is leültünk a helyünkre és elkezdtük kicsit jobban megismerni egymást.
-Te idevalósi vagy?
-Hát, eredetileg San Fracisco-ban születtem, de a suli miatt ide kellett költöznünk.
-Suli miatt?
-Igen, azt általános sulim bezárt és nem akartam átmenni másikba. Apum is itt talált munkát, szóval eljöttünk onnan.
-Értem. Mit szóltak a szüleid amúgy a hajadhoz?
-Hát, nem örültek neki, de múltkor vissza akartam festetni az eredetire, de lebeszéltek róla, hogy az már nem én lennék. Kicsit meg is lepődtem rajta, de örültem is neki.
-Gondolom, te már mindent tudsz rólam, szóval inkább nem is mondok semmit.
-Hát, valami olyasmi – nézett oldalra vigyorogva. - Sajnálom! - takarta el ismét az arcát.
-Neked ez valami rossz szokásod? - néztem rá nevetve.
-Mi? - nézett rám nagy szemekkel.
-Hogy eltakarod az arcod? - kérdeztem, majd a tenyereire nézett és elnevette magát.
-Eddig észre sem vettem.
Andrea:
-Nem tudom, hogy sikerülhetett Mike-nak a randi.
-Miért róla beszélünk, miközben próbálok rád hajtani? - vetkőztetett tovább Vic.
-De te nem aggódsz a testvéredért?
-Andra, végre péntek van, együtt szeretnék veled lenni, az öcsémmel voltam vagy 29 évig... Aggódtam érte eleget.
Vic-nek valami baja van... Nem értem.. Most vagy Mike miatt ideges kicsit, vagy az zavarja, hogy kevesebbet fogunk találkozni...
~
-Kicsim, miért vagy ilyen fura? - simítottam végig az arcán már félálomban.
-Furcsa?
-Igen. Az a baj, hogy valószínűleg többet kell tanulnom?
-Hát... Igen... - bökte ki végül. - Sokkal kevesebbet fogunk találkozni vagy egyáltalán beszélni és én ezt nem akarom... Te vagy az első komolyabb barátnőm és nagyon szeretlek! Nem akarlak elveszíteni! - nézett rám kétségbeesve.
-De... Ez ellen nem tudok tenni. A jövőm forog kockán!
-A jövőd és én! Nem akarom, hogy válassz, de előbb-utóbb szűkülni fog minden! - mondta, mire beismertem igaza van...
-Nem tudom mi lesz, de bárhogy is alakul veled akarok lenni. - fogtam meg a kezét.
-Én is. - puszilta meg a homlokomat.
Mike:
Miután megittuk a sört, már mennie is kellett, mivel másnap dolgozott.
-Akkoooooor. - mosolyogtam rá. - Holnap elmehetek érted? - néztem rá.
-Hát... - nézett rám kikerekedett szemekkel. - Ha szeretnél. - vigyorodott el.
-Amúgy merre mész? - kérdeztem, majd balra mutatott.
-Arra!
-Akkor azt hiszem elkísérlek! - indultunk el.
-Köszönöm. Amúgy is kicsik félek errefelé. - mondta, miközben kicsit idegesen nézett körbe.
-Mert?
-Hát tudod... Errefelé lakik az exem, akivel nem valami nyugodt környezetben váltunk el. Szóval, azóta is keres és van, hogy a házam előtt - mondta, majd megtorpant. - Basszus... Menjünk másfelé! - mondta, majd megfogta a pulcsim és balra húzott.
-Mert? - fogtam meg a kezét.
-Ott van megint! - mondta halkan, majd megláttam a bandát ami ott állt a sarkon. - Kérlek Mike!
-Nem... - húztam magamhoz, majd átkaroltam. - Szépen elmegyünk erre. - indultam el.
-De ne már!
-Bízz bennem!
-Oké... - mondta kicsit félve és végre mentünk tovább. - Mike, menjünk amarra!
-Nem. - szinte már húztam magammal. Éreztem, hogy egyre jobban bújt hozzám. Utánunk fütyültek 1-2 halk megjegyzést téve.
-Lisa, mi ez? - hallottam meg egy mélyebb hangot.
-Hé' seggfej! - fordultam hátra. - Ezt elbasztad! - mondtam, majd miközben megcsókoltam Lisa-t bemutattam neki.
-Mike, ezt nem kellett volna! - nézett rám kétségbeesett szemekkel, majd behúzott a mellettünk lévő házba. Szerencsém volt, mert azok a söpredékek már indultak felénk vascsövekkel a baseballütőkkel.
-Ilyet többet ne! - zárta be az ajtót. - Nem tudod, kik ezek!
-Hát, nem is érdekel! Mit művelnek?
-Hagyd, kérlek, csak... Csak várjunk egy kicsit oké? Elmennek előbb-utóbb.
Tényleg el is mentek, csak úgy kb. éjfél körül...
-Bocsi. - igazgatta kicsit idegesen a haját, már kint a ház előtt.
-Ugyan már! - öleltem át. - Ebből ne legyen cink! Inkább veled maradok, de itt nem merlek hagyni! - néztem ki a sötét szobából.
-Mike, nagyon szépen köszönöm és tényleg nagyon sajnálom, hogy belerángattalak ebbe!
-Nem te rángattál bele oké? - fogtam meg az arcát. - Én csináltam. - mosolyodtam el. - És szeretném még egyszer. - mondtam suttogva.
-Micsoda? - nézett rám kíváncsian.
-Semmi, csak - mondtam, de már nem bírtam tovább és lassan megcsókoltam. - Akkor holnap. - mosolyodtam el.
-Oké. - mondta zavartan.
-Szia!
-Szia! - mosolygott rám totál vörösen.
Egész végig vigyorogtam és csak a holnapra tudtam gondolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése