MK 2. + "közlemény"

Akkor változik a program: 

-hétfő: Monochrome Kiss
-kedd: First Love

-szerda: Save my life!
-csütörtök: You're my hero!

-péntek: We will never forget you!

ééés most kapjátok is a BVBfic 2 fejezetét!

:D

~foREVer <3

2.fejezet: " Andy? "

Renée:

Otthon gyors felmentem és bezárkóztam a szobámba. Volt egy olyan érzésem, hogy ide is követni fognak.

Nem telt el 5 perc és már csöngettek. Az ajtóhoz léptem és elkezdtem hallgatózni.

-Ti hülyék vagytok, nincs itthon! - hallottam meg Andy hangját.
-De, szinte biztos!

-Ugyan már! - mondta, majd megpróbált benyitni 3x is. - Biztos, hogy nem őt láttátok! Nem ilyen zűrös! - mondta, majd a hangok elhalkultak. Végre...

-Engedj be, te kis punk! - mondta, mire kinyitottam az ajtót. - Te idióta picsa! - ült le mellém, majd miközben beszélt vigyorogva felém hajolt.

-Sajnálom... - vontam meg a vállam.
-Mégis mit csináltál? Igaz, amit mondtad?
-Megeshet. - néztem oldalra.
-Miért?
-Mert, tök buli volt! 

-Elhiszem, de akkor sem kellene rongálni! Oké?

-Oké...

-Most ne törj le! - emelte fel a fejem mosolyogva.
-Hogy tudnák letörni, ha a bátyám egy hülye batmanfanatikus kisgyerek? - löktem meg.
-Igen? - kapta el a karjaimat, majd lefogott.
-Ne, Andy nemár!
-Te akartad! - mondta, majd megpróbáltam kijönni a karjaiból de valahogy nem ment.

-Engedj el, te batmanbuzi! - kezdtem el sértegetni, de ő csak röhögött rajta. - Hogy tudsz ennyire higgadt maradni? - néztem rá.
-Úgy, hogy egy kis taknyos vagy!
-Ez nem igaz! - mondta durcásan. - Julieeeeeet. - kezdtem el kiabálni.
-Andy ne nyúzd a húgodat! Renée te pedig ne ordibálj! - ment el Jul a szobám előtt.

-De most nem is én kezdtem! - mondta Andy ártatlanul.
-Nem, a halált nem! - mondta, mikor egy gyenge pillanatában ki tudtam szabadulni a kezei közül.

-Hé! - kapta el a kezem. - Nem menekülsz!

-Te égimeszelő, miért vagy ennyire kurva magas? - néztem rá.
-Mert te ilyen kis törpe vaaagy! Manófülekkel! - pöckölte meg a füleimet.
-Elég már! - tenyereltem bele az arcába.
-Elég most már! Tényleg! - nézett ránk szigorúan Jul, majd elnevette magát azon, ahogy elszégyelltük magunkat.

~

-Renée, ma este neked kellene vacsit csinálni!
-Mert?

-Mert átugrunk Jul-al a szüleihez.

-Oké, akkor azt hiszem ma senki nem kajál!
-Renée!

-Oké-oké, csak hülyéskedtem! - tettem fel a kezeimet és elindultam a közeli üzletbe. Már alapból jó kedvem volt, nem tudom miért. Általában mindig mosolygok, ami miatt néha az emberek megnéznek és ők is elmosolyodnak. "Rá tapasztod a pozitivitásod mások" , hogy Andy bátyámat idézzem.

Végül is palacsintát terveztem csinálni. Már megvettem mindent ami kell hozzá, mikor a tesóm hívott.
-Igen?

-Szia, sürgősen kellene gitárhúr! A B húr szakadt el!

-Andy, otthon vagy, menj el te!
-Nemááár! Most megyünk lassan!

-Ennek ára lesz! - nyomtam ki, majd bepakoltam a táskámba és elindultam egy közel gitárboltba. - B, B, B, - nézegettem a húrokat, miközben magamban halkan beszéltem. - Nemáár! Nincs? - pillantgattam körbe kétségbeesetten.

-Ilyet keresel? - nyújtott az arcom elé valaki egy tasakot. - Andy megint balfasz volt! - mondta és mikor oldalra néztem, kicsit hátrébb léptem. Jinxx volt az... - Renée, ha nem tévedek! 

Kérdezte és jobbnak láttam, ha meg sem szólalok így csak a földre pillantottam, majd elvettem a húrokat.

-Köszönöm! Nem tudom miről beszélsz! - mosolyogtam rá, majd elmentem a kasszához. Miután kifizettem, mintha mi sem történt volna elmentem.

-Renée állj meg!

-Sajnálom, de nem ismerem azt az Andy-t vagy kit! - néztem rá komolyan. - És nekem sem Renée a nevem, hanem Amanda. - mondtam kicsit felháborodottan. - És ha most megbocsájtasz, mennem kell! - mosolyodtam el, majd gyors leléptem. Szegényt csak így otthagyni....

~

Este 9-kor Andy-ék még mindig nem jöttek haza. Igazából nagyon kedvelem Juliet-et és ameddig nem bántotta meg a bátyámat, nem is volt semmi baj, főleg hogy náluk lakhatok... Ez a sztori kicsit húzós.
Mikor elmentem Európába tanulni, már kiraktak anyuék otthonról, a botrányaim miatt. Az első 2 évemet, kint töltöttem a nagyanyámnál, Londonban. Aztán, mikor Andy-ék összeköltöztek, felajánlották, ha hazamegyek, nyugodtan lakhatok nálunk. Aranyos volt tőlük és el is fogadtam. Igazából jó hogyha 4 hónapot itthon töltök, szóval nem nagyon zavarom őket.

Már kész volt a kaja és totál bele voltam mélyedve a telefonba. A nappaliban ültem, mikor nyitódott az ajtó.

-Andy? - néztem hátra mosolyogva, de mikor megláttam ki áll az ajtóban, az rögtön eltűnt róla.

-Nem talált. - mosolygott rám.